Egy hosszú írásban válaszoltam, megköszönve, és egyben őszintén bevallva, hogy a dolog egyedül feledékenységemnek tudható be. Hogy az írás eltűnt - velem a számítógép sokszor méltatlanul viselkedik - talán nem is bánom. Egyébként minden rosszban van valami jó. Megtudtam, mi az a zoomify, és alaposan áttanulmányozhattam a térképet.
Az építménnyel kapcsolatban mindenképpen a múlt századfordulóra gondolok, mivel nem vasbetonból készült.
most volt alkalmam skype - on beolvasni apunak a róla szóló kedves soraidat - rendkívül meghatódott és nagyon köszöni:) Sok szeretettel gondol Rád és a zenekari évekre.
tegnap hallottam egy másik véleményt a "gödörről" - az illető szerint a pártházzal lehetett összefüggésben. Valószínűleg a legvadabb Rákosi időkben építhették. Ezt nehezen tudom elképzelni, de állítja hogy megoldható volt és a felszínt sem kellett megbontani hozzá, az udvarra kitalicskázták a földet.
Kicsit vadnak találom ezt az ötletet, de semmi sem lehetetlen.
Az érdekes képről és térképről nem látom tisztán, hogy ugyanarról a helyszínről van-e szó. Felmerülhet, hogy a Kenderes hídja a mai Petőfi utcán volt, melyet neveztek annak idején Kishíd utcának is.
Megköszönném, ha valami közelebbit is megtudhatnék a dologról. A véletlen úgy hozta, hogy tegnap találkoztam Nagy András leányával. Szóba hoztam a dolgot, és azt is, hogy édesapja írásai között nem találtam a Tóth Kálmán téri műtárgyra utalást. Azt viszont tudom, hogy még sokkal később sem jelölték pontosan a föld alatti műtárgyakat.
Amint Kozma Robi írja, érdemes a levéltár bajai részlegében utána keresni. Én ez mellett a napilapokra gondoltam.
Lehet, hogy ez a hozászólásom inkább az anyanyelvünkről szóló témába tartozna. Ha így van. elnézést kérek.
Tartalmi kérdésekbe nem szólnék bele. Azt hiszem, mindenkinek joga van azt írni, amit akar. Igyekszem a netikettbe sem belebotlani. Jól emlékszem, hogy milyen felháborodást váltott ki, amikor a Türr-emlékmű feliratát csupa nagy betűvel írtam. Ugyanis a kilátón úgy van írva, én pedig nem tudtam, hogy az a netikett szerint olyan, mint az ordítás.
Aminek nagyon örülök, és ami talán Kedves Levelezőtársaimnak fel sem tűnt. A Bajai régió bejegyzéseiből jó idő óta hiányzik a trágárság. (Bocsánat, nem hiányzik, csak nincs rajta.) Holott az internet bejegyzéseinek jó részében szinte kötelező obszcén, trágár kifejezések használata, egymás gyalázása, elmebeli állapotának kétségbe vonása. Ami az obszcén kifejezéseket illeti, azt olvastam, hogy bizonyos kielégülést eredményezhetnek.)
Tanúja voltam ugyanis, mikor egy kis biztosítónál két biztonsági őr - gondosan ügyelve, hogy a jelen levő hölgy ügyintézők jól hallják - tartalmas beszélgetést folytatott, felvonultatva a trágár kifejezések egész tárházát. (Amikor nemtetszésemnek kifejezést adtam - a hölgyek nem merték - se le nem lőttek, sem meg nem vertek, sőt abbahagyták a trágárkodást. Még az is kiderült, hogy ismerik az édesanyjuktól tanult magyar nyelvet is, amit általános iskolás korukig használtak.)
végül is vihettek volna "Gyertek Bajára üdülni, pihenni, halészlét enni!" táblát is :-) , de igazából azt gondolom, ne itt politizáljunk, arra van elég másik fórum is ...
Fefigyeltem a vízvezeték kérdésére. Kevesen tudják, hogy a vízhálózat Baján csak a 70-es években készült. Érdekes, hogy ez a késlekedés a zeneiskolának nagy hasznára vált. Ugyanis a vizet egy, a pincében elhelyezett hidrofor szolgáltatta, ami hetente elromlott. Édesapám négy szakmával bíró ezermester volt, valamit örököltem. Így hát minden héten megjavítottam a hidrofort, - a régi zeneiskolában, ahova Te is jártál -, amiból Biczók Sándor kivaló gazdasági felügyelő levonta azt a következtetést rólam, hogy "ez a fiatal ember nem ülve meszeli az eget". Hangszereket is tudtam javítani, sok pénzt megtakarítottam az iskolának. Jóindulatából a megtakarítást nem vontak el, hanem hangszerbeszerzésre fordíthattam. Pl. száznál több hegedűje, 40 csellója, nagyon sok fúvós hangszere lett az iskolának.
