Mindig is szimpatikus volt a spanyol, de nem mertem hozzáfogni a tanulásához, mert nem voltam elégedett az angolommal és a németemmel. Mégis elhatároztam magam, hogy kísérlet képpen nekidurálom magam, lesz, ami lesz. Melyik könyvől érdemes spanyolt tanulni egy TELJESEN kezdőnek? Valami olyasmire gondolok, mint angolból a Dohár-féle kis angol nyelvtan és mellé alapvető szövegeket és társalgást tanító, sallangmentes könyvre, ami népszerű alapmű és könnyen le is lehet tölteni. Magyar-Spanyol-Magyar szótárból melyik ajánlott? Melyik a legszínvonalasabb? Esetleg, ami elektronikusan is elérhető? Tudom, egyik kétnyelvű szótár sem olyan jó, mint az egynyelvű, de utóbbit túlzásnak érzem egy kezdőnek. Esetleg valami szórakoztató spanyol filmet vagy oktatóvideót is tudtok ajánlani?
Továbbá nem gáz, ha a mindjárt a közép-mexikói spanyollal kezdenék? Sokkal szebben hangzik szerintem, mint az európai kasztíliai, a kiejtése és a nyelvtana is egyszerűbb egy kicsit, úgy tudom. Nem lenne nagy mellényúlás?
Egy szakmai kérdés a végére, nem találok hozzá irodalmat. Mely spanyol nyelvjárások hangsúlyszámlálóak? Tehát mikor két hangsúly között azonos idő telik el, függetlenül attól, hogy hány szótag van közötte és ettől ritmusosabb, pattogósabb lesz a beszéd (mint az angol, német, orosz esetében). Mert az tudom, hogy a spanyol nyelvjárások többsége szótagszámláló, tehát minden szótagra azonos idő jut és ezért egyenletes a beszédmodor (mint a magyarban vagy a franciában).
Ugye nincs olyan spanyol szótár a neten, melyben a szavak utolsó betűi alapján vannak sorba rendezve a szavak? (Van ennek magyar neve, most nem jut eszembe...) Azért érdekelne, mert szeretnék olyan szavakat keresni, melyeket angolul és spanyolul ugyanúgy írnak, és pl. az -al, -or végződésű szavak között van sok ilyen. Ezeket legkönnyebben egy ilyen szótárban lehet megtalálni.
Nézegettem a netet a mindkét nyelvben azonos szavak ügyében, de biztos nem teljes a lista, amit találtam.
köszönöm mindenkinek a segítséget. Közben találtam egy Relay-t a nyugati aluljáróban, ahol van El País. 620 Forint, azaz egy cigi ára. Úgyis abba akartam hagyni a dohányzást :-))) (kb 50x-re :-))
Tudtok Pesten olyan újságost, ahol lehet spanyol napilapot (El País, El Mundo, ABC) vásárolni? Egy-két éve a West Endben volt egy újságos ahol lehetett El País-t venni, de az utóbbi időben már ott sem kapható. Más helyet meg nem ismerek...
Nehány Relay-ben láttam Hola-t, de az nem érdekel :-)
(Nota técnica: Muchos canales de tele requieren la última versión de Windows Media Player o Adobe Flash Player, o un plugin de Windows Media Player para Firefox o Explorer.)
Úgy tudom, hogy a tilde egy kis föléírt N betűből alakult a spanyolban is és a portugálban is, mint ahogy az ü és ö betűkön a két pont is egy kis föléírt e-ből.
Köszönöm, hogy megkímélsz ettől engem is, és a topik olvasóit. Ehelyett feltétlenül hasznosabb lenne, ha felvilágosítanál arról, hogy a spanyol helyesírásba mikor, és milyen úton-módon került be a tilde, és miért így hívják, és miért nem úgy néz ki, mint az accent circonflexe, de természetesen portugál irányban is szívesen vennék egy kis komparatív kitekintést. A spanyol mellett angol, német, francia, olasz, esetleg portugál, orosz és latin nyelvű linkek is örömömre szolgálnának ebben a témakörben.
