A változás a mozgásból ered,az idő csak hozzárendelt paraméter, hiszen az idő nem oka a változásnak, a mozgásnak.
Úgy értem, hogy eredményül a QM megszámlálható, nem folytonos mennyiségeket ad, míg az ÁRE-ről ez nem mondható el, bár Dirac REQED-ban egyesítette és remek egyezést kapott a valósággal,de ehhez újfajta mennyiségeket kellett bevezetnie, amelyek nem a priori lettek bevezetve.
Úgy érzem, nem tudjuk, hogy ezt az elméletet "eszik vagy isszák", a diszkrét és folytonosság állandó keveredése.
Én egy olyan elméletre vágyom, amely alapaxiómákból indul ki és asszimptotikusan tartalmazza az ÁRE-t és a QM-et vagy akár a Newtoni mechanikát.
Mivel az én értelmezésemben az idő a változás léte (ezzel sok újat mondok:))), ezért ha az idő nemlétezéséről beszél valaki, én úgy veszem, szerinte változás sincs
(s persze definiálja nekem valaki a változást idő nélkül )
De ezt majd az időtopicban, ahova visszatérek majd valamikor. (De ez a szó értelmetlen: valamikor. Hiszen az idő nem létezik:-)
A QM diszkrét mennyiségekkel operál? Ez miért lenne igaz?
Persze a QM matematikailag nem építhető fel görbült téridő fölött. (Lásd No-Go tételek)
Nincs időm gondolkodni a dolgon, ezért jó lenne, ha valahogy rá tudnál világítani esetleges tévedéseim okára.
A globálisan hiperbolikus téridő Cauchy-felület x R alakú, egyértelműek rajta a kezdeti érték problémák (ezé teccik annyira a kicsike) stb. Kb. ezért gondolom, hogy nem lehetséges időutazás ilyen téridő felett. Időutazás valami olyasmit jelentene, hogy lehetségessé válik újból rákerülni egy Cauchy-felületre, ám számomra úgy tűnik, ez ellentmond a Cauchy-felület definíciójának.
Amit írtál az ugye aszimptotikusan-Minkowski-t jelent? Ez szerintem teljesen jogos feltevés.
Az a problémám az egzotikus energia-eloszlásból egzotikus téridő-vel, miszerint eddig úgy gondoltam, a téridő topológiája nem változtatható meg, így pl. nem kelthetünk csak úgy féreglyukakat.
Azért szurkolok, hogy neked legyen igazad! Milyen jó lenne egy jó kis Sci-Fi világban éldegélni:))
No, igen. A filozófia topicba én is csak poénkodni járok. Ott sajnos nem igazán lehet normálisan beszélni, egyből anyázássá fajul minden beszélgetés. (Vagy nekem borul el az agyam egynéhány idiótától.)
Nem mondanám, hogy nincs ilyen elmélet.
Azt a világot, fizikát, amely ilyen mennyiségekkel operál megszámlálható mennyiségek fizikájának kell tekinteni. Hát nem az van, hogy minden megszámolható?
Csak az idő lehet akadály, ha pedig akadály akkor nincsen szükség rá.
Egy másik idővel foglalkozó topicban felvázoltam egy lehetőséget az idő nélküli leírásmód axiomatikus felépítésével ( természetesen nem tökéletesen, mert az nincs )
Itt arra az ellentmondásra akartam felhívni a figyelmet, hogy az egyik elmélet azzal operál, hogy az "almát" inni kell, a másik meg azt mondja, hogy harapni. Akkor eszik vagy isszák ?
Én egyszerűen ezzel azt akartam mondani, hogy a matematikai leírásmód híven tükrözi a választott modell leírását. A modell azonban csak tökéletlen mása lehet a valóságnak, ezért lehet az, hogy a megoldások között a legmegfelelőbbet ki lehet választani,de a többi megoldást rekurzív módon a természetre vetíteni veszélyes.
A RE egy végtelenül folytonos változókat használ , a QM meg diszkrét mennyiségekkel operáló elmélet. A kettő nem tud megférni egymással ezért másból kell kiindulni.
