Azt hiszem, érdemes lenne utánagondolnod, miért vagy olyan elkeseredett. Az ilyen érzéseknek sokkal több a belső oka, mint a külső. Engem nem fogsz tudni rábeszélni. Nem azért, mert annyira sikeres vagyok, hanem azért, mindennapjaimban megtalálom azt, amiért érdemes dolgozni, és megelégszem azzal, amit kapok érte.
Ami a professor emeritust illeti, elbizonytalanodtam, hogy a mi köreinkben ust vagy uszt ejtenek-e. Szerintem mind a kettő jó lehet. Azonban az émerutsz... hát ne haragudj, ilyen nincs. Az átlagos ejtésben nincs nyújtás.
Egyébként a következetlen írásra rengeteg a példa, mert ahol egy idegen szónak megrögződött a magyaros alakja, ott arra rájár az ember keze.
Emellett csak nagy csendben szeretnélek figyelmeztetni arra, hogy mivel az ember ide csak hevenyészve ír, az elütéseket nem szokás szóvá tenni.
A professor emeritusnak (mert így szokás írni, a hibrid írásmód nemcsak a szótáraknak, hanem a helyesírás szabályainak is ellentmond) van női párja, Ormos Mária például professor emeritának nevezteti magát (ezt az alakot fel is vettük az OH.-ba), de E. Abaffy Erzsébet professor emeritusként használja. A nőnemű alak ellen vethető az egyeztetetlenség, de a professoressa emerita valóban szinte példa nélküli.
Lehet, hogy Te tudod a 3. kérdést jobban megítélni, és így bizonyára jobban is érzed Magad ebben a mai világban, mint jómagam (nota bene, én nem merő nosztalgikus érzelmek talaján, hanem releváns és jól dokumentálható tapasztalatok birtokában vagyok elkeseredve, és a nyilván ma is nem jelentéktelen számban létező kivételek - tehát a most kb. 35-65 éves koruk ellenére régi mércével mérhető tudós egyéniségek - mellett csak az vigasztal, hogy a most felnövekvő fiatal értelmiségi elit, tehát kb. a mostani 30 évesek és a még fiatalabbak, új fellendülést hozhatnak).
Az viszont végképp nem fér a fejembe, hogy mitől ne lenne hibrid a professzor emeritus írásmód. Mint laikus csak nagyon bátortalanul merem Tőled megkérdezni: nem lenne helyesebb vagy latinosan (professor emeritus) vagy magyarosan (professzor emeritusz, esetleg a pótló nyújtásra tekintettel émeritusz) írni ezt a kifejezést? És tudnál ilyen következetlen helyesírású kifejezésre más, elfogadott példát felhozni?
ad 2. Miért hibrid a helyesírás? Így is szokás mondani, ez lényegélben fonetikus (fonologikus) írás)
ad 3. Szerintem ez az okfejtésed teljesen nem idevaló, ezért az igazságtartalmával nem is kívánok foglalkozni.
Csak annyit jegyeznék meg, hogy a mai felsőoktatási rendszer sem a régivel, sem a nyugatival, sem a szovjettel nem egyezik meg, ezért nyilvánvalóan más a terminológiája. Ma vannak olyan tanszékek, amelyeket nem professzor, azaz egyetemi tanár vezet, hanem docens, és ugyanakkor dolgozhat ott egyteemi tanár is. A szeminárium szvsz teljesen más értelemben használatos, mint ahogy Te elemzed, az valamiképpen az előadás párja.
A hozzászólás emocionális hátterével nem tudok mit kezdeni: én ebben az egyetemi rendszerben tanultam, ebben tanítok, és nem értékelem annyira le magam, hogy a 19. századról nosztalgiázzam. A tudományos élet egyentlenségéről pedig mindegyik korból tudnék példákat hozni.
1) a professzornő nekem nem hangzik annyira idegenül, és hasznos lenne, ha jobban elterjedne.
2) a professzor emeritus hibrid helyesírását elvi alapon alkalmazod? Nem tartom szerencsésnek.
