Küldtem emilt tegnap délután. Ma délben már a negyedik automata üzenet jött vissza, hogy a levelet valami szerver várólistára tette, meg egypár elég csúnya üzenet (a vége " I / O Error " volt. Kérlek, jelezz vissza, mondjuk ma este, hogy odaért-e.
A fényképen látható kutya csak az igazság egyik oldalát mutatja, aminek létezését eddig sem tagadtam. A problémám a másik oldallal van. Sajnos, én most nem tudok fényképet mutatni, legfeljebb megpróbálhatnám leírni, hogy mit tartalmazna az a fénykép, amit én szeretnék betenni, az meg értelmetlen. Mire egy valódi fénykép kész lenne egy-két problémás kutyáról, addigra már aktualitását veszti, merthát előbb filmet kell vennem, aztán előhívatni, stb., tán a topic nem is él addig.
Egy hasonlat: biztosan láttál már Te is csodálatos szép fényképeket a különféle túristaparadicsomokról, pl. Karib tenger, Florida, Malaga, Korzika, Görög tengerpart, stb. Nohát amikor azt a csodálatos kék eget meg kék vizet látod, meg a fürdőző csinos lányokat, akkor sem tagadod le, hogy bizony van hurrikán és egyéb vihar is, és hogy az a szép tengerpart bizony nem mindig így néz ki. Sokan fulladtak már vízbe ilyen szép parton, legutóbb a Spektrumon láttam egy jó műsort az évszázad legnagyobb viharáról az USA-ban, érdekes volt.
Szóval azt akartam kihozni, hogy egy kutyafénykép nem sokat bizonyit. Egyrészt még arról az egy kutyáról sem, másfelől a többi kutyáról meg főleg nem.
Sajnos, hasonló kutyálkat és egészen más "arc"kifejezéssel is tapasztaltam már, és az nem ilyen szívderítő, ezt ha akarod, elhiszed nekem, ha nem akarod, akkor nem.
Kedves Fizunuku,
Bocs, de elfelejtettem, még két kérdésem lenne:
1.: Voltál-e Te már orvosnál torokgyulladásnál nagyobb bajjal? Ezt most tényleg komolyan kérdezem. Szerinted melyik orvos foglalkozik azzal, ha valakit a zajos és/vagy veszélyes környezete zavar? Vagy az agykontrollra vagy esetleg dianetikára gondoltál? Ez is érdekelne.
2.: Ha megpróbáltál ésszerű és mindenki számára elfogadható megoldásokat találni, azt írd le, mert én nem találtam eddigi hozzászólásaid között. Az általad jósolt 30 évet kivárni nem tudom.
Én is le fogom írni, ugyanis eddig még nem írtam megoldásokat, de most ez lesz a soron. Üdv.
Kérlek, magyarázd meg ezt egy kicsit részletesebben, mert nem értem. Érzésem szerint semmi olyat nem írtam, amit lobogtatni lehetne. Ha igazi gyűlölködést akarsz látni, akkor azt más topicokban bőségesen találsz, nézz csak bele a Kövér Lászlós topicba, és hasonlítsd össze az én stílusomat az ottanival.
Én senkit se illettem olyan szavakkat, amiket ott lehet találni, de nemcsak ott. Tényleg nem tudom, hogy Te melyik mondatomat és miért kifogásolod.
Ezt nem akarom nyíltan, mert ugye kutyűások is olvassák, és még felkészülnének rá (erre van eszük, de arra, hogy leszoktassák a kutyájukat a felesleges ugatásról és a futó gyerekek utáni vadászatról, arra nincs mindenkinek). Mint Te is valószínűleg tapasztaltad, kutyát megmérgezni rettenetesen nehéz, szinte semmit sem esz meg, mert a szaglása kb. 100 ezerszer jobb, mint az emberé (tehát ha egy dohányos tart kutyát, azt meg kellene büntetni állatkínzásért szerintem). Én kipróbáltam néhány anyagot, a tapasztalatokat emilben írom meg, ha sikerül. Az én emilem közben megváltozott, már nem az, ami a fejlécben látható, a levélben
megtalálod.
"vagy megmérgezi, leszúrja, stb. a szomszéd kutyáját."
