clisHe: A Nirvana videón vagy mi, volt egy ilyen részlet, amikor backstage-kérdezték a fiúkat, hogy milyen műfajba sorolnák a zenéjüket, meg hogy miért van az, hogy alig érthető éneklés jellemzi a Nirvana dalokat...
Kurt valami olyat mondott, hogy nem szereti a szájába adni a hallgatóságnak az értelmet, fejtse meg mindenki magának úgy, ahogy akarja a dalszöveget, értelmezze úgy, ahogy neki tetszik, a zenei műfaj besorolásról kb. olyat mondott, mint Te: ilyen (rock-punk-pop-etc) aztán gondolt egyet, felvett az asztalról egy citromot, és kifacsarta a kezében, ezzel jellemezve zenéjüket.
A skatulyákról: Ha apámat kérdezed meg, aki persze nem kifejezetten diszkós, na de a sláger rádiót, meg a danubiust hallgatja, ezzel nagyon konkrétan kizárva a mi zenei stílusunkat életéből, akkor azt mondaná, hogy az általa hallgatott zenében vannak árnyalatok (pláne, ha egy mai diszkós fiút/lányt interjúvolsz), és a mi kedvenc zenekaraink egy nyávogós, vonyítos zene.
Természetes, hogy mindenki azt ismeri részleteiben, amit szeret, bár míg mi rákényszerülünk az élet mindennapjaiban a sláger-ömlengésre, addig ők megtehetik, hogy kizárják zenénket teljes mértékben életükből.
Azért van valami ami fontos különbség, és én spec jobb szeretem, ha ilyen jellemzőkkel illetünk kategóriákat, mint szenvedély-betegség alapokkal.
A 'Hajnalban még a nap is más' abszolút nem grunge kategóriájú slágerről többször nyilatkozta az énekese, hogy milyen körülmények között fogant a dal szövege (valaki másnak a fejében, és írta meg!), aminél számomra az kifogásolható, hogy nem a saját szerzeménye, a saját életérzése, a saját élménye, a saját betegsége, szenvedélye az előadott dal. Ez a feltétel típikusan jellemző a Grunge-ra, mégha nem is csak a Grungre, mit gondoltok?
Hál Istennek, tőlem nem kérdezik meg, milyen zenét szeretek olyanok, akikkel nem lehet megbeszélni a műfaj jellemzőit, vagy felsorolni pár zenekart, akik ide tartoznak. A Grunge hullám, meg a rajongósereg, egy jelenség, amellyel szerintem nem sok zenekar számol, aki ilyen témában mozog. Felkészületlenségükből fakadóan különbözőképpen reagálnak, miközben próbálnak örülni az egyértelmű közönség-elismerésnek. Sajnos, sohasem végződik jól, bár az is igaz, hogy ki tudja el jut-e hozzám a stílus, ha nincs a 94-körüli hullám...
Azért most, a FLOP csillagának felemelkedése előtt, inkább azt szeretném, hogy megmaradjon az én kis kedvenc zenekaromnak.
Szerintetek esélye van egy hasonló kaliberű zenekarnak úgy lekezelni egy sikerhullámot, hogy az csakis pozitívan végződjön mind a régi zenekarbarátok, mind az új fanok, mind a zenekari tagok szempontjából? A Média mindenkit szétszed!
Hm, ez a rocker dolog tényleg valahogy így van. A grunge nem mond semmit. Ami meg engem illet, én szeretem a Tankcsapdát és az Ossian-t is. Arról nem is beszélve, hogy a Pokolgéptől az Éjszakai Bevetés volt az első heavy metal élményem (ráadásul meghatározó), mégis életem első koncertje egy Depesche Mode buli volt. És ha még ehhez hozzáteszem, hogy a legfontosabb kedvenc helyét (Queen) tíz éve az Alice in Chains vette át, hogy annak a helyére újabban a power metal Freedom Call kerüljön, akkor azt hiszem, tényleg nem meglepő, ha én sem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen zenét szeretek.
Hogy ez mennyire így vagy... Mármint, ha engem kérdeznek, milyen zenét szeretek, én is egyből a "skatulyát" mondom. :) Először azt, hogy grunge, bár ez a szó se mond túl sokat a többségnek. Aztán, hogy rock...
