Az erő sötét oldalát csak ketten uralják, a fő gonosz és a tanítványa. A fényes oldalon a galaxis összes Jedi lovagja erőlködik, de még Yoda is kevés hozzá. :-)))
Szerintem se, mert a semmi nem létező valami. Ha egy távolság növekedik, akkor az valamibe növekedik, amitől távolságot vesz el, vagyis csökkenti azt a valamit.
Amennyiben az univerzum egy teljesen zárt rendszer, akkor energetikailag nullaszaldós, se veszteség, se haszon. Ha viszont nyílt rendszer, mert a semmibe tágul, akkor abból mi a haszon? Nem lesz tőle több, csak egyre hígabb. Amíg a forrásé a dominancia, addig tágulhat, amint átveszi a nyelő a nyerő pozíciót, zsugorodni fog. Egészen addig, amíg a szűkség törvényt bont, és újra a forrás lesz a nyerő. :)
Az igazán tisztességes világegyetem pedig nem csak lassulva, meg gyorsulva tágul, hanem ugyanígy zsugorodik is, mindig az aktuális nézőpontbeli megfigyelőjének.;-)
En is igy kepzeltem. De a gyorsulvatagulok egy olyan izwt prodikaltak ami kb tiz kilometeres sebesseggel tagul 20/ kilometeres hiba mellet igyhogycakar lassulva is tafulhatnank. Mielott gyorsulva tagulnanak legalabb vegezzenek el pontosabb mereseket.
A kozmológiai vöröseltolódásban nem az indulási vagy az érkezési sebesség a döntő, hanem azt folyamatosan szedi össze az egész útja során. A mért eltolódások értelmezéséhez, ezért ismerni kell a tágulási függvényt is, de a különböző távolságú források jelenleg ismert eltolódási adatait csak olyan függvény feltételezésével lehet egymással koherensen magyarázni, ami kezdetben egy a0,t2/3 szerű hatványfüggvény szerint lassult a "t" idő szerint, de 6-7 milliárd éve fokozatosan átment egy b0.et/T szerű exponenciálisan gyorsuló függvénybe.
En kapasbol azt mondom hogy minel tavolabb van egy galaxis es minel regebbi annal gyorsabban tagul, mivel mindenkeppen a kezdetben volt a legnagyobb a tagulasi sebesseg, es azota a hagyomanyos tudas szerint lassul, a gyorstagulas szerint meg gyorsul. En egy primitiv fizikahoz ertovagyok, es eddig meg senki se mondta meg pl hogy a tiz milliard evvel ezelott indult es most ideert fenysugar voroseltolodasabol most epp a tz milliard evvel ezelotti tavolodasi sebesseget merjuk vagy a most aktualisat, esetlegvalamit a ketto kozott. Pedig ez manapsag egy olyan egyszeru dolog ami partiz milliard dollaros kiserletekkel vidaman ellenorizheto.
Ez így nem jó. Különben meg kihasználhatjuk, a információterjedési sebességkorlátot. Több galaxist figyelünk kb. most. Mindegyik más időszakra mond valamit a tágulásról, mert más távolságra vannak tőlünk. És ebből rögtön kirajzolódik a világegyetem tágulási üteme a galaxisok teljes korszakára.
Egy primitiv modszer a gyorsulva vagy lassulvavtagulo vilagegyetem megmeresere. Megmerjuk most a tagulast, aztan varunk egy milliard evet es megmerjuk ujra, persze ugyanazokon agalaxisokon. Aztan majd eldontjuk hogy gyorsulva tagulunk a vegtelenig, vagy visszaterhetunk a kezdopontba es kezdhetunk mindent ujra. Ehhez tan 15-25 milliard evet tan varni kell, de turelmesek vagyunk:-)
Azt még nem találták ki, hogy egyetlen mező invariáns legyen. (Márpedig ha nem invariáns, akkor a közeghez képest lehetne sebességet mérni.) Matematikai szigorúsággal kellene bebizonyítani, hogy egyetlen mező nem elegendő.
Ez az egész kovariáns deriválásos meg Higgs-féle tömegadós módszer egyébként semmi más, mint egy tömörítő eljárás. Az kell csak hozzá, hogy a (kibontott) teljes kép alkalmas legyen egy tömörebb felírásra, amelyben a kibontást elvégzi néhány jól felírt matematikai művelet a néhány megfelelő struktúrájú objektumból.
Nyilván, amit akarsz, nem fog menni, mert annál azért színesebb a valóságkép, minthogy egyetlen egyszerű mezővel fel lehessen írni.
Behozza a kovariáns deriváltat, amivel másik mező(ke)t csatol hozzá.
Ezzel tulajdonképpen meg is van oldva, hogy két mező hogyan csatolódik egymáshoz.
Itt akár hátra is dőlhetnék. De nem. Nekem más elképzelésem van.
Természetesen egy "közvetítő" mező több különböző mezőhöz is csatolódhat, és ezen keresztül az egymással közvetlenül nem csatolt mezők között is lehetséges áthallás.
Viszont nekem az a rögeszmém, hogy csak egyetlen fundamentális mező létezik.
Ez pedig probléma a jelenlegi modellek szerint, mert a kovariáns deriválthoz kell egy másik mező is.
Azt "kellene" kiötleni, hogy egyetlen mezővel az önkölcsönhatás hogyan lenne leírható.
Vegyük példának a tenger hullámait. Van a víz, ami hullámzik.
Sajnos ez is rossz példa, mert a víz hullámai csatolva vannak a gravitációs mezőhöz.