Ugyanez a különbség a klasszikus mechanika és az elektrodinamika esetében is fennállt! Mégis megoldották, tehát összegyeztették a kvantálást és a klasszikus, folytonos elméleteket. Sőt, a speciális relativitáselméletet és a QM-et is!(Dirac óta).
Egyedül az általános relativitáselmélet és a kvantumelmélet közös elmélete nincs még meg.
A nehézség okai talán a következők:
- Az általános relativitáselmélet az első a történelemben, ami megmondja, hogyan hat egymásra kölcsönösen egyrészt a tér és az idő, másrészt az anyag és az energia (a színpad és a színdarab).
Megjelenéséig minden elmélet külön kezelte ezeket, vagyis a teret és az időt mint külső adottságot "csapta hozzá" a történésekhez, amelyeket a fizika törvényeivel írtak le.
A gyorsulva táguló topicban véletlenül nem olvastad az utolsó hozzászólást, vagy szokásodhoz híven olvastad, csak nem lehet érteni a továbblépésemet, vagy lehet érteni, csak nincs mit mondani rá?
Azért érdekel, mert én most kommunikálok először nem fizikusokkal ennyire mélyen a fizika velejéről, és bizonytalan vagyok, hogy hogyan kell. Eddig senkit nem érdekeltek ezek a környezetemben, a kollégáimmal pedig egész más nyelvet beszélünk. És szeretném áthidalni magamban ezt a szakadékot.
ennél a hozzászólásodnál kapszkodnom kellett, hogy megértsem, viszont az biztos, hogy téves, hogy A téridőben homogén társakra lelt a magányos idő dimenzió, mert továbbra sem egyenrangú, csak belekeveredett, koordináta transzformációkba. Csak interpretálásnál adunk neki térbeli szemléletet. szvsz.
Van-e matematikának olyan ága, amelyben nincsen se nulla se végtelen, csak véges mennyiségek ?
Fizikában nem használnak ilyet, az biztos.
Mivel a matematika egy axiomatikus elmélet, te például csinálhatsz egyet, csak az alap axiómákat kell úgy választanod. A veszély csak annyi, hogy nem lesz jó semmire, értem ezalatt, a természet leírásának szolgálatát.
A RE egy végtelenül folytonos változókat használ , a QM meg diszkrét mennyiségekkel operáló elmélet. A kettő nem tud megférni egymással ezért másból kell kiindulni.
Te muallim, ez mit jelent? azt, hogy mivel a kvantummechanika kantumos, és az áltrel nem ezért nem lehet az áltrelből kiindulva, kezdeni valamit az idővel?
Akkor valószínűleg egy fizikailag még nem tapasztalt imaginárius, vagy még bővebben komplex mennyiségeket ( hossz, idő és tömeg )tartalmazó matematikailag létező világról van szó, ami az egyenletek többértékű megoldásaiból fakad, de nem minden megoldása alkalmazható a valós világra.
Nem itt egy m*r tag lett negatív amiben választani lehet, hogy melyiket engedem át a negatív tartományba. Ez esetben nincs szó imaginárius megoldásról, sem többértékű megoldásról.
Lehetne úgy is továbbfolytatni a gondolkodást, hogy a tömeg negatív, de a matematika nem ad támpontot arra, hogy melyiket vigyük negatívba. Nyitott kérdés.
Létezik imaginárius idő elmélet is, de az nem itt merül fel, és igen hipotetikus.
A RE egy végtelenül folytonos változókat használ , a QM meg diszkrét mennyiségekkel operáló elmélet. A kettő nem tud megférni egymással ezért másból kell kiindulni.
az időről Ha jópofákat akarunk mondani az időről, akkor nekem két kedvencem van:
1. "Az idő a tűz, amelyben égünk." (Star Trek)
2. "Az idő nagy tanító, de sajnos megöli a tanítványait." (Berlioz)
A relativitáselmélet a térnek és az időnek az elmélete, mely, úgy tűnik, lehetőségeket mutat arra, hogy ne csak beszéljünk az időről, és engedelmeskedjünk neki, hanem kezdjünk is vele valamit.