3) a tanszék (kafedra stb.) szó jelentésváltozása a Szovjetunióban, majd a testvéri szocialista országokban az 1950-es években bekövetkezett nyelvi torzulások (bocs, ez ugye intolerancia, de sajnos így jön a nyelvemre) egyik példája, amelyen pl. a szeminárium szó is átment. A rendszerváltás után 15 évvel sajnos még mindig elsősorban a Rákosi-rendszerben kialakult jelentésben használjuk e szavakat, holott pl. Nyugat-Európában ma is - sit venia verbo - egy darab nyilvános rendes egyetemi tanárnak van tanszéke (quot professores tot cathedrae). Tkp. maga a "tanszékvezető" szó is szocialista képződmény. Különös módon sokak "visszamenőleges hatállyal" is alkalmazzák e szavakat, pl. a Ferenc József-i időkről vagy a Horthy-korszakról beszélve is azt mondják, hogy "X.Y.-t akkoriban kinevezték tanszékvezetővé", a "annak idején a Z tanszéket vezette", holott a tanszék akkoriban nem egy kis intézet volt, hanem szinte tényleg csak a professzor széke: a mai tanszék fogalmához akkor már közelebb álltak az 1880-as évektől kezdve létrejött egyetemi szemináriumok (kis tudományos műhelyek egy-egy könyvtárteremmel), amelyeknek vezetői általában igazgatói címet viseltek. Míg a tanszék fogalma felértékelődött (ill. kiszélesedett), a szemináriumé annál nagyobb mértékben degradálódott, és bár LvT szerint az égvilágon semmi visszaesés nincs a 100 év előtti egyetemi oktatói kar és hallgatóság szellemi nívójához, képzettségéhez képest (efölött egyszerűen nem tudok napirendre térni, különös tekintettel LvT mérhetetlen tudására és intelligenciájára), a mai egyetemről a legjobban talán a régi szemináriumok mint igazi (elit) tudományos műhelyek hiányoznak.
A tanárnő ügyben úgysem tudunk továbblépni, amíg nem vethető fel annak a gondolata, hogy a -nő ebben a szóban nem összetételi elem, hanem képzőféle.
A normális közbeszédben a tanárnő foglalkozása: tanár; a doktornő foglalkozása: orvos.
Persze, bizonyos tapadás miatt nemcsak megszólításként funkcionál. Azért gondoljuk meg, az egyetemen a tanszékvezető az egyetemi tanár, sosem mondjuk, hogy *egyetemi tanárnő. De a szobájába belépve tanárnő-nek szólíyjuk, és - legalábbis a BTK-n név szerint is így szokás emlegetni: X.Y. tanárnő. Ha hallgatóság előtt szólunk hozzá, vagy emlegetjük, azt is szokás használni, hogy professzor asszony. Én a professzornővel még nem találkoztam. A pofesszor emeritus nőbemű változatával sem találkoztam.
Laikus véleményem szerint nem is kell. Egyfelől nem kötelező, másfelől kutyatenyésztők között szaknyelvinek számít, mint az orvosi nyelv. A wobbler pláne - ugye ez az önetető? A Doppler edig személynév.
Ettől függetlenül kutyákhoz egy hangyapénixnyit is értő ember akkor sem fogja a bikakutyát egy l-lel írni, ha ég és föld összeborul és az akadémia profi nyelvészei nyilvános autodafét rendeznek a buLdog nevében.
> Dehogy, te azt mondtad, hogy _visszhangban_ szegény. Ami persze ég és föld, mint a _jel_.
Hogy a fenébe lenne ég és föld?? Jelen esetben a gép által rögzített jelek nem egyebek, mint visszavert hangok. Vagyis a visszhang a jel speciális esete.
>Ez az angol kifejezés eredete.
Örülök, hogy még az angol szavak etimológiáját is kapásból vágod! Most már csak az a kérdés, hogy én elhiszem-e...
>A szegény épp amellett bizonyít, hogy bizony tisztában volt a mikroskópia őskorával.
Érdekes, számomra meg azt bizonyítja, hogy magyarosabbnak találta a szegégy utótagot a ritkánál, mert az előbbire több példa van a magyar nyelvben. De mivel úgyse fogjuk megtalálni azt a a személyt, aki ezt a magyar terminológiát bevezette, erre a kérdésre sosem fogunk választ kapni.
>Jelentkezz, ha a szó keletkezésének motivációját meg tudod különböztetni a szó jelentésének magyarázatától.
Például ha valaki tükörfordítással alkot egy új szót, akkor az könnyen lehet, hogy nincs tekintettel a szó eredeti jelentésére.
> Amúgy nem innen indultunk ki, hanem az echóképből.