Tudd meg, hogy ősrégi vita ez itt, az Index fórumban. Többen is kérték a soknickűt (iszugyi, ...) hogy mutasson pontosabb bolygóhelyzet előrejelzéseket a helyinél. Nem tette. Viszont ez a kérés annyira feldühítette, hogy átment sértegetésbe, amit viszont senki sem kért tőle.
Nem tudom pontosan, hogy Kepler törvénye a fél nagytengelyre, vagy pedig az átlagos távolságra vonatkozik. Mindenesetre ha összevetjük a bolygók keringési adatait (távolság és periódusidő), a gázbolygók esetén az arányossági tényező eltér a közetbolygókétól. (Persze a gázbolygóknak is lehet kőzet magja.)
Erre az anomáliára iszugyi azzal a feltevéssel áltt elő, hogy a gravitációt is elemi töltések okozzák, és ennek alapján kidolgozott egy elméletet. Abból indult ki, hogy az elemi részecskék mindegyike két fajta töltéssel rendelkezik: elektromos töltéssel és gravitációs töltéssel. Az erők a töltések közötti kölcsönhatásokból származnak. A kompozit részecskék esetén viszont a kisugárzott kötési energiát le kell vonni a tömegből. Tehát szerinte a teljes tömeg nem konvertálható energiává, csupán a szabadenergiára vonatkozik az erős ekvivalencia.
A feltevését pedig geodetikus ejtőkísérlettel próbálta igazolni. Brémában végezte el a kísérletet- a német űrkutatási hivatal támogatásával -, amelyben különböző elemi fémekből készült próbatesteket használt. (Emil ellenvetése a parallaxishibára nem helytálló, mert a minták üvegcsövekben voltak.) A kísérletről készült videofelvételt kockánként kielemezte, a mérési eredményekre másodfokú regressziós görbét illesztett. A különböző anyagból készült minták eltérő gyorsulással estek nagyjából néhány másodpercig.
A probléma az adhézió. Egyes minták letapadhattak, illetve az ejtéskor kapott perdület következtében a cső falával súrlódhattak. Az első problémát úgy lehetne megoldani, ha a mintákat nem egy sík felületen helyezné el, hanem például néhány tű hegyére ültetné. Ezzel a letapadás jelentősen csökkenthető lenne.
A második problémára még nem tudok jó megoldást. Viszont az ejtőkísérlet többszöri megismétlésével ki lehetne szűrni a súrlódást a minták és az üvegcső fala között. Ugyanis az valószínűtlen, hogy az ejtőkapszula kioldása közben mindig ugyanúgy kapna fals perdületet a szerkezet. Ezen kívül lehetne permutálni a minták sorrendjét is.
Azt javaslom, hogy látatlanban ne mondj véleményt egy kísérletről. Előbb tájékozódj, csak aztán ítélj.
Tegnap végre megtudtam, hogy mit neveznek sugárzásnak. ;)
Van egy ősrégi terminológia, hogy fermionokból áll a megfogható anyag, a bozonokból pedig a ragasztó. A bozonok töltik be a közvetítőerők szerepét. Ez azonban egy régimódi szemlélet. A kvantumelmélet nem is foglalkozik erőkkel. (És tulajdonképpen fermionok is fejthetnek ki erőt, pl. fúj a szél.)
A kozmológia a fénysebességnél jóval lassabban mozgó részecskéket tekinti anyagnak, a relativisztikus sebességgel mozgó részecskéket pedig sugárzásnak. Ezek jellemzője, hogy a skálafaktor negyedik hatványa szerint hígulnak.
Tehát nem csak a fény energiája csökken az univerzum tágulása közben, hanem ugyanez érvényes a relativisztikus sebességgel közlekedő összes többi részecskére is.
Meg kell hagyni, hogy komoly kutatómunkát végzett, a szakirodalom kutatást is beleértve. Kikereste az összes gravitációs kísérletet és összehasonlította az eredményeket. Tartott róla egy teljesen korrekt előadást, és kiadott egy könyvet.
Egyébként a mi Gyulánkkal, DGy-vel, IRL és különböző nickeken (nem tudta, hogy ki vagyok) is volt szerencsém kommunikálni. Általában nem szeretett meg. Úgy tűnik, van bennem valami inherens tulajdonság, ami erősen antipatikus a számára. Feltehetőleg kóklernek tart és legalább részben igaza van (nem vagyok fizikus, csak olvasott laikus).
De nem baj. Én őt magát, és a munkásságát azért attól még nagyon tisztelem, az összes előadását megnéztem és zseniálisnak találtam.
Hát, pedig az Eötvös inga az egy mindenféle kvantummechanikánál és relativitáselméletnél jóval régebbi, tisztán klasszikus, mechanikus szerkezet. Mint egy svájci óra. Nem nagyon van mit tagadni rajta, ahhoz túl egyszerű.
Alapvetően 1%-nyi különbség nagyon könnyen kimutatható volna, és ezért elő kellene állnia egy erre alkalmas kísérleti berendezéssel. Vagy legalább a tervével, hogy mások megépíthessék.
Ezen a ponton nagyon, nagyon kilóg a lóláb.
Említettem korábban Carezanit. Neki egy specrel alternatívája van. Na, ő előállt kísérletileg ellenőrizhető jóslattal. Kimérték gyorsítóban. Nem az jött ki, amit jósolt. A specrel verzió jött ki. Ennek hatására módosította az elméletét. Újabb jóslatról és annak kísérleti ellenőrzéséről nem tudok.
