Hozzám meg gyönyörűen.
Képzeljétek el, az általam korábban kinézett karácsonyfadíszek elfogytak. Amikor elpanaszoltam ezt egy tündérlányból való eladónak, akkor titokzatosan elmosolyodott, majd közölte, hogy hát, az bizony télleg szép volt, ő is eltett magának egy kollekciót...
De odaadja...
Jól kiszúrt velem, vihetek majd neki ajándékot! :)
Én b íz kommandóztam a Kikában is a minap, pedig ők nagyon csúnyám álltak hozzám, hogy zárás vn, meg különben sem hozzájuk tartozik a kérésem... pedig... aztán mikor mondtam, hogy boldog karácsonyt-meglepődtek, én meg megszakadtam hazafelé.
tegnap este jól megleptük a parkolójegyes bácsit a vesztendben amikor a türelmetlen veszekedő emberek között szépen megköszöntük hogy érvényesítette a jegyünket végül megkoronáztuk egy hangos kellemes ünnepekkel :))
A miskolci IC késett 20 percet, ez azt jelenti, hogy aki odaviszi a pénztárhoz a helyjegyét, az 15 perc feletti késésnél visszakapja a 400 Ft-ot. Miután beálltam a sorba, láttam, hogy mögém beáll két hajléktalan, gondolom jegyet venni, egy idős bácsi és egy néni volt. Erre odaadtam nekik a jegyet, hogy váltsák vissza ők, mindemellé persze boldog karácsonyt kívántam. Nagyon meghatódtak. Jól esett.
Majd írd is le ide lécci a tapasztalataidat, "trükkjeidet"!
(Helyes Jozs, ezzel útjára indítom a "mindenki hozzon magával mégegy embert" akciót! Ugye milyen eredeti ötlet??? :)
Az a lényeg, hogy ne essünk bele abba a csapdába, hogy itt a topicban nonstop boldogkarácsonyt kívánunk egymásnak, hanem írjuk le, hogyan kommandózunk a világban.
Az egész cuccnak eredetileg az volt a célja, bizonyítsuk be, nincs feltétlenül szükség az idegbeteg, rángatózós, verekedve shoppingolós/közlekedős negatív prekarácsony szindrómára. (Ami miatt joggal utálják sokan.)
Lehet másképp is.
Hajrá Karácsonyország, hajrá karácsonykommandósok! :)))
Először is mindenkinek szeretnék Szeretetben Teljes Boldog, Békés Karácsonyt kívánni. Még csak 2-3 napja olvasom a hozzászólásaitokat és sajnálom, hogy csak most "akadtam" rátok. Vagyis közvetve Jozs volt aki említette a kommandózást. Amióta olvaslak benneteket megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyedüli aki próbál (akár pár szóval vagy mosollyal) kedveskedni embertársainak ebben a rohanós, felpörgetett pénzhajhász karácsonyi előhetekben. Szóval akcióra fel, mosoly hegyek, és persze Boldog Karácsonyt felkiáltások...
Sőt, még kettőt alszunk, és már gyújthatjuk a másodikat is - hiába szalad az idő. Addig is mindenki készítse be reggel a táskájába a jókívánságos puttonyát is.
Reggel mikor beértem a munkahelyemre mindjárt összeraktam az adventi koszorút. Hoztam hazulról magammal ragasztópisztolyt, szárított citromkarikákat, aranydiót, aranymasnit és gyertyát (a tavalyi alapot elraktam, így az már nem kellett).
Általában széles mosolyra derülnek a belépő kollégák, "jé, csak nem már advent lesz?!" felkiáltással. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan nem tudják, hogy bizony már advent 1. vasárnapja van a hétvégén.
Egyébként a tapasztalatom az, hogy akinek nincs kisgyerme nem igen foglalkozik ilyesmivel, hogy advent van.
