Mondjuk digi-gépnél tulajdonképpen tényleg nem érdemes valami szuper vázat gyártani, amikor olyan gyorsan avul el az egész technológia, hogy 3-5 év múlva mindenképpen újabbat akar a delikvens. Az már más kérdés, hogy mindez neki, a fogysztónak mennyire jó?!
Az én fx 3 super 2000-es yashicám akkor is csak kattogtatja majd a képeket (remélem).
Egyébként éppem most szereztem be hozzá egy manuális kiron fedőnevű japán gyártású telebjektívet, olyannal még nem próbáltam.
Némi hátrány, hogy amikor ráteszem a teleobjektívet, akkor nehezebb az objektív, mint maga a gép... :))
Szval tényleg könnyűre és kicsire tervezték ezt a masinát!
Jó ez az összefoglalás. (Azt hiszem, már értem, miért volt anynira olcsó 83-ban a Yashica FX-3. Akkor volt a váltás éve a Kyocera-ba, s talán igykeztek eladni minden elfekvő készeltet a Yashica-kból.)
Már több, mint 20 éve, hogy vettem egy Yashica FX-3-as fényképezőgépet, még Münchenben, emlékszem, 350 DM-et adtam érte, ennyi volt az új ára. (Más márkák ezt a kategóriát vagy 150 DM-nyi pénzzel drágábban mérték, nem tudom, valami akcióba botlottam volna?)
Egy alap ML 50 (F 2-es) objektív volt rajta, s vettem még hozzá egy ML 135-ös (F 2.8-as) objektívet, illetve később egy CS-220-as automata vakut.
Ezzel vége is, talán még egy ML 28-as nagyklátószögű objektív kellene hozzá, vagy egy ML Zoom 28-50-as objektív, de ez nem igazán sürgős.
Sokat fényképeztem a géppel, nagyon szeretem még mindig. Nagyon szép és éles képeket készítettem vele.
Sosem volt vele soha semmi baj, csak az idő nem kímélte. Vagy 5 évvel ezelőtt elkezdett porladni benne a szivacstömítés, mindenütt, a hátlapnál, a tükörnél, s szépen elkoszolta a belsejét.
Két évvel ezelőtt egy régi műhelyben rendbehozták, plüsbársony tömítést kapott mindenhol, a tükröknél is, a hátfalnál is, kitakarították, s azóta szépen csillog belül, tiszta, s nagyon szépen működik.
Egy fénynyit csal a minuszba a fénymérése, de ezt korrigálom egy vagy két blendényivel lefelé, s rendben lesz a kép, már megszoktam, nincs kedvem javíttatni, meg talán már nem is lehetne.
Maga a Yashica cég nem bírta a versenyt, először a Kyocera-ba olvadt, de mára, úgy tudom, teljesen abbahagyta a fénylépetzőgépek gyártását.
*****
Azt hiszem, ez a gép végig az enyém marad, sosem fogom eladni, alkalmanként csinálok vele majd pár képet, de nagyon vigyázok rá. Egy letűnt korszak remek képviselője.
Az E-1 pont egy tartósabb darab, fémvázas meg minden. De így is majd 2x akkora a súlya az FR-nek. Az objektívek meg kiválóak arra, amire tervezték őket. Kisfilmre. Mert hogy a CCD másképp "lát" mint a film, ezért is lesz mosott még a 135-ös képe is teljesen nyitott blendével (de f4-en már jó, f5,6-tól az igazi) annak ellenére, hogy a vetített képnek csak a közepét használja fel a szenzor.
Engem az - egyébként egyre jobb - digitális fényképezőgépekben idegesít, amikor a fotós eltartva magától vizsgálgatja az eredményt. Ehhez képest analóggal szinte belebújsz a gépbe és ha ellőtted az végleges, persze a hívásnál vagy ha digitalizálod lehet még javítani, de mégis egyszeri a dolog akár az a pillanat amit megörökítesz.
Azt is szeretem, ahogyan egy analóg kattan exponáláskor. Persze mindegyik más, valamelyiket nem is hallod. Ebben a körben a yashica viszonylag hangos, bár én egy veterán zorki 4-gyel is fényképezek, az is rendesen kattan, de ez megint inkább előnyére válik ezeknek a gépeknek, kifejezetten kedvelem a hangjukat!
Mindennek természetesen semmi köze a képminőséghez és egyebekhez, de mivel ezek is használati tárgyak, így nekem fontosak ezek a tapasztalatok, benyomások. Végülis az ember csak olyan tárgyakkal veszi körül magát, melyeket szeret.