Csak úgy TIT alapon kérdezem, mivel lehet egy kutyát frankón megmérgezni és az hol kapható? Valami, amit nem vesz észre a szagáról, ízéről, amit hajlandó is lenyelni és meg is murdél tőle. Nem mintha nagyon meg akarnám tenni, csak hát a tudásszomj. :-)
Amit korábban a szervezkedésről meg az általános társadalmi hangerőről irkáltam, azon érdemes lenne elgondolkodni egy kicsit. Úgy gondolom, hogy nem kerülhető meg a kérdés: előbb vagy utóbb valakinek létre kell hoznia azt a "kutyát nem tartók szövetsége" vagy hasonló civil szervezetet, több okból ill. célból is.
Mik az okok ill. célok?
Valamiképpen össze kellene fogniuk azoknak, akiket zavar a kutyatartás jelenlegi, rendezetlen, szabályozatlan (és adózatlan) formája. A kérdés az, hogy ez az összefogás hogyan tudna megvalósulni.
Első formula (ez a jelenlegi állapot): egy néhány ember egymásról nem vagy alig tudva, egymástól teljesen függetlenül, ALKALOMSZERŰEN -- azaz igen ritkán -- elmondja, leírja véleményét, vagy megmérgezi, leszúrja, stb. a szomszéd kutyáját. A formula súlyos hiányosságai: a jelentős számú kutyanembarát nem képes összehangolni tevékenységét, a sajtóban, közéletben megjelenni egyáltalán nem tudnak, a fizikailag (kémiailag :-)) ) kivitelezett egyéni akciók visszahatása legjobb esetben is közömbösíti a nagy fáradsággal létrehozott "eredményt", a többség hallgat (és csendben szenved, ezek főleg idős emberek), nincs bevonva semmibe, ennek következtében a létszámunk a valóságosnál sokszorta kisebbnek tűnik (kiváltképpen a sajtót nagy gyakorisággal figyelők szemében). A kutyatartás visszásságai ellen egyénileg, ritkán, esetlegesen fellépőket leugatják, esetenként megfélemlítik. Törvényes eljárás (per, feljelentés magnó- ill. videofelvétel alapján) gyakorlatilag nem jön létre, hívatalos eljárás csak akkor indul (néha!), ha a kutya rendőrségi esetet okozott, akkor is hamar lecseng az ügy, a büntetések pedig igen csekélyek. Az ÁNTSZ nem mozdul rá a problémára (ez az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat röv.).
Második formula: ennek megvalósítása lehetne a következő (közbenső) cél. Néhány, internetközeli, jó fogalmazó és levélíró képességű, valamilyen mélységű műszaki és jogi tudással is rendelkező ember összefogása. A következő feladatok ellátására képes egy ilyen laza csoportosulás:
-- Adatgyűjtés és archiválás a problémakörben. Mikor, kit harapott meg kutya, milyen körülmények között, milyen sérülés, majdpedig milyen hatósági eljárás, milyen határozat (büntetés) és végül: milyen hatása a határozatnak. Hasonlóképpen az ugatás alvászavar gyomorfekély, infarktus, depreszió, idegbaj méregdrága gyógyszerek, endoszkópos kínzás, kávémérgezés, elalvásamunkahelyen, stb. problémájára is. Továbbá ugyanez az eljárás a kutyaürülékkel kapcsolatban, azaz mikor ki (nem a név fontos) milyen fertőzéseket szedett össze, stb.
-- A hívatalos eljárás gyakoriságának, megindítási nehézségeinek, eredményességének valamint létrejött eredményeinek összehasonlítása az élet egyéb területein tapasztalható hatósági-törvénykezési szigorral ill. hanyagsággal.
-- Saját felvételek készítése (magnó, video, zajmérő műszer + tanúk), bizonyítékok gyűjtése, ez alapján hívatalos eljárás indítása.
-- A kapott eredmények, gondolatok, érvek, ötletek, javaslatok nyilvános propagálása. Levélírás az országgyűlési képviselőknek, sajtónak, önkormányzatoknak (bár utóbbiak meglehetősen tehetetlenek e kérdéskörben, az előző kettő pedig fülebotjátsemozdítja, de ha eléggé kitartóak vagyunk, akkor talán mégis, pusztán a tömeghatás miatt, hisz 4 évente választás, stb-).
A formula hátrányai abból adódnak, hogy az így létrejött csoport létszáma igen kicsi lehet, továbbá tagjai csak a saját anyagi erejükre, szabadidejükre és szaktudásukra (pl. ügyvéd hiánya) kell hogy hagyatkozzanak. Ennek következtében adatbázisu(n)k kicsi és esetleges, a hívatalos eljárások drágák és nehezen kivitelezhetőek.
