Ez így eléggé semmitmondó, hiszen a méterrúdra is elmondhatod: minden rendszerben azonos a nyugalmi hossza, csak más-más számértéket rendelünk hozzá, és hossznak nevezzük...
Einstein azt a posztulátumot állította fel, hogy a fény sebessége minden inerciarendszerben azonos, számszerűleg is.
Én abból indultam ki, hogy a fény az két mennyiség hányadosa, tehát a fény nem alap mennyiség a természetben, hanem származtatott mennyiség, azaz a Planck hossz és idő, alapvetőbb mennyiség, amelyekre a hányados éppen c. Ezért a részemről nem a fénysebességet teszem invariáns mennyiséggé, hanem a Planck hosszat és időt, melynek értéke minden inerciarendszerben számszakilag is azonos, a fénysebesség invariánciája éppen ebből következik.
Ezért minden hossz és időkoordináta a Planck hossz és idő egésszámú többszöröse kell legyen, nyilván ez az egésszám a mi léptékünkben óriási szám, de mégis egésszám.
A Lorentz transzformáció megalkotható ezen egésszámok függvényeként úgy, hogy minden koordinátarendszerben az egésszámok körében maradunk és a Planck állandók nem "nyúlnak vagy rövidülnek" meg, hanem a változók ezek az egésszámok.
Pl. egy részecske nyugalmi tömege, Lorenz-invariáns, ami azt jelenti, hogy minden inerciarendszerben ugyanannyi ez a nyugalmi tömeg, tehát a Lorenz transzformációra invariáns... A Planck hosszra és időre alkalmazva a Lorentz transzformációt ( nyugalmi hosszra és nyugalmi időre ) ez a számérték változatlan, csak a hozzájuk rendelt egésszámú koordináták változnak.
"A feles spinnel öt részecske rendelkezik. Modellje kártyával. Az ilyen típusú kártyát elég egy félkörben (180 fokkal) elfordítani, hogy úgy álljon, mintha nem forgattuk volna el."
Nem elírás, le is rajzolta, kártyákkal szemléltette.
Az idézet helytelen, még 360 fokos forgatással sem az eredeti hanem ellentétes állapotot kapunk, 720 fok kell neki. A 2-es spinnel keverte össze, ez abból is látszik hogy a 2-es spinről is rosszat írt.
Helyesen (Wikipedia):
Mathematically, quantum mechanical spin states are described by vector-like objects known as spinors. There are subtle differences between the behavior of spinors and vectors under coordinate rotations. For example, rotating a spin-1/2 particle by 360 degrees does not bring it back to the same quantum state, but to the state with the opposite quantum phase; this is detectable, in principle, with interference experiments. To return the particle to its exact original state, one needs a 720 degree rotation. A spin-zero particle can only have a single quantum state, even after torque is applied. Rotating a spin-2 particle 180 degrees can bring it back to the same quantum state and a spin-4 particle should be rotated 90 degrees to bring it back to the same quantum state. The spin 2 particle can be analogous to a straight stick that looks the same even after it is rotated 180 degrees and a spin 0 particle can be imagined as sphere which looks the same after whatever angle it is turned through.
Természeti állandókból képeztek egy idő dimenziójú mennyiséget. Sok nagyságrenddel kisebb, mint amit mérésekkel, megfigyelésekkel meg lehet közelíteni. Így sok mindent lehet gondolni a mibenlétéről, de ellenőrizni nem nagyon lehet hogy úgy is van-e.
A Planck tömegnél pl. nem nehéz kisebbet találni, hiszen kb. egy baktérium tömege.
Végigfutottam rajta. A fizikát műkedvelő szinten se ismeri (pl. a feles spinről részletesen kifejti hogy 180 fokos forgatásra megy át önmagába!), ami pedig a fő motívum lenne az üres agymenés.
Az egy másik kérdés, hogy tetszőleges rendszerben meghatározva ugyanaz a Planck hossz értéke. De nem ezt hívják invarianciának.