Holnap férjjósló nap van (nov. 30.). "Vendéklánygyerekek" lesznek nálunk, Vicukám 3 osztálytársa és szerencsesütit sütünk. Ez olyan fánkszerű tészta, benne kis cetlikkel, amin fiúnevek vannak, amelyiket kiveszi a lányka, olyan nevű lesz a férje. Teljes az izgalom az "hölgyek" körében! :-)))
Azt gondolom az is már-már törvényszerű, hogy ha rámosolygunk valakire visszamosolyog, ha Boldog ünnepeket kívánunk, mosolyogva viszontkívánják. Felragyog az eladónő, buszvezető stb. szeme. (Kevés a kivétel.) Tapasztalatom, hogy a buszvezetőé már akkor felragyog, ha úgy szállsz fel a buszra, hogy ránézel és köszönsz. Akkor vajon mire gondolsz, Tündérlala?
Nem mindennapi dolgokra?
A kislányom osztályában dec. 9-én dekupázsolni fogunk, kb. 100 db keretet öntöttem ki gipszből, hogy jusson a kisebbik osztályának is. A tanítónéni azt javasolta, hogy a 4-esek készítsek el azt is az elsősöknek, ajándékba. Nem volt könnyű megértetnem vele, hogy a valamit létrehozás, az alkotás örömét szeretném, ha éreznék a gyerekek. Végül is sikerült.
A Betlehemeshez nagyon sok, jó anyagot küldtem a tanítónéniknek. "Így is túl sok program van az iskolában" címszóval nem készülnek a gyerekek. Mi összehívtunk néhányat, tanulják a verseket, az énekeket és készülnek a tanítónénikhez, a szülőkhöz, nagyszülőkhöz, néhányunk munkahelyére. Közben már közösen félig elkészítettük a Betlehemet is, az adventi koszorút, meg kicsit dekupázsolunk is (karácsonyi ajándékot - imádják). Öröm látni, mennyire élvezik. Sokszor takarózik azzal az iskola, hogy a szülők nem partnerek bizonyos dolgokban. Pedig hozzánk is kocsival hozzák a szülők a gyerekeket próbálni, utána jönnek értük.... de meg kell mondanom, hogy nagyon szívesen és örömmel teszik, hiszen ezek a dolgok színesebbé, melegebbé teszik gyermekük napjait. Amire esetleg nekik nincs idejük, tehetségük. :-(
Már tavaly eldöntöttem, hogy megreformálom az oktatást az iskolában, de jajjjjjj, de nagyon lassan és nehezen megy. :-))))
Lala! Szerinted az ilyen ide illik, vagy maradjunk annál, hogy visszamosolyognak, ha mosolygok. :-))) ... és kedvesek, ha kedves vagyok.... és segítenek, ha kérem....
Már korábban meg szerettem volna jegyezni halkan, hogy eredetileg nem azért nyitottam a topicot, hogy ITT boldogkarácsonyt kívánjunk egymásnak nonstop, hanem hogy:
1) A zéletben vessük be a fegyvereinket,
2) Írjuk le ide a tapasztalatainkat jól!
Olvasgattam a topikot.. Juj ez nagyon jó! :-)) Mondjuk különösebben változtatnom a dolgon nem kell, mert az a vigyorgós, énekelős, szép napot kívános vagyok. Te T.lala, ha azt mondod, hogy nem nőből vagy (volt egy ilyen érzésem, miközben olvasgattam), akkor el is sírom magam a boldogságtól. :-))
.. . mh, azt hiszem valahogy így gondoltam, fizetésért másodállásban, ki mikulás, ki angyalka. :-))) Persze azért reménykedtem, hogy nem teljesen így van.
Hát karácsonyig ugyan még van néhány napunk, de boldogságos előkészületeket kívánok nektek is! :-))
Gyerekek vesznek körül (ugyan nekem csak 2 van, de hány és hány osztálytárs és barátnő), szóval kötelező a szép ünnepvárás.
Most a Betlehemre (bölcsöcske, mivel több a leány) készülünk, hetente 3-4-szer jönnek a barátnők próbálni. Úgy érezzük ez nem maradhat ki még egy városi gyermek életéből sem. Reméljük olyan szeretettel fogják fogadni, mint ahogy ezek a gyerekek készülnek rá.