Mivel a kutyáktól szenvedők többsége nem él internetközelben, hozzájuk egyáltalán nem vagy csak sok éves erőfeszítések után juthatna el a hangunk. (Tehát ők sem tudnak megkeresni minket)
Számolni kell a kutyások egy részének nyílt gyűlöletével is, ami alatt azt értem, hogy az országban bárki által (bűnözők is akadnak ám szép számmal, őket nem állítja meg sehány kutya) megmérgezett, leszúrt, lelőtt, stb. kutyák miatt ellen-hívatalos-eljárások, feljelentések, akár névtelen rágalmak, kellemetlenség okozási próbálkozások. (Ha a 2,5 millió kutya gazdáinak csak 1%-a ilyen az okoz némi zavart számunkra. Más kérdés, hogy a 2,5 millió autó tulajdonosa is könnyen tudna befűteni a zöldeknek, ha ez mégsem történt meg így, akkor ez a kellemetlenségokozás talán nem működik.)
Komoly nehézséget jelent az időtényező (a tagok kifáradása, elköltözése, más munkakörbe kerülése, elfoglaltságának vagy ráérésének jelentős változása).
Harmadik formula: teljesen hívatalosan, cégbírósági bejegyzéssel működő civil szervezet létrehozása. A célok hasonlóak, mint a 2.formulában, a lehetőségek -- és sajnos a problémák is -- sokkal nagyobbak.
A megnövekedett lehetőségek legfontosabbika: a pénz. Egy hívatalos, nonprofit civil szervezet könnyebben tud olyan feladatokat is felvállalni, amikhez anyagi erőnlét is szükséges, pl. műszaki berendezések üzemeltetése, hatósági eljárások indítása és VÉGIGVITELE, nagyobb létszámú szervezet folyamatos működtetése (kapcsolattartás a tagokkal és szimpatizánsokkal, szakértők felfogadása ill. tartása, helyiség biztosítása az összejövetelekhez, stb.). A pénz forrásai: van valamicske állami támogatás a közcélú nonprofit civil szervezetek számára, továbbá az adó 1%-a, esetleg magán felajánlások (az adótörvényeket részletesen ismerni kellene, a vállalkozók tudtommal szintén felajánlhatnak a nyereségük terhére valamennyit, adókedvezmény,stb.)
Nagyobb nyilvánosság. Ezek az előnyök összefüggenek, pl. a több pénz több sikeres ügy lebonyolítását jelenti, több szenvedő emberen tudnánk segíteni, ez jobb sajtót, nagyobb nyilvánosságot jelentene, ami visszahathat a pénzforrásra. Ezáltal -- kis szerencsével és igen-igen sok munkával -- bekerülhetnénk egy önmagát erősítő folyamatba, ami egészen addig tart, amíg a legtöbb kutyanembarátot el nem értük, meg nem szólítottuk.
Hátránya a harmadik formulának sajnos van jócskán.
-- A könyvelési-ügyviteli nehézségek. Egy cégbíróság által bejegyzett civil szervezet kénytelen könyvelést vezet(tet)ni. Ha nincs köztünk szakember, akkor bizony fizetni kell érte. Mivel a részleteket nem ismerem, de -- lévén igen sok civil szervezet -- ez a nehézség inkább kezdetinek tűnik.
-- Céljainkkal gyökeresen ellenséges tagok előre megtervezett beépülése, "tevékenysége". Nos, ezt látom a legnagyobb veszélynek (gondoljatok csak az elmúlt 10 év magyarországi történéseire, hol van most Petr.Ann., valamint (másfelől) hol vannak a kisg.33 -ak, stb.?)
A probléma kiküszöbölésére egyetlen megoldást látok: az alakuláskor kell lefektetni olyan alapelveket, amelyek később nem változtathatók meg, és komoly megkérdőjelezésük (NEM két harapás között egy vicc a tízóraiszünetben) valamilyen fokú automatizmussal a kizárást vonná maga után. Persze az alapelvek megfogalmazásánál igencsak észnél kellene lenni, a jövőre is felkészülni nem egyszerű.
Hát ennyi. Azt gondolni sem merem, hogy már holnapután kutyanembarát szervezet jöjjön létre, de az is igen nagy eredménye lenne írásomnak, ha többen elgondolkodnának, és a gondolat csírázni kezdene a fejükben. Előbb vagy utóbb még lehet belőle valami.
Mert -- úgy látom -- nagy szükség lenne rá. Na üdv.