Erre a következő mondat általában:
"ahaaa, Tankcsapda! :))
pl soungardenbe ki volt az (ex-)szenvedelybeteg?
es a PJ, AiC, STP, Nirvana (habar szerintem ok nem grunge, inkabb olyan pop-power-punk szeru nem tudom milyen zenet jatszanak) mikor, es mivel razta le rajongoi 3/4-et? (akik mert akkor epp divat volt, es ezert ezt hallgattak, es grunge rajongonak "nyilatkoztak" magukat, ne vegyuk a rajongo statuszba ok?)
Khmmm...hogyan is lehetne behatárolni ezt a műfajt...Szerintem grunge minden olyan rokkzenekar, ahol a tagok között van egy, vagy több (ex-) szenvedélybeteg (legyen az heroinista, vagy alkoholista), akik iszonyúan felháborodnak az interjúkban, ha az újságírók legrándzsozzák ôket, és a hírtelen sikerek után mindent megtesznek, hogy lerázzák a rajongók minimum háromnegyedét, mert a hírtelen jött sikert nem tudják elviselni lelkileg:)
Igazat szólsz, a diszkóműfaj is számtalan ágazattal dicsekedhet. Funky, soul, rap, techno, drum 'n bass és még a végtelenségig sorolhatnánk. Egyébként szerintem a rock újságírók a skatulyákat nem passzióból gyártják, hanam azért, hogy a hallgatóság be tudja azonosítani az épp aktuákis kedvenceit.
Mindenképpen kell egy gyűjtő, ha úgy tetszik egy halmaz, amely alá besoroljuk a zenéket, mert különben iszonyú káosz lenne! :)
Ha megkérdezik tőlem (rock-zenében laikusok)milyen zenét szeretek általában nem azt mondom, hogy az STP-t, AIC-t, PJ-t. Ezek a nevek általában úgysem mondanak semmit - nekik. Ha meg azt mondom rocker vagyok akkor meg az jön le, hogy Tankcsapda, meg Ossian-fan lehetek. Tök gáz mi?
ezt a Kurt Cobainos dolgot nem ismerem... legyszi reszletezd, kivancsi vagyok...
ez a skatulya dolgo, meg haaat... szal a popzene is elegge szines (de itt most nem a hazai mezonyre kell gondolni) es ott is kismillio alskatulya van... ilyen ez a zenei dolog... es mindenhol meg vannak a sajatos szepsegek...
hmm...
no majd maskor folyt. kov., de meg hozzafuzom, hogy ne hagyjuk abba, mert tetszik ez a zenei ertekezes vagy mi...
Az, amit mondtál a skatulyáról igaz, mert ha nagyon lebontom az elemzést apró részletekre, akkor akár azt is mondhatjuk, hogy minden egyes zenekar egy külön műfaj, sőt lehet, hogy annak minden egyes CD-je más és más hangzásvilág.
Erről csak annyit megjegyzésképp, amit Kurt Cobain mondott a zenéjükről, aztán a zenei stílusok felsorolását követően összegezte a mondanivalóját egy kifacsart citrommal példázva, vagy mi.
Azért ha nem ilyen szorosan nézzük talán mégis vannak összekapcsoló elemek. Talán a város, talán a valaha volt közös zenekari tagok, talán csak közös szereplés a Singles-ben, de én spec. nem ismerem a Smashing Pumpkinst (Weiland: a Tamás szerette?), csak hallottam róla, meghallgattam, de más feeling jött le nekem...
Azért az milyen érdekes, hogy ha mondjuk a világon van 20 ismert rock zenekar, akkor van legalább tízszer annyi diszkó/pop, mégis mi azt mondjuk, hogy több kategória/műfaj (stb.) van a 20-on belül, mint a másikban. Ezért is olyan jó, hogy színes, érdekes, és mégis vannak közös (élet)elemek...
A Foo Fighters nagyon jó koncert volt annak idején a szigeten (See You...), első témába vágó CD-m is az a nevezetes 2. album. Nagyon energetikus, ütős album. Azt persze nem nagyon tudnám megmondani, hogy mennyire Grunge, vagy nem az, pedig ott a konkrét összekötő személy... (nem mindig a topic vezető a legokosabb, sőt itt aztán végképp nem úgy igaz...) azért én közéjük számítom Grohl-ékat mindenesetre!
nem rossz dobos, de nalam az elso tizbe nem tudna bekerulni... ez van... :) a grunge(hogy birtam en ezt leirni??? :) ) szinterrol nekem az Abruzzesee (a masik akinek a nevet nem fogom tudni leirni) a no.1.
hmm...
