Ezzel egyetertek, bar inkabb ugy mondanam, hogy szvsz a Guds Spelemän es a Vedergällningen a legjobb albumuk. Persze nem sokkal maradnak el a tobbiek sem (foleg a legelso kislemez), de ez a ketto a legkiemelkedobb.
hi all!
annyira nem beszélek, fordítok jól németül, úgyhogy néhol béna, meg egy fanzinból van, tele volt olyan szavakkal, amiket még a szótár se tud.
szóval a verdergállningen lemezismertető
A „Vedergállningen” (Megtorlás) a cím nélküli debüt EP és a „Vittrad” illetve a „ Guds Spelemán” albumok után a legújabb, és az eddigi benyomásaim alapján (30 hallgatás után) a legjobb munkája a svéd Garmarna zenekarnak. Hasonlóan a korábbiakhoz a szöveg majdnem kizárólag, a zenének pedig legalább negyven százaléka tradícionális eredetű. Barátságos módon a svéd szövegek mellé újra a komplett német fordítást mellékelték, ami nagyban megkönnyíti a megértést.
A „Gamen” –nel a legkeményebb basszussal rendelkező, és a zeneileg legélénkebb dalt helyezték az album elejére. Az „Euchari” következik, ami egy nagyon szép és feszültségmentesítő nóta, ami tartalmilag egy pár egymással szembeni elvárásairól szól, és aminek latin sora épp olyan, mintha a Hildegard von BIngen nevű énekből száramazna, legalábbis ezt sejteti a borítólapon megemlített Bingen név. A következő „Halling ” is nyugodt és lazító darab.
A címadó szám ugyancsak nyugodtan kezdődik, azonban a középső része feszültséggel teli , azután ismét lecsillapodik, majd megint feszültebb lesz, majd végül egy szép torzított gitárrésszel zárul. A „ sorgsen ton” egy (tartalmában) klasszikus ballada , ami egy egy gőgös parasztlányról szól , akit az anyjával szembeni büszkesége és hálátlansága miatt végül elnyel a föld.
A következő „ herr holkin” –nál mindenekfelett Emma Hárdelin középrészen található csodálatos énekrészét kell kiemelni. Aki most arra gondol, hogy egy újabb csipogó, picsogó énekesnőcskéről van szó, az most teljes mellékvágányon halad. Ugyan Emma részben már igazán magas régiókba emeli, de úgy mozgatja a majdnem metszően világos, erőteljes és érthető hangját amelyet túlnyomó részt egy olyan területen mozgat, hogy azok is, akik talán Liv Kristine –nél üvöltve rohannak ki a házból, nyugodtan fotelükben maradhatnak.
A következő blacket , követi a „polska”, egy instrumentális darab, ami noha jóllehet, a legerőssebben hajaz a tradícionális folklórra, de mégis egy saját dal. Az album lezárásását a „Brun” képezi, amelynek atmoszféráját én személy szerint sötétebbnek találom, mint amit az ember a csattogókattogó metál képviselőitől (van aki black metalnak nevezi) általában mint sötét, vagy komor dalként kap. Ehhez a hangulathoz igencsak passzol a szöveg is, ami egy férfiről szól, aki megszöktet egy fiatal leányt, és akinek elmeséli, hogy korábban már 15 másiknak kitekerte a nyakát, és aztán akit a lány alvás közben lekötöz és leszúr. A refrén így szól: Az üvöltő szél, és a vihar korbácsolta az északi hegyeket, és három északi fekszik ott holtan. „ Összességében a szövegekhez annyit kell elmondani, hogy a bennük elmesélt történetek általában véresen , vagy szomorúan végződnek, de már a korábbi albumokon is ez volt a helyzet.
Egyebkent a koncert nekem nagyon tetszett, bar nincsen viszonyitasi alapom, mivel ez az elso elo Garmarna elmenyem. No meg kicsit elfogult is vagyok a bandaval szemben, ugyhogy csak jot tudok toluk mondani. :)
A Holdudvar szinten kellemes muzsikat jatszott, bar csak a Garmarna miatt mentem ki, de osszessegeben ok is tetszettek, elvezetes volt.