Valóban, jobb és rosszabb idulatú egyedek minden fajban előfordulnak, amelyre az "indulat" kategóriát rá lehet húzni (létező valamilyen fejlettségű idegrendszer)
De: szeretnék a tapasztalataimra hagyatkozni, amikor a kutyák ilyen-olyan indulatiságát megítélem. Én nem Budapesten, hanem vidéki kisváros (talán a legkisebb megyeszékhely) családi házas övezetében élek, és ebből eredően mások a tapasztalataim, mint egy budapesti asztaltársamnak, és persze megint mások, mint egy kis falu (község) szélén lakónak.
Most minden kedves olvasómtól azt kérem, hogy alaposan, gondolkodva olvassák el, amit írok, mert itt olyan gondolatok is fognak következni, amikkel a sajtóban és egyebütt nem találkoztam még. (Én is figyelmesen, gondolkodva olvasom a kutyabarátok hozzászólásait, annak dacára, hogy többnyire a mondanivaló elején már tudom, hogy mit fognak mondani.)
1.) Futók problémája.
Budapesten jártam egyetemre (kb 20 évvel ezelőtt), és néhány kolesztársammal gyakran eljártunk futkosni esténként. Hát én nem tudom, hogy Te milyen indulatot tulajdonítasz a kutyáknak, de alig volt olyan kutya, amelyik ne kezdett volna örjöngeni a futó emberek látványától. Ez a hidakon okozott gondot (a Dunaparton futottunk valameddig, aztán át valamelyik hídon, a túlparton vissza, és vissza egy másik hídon). Főleg a "németjuhász" ill. hasonló tipusokkal gyűlt meg a bajunk. Akkor még hírből sem ismertük a pitbullt és társait, a rottweilerről se sokan tudtak (biztosan volt néhány darab az országban). Nos, a nagytestű kutyákra volt jellemző, hogy a sétáltatást (=sszaratást, huggyoztatást) végző személy nem tudta visszatartani a kutyáját, meg nem is nagyon akarta. Gondolta, hogy oldjuk meg mi a problémát, ahogy tudjuk. Volt olyan társam, aki tőrrel a melegítő alatt jött el futni egypárszor.
Nos, én egyáltalán nem foglalkoznék olyan filozófiai kérdésekkel, hogy milyen "indulatú" egy kutya, mert ez nagyon félrevinné a beszélgetést. Talán direkt ez a célja némelyik kutyatulajdonosnak? Az, hogy minden ilyenirányú vita félresikljon, és lehetőleg ne oldódjon meg semmi, és ők meg a kutyájuk továbbra is azt tehesse, amit csak akar? Néha ilyen érzésem van.
Tehát: sz@rok arra, hogy milyen "indulatú" az a kutya! Az érdekel, hogy hagyjon békén, mert én sem bántottam! Úgy gondolom, hogy a város az emberekeé, és nem a kutyáké, és ha én bemászok a rókalyukba, akkor alkalmazkodni fogok a rókákhoz, de ha azok jönnek az én lakóterületemre, akkor alkalmazkodjanak azok, és ne nekem kelljen a lépéseimet lelassítani, nagy ívben az úttesten kikerülni egy morgó kutyát, vagy megvárni a lépcsőházban, amíg őnagyságák (a gazda és "sétáltatottja") elhaladnak, addig lehetőleg lélegzetet nem venni, hangot nem adni, nem mozdulni, stb.
(Ez év jan. 5.-én 18 órakor írt hozzászólásomban szó volt a hangyabolyba tévedt egérről, nem írom le újra.)
Most nem arról van szó, amit egyik asztaltársam leírt egyszer, hogy a buszról fel-le szállás közben rátaposnak a kutyájára, és nem taposok rá senkire, se emberre, se állatra, annyira azért nézek magam elé.
És elnézést kedves Araya, ha kicsit mérgesnek éreznéd a hozzászólásomat, a mérgem nem neked szól, hanem a kultúrálatlan, agresszív, bunkó kutyásoknak, az az én egyéni bajom, hogy a tapasztalataim szerint ők vannak többen. Meg a törvényhozóknak, akiknek arra volt gondjuk, hogy állatvédelmi törvényt "alkossanak", de arra már nem, hogy embervédelmi törvény is szülessen. Hát igen ilyen a politika, ilyen egész közéletünk. Akinek van ideje, pénze, energiája szervezkedni, teleordítozza a sajtót, annak lesz mindig igaza. Ezért vannak állatvédő szervezetek dögivel ebben az országban, de embervédő szervezetről még nem hallottam.
