Egy amatőr vízilabda csapatot indítunk. Vannak, akik még soha nem fogtak a kezükbe vízilabdát, vannak akik évekig versenyeztek. Nem a bajnokságra készülünk, nem a versenyzés a cél. Csak lemegyünk esténként és dobáljuk a labdát. De hogy fejlődjünk is kicsit, és legyen aki vezeti a meccseket, lesz edzőnk is.
Hát, azért - Cseh kivételével - ők még eléggé a pályájuk elején járnak, mint edzők!
Mondjuk, Vincze Balázs az, aki nálam már egy kicsit rutinosabbnak számít. És itt van még Dabrowski, de azért benne nem látok nagyon sokat.
Igazából nem is a szövetségi kapitány poszt lenne a lényeg, csak az volt a tapasztalat, hogy amelyik sportágban volt egy karakteres külföldi kapitány, az - jó - hatással volt az utánpótlásnevelésre is.
Mert igazából abban látom a fő problémát, hogy - szerintem - nem nevelünk elég nagy számban klasszis játékosokat. Nyilván nem mindig lesz olyan évjárat, mint az 1975-76-77-esek, de azért egy-két új embernek már elő kellett volna kerülnie (vagy inkább be kellett volna érnie) Peking óta. Kásásék is azért játszhattak 35-36 éves korukig a válogatottban, mert nem volt aki kiszorítsa őket. A(z ex-)jugóknál viszont mindig volt 3-4 klasszis, akkor is, ha végül nem nyertek olimpiát. Ezt kellene ellesni tőlük valahogy.
Magyar szövetségi kapitány nem volt a szerbeknél, ez igaz, de Kásás Zoltán speciel volt a VK Becej edzője.
Kézilabdában azért közel sem olyan a felhozatal edzői szinten, mint a pólósoknál. Märtz (Benedek meg főleg) a világverő Kemény-legények közé tartozott és van még néhány ember abból a csapatból, akiből komolyabb edző vagy kapitány lehet. Szécsi a védés mellett, Biros, Varga Zs. pedig már az aktív játék befejezése után edzősködik. A szolnoki Cseh Sanyi az állandó kimaradó volt a Kásás féle utánpótlás válogatott keretből, vétek lenne ilyen szintű szakemberek képességeit nem kihasználni. Ráadásul szerintem ez pólós körökben elvi kérdés is, szóval egyelőre jobb ez így. Aztán, hogy 5 vagy 10 múlva mi lesz a helyzet, az már más kérdés. Egyébként azt is nehezen hiszem, hogy mondjuk a Kemény-éra alatt, a 3 olimpiai arany miatt felmerült volna a szerbekben, hogy esetleg magyar kapitány kellene...
Egyébként, én örültem volna, ha Martz helyett délszláv edző választanak szövetségi kapitánynak (teszem hozzá: emberileg semmi bajom Tamásal), mert jó lett volna egy kis friss szél, valami újdonság.
Akárhogy is nézzük, a volt Jugoszlávia 3 tagállama (Szerbia, Horvátország, Montenegro) ott van az 5 legjobb csapat között (+ olasz, magyar), ez nem lehet véletlen. Értem én, hogy nagy hagyományaink vannak és sokáig itt volt a vízilabda agyközpontja, de ez már nincs így. Tetszik, nem tetszik, csak a jó technikával már nem lehet nyerni, annyira a gyorsaságra és a fizikumra épít már ez a csapatjáték (is). (Amellett, hogy az élcsapatok játékosai technikai is magasan képzettek.) És bármilyen sokan pólóznak - a délszlávoktól eltérően -, az utánpótlás nem termeli ki a megfelelő számú nemzetközi klasszis játékost. Akik most - képességek alapján - annak számítanak (a két Varga /közülük Dani már le is mondta a válogatottságot és, szerintem, az öccse sem igen tér már vissza/, Nagy Viktor esetleg Vámos), azok közül az utóbbi időben csak Vámos tudott folyamatosan magas szinten teljesíteni, a többiek rendszerint csődöt mondtak a kulcsfontosságú meccseken. Pedig, ugye, egy klasszis éppen azért klasszis, hogy akkor nyújtja a legjobbját, amikor arra a legnagyobb szükség van. Vannak még tehetséges játékosaink (Manhercz, Zalánki), de hogy ők befutják-e azt a pályát, amit sokan jósolnak nekik, az még kétséges.
A jégkorongozók, kézilabdások, röplabdázók nem szégyelltek külföldi szakemberekhez fordulni, itt lenne az ideje, hogy elfelejtsük ezt a "magyar vízilabda mindig a legjobb a világon" szlogent és a pólósoknak is követni ezt a példát.
A riói olimpián pont úgy, ahogy a szerbek. Sem mi sem ők nem jutottunk ki egyik vonalon sem. Londonban sem a mi lányaink sem az övék nem voltak ott, a férfiak pedig a csoportban a szerbek ellen játszottak egy ki-ki mérkőzést és nyertek.
Továbbá, ha emlékeim nem csalnak tavaly nyáron a férfiak pont a szerbek ellen vívták ki a továbbjutást a VB selejtezőn.
Ezek után nekem viszont van kérdésem. Milyen olimpiáról is beszélünk? Esetleg visszamegyünk Ádámig és Éváig?