Köszi. A circumflexushoz annyit, hogy annak formája eredetileg a görögöknél is csúcsos volt, hiszen tkp. egy egybeírt acutus és gravis lenne. A hullámvonalasítás tehát itt a stilizálás eredménye.
- Gondolom, mert defaultból is ugyanott van a hangsúly, és jelentésmegkülönböztető szerepe sincs (az első kettőnél legalább), ezért felesleges. Persze, a truhán-nál csak akkor, ha kimondjuk, hogy a h-t úgy tekintjük, mintha ott sem lenne. Lehet, hogy ez a kimondás most történt meg. (A sólo-nál a jelentésmegkülönböztető szerep meg véleményes.)
(Szerintem meg a tilde az, ami az ñ-en van. Így a cirkumflex csak görög betűn néz ki, egyébként ^. De semmiképp sem a hangsúlyjel a tilde.)
- Gondolom, mert még szabályosabbá akarják tenni az írást. De akkor miért Irak, ha Catar? (Amúgy csodálkozom, hogy ezeket máig q-val lehetett írni.)
Amúgy meg nem tetszik, hogy ők is - mint a magyarok - mindent agyon akarnak szabályozni, minden csak egyféleképpen jó. (Gondolok itt elsősorban a kötőjelezésre.)
- mi bajuk volt annál a három szónál az accentus acutus-szal? (a tilde mintha az accentus circumflexust jelentené, ezért em értem, hogy kerül itt a képbe, de valszeg csak én vagyok tájékozatlan)
- értem én, hogy az e és i hangok a spanyolban is összefüggenek a c és a g betű mikénti ejtésével, de szvsz ebből még nem következnék szükségszerűen a quorum > cuorum típusú modernizáció, amelyet egész egyszerűen a spanyol helyesírás egységesítésével és egyszerűsítésével lehetne magyarázni, vö. az új német helyesírás Telephon > Telefon típusú fejleményeit.
The Real Academia Espa~nola has announced that in December it will publish a new volume of spelling rules for the Spanish language. It’s the first spelling update the RAE has done since 1999, which was the same year that the ll and ch were officially dropped as individual characters in the Spanish alphabet. Among the new spelling changes are the following:
The letter Y, formerly called “y griega,” will now be called “ye.”
The letters B and V will be called by their formal names “be” and “uve” and not “b grande, b larga, b corta or b chica, all common ways of referring to those letters in Latin America.
The prefix “ex” will be attached to words without a hyphen. For example: exnovio, exmarido, exdirector, etc.
The words guión, truhán and sólo will no longer have an accent mark (la tilde).
The letter Q will only appear in Spanish when it is paired with the letter U and followed by either the vowels E or I. (For example: quiosco, querer, etc.). In all other cases, the letters C or K will be used instead of Q. Iraq becomes Irak, Qatar becomes Catar, quorum becomes cuórum.
Ante la ley hay un guardián. Un campesino se presenta frente a este guardián, y solicita que le permita entrar en la Ley. Pero el guardián contesta que por ahora no puede dejarlo entrar. El hombre reflexiona y pregunta si más tarde lo dejarán entrar.
-Tal vez -dice el centinela- pero no por ahora.
La puerta que da a la Ley está abierta, como de costumbre; cuando el guardián se hace a un lado, el hombre se inclina para espiar. El guardián lo ve, se sonríe y le dice:
-Si tu deseo es tan grande haz la prueba de entrar a pesar de mi prohibición. Pero recuerda que soy poderoso. Y sólo soy el último de los guardianes. Entre salón y salón también hay guardianes, cada uno más poderoso que el otro. Ya el tercer guardián es tan terrible que no puedo mirarlo siquiera.