Gyermekvédő szervezet 1etlen 1 darab akad, úgy 4 évente egyszer szerpelnek is a sajtóban, a 35. oldal alján egy apróbetűs lábjegyzetben, két reklám között. NEM a címlapon, 5 centis betűkkel! Ebből is látszik, hogy mennyivel fontosabb ebben az országban a kutya, mint a gyermek. Van egy érdekes megfigyelésem, amit az utóbbi 10 évben tettem: ahogy csökken a gyermekek száma ebben az országban, úgy nő a kutyáké.
2.) A biciklisek problémája.
Ez az előbbivel ellentétben nem budapesti, hanem vidéki probléma, minél kisebb a helyiség, annál inkább gond. Én is estem már el biciklivel amiatt, hogy nekem ugrott egy agresszív kutya, és -- bár lényegesen fürgébb vagyok, mint a korombeli átlag, hála a folyamatos sportolásnak és az évekig tartó építkezéseknek -- bizony megütöttem magam, ha 8 napon belül gyógyult is. Ismeretségi körömben is fordult már elő hasonló eset többször is, és nem nagyon tudom a megoldást. Mert ha a gazdátlanul kóborló nagytestű kutyákat elviszi a "gyepmester", akkor aztán kereítenek a kutyabarátok olyan felzúdulást, hogy ihaj! Irkálnak az újságokba, ordítoznak, éjszaka megrongálják az állattelep kerítését, stb. Ha pedig vadász lövi le a veszélyes, nagytestű kutyát (a vidéki községekben nincs gyepmester, ez tipikus városi sajátosság), akkor meg jön az ordítozás, hogy fuuujjjj rohatt vadászok!
Sok öreg ember jár vidéken biciklivel, olyanok, akik nem tudnak kilométereket gyalogolni, és autót vezetni pedig már soha nem tanulnak meg, nincs is rá pénzük. Őket fenyegeti leginkább a sok nagytestű szabadon futkosó kutya. De nem akárhogyan ám, hanem az életüket fenyegeti! Nem nehéz átgondolni, hogy mivel jár egy idős ember számára egy súlyos fertőzéssel kombinált csonttörés, egy leesés a bicikliről, stb. Sok idős ember van, akik évekig viszonylag egészségesen elvannak, de ha egyszer leesnek a lábukról, akkor nem kelnek fel soha többé! Jönnek a szövődmények, a nehezen gyógyuló csontok, a fertőzés, a dekubituszok, a tüdőgyulladás (a fekvés miatt).
Amikor valamelyik tanya közelében egy komondor kinézetű kutya széttépett egy bicikliző öregasszonyt (a tévében többször is szerepelt a hír, kb. 2 éve), akkor soha nem felejtették el kihangsúlyozni, hogy a kutyát kegyesen ELALTATTÁK. Nehogy az állatvédők megsértődjenek. Szegények! Hát igen. Ők azok, akik egy kutya kínzását börtönnel kell büntetni, de egy ember kínzását éveken, évtizedeken át, azt nem!
Hangsúlyozom: NEM azzal a kutyával van problémám, amelyik a farkát csóválva, örömmel üdvözli a gazdáját, vagy éppen azt az embert, aki hajlandó egy kicsit foglalkozni vele, és eközben felugrik rá.
3.) Adrágajókutya problémája (arra a kiszólásra, hogy az emberek között szerinted több a degenerált, féleszű, mint a kutyák között)
Egy kis plágiumot fogok most elkövetni, és szóról-szóra bemásolok ide egy részt egy hosszú leírásból:
Sokszor találkozhatunk a sajtóban ilyesféle megállapításokkal: "Drága jó kutya! Jobb, mint a legtöbb ember!". Egyik-másik kutyás már jobban szereti a kutyáját, mint a férjét, feleségét, vagy esetleg a saját gyerekeit!
Gondoljuk csak át, hogy milyen is valójában az a drága jó hűséges, szerető, becsületes, stb. kutya?
Való igaz, hogy a tipikus munkahelyi ill. rokonságon belül jelentkező "súrlódások" bizony nem kutyával, hanem emberrel kapcsolatosak. Munkatársakkal, főnökökkel, rokonokkal, "barátokkal", stb. A főnök kirúgott, letolt, kivételez, a munkatárs bemószerolt a főnöknél, ellopta a szerszámunkat, stb., a beosztott lusta, hazudik, megfúr, a rokonnak az örökségre fáj a foga, nem gondozza az idős szülőt, a szomszéd ráépített a telkünkre, agyoncsapkodta a telkére átszökdösött csirkéinket, a fája árnyékot vet a veteményesünkre, a kocsinkat valaki meghúzta, és csendben elszelelt, a gyerekünket a rendőr kíséri haza a diszkóból, valami részeg lehányta a kertkapunkat, a hívatalban packáznak velünk, a buszon-villamoson a lábunkra lépnek, vesénkbe taposnak, a busz-, mozi-, stb. ülésre valaki rágógumit ragasztott és beleültünk, a boltban többet számolnak, a férjünk-feleségünk mindig berúg és fenyeget, elviszi otthonról a pénzt és elveri, a piacon ellopták a pénztárcánkat, stb.