Az analóg gépek időtállóságára vonatkozó megállapításoddal messzemenően egyetértek. Nekem 1970 óta van egy Olympus PenFV gépem ami a mai napig hibátlanúl működik. (innen a nick név) Rotációs fémredőnyzár van benne, 18X24 mm-es kockákat készít. Annak idején ehhez is lehetett venni különböző optikák használatához adaptert, én M42-est vettem. Nem tudnám megmondani mennyi fotót készítettem vele, de a filmet 15 és 30 méteres tekercsekben vásároltam hozzá. Akkoriban csak filmet, papírt és fotóvegyszert vásároltam üzletben. Sokáig kisérleteztem a filmhívókkal a kis negativ méret miatt, végül a Maxifen fantáziaenvű hívónál maradtam. Ezt akkoriban a fotós Járai az évtized negatívhívójának nevezte, mert nem volt szemcseoldó hatása. A receptjét a mai napig őrzöm :-) Ma már csak a hangulat felidézéséért hivok néha egy tekercs ff filmet.
Hali mindenkinek! Az első komoly gépem egy MP108 volt amit szerettem is, de közel se annyira, mint a későbbi FX-2-emet, az aztán a vas!! :) Gyakran fotózok a legmodernebb digi vázakkal is, de az FX-2-et még mindig nem feledtem és elő-elő veszem egy tekercs erejéig. :)
Nálam is jól működödtt eddig a fénymérő és ami nagy előnye, hogy nincs olyan gond vele, mint az optikailag egyébként nagyon jó minőségű zenitemmel, ami megeszi az elemeket (valszeg. ki kellene vennem belőle, amikor nem használom, de hát ez nem egy kényelmes megoldás).
Számomra az is nagy előpnye ennek a gépnek, hogy gyakorlatulag full mechanikus - kivéve a fénymérőt, de anélkül is működik a gép -, mégis könnyen, gyorsan kezelhető. Nekem mindig ilyen gép kellett!
Optikailag is elégedett vagyok a teljesítményével, bár biztosan akad jobb gép is, igaz én ezt 8 ezerért vettem használtan ami egy vicc... :))))
Persze az analóg-digitális parttalan vitára van egy külön topic, de ha kicsit utánaszámolsz 1979 óta van egy jól működő gép, ami most téged szolgál és rendegeteg jó kép készülhetett vele már előzőleg is. Jobb nem belegondolni, mi lesz a mostani digitális gépekből 27 év múlva. Ha a vázukat, kezelőgombjaikat stb. nézem.
Nekem sajnos még nincs megfelelő számú objektívem hozzá, de ez csak idő kérdése :)
Korrekt a fénymérő. Ma előhívtam a ff filmet és a gép szerint fotózott kockák jók, a minuszos kockák alulexponáltak, a plusszosak túlexponáltak lettek. Egy ismerős Nikon gépével is sikerült összehasonlítani a fénymérő működését és nem volt lényeges eltérés a két gép között. Gondolom az előző tulaj sem ismerte hogy milyen való a gépbe, ezért vett 1.3 Voltos elemeket. Holnap valószínű lesz egy fotós séta szines negatívval, és hétfőn előhívatom. Kellemes hétvégét mindenkinek.
Nos nekem egy Yashica FR-em van, 1979-es. Kanadából vettem pár éve karcmentes állapotban. Az optikák hozzá Yashica ML 50/1,7, 135/2,8 és DSB 28/2,8, valamint van hozzá közgyűrűsorom és kétszerezőm.
Mostanság keveset használom, mivel van egy E-1-es Olympusom, de a héten megjött az adapterem hozzá, és kipróbáltam az objektíveket vele. Mondjuk a Zuikok agyonverik mindet digitális vázon, de makrózni kiválók, illetve a tele egész jól teljesített.
Egyébként filmen mind a 135, mind az 50 kiváló. Az 50-esről nemhiába mondják, hogy majdnem eléri a Zeiss 50 minőségét.
Kaptam SR 44-es ezüstoxid elemeket a Margit-híd budai hídfőjénél az akkus boltban. Az első próbák alapján hitelesnek tűnik a fénymérő működése. A napsütötte felhőkre mérve 16-os rekeszre 1/125 sec expoziciós időnél jelzett a zöld led ISO 100 érzékenységnél. Volt itthon ISO 50-es ff negatívom, amire próbafelvételeket készítettem a mért értékhez viszonyítva -1 és +1 rekesznyílásokkal is. A hét végén előhívom és abból már jobban megitélhető, hogy mennyire pontos a fénymérő. A logika egyébként azt diktálná, hogy a fénymérés pontossága ne nagyon függjön az elem feszültségétől mert akkor a lemerülés során állandóan változó ( csökkenö vagy növekvő) értékeket mutatna. Ha lesz alkalmam akkor még egy jól működö SLR gép fénymérőjével is összehasonlítom.
Hozzá kell még tenni, hogy vannak apró különbségek az egyes modellek között ( FX-3, FX-3 Super, FX-3 Super 2000) és ugye a manual is a kicsivel régebbi modellekről szól, de az én tudomásom szerint az fx super 2000-ben a 2000 a záridő bővítésére vonatkozik a többi (géptest, fénymérő stb.) gondolom megegyező ezeknél a típusoknál.