El campesino no había previsto estas dificultades; la Ley debería ser siempre accesible para todos, piensa, pero al fijarse en el guardián, con su abrigo de pieles, su nariz grande y aguile~na, su barba negra de tártaro, rala y negra, decide que le conviene más esperar. El guardián le da un escabel y le permite sentarse a un costado de la puerta.
Allí espera días y a~nos. Intenta infinitas veces entrar y fatiga al guardián con sus súplicas. Con frecuencia el guardián conversa brevemente con él, le hace preguntas sobre su país y sobre muchas otras cosas; pero son preguntas indiferentes, como las de los grandes se~nores, y, finalmente siempre le repite que no puede dejarlo entrar. El hombre, que se ha provisto de muchas cosas para el viaje, sacrifica todo, por valioso que sea, para sobornar al guardián. Este acepta todo, en efecto, pero le dice:
-Lo acepto para que no creas que has omitido ningún esfuerzo.
Durante esos largos a~nos, el hombre observa casi continuamente al guardián: se olvida de los otros y le parece que éste es el único obstáculo que lo separa de la Ley. Maldice su mala suerte, durante los primeros a~nos audazmente y en voz alta; más tarde, a medida que envejece, sólo murmura para sí. Retorna a la infancia, y como en su cuidadosa y larga contemplación del guardián ha llegado a conocer hasta las pulgas de su cuello de piel, también suplica a las pulgas que lo ayuden y convenzan al guardián. Finalmente, su vista se debilita, y ya no sabe si realmente hay menos luz, o si sólo lo enga~nan sus ojos. Pero en medio de la oscuridad distingue un resplandor, que surge inextinguible de la puerta de la Ley. Ya le queda poco tiempo de vida. Antes de morir, todas las experiencias de esos largos a~nos se confunden en su mente en una sola pregunta, que hasta ahora no ha formulado. Hace se~nas al guardián para que se acerque, ya que el rigor de la muerte comienza a endurecer su cuerpo. El guardián se ve obligado a agacharse mucho para hablar con él, porque la disparidad de estaturas entre ambos ha aumentado bastante con el tiempo, para desmedro del campesino.
-?Qué quieres saber ahora? -pregunta el guardián-. Eres insaciable.
-Todos se esfuerzan por llegar a la Ley -dice el hombre-; ?cómo es posible entonces que durante tantos a~nos nadie más que yo pretendiera entrar?
El guardián comprende que el hombre está por morir, y para que sus desfallecientes sentidos perciban sus palabras, le dice junto al oído con voz atronadora:
-Nadie podía pretenderlo porque esta entrada era solamente para ti. Ahora voy a cerrarla.
Bullfighting, a Spanish tradition which has existed for centuries, may be on its way out for good. The parliament of Catalonia has voted to ban bullfighting starting January, 2012.
The colorfully-dressed matador in the ring with the bull is an iconic image strongly associated with Spain. In fact, it’s probably one of the first things foreigners who have never even visited the country will mention if you ask them about Spain. “Hey, isn’t that the country where they have bullfights and do siestas?”
Even though they say they don’t like the idea of animal torture, a lot of tourists want to see a bullfight anyway. They buy tickets to see the bloody spectacle because “it’s a tradition.” It’s as if they believe that their visit to Spain will be incomplete unless they get to see a bullfight.
But times have changed and there are many Spaniards who find bullfighting a cruel, barbaric activity that should be banned forever. In fact, it was the efforts of Spanish animal rights activists that brought about the vote in the parliament.
At this point it’s uncertain whether or not other autonomous communities in Spain will follow suit. There’s still a sizable industry which exists around bullfighting and Spain’s conservative political party, el Partido Popular, is now rushing to come up with a new law that will give bullfighting special cultural status which will prevent it from being banned in Madrid.
What do you think? Is bullfighting a tradition which should be abolished? Or do you think there is a place for this kind of Old World tradition in a 21st-century modern, industrialized society?