A Kormoranrol pedig nem tudok nyilatkozni, mivel mar nem vartam meg felepesuket. Csak felszinesen ismerem oket, annyira pedig nem erdekelt, hogy miattuk gyalogoljak az ejszakaban. No meg ahogy olvasom, nem is nyujtottak valami pozitiv iranyban emlekezetes fellepest.
két szőke énekesnő lifegős hosszúujjú blúzban, és amikor nem énekelnek, „egyet jobbra–egyet balra, közben kaszáló karmozdulatok” című diszkóprodukciót adják elő, középen pedig a férfiénekes, aki bőrnaciban, piros ingben és szélesre hajtogatott fejkendőben csápol a mikrofonnal.
ja, és nemzetiszínre festett gitár, amivel nekem speciel semmi bajom, de az alapjában véve sárgás fények mellett nem magyar, hanem jamaikai trikolórnak tűnt.
eléggé vezér volt tegnap a koncert, a Holdudvarral igazából semmi bajom nem volt, de a Kormoránt bénának tartottam, viszont a Garmarna lenyűgözött. szerintem a szigethez képest hatványozottan jobban szóltak, és ez azért jelentősen dobott a műsoron. némi vetítést el tudtam volna képzelni , vagy valami, és hát a közönség egy része is vitán felül kretén volt.
Levellers vs. Kaláka: hát a levs sosem játszik posztpunkot koncerteken, mert mindig nagyon előtérbe kerülnek a folkos dolgok, de az szerintem nyilvánvaló, hogy annyira intenzívek a fellépéseik, hogy az nevezhető punkosnak. épp emiatt nem értettem a kalákás megoldást, ottis üldögéltek az emberek, és nekem kellett eltologatni a székeket, hogy tudjak egy kicsit gimnasztikázni.
1ébként szerintem a zeitgeist nem posztpunk.. az az offspring , mindegy.
üdv
emlékeim szerint a Levellers a Muzsikás után lépett fel a pecsában, és szerintem éppen hogy nagyon jól jött ki, hogy határozott folkzenekart raktak eléjük, mert előre tartottam tőle, hogy a Zeitgeist-os posztpunkot fogják játszani, de szerencsére nem így lett.
a Kormorán mondjuk más tészta, a színpadkép hihetetlen módon rombolta a zenekar tekintélyét, egész egyszerűen nem bírtuk tíz percnél tovább nézni, pedig én meghallgattam volna.
A Garmorán meg egyszerűen nagyonjó volt, bár nem is számítottam másra :-)
nem tudom kivel kéne fellépniük, de szerintem az utsó két album sokkal inkább illik valamilyen durván kísérletező zenekar mellé, minthogy a kormoránnal lépjenek fel. szerintem a közönségük is eléggé eltérő, pont mint a levellers-kaláka kombó. azis jónagy baromság volt.
egyébként fordítottam egy német fanzinből egy cikket még a verdergálningen lemezről, ha érdekel valakit elküdhetem neki, vagy lehet, hogy bekopizom ide.
üdv
kösz
A Kylä voutti uutta kuuta az egyik kedvencem, ugyhogy jobbat nemigen tudok ajanlani, de azert hasonlo, lassubb-lagyabb dalok meg (amiket kifejezetten szeretek): Pojaton, Mikä miulla mielessä, Emoton, Uskottu ei Uupuvani, Aamu, Maamo, Sanat, Viikon vaivane, Tammi, Oi Dai...
habar a magam reszerol a Laulutyttö-Mie tahon tanssia-jellegu dalokat erzem a "legvärttinäsabbaknak".
Egyebkent a finn nepzeneben nagyon eros a sved hatas, csak ez pont nem annyira az elsosorban kareliai nepzenere alapulo Värttinäban jelentkezik.
Ez a dal mar sokkal inkabb kozeliti az izlesemet, akar "jo"-nak is mondhatnam! :)))
Bar ugye ok finnul enekelnek, ez hangzasilag lagyabb, mint a sved. Mas. Furabb. Nekem a sved egyebkent is jobban bejon, de ez mar a "Garmarnahatas". Talan jovore ki is jutok svedbe...
hat ezekben a programokban nem igazan bizom en sem.
csak a guglit meg a vizslat futtattam, "garmarna midi" szoveggel, de nemsok hasznalhatot dobott ki. tulkepp a siemensembe kellene, mint csengohang... :)
midikkel kapcsolatban csak ötletek: elég sokat 'feldolgoznak', az "eredeti" daloknak sincsenek fenn a midiváltozataik?
másik: léteznek wav->midi programok, de nem tudom, milyen hatásfokkal dolgoznak