Nem sorolom, mindenki tudná folytatni, ameddig csak akarja. Az is igaz, hogy a kutya nem csinálja a fenti dolgokat. Nem lopja el a pénztárcánkat, nem épít rá a telkünkre, nem mószerol a főnöknél, nem tör be a lakásunkba, nem nyomja a kiköpött rágógumiját a buszülésre, stb. Mégis úgy érzem, hogy sok ember hagyja magát megtéveszteni a látszattól. Mert vajon mindebből az következik-e, hogy a kutya egy drágakedvesjóaranyos élőlény, míg az ember pedig ... (nos, inkább nem írom ide, hogy hogyan nyialtkoznak a bősz kutya- és állatbarátok az emberről)
Azt állítom, hogy ez egyáltalán nem következik! Csupán arról van szó, hogy a kutya egy másik világban él, mint mi. Nem fizikailag, hanem életmódját, gondolkodását(?), érzékszerveit, tapasztalatait, módszereit, céljait tekintve. A kutya és gazdája céljai többnyire nem ütköznek olyan élesen egymással, mint az ember az emberrel. De vajon a kutyák egymás között nem verekszenek-e, nem veszi-e el az erősebb a gyengébbtől a falatot, a párt, nem kerül-e nagy és véres harcba a falkán belüli rangsor kialakulása és időnkénti újraalakulása? Ahogy a világot is időnként újrafelosztják az emberek, csak MÁS SZINTEN?
A kutya számára a gazda a falkatárs. Többnyire falkavezér. És a rangsort nem minden kutya tekinti öröknek. Mint ahogy a természetben sem az. Sok nagytestű kutyára jellemző (bizonyos fajtákra főleg), hogy idősebb korában vad dühvel nekitámad a gazdájának. Vagy próbálja csak meg a gazdi elvenni a kutyája elől az ételt, amikor az éppen nekikezdett az evésnek! Lehet, hogy létezik olyan kutya, amelyik ezt többször is eltűri, de előbb-utóbb még egy kistestű kutya is harapni fog.
Sok ember számára a kutya -- saját bevallásuk szerint -- a magány elleni "hűséges" társ. Hát igen. Hűséges, mert nincs hová mennie, vagy mert a falkaösztön erősebb benne, mint az emberben. Vagy legalábbis nem befolyásolja úgy az ösztönöket a GONDOLKODÁS, mint az ember esetében. Türelmesen hallgatja, ahogy a gazdi kiönti a szíve bánatát; végighallgat mindent -- mert nem érti! És különben is, mindegy neki. Nem panaszkodik folyton, nem fecseg unalmas és hosszadalmas dolgokat. Nem kifogásolja a gazdi zsörtölődését, és a legtöbb helyen mindent megeszik, amit elétesznek, vagy legalábbis több mindent, mint a gazdi és családtagjai. Nem igényel olyan törődést, odafigyelést, mint egy emberi társ. Nem kell elviselni olyan rossz tulajdonságait, amit egy emberi társtól el szoktunk viselni. És olyan okosan, hűségesen tud NÉZNI azokkal a nagy bársonyos szemeivel! (Nézni igen. És gondolkodni?)
Csak meg kell venni, és van egy társunk. Ideális társunk egy egyoldalú kapcsolathoz. Máris vége a magánynak. Nem kell megdolgozni érte, lélektani értelemben. (Mint ahogy egy emberi kapcsolatért bizony "meg kell dolgozni"!) Nem kér néha segítségképpen mindenféle fárasztó és kényelmetlen dolgokat. Nem kell végighallgatni a fárasztó dumáját. Kinek-kinek a pénztárcája és fontossági sorrendje szerint. Keverék, pedigrés, pedigrésebb, leg-pedigrésebb.
Lehet vele dicsekedni, villogni bizonyos (értelmiségi??) körökben. Lehet venni a gyereknek, hogy azzal legalább elfoglalja magát, és a szülőnek erről az oldalról is nyugta van. Főleg az egykék esetében.