Sajnos az emberi elme úgy képzeli az időt, hogy folyik, telik, halad, változik, öregszik, eljön, múlik, telik, stb. Észrevehető, hogy ezek a fogalmak mozgást jelentő fogalmak, amolyan kölcsönvett szavak. Valójában, az idő a mozgásból származtatott fogalom és utána önállósított értelmet kapott. Az ember csinált az időből dimenziót, annyira magányos lett, hogy csak egydimenziósra sikeredett, nemúgy a társas térdimenziókhoz.A téridőben homogén társakra lelt a fénysebesség segítségével,de elvesztette a racionálisan gondolkodó emberi képzeletet.
Talán újraértelmezve azt kellene mondanunk, hogy a világ leírását idő nélkül is megtehetjük.
Hawking és Penrose úgy találta, hogy 3 féle értelemben lehet "az idő irányáról" beszélni:
1. Kozmológiai időirány: amerre az Univerzum tágul.
2. Termodinamikai időirány: amerre az entrópia növekszik.
Tehát, hogy a cukor a teában lassan egyenletesen szétoszlik, és viszont nem áll össze a már feloldódott cukor újra kockává. A pohár leeshet és széttörik, de nem gyűlnek össze a darabkái és nem ugornak fel az asztalra, hogy újra poharat alkossanak stb.
3. Pszichológiai időirány: a múltra emlékszünk és a jövőre nem.
Az érdekesség:a háromféle irány jelenleg egybeesik! Miért?
A másik kérdés, hogy ha az Univerzum tágulása megfordulna, és összehúzódásba fogna, akkor ezzel a másik két irány is visszafordulna?
Először úgy gondolták, hogy igen, és ebben találtak hibát, revideálták, és azt állították hogy mégsem, a másik kettő akkor is úgy telne, ahogy most is.
Bővebben Penrose:A császár új elméje
(Az egyik legérdekesebb ismeretterjesztő könyv, ami valaha megjelent.)
Akkor valószínűleg egy fizikailag még nem tapasztalt imaginárius, vagy még bővebben komplex mennyiségeket ( hossz, idő és tömeg )tartalmazó matematikailag létező világról van szó, ami az egyenletek többértékű megoldásaiból fakad, de nem minden megoldása alkalmazható a valós világra.
Ahogy értelmetlen az antihossz, úgy antiidő sem létezhet
Nem vagyok biztos benne, hogy tudom mit jelent nálad az antihossz, de ha negatív hosszat, akkor el kell mondanom, hogy a Kerr téridő legbelső horizontján belül, negatív távolságú térbe keverednénk a számítások szerint. Az értelmezés nincs lefutva a fizikusok között, de gondoltam megemlítem neked, látókör tágítás céljából.
Szerintem amit te mondani akarsz az valami olyasmi, hogy te még nem láttál, vagy nem tudod elképzelni, mert az, hogy mi létezik és mi nem az igen szövevényes kérdés.
Kicsik vagyunk mi ebben a nagy világban ilyen biztos állításokhoz.
hogy lehetséges időutazás glob. hip. téridő fölött Várj csak, a fölött nem jó kifejezés, talán úgy világosabb lesz, hogy az Einstein egyenletek univerzum megoldásai, nem játszanak szerepet, az Einstein egyenletek lokális feketelyuk, vagy féreglyuk megoldásainál. Még pontosabban az a feltételezés, hogy olyan téridő megoldást keresnek, mely nagy távolságokra az egzotikus anyag-energiaeloszlástól, belesímul egy, az egyszerűségkedvéértsík téridőbe. Tehát kb így szoktuk mondani a messze kisimul. Persze itt arra is kisimulást mondanánk, ha nyeregfelületszerűbe csillapodna bele a lokális téridő "felgyűrődés".
Ez ugyanis számomra azt jelenti, hogy bármilyen egzotikus téridő megvalósulhat, ha létrejön a neki megfelelő energiaeloszlás... ez tényleg így igaz? IGEN. Ez a lényeg. Ezért olyan izgi az egész. S mint már említettem, gőzerővel tesztelik, keresik, hogyan lehetne ilyen egzotikus anyageloszlást stabilan létrehozni. Nem könnyű.