A jó dobosról nekem mindig Dave Grohl jut eszembe... Hihetetlen energiával dobol ez az arc, bár megvallom nem értek a dobhoz, így nem tudom eldönteni technikás-e a srác. Az biztos, hogy tetszik amit csinál!
Tényleg! Asszem még nem ejtetünk szót a Foo Fighters-ről. Amikor megjelentek a színen sokakból komoly ellenérzéseket váltottak ki pedig nem szolgáltak rá. Szerintem a második lemezük a legjobb annál is inkább, mert az egész anyagot (a basszus kivételével) Dave játszotta fel a stúdióban. :)))))) Fenomén ez a srác, én mondom! :)
Ja, és a számokat is ő írta.
hmm... az is egy jo dobos... de a Chamberlainnel(es soha nem fogom megtanulni hogy kell leirni a nevit) az igazi a S.P. ... az az ember egy allat... :)
rajottem mi az osszekoto kapocs a soundgarden, smashing pumpkins, es a pearl jam kozot... mindegyikben dobolt a Matt Cameron... :))
mivel a grunge nem mas mint a media altal letrehozott skatulya, ezaltal, a media ebbe a saktulyaba azt rak bele amit akar... amugy meg milyen kozos dolog van a Pearl Jam, az Alice in Chains, a Soundgarden, a Stone Temple Pilots kozott??? 2-2 zkr-nak vannak kozos halmazelemei, de ennek a negy zenekarnak a kozos halmaza az igencsak ures!
hmm... :))
tehat ha a singles cimu film zenejebe belefert, akkor a szerkesztok ugy gondoltak, hogy a gunge-day-be is belefer, szivuk rajta... nalunk meg csak naci MTV van, es azon meg nem volt, pedig a Smashing Pumpkins-ot igencsak meglesnem meg parszor... :)
hmm... Billy Corgan egy zsenialis Isten! :))
tenyleg a Smashingben a koncerten ki dobolt?? (kopasz, vagy volt haja a dobosnak?)
ennyi...
:)
c
Nem vagyok valami nagy MTV-s pdeig, úgy tünik, ha látni szeretnék valami értelmesebb klippet a témában, rá kellene hangolódnom. Igaz, hogy a csak a 3 földi magyar csatornát fogja a TV-m az albérletben, de a szüleimnél az MTV-t is csak a televízió hangolja be, a videó nem, így külön örömömre szolgál, hogy olyan nagyokat láthattam végre képernyőn, mint Staley-ék, Weiland-ék, és habár láttam a Singles filmet, jó volt koncert közben a Pearl Jam is.
Nem tudom, melyikötök látta ezt a Grunge estet pár napja, de volt az Unplugged koncertek után egy Smashing Pumpkuns koncert is kb. 8-10 dallal.
Kérdés: Kinek mi a véleménye, hogyan illeszkedik ez a csapat a témába? A kérdésem abból fakad, hogy habár hallgattam már párszor STP-t, és ismerem a PJ, az AIC dalokat, a Smashing Pumpkins mégsem fogott meg így elsőre, legfeljebb érdekesnek mondanám most...
Nana, Komárt csak hagyd békén! Szerinted Elvis mondott valaha olyat fellépés közben, hogy "egy hölgy azt mondta részeg disznó vagyok, és jöjjek le a színpadról...biztos, mer nem kúrtam meg, azé'!" Na látod, hogy Mambó Lackó egy egyéniség:))
Szerintem a P.Mud klippes dalai közül egyedül a Drift & Die ami nem rossz...A She hates me egyszerüen FOS! A Controll még anno elment.
A Blurry dögunalom.
A Nickelback lemezének a vége fele egész jo kis zsíros rock-metal dalok vannak. Ők egy picit jobbak mint amit a klippes sláger alapján selyteni lehetett.
még hogy a Komár Laci nem király! ezt azonnal vond vissza!! :o)
amúgy én nem értem ezt a posztgrunge dolgot, se a nickelbackről, se a puddle of muddról eszembe se jutott. reggel láttam az utóbbitól egy számot, és direkt nagyon figyeltem, de semmi grunge-os dolgot nem fedeztem fel. igaz, lehet, hogy őket is csak a sajtó hívja így, az meg ugye nem számít...