Nem állítom, hogy az itt leírtak mind minden kutyatulajdonosra egyformán vonatkoznak. Mindenki saját maga érzi magán vagy éppen ismerősén, szomszédján, stb. azt, ami ebből "ül". Vagy inkább nem érzi (saját magán).
Aki mindenáron állatot akar tartani, az tartson macskát, az is állat! Éppúgy tudja szeretni a gazdáját, mint a kutya. Szobatisztaságra is lehet nevelni. És főleg: csendes, nem ugatja tele a környéket és nem támad meg senkit.
Vagy -- bármilyen korú gyereknek -- érdekes lehet egy terrárium vagy akvárium,vagy a kettő kombinációja, ahol sokféle kicsi, csendes, jól megfigyelhető és amellett igen látványos állat tartható. Pl.: teknőc (jé, nem nindzsa!), akár vizisikló, béka (nem értem, miért viszolyognak sokan a békáktól), tengeri malac, aranyhörcsög, fehér egér, stb. Vagy akár kismadarat is lehet lakásban tartani, bár a pórázon sétáltatása nagy hetvenkedések között nyilván nem megoldott.
Én úgy gondolom, hogy az igazi kutyabarátoknak nem lehet érdeke, hogy az emberek megutálják, vagy éppen meggyűlöljék a kutyákat, a kutyatartókat! Pedig sokszor úgy viselkedik sok kutyatartó, mintha ez lenne a célja, és a többi kutyatulajdonos (élükön az különböző ebtenyésztő szövetségekkel) nem is próbálja meg visszatartani társait a helytelen viselkedéstől. (Tisztelet a kivételnek, de ők kevesen vannak. Ha többen lennének, akkor most nem lenne megírva ez az iromány.)
---------- Hát eddig az idézet. ----------
A többit majd később, így is eléggé hosszú lett. Üdv.
A kutyák között is vannak születetten degenerált, féleszű vagy eredendően aljas, rosszindulatú egyedek, azonban sokkal kevesebb, mint az emberek között.
(Axel Munthe)
Szerintem semmit sem kéne vizsgálni, hanem olyan törvényt hozni, aminek értelmében ilyen esetben helyből le lehetne a gazdát tartóztatni súlyos testi sértés miatt. Minden felelősség az övé. Kivétel, ha a postás lángvágóval megbontotta a kerítést, majd ingerelte a kutyát, és a szájába dugta a kezét.
Innentől kezdve a "veszélyes" kutyákat tartók kénytelenek lennének bombabiztos kapukat és kerítéseket készíteni. Mellesleg normális kutya nem szabadna, hogy támadjon a saját területén kívül. Sajna a kutyák közt is sok a nem normális...
A kézbesítőt Deszken az utcán hátulról leteperte egy udvarrol kiszokott hároméves kaukázusi juhász, és a kihordó mindkét kezén sűlyos sérüléseket okozott. Jobb kéz kisujjának utolsó percét már nem is tudták visszavarrni a férfi kezére, aki legalább hat hétig nem dolgozhat, és azt sem tudni, hogy mozognak, éreznek-e valaha sérült ujjai. A kézbesítő egy köteg ujságot dugott a megvadult fenevad pofájába, így úszta meg a további, még súlyosabb sérüléseket.
A rendőrök államigazgatási eljárás keretében vizsgálják a kutya gazdája, Cs. imre felelősségét.
Nem tudom biztosan, hogyan lehet észrevenni, hogy valaki "becsavarodott"? Például onnan, hogy kiirtja a szomszédait? Vagy onnan, hogy hosszasan kínozza őket, és a tiltakozásra azzal válaszol: na mivan komám, becsavarodtál?
Biztosíthatlak, hogy ugyanúgy élek, dolgozok, pihenek (legalábbis próbálok), mint bárki más.
Nem tudom, hogy számodra mi a "szokásos" mértékű ugatás. Számomra -- és necsak az ugatás, hanem bármiféle zaj -- akkor több az elfogadhatónál, ha feleslegesen szól.
A zajok sokfélék, én most két csoportba sorolom:
1.) A természetes emberi tevékenységgel együttjáró, a zaj kiküszöbölésére tett erőfeszítések ellenére még megmaradó mellék zajok (ipar, közlekedés, konyhaművészet, stb.)