Köszönöm az infót és a linket, de akkor nem Te vagy eltájolva hanem én! Nekem nincs használati leírásom a géphez, és abból indultam ki hogy eddig ilyen elemek működtek benne. Az LR 44 -es elemekkel ellenőrizni kell a fénymérő hitelességét, mert lehet hogy az előző tulajdonos az 1.3 Voltosra hitelesítette. Ha hitelesítette?! Nem bonyolult a probléma, mert az új elemekkel összehasonlítom egy jól működő gép fénymérőjével és ha van eltérés akkor vagy szervizben hitelesíttetem, vagy a rekesz illetve záridő beállításnál figyelembe veszem az eltérést. Mégegyszer köszönöm a Yashica adatlapot. PenFV
1.3 Voltos elemek valók bele, ha ettől eltérő feszültségűt teszünk be akkor a fénymérőt újra hitelesíttetni kell. Az eltérés dia film esetében zavaró mert a negatív kidolgozásnál az expoziciós hiba korrigálható bizonyos határok között. A Zenitesek nem használnak ilyen átalakítót, nekik az objektív menetük M 42. A neve Contax/ Yashica M 42. A Hama is forgalmazott ilyet, talán még ma is kapható. Pen FV
Én azt hiszem ennek a fénymérőjéhez nem kell különleges elem, órásnál biztosan akad.
Én is az m42 objektívok használatát tervezem, de átalakítóm nincs. Azt hiszem az m42-es zenit fórumon erről esett szó, rendelek majd attól akinek van ilyen!
Ezzel a géppel nem rontottam még képet és mindig legalább kettővel többet fényképezek egy 36-os tekercsre... :)) Egy hibája viszont bosszantó: nincs kis ablak a filmnél, hogy lássam van-e benne film és az milyen is. Szerencsére mindig emlékszem rá, milyen érzékenységű.
Igen, néha én is. Van egy FX-3 2000 tipusu gépem, 1:1.9 50 mm-es alapobival, egy 28-80-as macro zoom-al, és egy TAIR 2.8/ 135-ös ruszki optikával amihez sikerült szerezni egy M42-es átalakítót. Jelenleg elemeket keresek a fénymérőhöz, mert lemerültek. Azért néha mert már nem laborálok ( nincs sötétkamra) a film előhívatása és a képek elkészíttetése már nem nyujtja azt az élményt amit régen ( kb 20 éve) az itthoni kidolgozás adott. Az esetek többségében digitális gépet használok, és a PC.-n megnézem. PenFV
Ez számomra inkább azt erősíti meg, hogy általában a mechanikus gépekkel hosszútávon kevesebb a gond. Egyedül a fénymérőben legyen elem. De ha az nem jó, akkor is tudok fényképezni! ;)
Nekem egy Yashica MP109-em van, hát nem voltam odáig érte. Valahogy a Prakticával jobban esett a fotózás.
Két dolog nem teszett benne határozottan:
- a 35-70/3,5-4,5 zoom, üveg meg fém, de nem egy nagy durranás
- ha bármilyen automatikát használtam, nem volt semmilyen info arról, hogy a gép milyen értéket kegyeskedett választani. Pedig van két féle program módja, meg tudja a rekesz- és zársebesség-priorotást is. A keresőben van két nyíl, meg egy vaku jel, oszt jónapot. Elég buta gép, ahhoz képest főleg, hogy amikor vettem, 70e felett volt az új ára (mondjuk nekem kevesebb, mint a felébe volt), annyiért vagy kicsit többért már AF gépeket is lehetett kapni.
Azért megvan még, már nem valószínű, hogy valaha is eladom, tán még filmet is fűzök bele egyszer.
Azóta folyamatosan használom a yashicámat, ez lett a fő gépem és azt hiszem ez is marad. Fénymérőt leszámítva full mechanikus, de gyorsan, egyszerűen használható, jó az optikája, ha nagyon prof akarnék lenni erre a vázra mehetne contax obi, de nem vagyok krőzus...
Jó kis gép. Meg nézegettem erről is felhasználói véleményeket és elég jól jött ki.
Egyébként a Practika is nagyon tetszik, de rájöttem, hogy elsősorban amiatt, hogy éppen a kezemben van Roger Rössing: Fényképezés Practikával című könyve. Nagyon jó könyv!!! Persze minden analóg gép kapcsán hasznosask az itt olvasható tanácsok.
Azt hiszem az olympusod is inkább a kisebb méretű slr-ekhez sorolható, így van? Van egy olyan gyanúm, hogy a japánok egymás gépeit (is) rendesen koppintgatták...
Érdekes, nekem ez a kicsinyített méret külön tetszik, annak ellenére, hogy zenittel is fényképezek, abban meg éppen a stabil 1 kg-os megjelenés és a jó (és olcsó) m42-es objektív-kínálat amit sokra tartok. Ja, és nem utolsósorban az optikai minőség. De erről már szó esett itt is.