Ha esetleg kétséged lenne, vedd észre hogy ez az 1m-re is igaz. Si szerint készít (valami hullámhossz n-szerese) az űrhajós is egy méterrudat meg a földi is. Űrhajós megjön, megáll, egymás mellé teszik a rudakat, egyforma.
Érdekes gondolatok. Éppen most olvastam erről egy igen jó könyvet. Hasolónkat mond, mint Ti, de mégis egészen másképp. Nagyon olvasmányos, én még ilyen szédületes ismeretterjesztő köyvet nem láttam. Rendkívül könnyű olvasmánynak tűnik, de azért ... bárkinek beletelik pár napba, míg elolvassa, de tényleg egy élmény. Vajon mennyi idő alatt írta meg? Nem tudja valaki? Na, mindegy, Lajtner (a könyv írójának a neve) szerint az idő az anyag és a tér egymásrahatása, egy akció-reakció páros. Jó lenne ezt megbeszélni, de mivel nem tudom, hogy ki olvasta vagy ki nem, ezért nem kezdek most bele. Itt egy link, ha nem törli le az admin, akkor itt elolvashatjátok az egész könyvet. A címe: Ez minden?
A Planck állandók, idő és hossz alapmennyiségek, míg a fénysebesség származtatott mennyiség, azaz nem alapvető út/idő. Viszont mivel a pillanatnyi sebesség mindíg c, ezért csak fénysebességű mozgás létezik az univerzumban, hiszen a pillanat az éppen Planck idő.
Minden más c-nél kisebb sebesség csak látszólagos, amit az emberi léptékekben mérünk. Sok más következmény van, amit most nem részletezek, korábbi hozzászólásokban már leírtam.
A relativitáshoz tarozik a távolság zsugorodása és az idő lassulása, éppen a fénysebesség állandóságának következményeként. A Planck állandók, távolság, idő azért állandó, (abszolút) mert a fény sebességéhez van igazitva?
Ha már a Planck egységekről beszélünk, akkor had említsek meg pár gondolatomat ezzel kapcsolatban.
Volt szó korábbi hozzászólásokban, hogy az idő az események sorrendisége, a mozgás pedig az események egymás mellettisége.. Mivel a Planck idő és hossz invariáns mennyiségek, minden időtartam, ennek a legkisebb időnek az egésszámú többszöröse és minden esemény távolsága ennek a Planck hossznak az egésszámú többszöröse. ( Ha nem így lenne, akkor két időtartam különbsége kisebb is lehetne a legkisebb Planck időnél, ami nem lehetséges. Hasonló megfontolás értelmezhető a hosszakra is.)
A fénysebesség ezért azonos minden inerciális és nem inerciális KO-ban, mert c=l0/t0 , ahol l0 és t0 a Planck állandók és invariánsak.
Van persze egy másik oldala is a Planck állandóknak az un legnagyobb idő és a legnagyobb hossz, amely invariáns és mindig az aktuális Univerzum tér és időbeli "kiterjedését" adja meg, melyre szintén c=Lmax/Tmax. Természetesen Lmax/l0 és Tmax/t0 ugyanaz az egésszám lehet csak.
„Az idő egy közeg. Van sűrűsége. A sűrűsége hatással van egy benne levő tárgyra. Ez a közeg lassító hatással bír. Ennek a hatását úgy érezzük, hogy nem minden egy pillanat alatt történik, hanem mindennek időre van szüksége a történéshez.Pl két ménest vonzásban közel helyezünk egymáshoz, és elengedjük, akkor IDŐVEL összecsattannak. Persze ez nem sok idő. De azért nem azonnal, mert egy közeg lassítja a történést.
Miért van felezési idő, kémiai reakciók miért nem azonnal mennek végbe, stb...
Ez a közeg kihatással van minden fizikai törvényre is. Ha fel akarunk gyorsítani valamit egy erővel, akkor ez a közeg reciprokikusan hat rá.
Az idő elválaszthatatlan társ-tulajdonsága a tér. Ezért értelmetlen az időt önmagában vizsgálni. Téridő tán egy jobb szó rá.”