Nem ismerem az újakat de a Nickelbacktől láttam egy számot, koncertfelvétel a videoklipje és nagyon tetszett. Mellesleg eszembe se jutott, hogy ez valami postneogrunge:) lopás lenne vagy ilyesmi. Simán csak olyan igazi, bulista valami:)
Az I saw your mommy (and your mommy was dead) című alapvetést én is felismertem kábé egy hónapja valami rádióban, mármint a plágiumát, biztos ugyanarról van szó csak én nem tudtam, kik ezek. De ne legyünk rosszindulatúak:) Biztos fizettek a riffért:) Na nem mintha valami nagy téma lenne, egy kezdő gitáros száz ilyet kitalál egy hétvégén.
Ami meg a kliséket illeti, ha az a klisé jó, akkor durrogtassák csak ezerszer. De nem ez a lényeg, hanem a töltés, az ihlet, ami megtölti a zenét. A Komár Laci is Elvis kliséit erőlteti, mégsem lett király, pedig ott van előtte a tökéletes, jól kitaposott, biztonságos ösvény. Az nem baj, ha klisés! Az baj, ha üres!
Azért van egy szempont, amire érdemes odafigyelni! Ehhez példaképp egy analógiát tudok fel hozni:
Én sajnálom azokat a mozifilm nézőket, kritikusokat (nem a szakmaiakat), akik csak azt képesek meglátni egy filmben, hogy az 'asztalon levő teli pohár viz a következő jelenetben üres, pedig nem ivott belöle senki'.
A Blurry tényleg rendeben volt, de a többi szám abszolut semmitmondó. Ráadásul a She Hates Me egy az egyben lenyúlása a Suicidal Tendencies I Saw Your Mommy c. számának. Viszont rendkívül szimpatikus (ejtsd fonetikusan) managerük van Fred Durst személyében:)
A Creedet bírom ,(milliós lemezeladások ide, vagy oda) mert tudnak nagyon jó számokat írni, ráadásul náluk a gitár is tisztességesen megdörrenik. Igaz, hogy Scott Tramp egy Vedder klón, de szerintem még a jobbak közül.
Milyen érdekes, hogy alig ismerek valakit, aki szívesen hallgatná mondjuk a Puddle Of Muddot. Egyébként szerintem sem egy nagy durranás a banda, bár a Blurry c. számuk, megvallom tetszett.
Ez a post grunge cimke nagyon sok bandára ráragasztható. Talán 1 kicsit megértőbbnek kellene lenni, hisz ezek a bandák nem majmolnak(?), csak a kedvenceik hatását lehet kiérezni a dalaikból. (Ez mondjuk egy optimistább megközelítés.)
Ha 1 régi motoros grunge fan meghall egy Creedet, talán nem csoda, hogy feláll a szőr a hátán, hisz ez a gyerek eléggé egyértelmű epigonja Veddernek. Én már túl vagyok ezen a fanyalgáson, nem utálom őket, egyszerűen nem hallgatom meg és kész. De ha valami jó, azt el kell ismerni.
Pl.: Days Of The New - Shelf In The Room
Különben az a jó az IT supportos ügyfélszolgálatban itt nálam reggel 9.00-től 11.00-ig, hogy egyedül vagyok, és nem sok mindent csinálok (mint látható). Gondoltam, be is hozok a Park ládámat, mert egyrészt hangosabban szól rajta a music, meg ha még gitárostúl jövök, akkor végre lenne időm gitározgatni is valamikor.
Nem szeretném elkiabálni, de lehet, hogy sikerült felvenni valamit belöle videóra, és akkor végre én is KÉP-ben leszek...
Mindenesetre nagyon kiváncsi vagyok.
Ma a Danubius-osok a 'Filmvígjáték' nevü 'találd ki, melyik filmből mutatunk be néhány másodpercnyi hanganyagot' feladványa a Facérok film volt. Hm, régi kedves emlékek... Persze nem a State Of Love and Trust-ból vágtak be részletet.
Az érdekelne, ki honnan gyűjti be a music-jait, ami esetleg publikus és kiszámtható forrás, pl.: letölthető mp3-ak, stb. VAgy mindegyikötők az MTV-t nézi, és akarva akaratlanul megismeri pl.: post grunge kreálmányokat? Mindenkinek ennyi ideje van? Mert - gondolom a vélemények alapján - nem veszitek meg CD-n...
Mondtam már olyat itt, hogy Boldog Új Évet? Ha nem akkor már nem is mondok mer vagy 8 napja volt.