Nagyjából pontosan ez a helyzet amit leírtál. Van egy csapat amelyik kimelkedik, ez a szerb, még akkor is ha most nem voltak ott a döntőben mert a horvátok fényt kaptak és nagyon sült Sukno meg Jokovic keze, a szerbek meg ellenkezőleg, ők kifogtak egy elég rossz napot. A horvátok is jobbak nálunk valamivel.
Mi valahol az olasz csapattal vagyunk egy szinten, utána jönnek a görögök, Montenegró ( ők most fiatalítanak, de egyébként náluk sem vagyunk jobbak, olasz szint ) oroszok, ausztrálok, USA.
Még mindig megy a vízilabdában mi vagyunk a császárok szöveg, de ez már régen nem igaz.
Volt egy baromi erős generációnk, ami 1997 és 2004 között minden címet megnyert (a következő időszak már kevésbé volt sikeres, Athéntól Pekingig nem nyertünk semmit, bár rendszerint döntőt játszottunk. Pekingben pedig kellett az is, hogy az USA megverje a szerbeket).
Eb címet például utoljára 1999-ben nyertünk, és a 2013-as barcelonai vb-arany is inkább tűnik utólag kicsúszott eredménynek, nem kisebbítve az akkori csapat érdemeit.
Jelenleg a szerb és a horvát csapat is erősebb nálunk, utána tülekednek a magyarok, az olaszok, meg (kicsit talán lemaradva) a görögök, a spanyolok és a montenegróiak.
Kézilabdában érzésem szerint sem női sem pedig a férfi vonalon nem jobb Szerbia nálunk. Vízilabdában pedig az utóbbi pár évben kiemelkedtek a mezőnyből, de a többi délszláv csapat nincs olyan messze tőlünk. Montenegró és Horvátország is vert meg minket fontos meccseken, de mi is őket. Nagyon elkényeztetett minket az a nagyjából 10 év ami alatt Kemény Dénes vezetésével a csapat olimpiákat, Európa bajnokságokat és VB címet nyert. Viszont előtte volt egy közel két évtized, ahol nem mi voltunk a főszereplők egy világversenyen sem.
Lehet ide szakembereket hívni a délszlávoktól, hogy tanuljunk tőlük, de sok értelmét nem látom. Egyrészt a mi edzőink sem rosszak Másrészt azt hiszem ezek a srácok mindent tudnak a vízilabdáról, igazán csak egy problémájuk van, hogy nem született zsenik. Ez a legfontosabb, ami megkülönbözteti ezt és Benedek csapatát is Kemény Dénes egykori garnitúrájától. Ott is előfordult, hogy egy fontos meccsen nem jött ki valakinek a lépés, mint a szombati döntőn Varga Dénesnek, de akkor jött a helyettese és megoldotta a problémát.
Úgy érzem el kell fogadni, hogy most nem mi vagyunk egy-egy világverseny esélye. Az a legnagyobb baj, hogy a média ezt nem ismeri fel és minden meccsen azt hangoztatja, hogy ebben a sportágban mi vagyunk a legjobbak. A nézőket pedig a média nagyon félre tudja vezetni.
Éveken keresztül ez volt a helyzet a női kézilabdával is, de talán ott már eljutottak odáig, hogy felismerjék nem mi vagyunk az első számú favoritok.
Munkában igen, de a vizilaba megy nekik. A szerbeknek ezenfelül megy a kézi, a kosár és a röpi is. Hol is vagyunk mi? Nem szégyen a jobbtól a módszereket eltanulni.
Túldimenzionálod ezt a délszláv dolgot. Személyes tapasztalatom, hogy munkában kibaszottul lusták, megbízhatatatlanok, sumákok és agresszív suttyók. Mi sem volt jók, de egy polccal feljebb helyezem magunkat náluk.
Számomra tegnap az tévészpot volt az igazán beszédes és szokatlan, amit a döntő előtt adtak le és amiben magától értetődően beszéltek a győzelemről a srácok. Azt érteni vélem, hogy ez a jó formának volt betudható, amit nyilván éreztek is magukban. De aztán ez pszichológiailag visszaütött, visszaüthetett... egészen más, ha mindjárt az elején fogcsikorgatva ugranak a medencébe, így viszont egyből négy oda. Megvolt a lelkierő az egyenlítéshez, de az már, lehet, hogy visszaütött, kevesebb hibával, valamivel jobb koncentrációval végül megérdemelten nyertek a horvátok.
Azt írja a fő-fő sportújság, hogy 'roppantul csalódottak' - ehhez képest bennem nincs meg az az érzés, mint mondjuk 2007-ben Melbourne után. Pont a tévészpot miatt, amiből remélhetőleg tanulnak majd.
Amúgy szerintem az nagy hiba, hogy idén csak a női válogatott indult a világligában. Egész egyszerűen az ilyen kisebb tornák nem segítik annyira hatékonyan a felkészülést, mintha éles tétmeccseket vívnánk.
Én is azzal értek egyet, ez a csapat nem a világelsők közé tartozik. Az olaszokkal döntetlen( ja tudom a bírok) a horvátoktól vereség.
Ráadásul évről évre tétmeccsről tétmeccsre nincs ellenszer a délszlávok ellen. Sokadik világverseny óta gondolom azt, valamit tanulni kéne tőlük amit a magyar csapat nem tud.