Szerényen elhallgattad, hogy édesapád Baja köztiszteletnek örvendő díszpolgára, akinek köszönhető, hogy a TBC, ez a rettenetes kór megszűnt. Kiválóan hegedült, a Vízügyi kamarzenekar meghatározó tagjaként nagyszerű muzsikus társam. Utolsó hangszerjavító ténykedésem - erre büszke vagyok - az ő hegedűvonójának megszőrözése volt.
köszönöm a válaszodat és remélem, hogy "jobb szemű" kollégáid érdeklődéssel fordulnak a téma felé.
Tegnap az interneten található - bunkerekkel foglalkozó - honlapok közül tetemes mennyiséget átnéztem, nagyon jó térképekkel együtt. Sajnos eredménytelenül.
A rendházhoz fűződően: bizonytalan emlékeim szerint onnan jutott el hozzánk először a vezetékes ivóvíz.
Édesapja nagyon kicsi lehetett vagy talán még a születése előtt készült ez a műtárgy. Nagy András bácsi - most nem keresem, de mintha 1923-ban került volna Bajára -, írásában (Rapcsányi monográfiában: Bajai séta) nem említi, de a róla szóló emlékkönyvben sem szerepel. Én is rögtön reá gondoltam, és megnéztem. Marad tehát az újságok átnézése. Fúrja oldalamat, meg is tenném, de olyan időigényes, ráadásul a könyvtár mikrofilm leolvasóját nem nagyon látom, hogy egyelőre, szemeim megjavítása előtt, nem merek belefogni. De úgy érzem, hogy fiatalabb és jobb szemű helytörténész kollegáim megteszik. Ha jómagam tudtam volna a létezéséről, Keve atyát kérdeztem volna meg. Ő is nagyon sokat tudott Bajáról, és a műtárgy majdnem a rendháza előtt van.
Nagyon szépen köszönöm az "ordító" kikeresését. Nem jól emlékeztem, igaz, hogy Az egy boldog embert vagy négy évtizeddel ezelőtt olvastam utoljára. (Előtte többször is.) Így hát a bejegyzésmre is érvényes, hogy "nem azok, nem ott" stb.
Csak most vettem észre, hogy az érdekes képződménnyel kapcsolatban van egy tv-bejátszás. A nyitott kapu döngetése mellett érvényes maradt, hogy a régi újságokban lehetne megnézni, hogy mi lehet. Repertóriumok nem készültek, úgyhogy meglehetősen nagy munka. Persze előfordulhat, hogy valaki éppen azzal az évfolyammal kezdi a keresgélést. Velem is előfordult, hogy egy könyvben éppen a 154. oldalt nyitottam ki, és ráleltem az egyetlen sajtóhibára.
Egyébként van egy anekdota Széchenyivel kapcsolatban. Mutattak neki egy könyvet, melyben - úgy mondták - egyetlen sajtóhiba sincsen. Széchenyi rámutatott a címlapra, melyen ez állt: "ordította Döbrentei Gábor" (A "fordította" helyett .) Az irodalom szempontjából jelentős könyvről van szó, de most nem keresgélem, hogy mi volt a címe.
Hogy mi lehet ez a képződmény, bizony fel van adva a lecke. Én magam is álmélkodtam rajta, le is fényképeztem. Kis unokámmal lévén túl közel nem mentem, mert a daru közelébe menni lelkiismeretlenség lett volna. Joggal korholtak volna meg az ott dolgozók.
Szerintem a mérnöki iratok között kellene megnézni. Mégegy lehetőség van. Oldalanként átlapozni a múlt század eleji újságokat. Ez akkora létesítmény, hogy biztosan írtak róla. Szerintem valami víztározónak készülhetett. Akkor vízvezeték nem volt még, tűzoltók viszont már voltak. De ez nem több részemről, mint találgatás.
Kérlek szólaljatok meg! Ki és minek és hogyan készítette ezt az izét a város közepibe, "fű
alatt", hogy nyoma nem maradt a várostörténetben. Ha az 1920-as évek végén épűlt, ak- kor hogyan lehetett ekkora monolt betont megönteni úgy, hogy összekössön vas nélkül?
Új év, új hivatalosnak tűnő telefonkönyv. Ezúttal 34 ezer forintot számláznak utólag a benne megjelenteknek:
A Telefonkönyv Magyarország kft. elkezdte küldözgetni a cégeknek a 34000 ft-os "számlát" a telefonkönyvben való megjelenésről. A számla formátuma[...] Bővebben!Tovább »
Merk Zsuzsa és Kelemen Zsuzsa könyve igazi telitalálat. Olyan olvasmányos mese, mely gyermeknek, felnőttnek egyaránt szól. Csak azt tudjuk szeretni, amit ismerünk. E könyv által megismerjük és megszeretjük Baját. Nem csak nekünk, bajaiaknak szól, hanem angolul vagy németül beszélő vendégeinknek is. Külön említeni kell a kitűnően válogatott és szép képeket, és a a kiadó, Csility Tamás mesésen szép borítóját.
