Ma olvastam a hírt, hogy George Duke kishazánkba látogat, és a Budapest Jazz Orchestrával ad koncertet április 24-én este fél 8-tól a Kongresszusi Központban.
Egyéb részletet nem tudok, mint ahogy a Zappa plays Zappáról sem. Aki tud v.mit (kik jönnek, mikor, hol, mennyiért), az tudna informálni? Köszi!
Tudom, hogy OFF, de mivel tagja vagyok a zenekarnak, és szeretem Zappa munkásságát, egy kicsit ON. Szóval most szombaton ismét koncertezik a Laza Sójom!
Helyszín: Bencúr Klub (Postás Művelődési Ház "pinceklubja"), VI. ker. Benczúr u. 27.
Mivel gyanítom, hogy idén már nem jövök erre felé, ezért MOST szeretnék minden topiclátogatónak, Egyesületi tagnak és Zappa rajongónak nagyon boldog, sikeres, és sok jó zenei élményben gazdag 2006os évet kívánni!
Sziasztok, aki azt hiszi, hogy Magyarországon csak Ungvári és Tardos irt sületlenségeket Zappáról, annak itt az alábbi gyöngyszem, most bukkantam rá a Popperiszkóp '87 cimű remek kiadványban (Ifjúsági Rendező Iroda, 1988), a cikk szerzője nincs feltüntetve, végülis érthető.
A zseniális bohóc: Frank Zappa
Akinek sohasem nő be a feje lágya, és akinél ma az egész popműfajban komolyabb muzsikus nincsen: FZ. Akinek lemezeitől a jólnevelt emberek világgá rohannak, és akinek a pályatársak túlnyomó többsége még zsengéit sem lenne képes utánozni: FZ. Másfél évtizeddel előzte meg korát. Már a 60-as években úgy provokált, ahogyan csak a punkok tették később. Olcsó, ordenáré módon. Akinek azonban füle volt ehhez a "cirkuszhoz", kihallhatta belőle a fantáziadús zenét, amit azóta sem tudtak besorolni egyetlen csinos kategóriába sem. Ha rocknak hallották, akkor a következő percekben biztosan megszólalt egy dzsesszfutam. Ha már elkönyvelték dzsessznek, akkor jött egy kuplé, amit jobb esetben üvegcsörömpölés, rosszabb esetben egy jóizű böfögés zárt le. Ha halk gitárszólót hallottunk, akkor biztosak lehettünk abban, hogy vagy egy tűzoltózenekar harsonái rezegtetik meg mindjárt a levegőt, vagy pedig Frank Sinatra szólal meg személyesen. Aztán eltűnt a szinpadról a nadrágletolásos szám, a közönség ledisznózása, lekurvázása, maradt a zene provokációja. Az "Uncle Meat" filmjét még nem tudta befejezni, mert a producerek nem adtak neki pénzt. A lemez, és rajta a "King-Kong"-szvit ma egy-egy gyűjtőnek 100 dollárt is megér. A "200 Motels" filmjét, amelynek zenéjére parádés csapat gyűlt össze Ringo Starrtól a Royal Philharmonic Orchestráig, úgy hirdették, hogy annál olcsóbbak a jegyek, minél tovább birja a néző, holott Hollywoodról találóbb paródiát azóta sem készitettek. És jöttek a különleges figurák: Cletus Awrightus a régi Róma képviseletében, a Vándorcigány-Ipari Porszivó, aki éjjel tűztáncot jár, vagy a kalandos életű Gregory Peccari, az óriás egér. FZ, a szövegiró-zeneszerző-gitáros-hangszerelő-karmester-művészeti vezető-producer soha nem került alkotói válságba. Akkor, amikor más progressziv bandák feloszlottak, vagy évekre elhallgattak, ő ontotta a lemezeket, amelyeket az önismétlés gyanújának árnyéka sem érheti. Operákat kezd irni, a maga műfajában: először egy élveteg olajsejket elevenit meg a "Sheik Yerbouti"-ban, majd a beverly hills-beli felső tizezer egy buliját parodizálja: a helyszin egy néger fiatalember, Joe garázsa, ahol a társadalom számkivetettjei adnak egymásnak randevút, cserélnek partnert, nemibetegséget, végül börtöncellát. Pihentetésképpen kiadja gitárfantáziáinak gyűjteményes albumát, egymást követik a szellemesebbnél szellemesebb szimpla és dupla albumok, amelyekben a komoly muzsika és a groteszk továbbra is remekül megfér egymás mellett. Aztán 1983-ban a londoni szimfonikusok adják elő nagyzenekarra irt műveit, amelyek tizenöt évvel korábban még senkinek nem kellenek. Mintha Stravinskyt hallanánk modern ütőhangszerekkel! És a komoly FZ nemcsak egyetlen fellángolás: egy évvel később a kortársi zene egyik legnagyobb alakja, Pierre Boulez veszi lemezre hires Ensemble Intercontemporain-jéval FZ balettzenéit. Nem, ez már nem popzene - a "Perfect Stranger"-t a His Master's Voice adja ki, FZ saját cége, a CBS helyett. 