A 3.számú Volán GC 43-00 frsz-ú két ráncajtós helyközi IKARUS-311-es busza 1981 végén még biztosan közlekedett naponta többször , menetrendszerinti járaton, az Aggtelek - Jósvafő -Színpetri Szín - Jósvafő vasútállomás között.
napi 4-5 kanyar, 4-5x (2x18 km) = napi kb. 120-150 km.
Hetente egyszer hol Kazincbarcikára ment be átvizsgálásra, hol Edelénybe.
"Az a széria elvileg ilyen színű kapaszkodókkal jött ki: zöld mindenhol, kivéve a vészkijáraton és a csuklóban, mert ott narancssárga. (Nem igazán érthető, miért rendelték így, de ez van.)"
Talán azért, hogy kicsit földobják vele az utastér hangulatát(?).
Az a széria elvileg ilyen színű kapaszkodókkal jött ki: zöld mindenhol, kivéve a vészkijáraton és a csuklóban, mert ott narancssárga. (Nem igazán érthető, miért rendelték így, de ez van.)
Két évet dolgoztam a Tisza Volánnál, Szeged helyijáraton is. Ott akkor két történet keringett.
Az elsö egy régebbi, amikor valaki elment a külsö telephelyes busszal diszkóba, aztán hazafelé a rendöri ellenörzés elöl bekanyarodott egy dülöútra. Addig-addig, hogy Szerbiában kötött ki. Nemzetközi bonyodalom lett belöle: a Volánnak alkudoznia kellett, hogy visszakaphassa a buszt.
A másodiknál a Bakay Nándor utcai telephelyen történt némi italozás, ám elfogyott az innivaló. Ekkor valaki kitalálta, hogy neki van még otthon. El is mentek egy busszal Újszegedre az utánpótlásért, de visszafelé a Bertalan hídon lefotózta a trafipax, de nem állították meg. Amikor megérkezett a volánhoz a papír a rendörségtöl, próbálták kikeresni, hogy melyik járat lehetett, de sehol sem találták. Így derült fény a dologra.
Én egyszer 7. osztályban odébb álltam az osztálykiránduláson a 250-essel, amivel mentünk. A soför elment a szülökkel meg az osztályfönökkel ebédelni, de a Bosch-kulcsot benne hagyta a buszban. Beindítottam, kuplung-kettö, aztán elöre öt méter, majd vissza öt méter. De nem tudtam pontosan, hogyan kell leállítani, és mivel kihúztam a Bosch-kulcsot, utána már hiába nyomtam meg a leállító gombot, nem állt le. Szégyenszemre oda kellett mennem a soförhöz és bevallani a dolgot. :-) Hát nem dícsértek meg. De nem is hagyta ott többet a kulcsot. (Ma már lenne sajátom, ha kellene).
Aztán a gimi alatt barátom apukájával járkáltam, aki helyijáratos buszvezetö volt, 280-assal járt. Délutánonként gyakran a müszak végéig ott álltam mellette és nyitottam/csuktam az ajtókat. Az ö buszával is mentem pár tíz métert a végállomáson és a Volán telephelyen is. Ezt akkor láthatóan nem díjazta a többi buszvezetö. Aztán néhány év múlva, mikor már én is föállású buszvezetö voltam, akkor meg annak nem örültek a kollégák, ha véletlenül egy nap nem akartam buszt vezetni. Ki érti ezt?
Ne hagyjuk figyelmen kívül a megvesztegetés lehetőségét.
Az ugye úgy van h ha a feketefuvaros srác rendes volt és nen akart másokat meghurkolni, akkor erről nem mondott semmit késôbb -tegyük fel- de valószínű sok helyen fizetett…
Amúgy volt egy időszak, úgy kb. 1968-1971 között mikor meg tudtuk szervezni, hogy vasárnap délelőtt (szombat még munkanap volt) a kamasz lányokat becsempésztük a Fürstbe és az egyetlen szolgálatban lévő garázs sofőrt megvesztegetve, a hátsó sorokban tanítottuk őket buszt vezetni .
Lévén hogy buszon tényleg könnyebb megtanulni vezetni, meg személyautó amin taníthattuk volna őket, egyiküknek se volt.!.................:-))
ez ugye többszörösen bukó volt.
1./ Még nekünk se volt jogsink.
2./ Illetve később már nekünk volt jogosítványunk, de a FAÜ-höz/BKV-hoz természetesen semmilyen jogosításunk volt.
3./ Úgy volt fekete ügylet az egész ahogy volt.
4./ A Fürst akkor is túl belvárosban volt, túl sokan ráláthattak a tároló térre.
Mellesleg egy ilyen lakossági bejelentés alapján bukott meg a bandánk.
Tetten éréssel.....................:-(((
Hál istennek én aznap épp nem voltam benne a buliban mert a csaj morcoskodott, éppen dobott.
A fb cybervákumából hotta a kutató közléskényszer.