Itt is hangolom már a kollégákat.... majd irkálom, hogyan, csak mindjárt az elején nem szeretnék túl hosszúra nyúúúúúúlni. Szépséges, szép napot Nektek! :-))
amugy en jokislany voltam es mindennap kommandozok. tegnap egy kisfiu volt az egyik asztalnal, villammal a homlokan... imadta, hogy felismertem a Harry Potter jelet, beszelgettunk es a szulinapi bulijara is meghivott ami novemberben lesz (bar sajnos nem tudok elmenni)
volt egy kislany is aki tegnap lett 6 eves. ugyhogy "code 75" felkialtassal eloadtuk a szokasos dalt meg torta szeletet vittem ki es a kis arca csakugy ragyogott az oromtol (hihi, a szuloke is...)
Annyira azért nem... Ha valaki azért csinálja ezt vagy azt a hasznos dolgot, mert nem tud még hasznosabbat csinálni (és itt a "hasznos" helyébe behelyettesíthetsz bármi pozitívat, amire törekszel), az miért volna korlátozottabb, mint ha azért csinálja, mert ünnep van és akkor úgy szokás? Lehet, hogy olyankor nagyobb feneket lehet keríteni ugyanannak, de a szegényes tartalmat úgysem turbózza fel a felhajtás, ami viszont tényleg jó, annak nem kell semmilyen plusz csinnadratta, hogy kifejtse a hatását.
Szerintem amikor a kommandósok boldog karácsonyt kívánnak, akkor se a varázsige hat igazán, hanem az, ahogy kiejtik. Az a kedvesség, csillogó szem, maga a falakat ledöntő kapcsolatteremtés, a közvetlenség, amitől hirtelen szeretetteljes társaságban érzi magát az ember.
Ünnepkor mindig lehet tudni, hogy azért teszik azt az emberek, amit, mert az a szokás. Lehet, hogy van mögötte valós tartalom, igazi szeretet, de lehet, hogy nincs. A puszta gesztusból semmi nem derül ki, hanem mindig a dolog mikéntje az érzékletes, az a része, ami megállna önmagában, minden ünnep és rituálé nélkül is, az év 365 (néha több) napján.
Ha ünnep van, akkor szerintem csak a külsőségekkel tudunk jobban variálni. Esetleg ha nagyon hatással vannak ránk, lehetünk talán szentimentálisabbak, de nem az olvasztja meg a jeget az emberek között. Belül nem fogunk jobban orientálódni mások felé azért, mert az ünneppel foglalkozunk. Legalábbis szerintem a külsőségek, formaságok nem ráirányítják a figyelmünket a többiekre, hanem elvonják.
Szóval így vagyok ezzel én, de ennek nincs túl nagy jelentősége :-)) Az jó, ha ti értitek ezt az ünnep-dolgot és valami építő jellegűt tudtok kihozni belőle. Nekem csak útban van itt mindig.
Nem szükebb korlátokat csinálunk te medvebocs, hanem az ünnepekkel "erőszakkal kitágítjuk" az elégtelen, alacsony köznapi "felső limiteinket", - érted már? :)))
Igen, én szeretném, ha minden jótól megcsömörlenék minél előbb. Ez is egy módja annak, hogy elváljon a tényleg-jó attól, ami csak azért kívánatos, mert nincs belőle akármennyi. A habostortára csak az időt pazarolja a nép.
Miért ne lehetne minden nap minden percének misztikuma? Végül is ez attól függ, hogy az ember misztikus hangulatban van-e vagy sem - tehát rajtam múlik a dolog.
Az, hogy milyen képet tudok festeni, nem attól függ, hogy ki vagy mi a modell, hanem attól, hogy mennyire nagy festőművész vagyok:-)))
_szerintem_ az ünnepben az a jó, hoyg misztikuma van neki. Hogy Más mint a többi napok. Mert nem lehet minden nap habostortát reggelizni, mert akkor nem lenne már habostorta az a habostorta. Úgyistudod mire gondolok! :)
Attól még szeretem szeretteimet a másnapokon is, nem is kevésbé, csak épp az Ünnep alkalmával energiám nagyobb részét fordítom szeretetem kimutatására mint egyébként.
Én nem szeretném, ha mindenap habostortát kéne reggeliznem. Te igen? :)