1985-ben egy újabb kisérlet: egy nem létező barokk zeneszerző őst kutat fel FZ, és ennek csemballóra irt műveit játssza - természetesen sok kortársi elemmel. És hogy ne feledkezzen meg a régi FZ-hivekről sem, egyetlen tripla albumban összegzi az elmúlt tiz év karikatúráit: a "Thing-Fish", vagyis az "Izéhal" az amerikai tv-s személyiségek telibe talált torzképe. Egyetlen hibája, hogy utalásrendszere annyira amerikai, hogy európai ember csak többszöri hallgatásra érti meg - ha megérti egyáltalán. Zappa, bár ma már nem disznólkodik a szinpadon, nem tartozik a szalonképes alkotók közé Amerikában. 1981-ben a Newsweek felkérte, hogy irjon egy cikket a lapba. FZ az amerikai gazdasági-politikai helyzetről fejtette ki véleményét "Say Cheese" cimmel, de a cikket "hülyé"-nek tartotta a tekintélyes hetilap szerkesztősége. Lehet, hogy magukra vették FZ megállapitásait? 1985 végén egyenesen a szenátorfeleségek által létrehozott különbizottság nyomására FZ-t beidézték - erkölcstelenség vádjával - a Capitoliumba meghallgatásra. FZ a hely komolyságához illő szónoklatba fogott, amitől a honatyák a hasukat fogták. Egyikük - éppen az, akinek a felesége volt a legfőbb szentfazék - kijelentette: évtizedek unalmas ülései után most szórakozott először igazán jól a törvényhozásban. FZ bosszúja akkor vált teljessé, amikor a meghallgatás anyagát stúdióban "megkeverte", és kiadta lemezen - régi zenekara, a Mothers of Invention mintájára - Mothers of Prevention, azaz "A megelőzés Anyái" cimen. A lemezt nem kobozták el... FZ, aki mindig kizárólag a saját feje után ment, egyre inkább általános művésszé válik. A groteszk M.O.P. után kiadott egy olyan albumot, amelyben az eddigi legmagasabb szinten sikerült ötvöznie a dzsesszt, a kortársi zenét és a rockot. Közben egy hatvanperces videofilmet forgatott, irt és rendezett, természetesen saját zenéjével: "Mi köze a humornak a zenéhez?" Rengeteg, és ennek legfőbb tanúja éppen FZ. Közben a lassan deresedő muzsikus felcsapott tehetségkutatónak: megjelentette egy Dweezil Zappa nevű fiatalember első nagylemezét. Dweezil már 1984-ben játszott apja lemezén, és már ott kiderült, az ifjú gitárosnak remek keze van. És milyen ma FZ koncerten? Amilyen a stúdiómunkában: fáradhatatlan, sokszinű és elbűvölő. Gitározik négy különféle gitáron - énekel, vezényel, ma már keveset szónokol, viszont egyetlen perc pihenőt sem engedélyez sem óriási muzsikusokból álló zenekarának, sem pedig a közönségnek. Nem szereti a túl heves közönséget, utálja a balhét, mert mindez elvonja a figyelmet a zenéről. Néhány éve egy palermói koncertjén lövöldözés tört ki, akkor megfogadta, hogy soha többé nem jön át Európába. Szerencsére ezt a fogadalmát azóta már megszegte. Talán még Európa közepére is eljut...
Igen, amit én olvastam, az a puhafedeles kiadás, a keményfedelesnek más boritója van. Oké, majd irok róla valami ismertető-szerűséget, ahogy az időm engedi, milyen cimre küldjem?
Arthur Barrow wbasszgitáros is cikizte, nem tudom, joggal-e.
viszont: Magyarhonban szerintem te lehetsz az egyetlen, aki olvasta - ha írsz egy hiosszabbacska - vagy akármilyenecske - cikket róla, szívesen megmutatnánk az embereknek a www.zappa.hu oldalon.
Mit szólsz?
Ez milyen kiadás kölönben, más borítóra emlékszem a netről.
Olvasta már valaki Barry Miles Zappa-biográfiáját? Az orosz arf honlapon és az amazonon is szinte mindenki fikázza, pedig nem olyan vészes, a TRFZB-nál jobban tetszett. Nekem az volt a legfőbb tanulság, hogy a zseniális emberek nem feltétlenül rokonszenves emberek is.
Egy vitatható, de érdekes írás magyarországról, Apemannek köszönet.
és már megint egy új lemez! 1972, sok fúvós. További infók:
Felkerült a 
Igen, amit én olvastam, az a puhafedeles kiadás, a keményfedelesnek más boritója van. 