Szerintem meg nem ez volt a lényeg, hanem hogy az "echódús", "echószegény", "echómentes" szavak jelentéstömörítő összetételek-e, és a beléjük épített echo szó az echográfiát takarja-e (szerinted), vagy közvetlenül a visszaverődött hangjelet (szerintem).
Dehogy, te azt mondtad, hogy _visszhangban_ szegény. Ami persze ég és föld, mint a _jel_.
> Te vagy az, aki mást mondott, mégpedig azt, hogy "dense by echography", vagyis hogy "echográfia által sűrűnek találtatott" az adott terület.
Ez az angol kifejezés eredete. Tudod, jelentéssűrítő kifejezés, mint a csigalépcső. Az sem csigákból készült lépcső, a csigapörkölttel ellentétben.
> gőze nem volt a mikroszkópia őskoráról, ehelyett inkább értelmezte az adott szót. Így lett a "sparse" ritka helyett szegény
A szegény épp amellett bizonyít, hogy bizony tisztában volt a mikroskópia őskorával. De ha te jobban tudod, hoszhatsz nekem olyan szöveget, amelyben a festődés jelzője "ritka".
> Jelen esetben például onnan indultunk ki, hogy az echo vajon visszhangot jelent-e az echódús szóban, te azt mondad, hogy nem, mert az echográfiát kódolja magában (ld. dense by echography), most meg hirtelen elkezded azt állítani, hogy "jelben szegény", ami tökugyanaz, mint amit én mondtam.
Jelentkezz, ha a szó keletkezésének motivációját meg tudod különböztetni a szó jelentésének magyarázatától.
(Amúgy nem innen indultunk ki, hanem az echóképből. Azóta te kötöd az ebet a karóhoz. Az echódúson kívül nem is tudtál más példát hozni, most ezen lovagolsz. De ez is csak a meg nem értésed jele. Mert ugye az echólabor is visszhangos labor. De ha nem, akkor az egyik echó visszahang, a másik gép/eljárás, ahogy azt a népetimológiás kedved diktálja. És mond, a röntgenárnyékban, az elhúnyt Röntgen szelleme vet még mindig árnyékot?)
> Azt, hogy a _kép_ sötétebb, a _kép_ az, ami jelben szegény.
Dehát én is ugyanezt mondtam! Te vagy az, aki mást mondott, mégpedig azt, hogy "dense by echography", vagyis hogy "echográfia által sűrűnek találtatott" az adott terület.
> Honnan kéne tudnia egy átlagos rtg.-orvosnak, hogy mi alapján és mikor született egy-egy általa használt kifejezés
Itt megint csak azt mondod, amit én akartam mondani, vagyis hogy aki a kifejezést lefordította, annak feltehetőleg gőze nem volt a mikroszkópia őskoráról, ehelyett inkább értelmezte az adott szót. Így lett a "sparse" ritka helyett szegény. Na persze a dús az mindenképpen kényszeredett.
Te olyan kis visszatámadós fajta vagy. Kérdezel, de a választ nem fogadod el.
Érdekes, nekem meg az a benyomásom, hogy te vagy az, aki csak azért kötözködik, hogy övé legyen az utolsó szó. :-) Jelen esetben például onnan indultunk ki, hogy az echo vajon visszhangot jelent-e az echódús szóban, te azt mondad, hogy nem, mert az echográfiát kódolja magában (ld. dense by echography), most meg hirtelen elkezded azt állítani, hogy "jelben szegény", ami tökugyanaz, mint amit én mondtam.
> de ilyen szavaink is vannak, pl. lédús vagy élménydús.
És persze elektrondús és visszahangdús... :))
> Most az a kérdés, hogy ha egy röntgenorvost megkérdeznénk, mit ért echószegény területen, vajon mit válaszolna az alábbi kettő közül?
Azt, hogy a _kép_ sötétebb, a _kép_ az, ami jelben szegény. Röntgenes szólással: nem ad árnyékot.
A dúsnak egyszerűen a szaknyelvben nincs tradíciója. Annyi mindent választhattak volt (pl. echóárnyék) helyette, ha magyar alapról akarták volna megoldani. A tradíciótlanság jelzi, hogy külső kifejezés tükörfordításáról van szó.
(Amúgy te kened-vágod a saját szakterületed szókincsének etimológiáját? Honnan kéne tudnia egy átlagos rtg.-orvosnak, hogy mi alapján és mikor született egy-egy általa használt kifejezés?)
> bár én lassanként már azt sem tudom, min vitatkozunk
Te olyan kis visszatámadós fajta vagy. Kérdezel, de a választ nem fogadod el.