Amennyiben a téridő diszkrét elemekből áll, amelyek kaotikusan változó, Planck időnél kisebb intervallumokon belül, átcsapnak háromdimenziósból nulladimenziósba, akkor a téridő közege egy átlagsűrűségű halmaz. A lokálisan sűrű tartományában több a nulladimenziós elem, mint a háromdimenziós. Mivel a határozatlansági reláció tartománya alá tartozik egy téridő elem és a belőlük álló halmaz, a téridő sűrűsége és ritkasága nem mérhető meg. Azonban e sűrűségkülönbség, jelentkezhet a téridő-közeg dinamikájában, amikor a tömeggel kölcsönhatásba lép, a sötétanyag és a fényes anyag még nem ismert kapcsolatában. Jól elszaladt velem a fantázia nevű ló. :)
„ Fizikai megfontolások szerint a Planck időegységnél nincs értelme rövidebb időtartamoknak. Szintén fizikai megfontolások alapján értelmetlennek mondható a Planck hossznál kisebb távolságról beszélni. Ezt a Planck hosszt fénysebességgel éppen a Planck időegység alatt lehet megtenni.
Az az idő, amit az előbbi korlátokkal összhangban érzékelünk, nem más mint a térnek és az ok-okozatnak a folyománya. A kauzalitás miatt léteznie kell egy végső - legnagyobb - sebességnek, egy legkisebb távolságnak, és az ebből származó legkisebb időtartamnak.”
A fentiek szerint a téridőnek diszkrét elemekből kell állnia. Mondjuk a Planck egységek jelentik a felső határt, valamint egy nem nulla távolság és idő az alsót. Ez már feltételezi a fénysebességnél gyorsabban kialakuló ok-okozat folyományt. Ha a téridő egészét alkotó diszkrét elemek nem egyszerre, hanem egy kaotikusan változó intervallum (ok-okozat folyomány) alatt változnak át háromdimenziósból nulladimenzióssá és vissza, akkor egy térforrás és térnyelő tulajdonságot hordozó diszkrét téridő-elem, egymaga betölti az ok és okozat szerepét anélkül, hogy a kauzális felismerhető lenne. A Planck időnél nagyobb térfogatban zajló események, azonban már felismerhetők, kauzálisak.
"Ez a közeg lassító hatással bír. Ennek a hatását úgy érezzük, hogy nem minden egy pillanat alatt történik, hanem mindennek időre van szüksége a történéshez."
Egy elmélet nem csak a levegőben szokott lógni, és kellemesen eltársalgunk róla, hanem számítások, matematikai összefüggések támasztják alá.
A jelen ismert anyagi világban minden történés az ok-okozat béklyójába van zárva, azaz minden történésnek van oka, és az eredménye az okozat. Ez nem más mint a kauzalitás, melytől semmilyen módon nem tudunk megszabadulni. Az okozat létrejöttekor a következő lépésben már maga az okozat lehet az ok, és a történések ilyen láncolaton mennek végig.
Helyes felismerés, hogy a történések nem egy pillanat alatt (úgy értve: nem végtelenül rövid idő alatt) mennek végbe. Ha így lenne, akkor csak azt a végeredményt észlelnénk, ami már csak okozat, és nem szerepelhet további okként.
Namármost: ha valami (közeg?) lelassítja ezt a folyamatot, akkor végtelenül rövid időről véges időtartamra lassul. Matematikailag belátható, hogy - bármilyen kicsiny időtartamra is lassul le így valami - a lassulás mértéke "végtelen". A végtelen mértékű mennyiség matematikailag kezelhetetlen. Végtelen mennyiség használata ellentmondáshoz, s a matematika összeomlásához vezet.
(Természetesen tudjuk, hogy a matematika be szokott vezetni "végtelen" jelzővel ellátott fogalmakat - pl. megszámlálhatóan végtelen számosság -, de ezeket gondosan és ellentmondámentesen definiálja, és csak az adott körben használja, s kerüli a végtelennek mennyiségként való értelmezését!)
