Hát föladtad a leckét, mert én még a 80-as években maléves voltam, ergo ingyen utaztam vagy szabadjeggyel, vagy crew (akkor napidíjért). Emlékeim szerint a topictársak által beírt összegek (1000 retúr turista, 1554 Comfort) BER esetében kb. reálisak, de majd megkérdezek néhány régi szakit. Kb. 4 Ft volt akkoriban egy DDR márka, a legolcsóbb csapolt sör, állva kiszolgálva 0,X pfening, de 1 márka alatt. Nyilván nem vonatjegy/buszjegy árban forgott a repülőjegy, de nem is nagyságrendekkel többért. Egy PRG-BUD az 1970-es években még hatszázvalahány forint volt, lehet hogy találok a padláson érdemi infót is, éppen most takarítom.
Azért erre én a helyedben nem vennék mérget. Akkortájt sem volt túlzottan megfizethető a kisember számára a repellőzés.
Már nem emlékszem, hogy anno (1983) Prágából mennyiért jöttem haza (ez volt az első közforgalmi repülésem), de odafelé vonattal mentem, kifejezetten az anyagiak miatt. Nem esküdnék meg rá de a jegyár verdeshette a félhavi fizetésemet. Négy-ötezer körül lehetett a fizum.
Az akkori óccsó jegyárak kapcsán talán nem árt emlékeztetni rá, hogy a Szovjetunió érdekszférájába tartozó országok csak úgy tudták megfizethetővé tenni az egymás közötti röpködés díjtételeit, hogy a saját állampolgáraiknak nyújtott kötelező állami dotációval, mesterségesen leszorították az árakat. Mondhatnánk úgyis, az akkor jövedelmekhez igazították. Ezért még az 1980-as években is a Malév a jegyár minden egyes forintjához 2-3 forintot kapott a magyar állambácsitól (naná, hogy nem a szovjettől). A rendszerváltás aztán ezt is elsodorta, de aki addig kihasználta a lehetőséget az jól járt, miközben az ország jelentősebb létszámú, soha nem repülő hányada dotálta a szerencsés kisebbeket.
Egy érdekszférán kívüli utasnak elvileg egy BUD-BER útvonalra is a hivatalosan meghirdetett (IATA) tarifán árulták a jegyet. Viszont pl. a Közel-Keletről Bp-i átszállással Malévvel tovább utazó arabusoknak szintén elég óccsón adták. A Malév bedőlésével állítólag eltűnt Bp-ről kb. 1,5 millió tranzitutas, de arról soha, sehol nem olvastam, hogy ezek valójában mennyit fizettek az átszálló jegyükért. Mondjuk vannak sejtéseim…
Visszatérve Berlinre, ott az említett szabályozás mellett még a helyi megélhetési árakat is központilag „leszorították”, ezért enni-inni maga volt a kommunizmus. Ráadásul még a söreik is jók voltak. Még szerencse, hogy legalább az alkohol pártsemleges :-))
Életem első repülő útja Berlin volt egy 34-el. Fogadtam, hogy másnap délben lefotóztatom magam Berlin főterén. A tét egy kis hordó Wernesgrüner volt. Reggel ki, este haza. Valami 1000 forint volt a retúr. Volt sok arab család a gépen, visongó kissrácok rohangáltak. Az egésznek olyan hangulata volt, mint egy vizibusz kirándulásnak Nagymarosra.
A lap írása szerint megint nem sikerült értékesíteni a Malév-hagyaték legértékesebb vagyontárgyát, ugyanis a hétfői határidőig nem érkezett ajánlat a CRJ típusú repülőgépre.
A sikertelen pályázat elhúzza a felszámolást, így minden bizonnyal a bíróságnak ismét meg kell hosszabbítania majd a december 31-én lejáró határidőt - írja a Világgazdaság.
A felszámoló cég november 7-én újabb nyilvános pályázati felhívást tett közzé, amelyben összesen 98 millió forint értékben szeretné értékesíteni a Malév megmaradt ingóságait november 22-éig - számol be a gazdasági napilap.
A 70-es években jellemzően 34-es, valóságos légihíd volt napi 3-4 járattal, este a crew Hotel Stadt Berlin (Alexander placc).
80-85 között már inkább 54-es, kellett a kapacitás. Iszonyú forgalom volt, és nem csak az olcsó EAPT tarifák miatt. Sok ficere tarifás közel-keleti átszálló is ücsörgött a székeken. Óccon eljöttek a Malévvel, aztán átmentek Nyugat-Berlinbe (Tegel) és onnan tovább.
Ha tudományosan is érdekel, vedd fel a kapcsolatot egy menetrend-gyűjtővel (bár az sem tuti, mert típuscsere napi gyakorlat volt akkor is).
A Malév kitünő vállalat volt. A személyzet nagyon professzionális, az operáció nagyon utasbarát, a repülőgépek nagyon rendesek voltak, még ajándékokat is adtak kis gyerekeknek!
Hát nem gyalázat hogy magyarország engedte a Malévot tönkretenni? (Még a Lufthansa is operált negativ profit-marginnal elég sokszor, Németország mégse engedte tönkremenni.)
A Malév járatnyitások nem csak a hatvanas években, hanem később is olyan események voltak, amelyek egy légitársaság történetének fontos, meghatározó dátumai. Angolul az a bizonyos „milestone”. Ugyanígy pl. egy új típus megérkezése, vagy a sajnos néha bekövetkezett katasztrófák. Ezért nem írhatná azt sem az mfor (hivatkozva a wikipédiára), sem más, hogy pl. egyik vagy másik gép két-három héttel korábban vagy később zuhant le. Mit számít ennyi különbség? Szerinted semmit.
„1963. augusztus 28-án a mára csődbe ment Malév először repülhetett Európán kívülre.”
Ez egy tényállítás, ami egyszerűen nem igaz. De ha sokszor leírják felületes firkászok, akkor az lesz?
Hát ja, ha valaki megkérdezi, mikor léptem be a Malévhez és mikor hagytam ott, majd nagyvonalúan hasalok én is valami dátumot, ami nekem teszik :-)
Egyik sem azt írja, amit te éppen írsz, ha figyelmesen elolvasod a két írást, akkor láthatod, a probléma tárgyát a dátumok közötti 2-3 hetes eltérés képezi...