Pontosítom a véleményemet, közben odáig jutottam, hogy még csak arról sincsen szó, hogy kínos lenne. Hiszen rengeteg más szavunk van, ami a szegény, illetve dús utótaggal van ellátva, így a nyelvérzék azt diktálja, hogy elvileg bármely más szó után is oda lehet pakolni ugyanezeket a szavakat. Ha egy terület lehet csapadékszegény vagy fényszegény avagy pigmentszegény, akkor ugyan miért ne lehetne visszhangszegény? Nekem semmi bajom sincs azzal a mondattal, hogy mondjuk "Alaszka fókaszegény területein éheznek az eszkimók". Kicsit furcsa, de tökéletesen értem. Beismerem, hogy a dús kevésbé természetes, hiszen a szegény természetes párja az gazdag lenne (pl. ingerszegény-ingergazdag), de ilyen szavaink is vannak, pl. lédús vagy élménydús.
Amúgy szerintem biztosat csak az mondana, ha megkérdeznénk egy röntgenorvost, máshogy úgyse fogjuk egymást meggyőzni... bár én lassanként már azt sem tudom, min vitatkozunk. Most az a kérdés, hogy ha egy röntgenorvost megkérdeznénk, mit ért echószegény területen, vajon mit válaszolna az alábbi kettő közül?
A) Echószegény az a terület, ahol a kép sötétebb, mert ott kevesebb visszaverődést rögzített a masina, vagy úgy is mondhatnám, hogy az a terület visszaverődésekben szegényebb.
B) Echószegény az a terület, amire angolul azt mondanám, hogy echosparse, ami amúgy a mikroszkópia őskorából származik és mi echószegénynek szoktuk fordítani, pedig egyébként semmi köze se visszhanghoz, se szegénységhez.
> akkor kínjában simán felhoz olyan asszociációkat és szókapcsolatokat, amilyeneket normálisan sohasem. Az echódús esetében mindezt cifrázza, hogy nyilván tükörfordítás
Valami nyilvánvalóan nem lehet kínjában felhozott asszociáció _és_ tükörfordítás egyszerre. (A dús itt nyilvánvalóan a dense-zel való hangzásbeli hasonlóság végett lett választva, egyébként teljesen értelmetlen.)
> hanem hogy angol(?) mondana-e. Nekik könnyen lehet, hogy ez sokkal kevésbé hangzik hülyén, mint egy magyarnak.
Ez a kifejezés a mikroszkópia őskorából származik: akkoriban a dense body a jól festődő testek neve volt. Azóta minden eljárással jól festődő részt dense-nek hívnak, előtte az echo az aktuális eljárás neve, vö. electrodense = dense by electromicroscopy.
> echószegény terület egész egyszerűen kevés visszaverődést mutató terület.
Szerintem meg az echószegény az echosparse tükörfordítása.
>Ha a köznyelvben nem lehet a visszhang dús, akkor nincs az a legrafináltabb orvos, aki kitalálna olyan kifejezést, mint az echódús...
Szerintem meg ha az ember valamely szakterületen egy új jelenséggel találkozik, amit el kell neveznie, akkor kínjában simán felhoz olyan asszociációkat és szókapcsolatokat, amilyeneket normálisan sohasem. Most egy sem jut eszembe, ezért írjunk ki pályázatot kényszeredett szakkifejezésekre!
Az echódús esetében mindezt cifrázza, hogy nyilván tükörfordítás, tehát a te elméleted esetében nem az a kérdés, hogy magyar ember mondana-e ilyet, hanem hogy angol(?) mondana-e. Nekik könnyen lehet, hogy ez sokkal kevésbé hangzik hülyén, mint egy magyarnak.
Azt meg továbbra is fenntartom, hogy az echószegény terület egész egyszerűen kevés visszaverődést mutató terület. Ha jól értem, szerinted meg "echógráfás vizsgálat során ritkának talált terület", vagy ilyesmi?
> Miért kellene egy szaknyelvi szókapcsolatnak a köznyelviből erednie? Attól, hogy a tihanyi visszhang nem lehet dús, egy ultrahangkép még simán lehet, és ez csak azért szaknyelvi, mert átalgpolgár nem nézeget ultrahangos felvételeket.
Hadd idézzelek vissza: #304 "az echó itt tutira visszhangot jelent. Tehát mondjuk az "echódús" az nem echography-ban dús, hanem visszhangokban".
