Keresés

Részletes keresés

AnnKa Creative Commons License 2008.11.27 0 0 1493

Ady Endre

Én szép világom...

Én szép világom,
Boldogságom.
Arcod borúsnak
Miért látom?
Sóhaj tör elé
Kis szívedből,
Ragyogó könnycsepp
Szép szemedből.

...Ha hű sziveddel
Érzed, érzed,
Hogy el fog veszni
Üdvösséged,
Csókolj meg forrón
Utoljára,
Haljunk meg most a
Boldogságba!...


AnnKa Creative Commons License 2008.11.27 0 0 1492

Gyóni Géza

Álmok

Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus fejem,
Lelkemre mintha galamb ülne,
Te édes képed megjelen.

A fényes álmok a tiéid
Azokat mind neked adom -
Álmodja bár a lelkem végig
Selyempárnán vagy kőpadon.

És álmodom selyemhajaddal,
Karod szeliden átölel...
De virrad. Ujra itt a hajnal.
Varázsos kép, búcsúzni kell!

Elűzlek, mint a nap az égről
A fényes hajnalcsillagot -
Habár a fájdalom terhétől
Napestig összeroskadok.


AnnKa Creative Commons License 2008.11.27 0 0 1491
Szép, jó reggelt kívánok!:-)
.............................................

Petőfi Sándor

Kérdezd: szeretlek-e?

Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én, hogy
Szeretlek, mert ezt mondhatom;
De oh ne kérdezd: mennyire szeretlek?
Mert én azt magam sem tudom!
Azt tudni csak, hogy mély a tengerszem,
De milyen mély? nem tudja senki sem.

Mondhatnék esküt, hosszu és nagy esküt,
Az ég felé tartván kezem,
Hogy szívem minden dobbanása érted
És egyedűl érted leszen,
Hogy öröklámpa benne a hüség,
Mely még ott lenn a föld alatt is ég.

S mondhatnék átkot, hosszu és nagy átkot,
Mely, mint a villám, érjen el,
S égesse, tépje lelkemet legmélyebb
Pokolba mártott körmivel,
Ha elfeledlek téged, kedvesem,
Sőt ha rólad csak megfeledkezem.

Nem mondok esküt és átkot. Jaj annak,
Jaj, akit ez tart vissza csak.
Én eskü s átok nélkül is örökre
Lelkem lelkében tartalak,
Ott fogsz te állni magas-fényesen,
Mint a tejút a legmagasb egen.

S örök hűségem, oh ez a hüség is
Még a te érdemed csupán;
Hogy szerethetne mást többé, akit te
Megszeretél, dicső leány?
Ki egyszer már a mennybe szállt vala,
Nem látja azt a föld többé soha!



jahorka Creative Commons License 2008.11.26 0 0 1490

Szép estét,Mindenkinek!

 

Ady Endre:

Elfogyni az ölelésben  

 

Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom. 

 

Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom. 

 

Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, víg halott.
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

 

AnnKa Creative Commons License 2008.11.24 0 0 1489

Illyés Gyula

KAPCSOK

A szenvedély, mely a mulandó izmot
vaspántként kapcsolta testünk köré,
hogy megízlelvén őrizzük a titkot:
egy pillanatra sorsunk istené,

a szenvedély majd elmúlik. A boldog
percek, az éj, a kéj már senkié.
Heverünk torzan, mint a páros szobrok,
ha tömbjüket az idő széttöré.

De jönnek majd új közös kapcsok, láncok,
megtartóbbak, mint minden karolás:
futnak arcomon, arcodon a ráncok

s majd fonalai őszülő hajaknak
tanítják, mi az összetartozás,
amelyet ketté Isten sem szakaszthat.

AnnKa Creative Commons License 2008.11.24 0 0 1488

Dsida Jenő

MI LESZ EBBŐL?

Minden szürkül, fakul
Hull a hajunk.
Az almák nem olyan pirosak, mint tegnap,
a füvek zöldje nem izzik úgy, mint tegnapelőtt.
Mai mosolyunk hűltebb, sötétebb,
fakóbb:
ijedt és szomorú utánzata a régieknek.
A szavak napról napra üszkösebbek.
A szerelem karja tágul, ernyed, lankad, elenged...
Mi lesz ebből, kedvesem?
Éjszaka? Fekete csönd? Hideg ború?
Vagy kihamvadó utakon át jutunk
örökmosolyú, fényesen izzó, boldog mezőkre?

so-veny Creative Commons License 2008.11.20 0 0 1487

Szabó Sándor:

Nem adlak másnak


Féltelek ezt meg kell értened
csak azt lehet akit az ember nagyon szeret
féltelek ezt meg kell értened
mert ez okoz még néha köztünk haragos perceket


Refr.:
Nem adlak másnak
Nekem rendelt az élet
Nem adlak másnak,
Ha kell harcolok érted
S ha néha lenne még
Köztünk bármikor is ellentét
A sorsunk összeforrt
Azt nem is tépi semmi szét.