A fizikusok ezt jól tudják, és mihelyt a számításokban végtelennel találkoznának, görcsösen igyekeznek az elméletet, vagy a számítások módját úgy alakítani, hogy a végtelen ki legyen küszöbölve belőle. Ez történik pl. a részecskefizikában (lásd. Standard Modell), ahol bizonyos esetekben "renormálást" végeznek emiatt. Ezért állt le a kvarkok elemzése körében az elmélet továbbgondolása, mert azon a ponton még nem találtak módszert a renormálásra.
Eképpen a "lassító hatás" a fentiekben egy kezelhetetlen folyamat, amelyet vagy el kell vetni, vagy újragondolni olyanképpen, hogy ne jöjjön ki végtelen.
Egyébként pedig minek kell közeg, amikor ott van maga a tér, amelyben a történések lezajlanak? És ott van ami a lassulás képzetét kelti: az ok-okozat törvénye, mely biztosítja, hogy az ok szétválasztható az okozatttól.
Fizikai megfontolások szerint a Planck időegységnél nincs értelme rövidebb időtartamoknak. Szintén fizikai megfontolások alapján értelmetlennek mondható a Planck hossznál kisebb távolságról beszélni. Ezt a Planck hosszt fénysebességgel éppen a Planck időegység alatt lehet megtenni.
Az az idő, amit az előbbi korlátokkal összhangban érzékelünk, nem más mint a térnek és az ok-okozatnak a folyománya. A kauzalitás miatt léteznie kell egy végső - legnagyobb - sebességnek, egy legkisebb távolságnak, és az ebből származó legkisebb időtartamnak.
Az, hogy ez a hétkönapi tapasztalatainkkal nem összeegyeztethető, csupán egy emberi gyengeség. A világ ettől még nélkülünk, és a hétköznapi tapasztalataink nélkül is vígan működik.
- Hogyan lehet mérni az idő sűrűségét? Mi a mértékegysége az idő sűrűségének?
- Vannak helyek, ahol az idő különösen sűrű, avagy különösen ritka?
- Mennyi idő kell ahhoz, hogy egy vákuumban egyenes vonalú egyenletes mozgást végző test sebességét az idő-közeg közegellenállása megfelezze? (Mondjuk átlagos idősűrűség esetén.)
- Ki lehet-e mérni a Föld (vagy bármi más) sebességét az idő-közeghez képest?
Az idő egy közeg. Van sűrűsége. A sűrűsége hatással van egy benne levő tárgyra. Ez a közeg lassító hatással bír. Ennek a hatását úgy érezzük, hogy nem minden egy pillanat alatt történik, hanem mindennek időre van szüksége a történéshez.Pl két ménest vonzásban közel helyezünk egymáshoz, és elengedjük, akkor IDŐVEL összecsattannak. Persze ez nem sok idő. De azért nem azonnal, mert egy közeg lassítja a történést.
Miért van felezési idő, kémiai reakciók miért nem azonnal mennek végbe, stb...
Ez a közeg kihatással van minden fizikai törvényre is. Ha fel akarunk gyorsítani valamit egy erővel, akkor ez a közeg reciprokikusan hat rá.
Az idő elválaszthatatlan társ-tulajdonsága a tér. Ezért értelmetlen az időt önmagában vizsgálni. Téridő tán egy jobb szó rá.
" ... az einsteini téridőgörbítős gravitáció elképzelés, ami ugyan nem vezet sehova, legfeljebb ahhoz a marhasághoz, hogy a fekete lyuk közepe felé egyre nagyobb a gravitáció (= görbület), szingularitással küszködve, amikor egy test középpontjában nyilvánvalóan nullaa gravitációs erő."
Gondolom amiatt képzeled ellentmondásosnak, mert valamit nagyon félreértelmeztél.
Az elméletből az jön ki, hogy bármily csekély tömegű dolog centrumból kimozdításához (kijjebb/feljebb juttatásához) elvben végtelen nagy erőre volna szükség.