Itt te egy köznyelvi szóképből vezeted le a szakkifejezést. Ha a köznyelvben nem lehet a visszhang dús, akkor nincs az a legrafináltabb orvos, aki kitalálna olyan kifejezést, mint az echódús...
Játsszuk el: Ül az egyszeri orvos a gép előtt, és mondja: Kellene nekem egy szó... Lássuk mi latinul a visszahang -- echó. Lássuk csak, milyen jelzőt aggathatnék rá, amit nem használnak a kovácsjánosok, hogy szörnyen tudományos legyen. -- Tömött? Az a liba -- Tömör? Az az arany... -- Dús! Ez az!
Ha viszont nem így történt, akkor az echódúsban, az echó _nem jelent_ visszahangot, hanem az angol echo = echograp(y/ical[ly]) szót jelenti.
> Ül az orvos, és összehasonlítja az izotópos felvételt az ultrahangossal. Az izotóposon csökkent aktivitású terület látható pont ott, ahol az ultrahangoson echószegény. Így már világos?
Nem egészen világos, hogy mi lenne itt, aminek bizonyítani kellene. Ami világos, hogy az adott környezetben az echó nem jelent visszhangot, a szegény nem jelent szegényt, az egész kifejezés a tagjai szerint elemezhetetlen. Nem mondom, ha nem "izotóposan csökkent aktivitású" lenne ott, hanem 'izotópszegény', vagy 'sugárritka', akkor igen. de így kiugrik, hogy az echószegényben semmi sem szegény, csak sparse by/on echo.
Továbbra is keressük azt a visszhangot, ami dús lehetne! A megtaláló jutalma ingyen sorállás a legközelebbi echólabor előtt.
Sajnos nem értem, hogy mit akarsz mondani. Miért kellene egy szaknyelvi szókapcsolatnak a köznyelviből erednie? Attól, hogy a tihanyi visszhang nem lehet dús, egy ultrahangkép még simán lehet, és ez csak azért szaknyelvi, mert átalgpolgár nem nézeget ultrahangos felvételeket. Ha nézegetne, lehet, hogy ő is echódúsnak nevezné a kép azon területeit, ahol sűrűbb jelzést adott a masina, és echószegénynek azokat a foltokat, ahol kevesebb volt a visszaverődés.
Megpróbálom a példamondatomat is elmagyarázni. Ül az orvos, és összehasonlítja az izotópos felvételt az ultrahangossal. Az izotóposon csökkent aktivitású terület látható pont ott, ahol az ultrahangoson echószegény. Így már világos?
Van egy automatikus hangtani szabály a magyarban, amely mindenkinél fellép: a hosszú mássalhangzók röviden ejtődnek egy másik mássalhangzó előtt. Ez igaz magyar szavakra is: az állok igét hosszú ll-lel mndjuk, a múlt idejú álltam-ot pedig már röviddel.
Te is így ejted, csak az írás csap be. Vedd fel saját spontán beszédedet magnetofonra, és hallgasd vissza: így lehet ellenőrizni, hogy hogyan is beszél az ember, mert a hallás elsősorban agyi folyamat, így modulálják a beszéd- stb. központok magasabbrendű funkciói.
> Légyszi pontosítsátok a válaszotokat szakkör-ügyben, mert nem birom kisilabizálni a konklúziót! Akkor most azt mondjátok, hogy mégis egybe??
Úgy írod, ahogy jól esik. Az OH.-val úgy tűnik létrejött egy AkH.-tól független helyesírási iskola (csírája): és a két iskola eltérően íratja. te szabadon csatlakozhatsz az egyik, vagy a másik mellé.
> Az "echódús"-ra gondolsz?? Olyannyira van ilyen kifejezés, hogy szerepel is az orvosi helyesírási szótárban is
Most picit olvassunk vissza. Te azt mondtad, hogy az orvosi echó ugyanaz, mint a köznyelvi echó 'visszahang', mivel ez értelmes összetételt ad a dús melléknévvel: 'visszhangban dús'.
Ez utóbbira mondtam, hogy nem létezik, mert a _köznyelvben_ a visszahang sosem dús, ergo az _szaknyelvi_ echódús nem eredhet ebből a szóképből.
Nem tudom, hogy most sikerült-e érthető lennem; még egyszer összegzem: létező kifejezéseket nem magyarázhatsz nem létező kifejezésekkel.