Én félre dobtam
Látod a büszkeséget
"Haragszom rád"-ot
Minek játsszam véled
Karomba zárlak és
Többé el nem bocsátlak
Sokat ígér nekem
Ez a tiszta szerelem
Mert így az élet
Olyan nagyszerű és szép lett
Hát a földkerekén
Senkinek nem adlak én.

jahorka Creative Commons License 2008.11.19 0 0 1486

 Baranyi Ferenc:

 Egyszer majd minden összeköt...

 

Ölelésünkben összeér:
talán a szív, talán a vér. 

 

Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd. 

 

Mi hát - mi egybetart - a lánc?
Talán szeretsz. Talán csak kívánsz. 

 

Mindegy. Most hozzám tartozol.
S enyém leszel valamikor. 

 

Egyszer majd minden összeköt:
a szív, a fény - a vér, a köd.

 

 

jahorka Creative Commons License 2008.11.19 0 0 1485

Baranyi Ferenc: Nézni 

 

 

Itt már a szavak mitsem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni. 

 

 

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.    

 

 

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással. 

 

 

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban. 

 

 

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj a száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.

 

 

blrp Creative Commons License 2008.11.19 0 0 1484

Falcsik Mari:


Mi lesz a szexszel?


lesz-e megnyugvás enyhülő fátum lesz-e
lesz-e ház terasz vörösbor naplemente
nagy társaságban békülékeny este
szelíden száll-e hangoktól zsongó kertre
hol a vénülő kerti székek
hátát reccsentve feszítő vendégek
emlék könnyű füstjét fújják a tinta égre
s lesz-e majd csönd ha elszéledtek végre
s mi ketten megint magunk maradtunk
lesz-e széles mély csönd amint kezedre ráteszem kezem
szélesebb mint a víz és mélyebb mint a tágas völgy alattunk
mikor testedhez ismét megérkezem
lesz-e még ágy mi nem csikorgó tagjainkat gyötri
de benne testünk ringása könnyeden lebeg
meglesz-e még az íves szép vonal a csípő fölötti
amivel most ajándékozom meg kezed -
ha majd végképp öregség kútjába estünk
alabástrom elefántcsont vagy sárga márvány lesz testünk
mit látunk majd az ágyban izzadtan egymásra lesve
vajon miféle anyagból van két szép öreg szerelmes ember teste

jahorka Creative Commons License 2008.11.19 0 0 1483

Szép napot,Mindenkinek!

 

Kassák Lajos: Hegedűszó

(részlet)

 

 

"Hogyan mondjam el, hogy szeretlek igaz

szerelemmel

úgy, mint király a koronáját, szegény a kenyerét

szeretlek úgy, hogy beteg és szomorú vagyok tőle

s óvnám magam, ha lehetnék még valaki nélküled.

Én vagyok az árnyék és te a fény, vagy fordítva

tán

két karom kitárom feléd s íme a kör bezárul

és benne állsz akkor is, ha talpig kívülmaradtál

halk nevetésedre emlékszem tengereken túlról."

AnnKa Creative Commons License 2008.11.19 0 0 1482
Jó reggelt kívánok.
..................

Ady Endre

Vallomás

Te, akinek annyi szived van,
Ahányat lelked megteremt,
Aki színes kaméleonként
Varázsolsz multat és jelent,
Kinek a szín fényes világod,
Melyet lánglelked áthevít -
Ki tudnád-e vajon nevetni
Egy bús poéta könnyeit?...

Ki tudnád-e vajon nevetni,
Mert úgy imád, mert úgy szeret,
Ahogy nem a színpadon szoktak,
Vagy az életben - emberek;
Hogy szép lelked teremtő lángját
Úgy nem áhítja senki más;
Hogy szerelmét el nem rabolná
Sem távolság, sem megszokás.

Te, aki már ezer élet közt
Osztottad szét a lelkedet,
Elképzeled, hogy egy egész szív
Mást nem, csak tégedet szeret.
Hogy azt, ki a festett világban
Elvesztette önnönmagát -
Egy bús poéta úgy imádja,
Mint az igazság angyalát...

Elhiszed-e egy ismeretlen,
Álmot szövő költő szavát?
Elolvasod szívéből vérző,
Szerelmes, bánatos dalát?
Meg fogod-e szíved kérdezni,
Vajon szeretni tud-e még,
Vagy trubadurod megsajnálni
Lelkednek kegy gyanánt elég?...

Szívem szorul a félelemtől
S megrendül a kétség alatt,
Hogy szeretni csak színpadon tudsz
S magadnak élned nem szabad.
Hogy szíved e rajongó álmon
Csak gúnyolódik, csak nevet...
- Még nem érzéd szivem szerelmét,
Már itt a vég... Isten veled!...

jahorka Creative Commons License 2008.11.18 0 0 1481

Bocsánat: "eltünt."...

 

Kányádi Sándor:
Két nyárfa

 

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.


Osztódom én, osztódol te:
só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.


Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.


Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
s búvunk egymás árnyékába.


Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,

Előzmény: jahorka (1480)
jahorka Creative Commons License 2008.11.18 0 0 1480

Bella István: Gyönyörűen

 

db/lap 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!