(Neked most az lenne a "feladatod", hogy olyan _nem szaknyelvi_ szövegeket mutassál, ahol az echó vagy a visszhang jelzője dús vagy szegény... Tautológ magyarázatokat, vagyis, hogy egy szaknyelvi kifejezés létezésével magyarázod a szaknyelvi kifejezést, nem fogadok el.)
> izotópos felvétel elemzéséből származik):
"A bal lebeny felső harmadában a környezeténél csökkentebb aktivitású terület látható, mely megfelel az UH vizsgálat alapján leírt echószegény területnek."
Milyen _visszhangja_ van az _izotópnak_? (A gőzekét nem magyarázhatod női névvel még akkor sem, ha van, aki Gizike helyett gőzekét mond...)
> meggyökeresedőfélben leledző "alltime" és "allroad"
Jézus Mária, ezek meggyökeresedőfélben vannak??? Hol? Az alltime-mal már talán találkoztam, de az allroad-ot most hallom először. Igazság szerint azt sem tudom kapásból kitalálni, hogy mit jelenthet.
Talán ez valamiféle pesti nyelvhasználat lenne? Emlékszem, nyáron a Váci utcán végig azt láttam kiírva, hogy "outlet". Gondoltam is magamban, milyen kár, hogy éppen nem akarok konnektort venni...
Akkor ezentúl egy zenemű is csak Zsé-molban szólhat, moLLban nem?
Én egyébként eddig még csak hosszú L-el ejtettem és csak így kiejtve hallottam szegény buldogtalan ebek nevét, függetlenül attól, hogy franszoá avagy inglis buLLdog volt az inkriminált négylábú.
(Mikorra várható a szintén inglis eredetű ám meggyökeresedőfélben leledző "alltime" és "allroad" el betűjének kötelező rövidülése?)
Szerintem azzal nincs baj. Nézz csak ide:
tanárnő – tanár néni
tanár – tanár bácsi
Tehát a megnevezések egybeírandó (ott 0 és nő váltakozik), a megszólítási függelékek viszont külön. A professzor asszony, miniszter asszony is ezért megy külön. Mégha egyesek kényszerét érzik, hogy megnevezéskor is odabiggyesszenek mindenféle megszólítási elemeket (úr, asszony, kül. miniszterelnök úr – ami ugye csak megszólításként szól egy életre, megnevezésként nem) a név és/vagy foglalkozás mögé.
A diáklány nem megszólítás. Tehát a tanár nénivel nincs ellentétben. Más kérdés, hogy nem az inkriminált szabálypont az oka annak, hogy egybe kell írni, hanem a hagyomány.
„Légyszi pontosítsátok a válaszotokat szakkör-ügyben, mert nem birom kisilabizálni a konklúziót! Akkor most azt mondjátok, hogy mégis egybe??”
Ha a „törvény” betűjét akarod követni, akkor írd külön, ha a szellemét, amelyet egy más interpretáció is megtámogat, akkor egybe!
A magyarban egy fonetikai szón belül nem követheti egymást hosszú és rövid mássalhangzó. Ha ilyenek kerülnek egymás mellé, ezért a hosszú megrövidül. Tehát a kiejtés: [buldog], s mivel a magyar helyesírás fonematikus, azaz morfémán belül fonetikus, ez lehet csak a szabályos alak. (Hagyományos kivételként természetesen megőrződhetett volna, de nem így alakult.)
Légyszi pontosítsátok a válaszotokat szakkör-ügyben, mert nem birom kisilabizálni a konklúziót! Akkor most azt mondjátok, hogy mégis egybe??
Az alábbi pedig válasz LvT-nek:
>Ilyen kifejezés nincs a magyarban, így nem is lehet a fenti orvosi zsargon eredete.
Az "echódús"-ra gondolsz?? Olyannyira van ilyen kifejezés, hogy szerepel is az orvosi helyesírási szótárban is. És nyilván az általad is említett echodense tükörfordítása, ami viszont a szótár szerint echodenz-nek írandó!!
Azt, hogy az értelmezésben pedig nekem van igazam, hadd támasszam alá példamondattal - amelyben éppenséggel a dúsnak pont az ellenkezője szerepel, de ez is csak engem erősít (a példamondat egy izotópos felvétel elemzéséből származik):
"A bal lebeny felső harmadában a környezeténél csökkentebb aktivitású terület látható, mely megfelel az UH vizsgálat alapján leírt echószegény területnek."