2.) Riasztó jellegű zajok. Jellemzőik: a tevékenység direkte a zajkeltésre irányul, illetve a zajforrás tulajdonosa keveset tesz a zaj csökkentéséért, a zaj erős, hirtelen, kiszámíthatatlan, valami oknál fogva pszihésen problémás (ez a legnehezebben megfogható, de megpróbálom majd példákkal illusztrálni). Ilyen az ugatás, az autóriasztó, a szirénázás, a harangozás,
Persze a két kategória között nem annyira éles a határ, de a besorolás szerintem elég jól elvégezhető. A zenés szórakozóhelyekről éjszaka másfelé induló hígagyú és nagytorkú embereket én a második kategóriába sorolom. Vagy ha valaki éppencsak a szükséges mértékben húst klopfol, talán még 1 centi újságot is tesz a deszka alá, az az 1.kategória. Ha viszont a húsklopfolóval veri a konyhaasztalt, mert nem tetszik neki valami, az a 2.kat. Ha valaki éjszaka porszívóz egy panelházban, az egy-egy alkalommal -- tegyük fel, hogy oka van rá -- elfogadható szerintem, de ha mindig csak ok nélkül csinálja, az már zavaró. Vagy gondoljatok az ütvefúrásra.
Talán nem kell mondanom, hogy a második kategóriájú zajok erősségükhüz viszonyítva sokkal jobban zavarják az embereket (a kutyásokat is!) mint az előzőbe tartozók. Persze mindenkinek más a fontossági sorrend, engem pl. a harangozás nem zavar.
Ugyanakkor a kutyatartók figyelmébe ajánlom: engem az éjszakai ugatás pontosan annyira zavar, mint egy panelházban lakót az ütvefúrás! Gondoljatok csak bele: minden éjszaka többször is felébrednétek ilyen zajra. Nem tudnátok pontosan eldönteni, hogy honnan jön. És a REMÉNY a jövőre nézve: nap mmint nap látnátok, hogyan növekszik az ütvefúrósok száma, naponta olvasnátok a sajtóban az ütvefúrósok dicsérgetését, és naponta látnátok a tévében valamilyen ütvefúrósokról és gépeikről szóló, szívhezszóló ömlengő filmet? Ha ezt a példát most magatok elé tudjátok képzelni, akkor megértitek, hogy mit szívnak a kutyától szenvedő embertársaitok.
És ha tiltakoznak, az nem feltétlenül azért van, mert becsavarodtak.
Ja, bocs: tisztelet a kivételnek, ne értsetek félre.
A jogi út nem annyira egyszerű, de a példát köszönöm. Valami ilyesmit (is) vártam, amikor ebbe a topicba elkezdtem irkálni. Kedves mindenki! Ha tudtok hasonló esetről -- akár sikeres, akár sikertelen volt is a hivatalos próbálkozás -- kérlek, írjátok meg!!
A bírósági eljárásrendet és szokásokat sajnos volt már módom a bőrömön is megtapasztalni, jelenleg is perben állok, már 3 éve (egészen más jellegű ügy miatt) és még 3 évig egészen biztosan eltart.
Azon megjegyzésedere, amelyben az embert tartod a Föld legkártékonyabb élőlényének, szándékosan nem reagáltam, ugyanis ez már nagyon-nagyon messze kivezet ebből a topicból. Mivel -- úgy látszik -- mégiscsak fontos (többször is határozottan rákérdeztél), valamit illik felelnem rá, miközben elnézést kérek a többiektől az offtopicolásért.
1.) Bocsi, de nem tudtam, hogy Te nem egy (legkártékonyabbbbbb!!) ember, hanem egy angyal vagy. Ez azért van, mert fizikai valóságodban még nem láttalak, és így nem is vehettem észre, hogy Te a talaj fölött 20 centivel lebegve közlekedsz, a bicikli csak álca, hogy ne legyél olyan feltűnő. ;-)
2.) Amikor a feleségedre és gyermekeidre nézel, pl. karácsony estéjén, akkor is az jár a fejedben, hogy az ember a legkártékonyabb állat?! Esetleg -- ha olyan ember vagy, aki nemcsak dumál hanem cselekszik is -- már veszed is elő a húsvágó bárdot?
3.) Amikor a tükör elé állsz, és nézegetsz, akkor pedig ajánlanék figyelmedbe egy másik topicot, a címe "hogyan legyünk öngyilkososk láncfűrésszel?" És ezt mindenkinek melegen ajánlom, aki az ember nevű fajt tartja a legkártékonyabbnak a Földön.
Jó szórakozást! :-)))
4.) Ha az emberiség "viselt dolgairól" kívánsz vitatkozni, ajánlok figyelmedbe egy igen jó és színvonalas topicot, a címe: "A civilizált emberiség 8 halálos bűne". Oda átrándulva nagyon szívesen folytatom a vitát Veled az ember mint Földön élő lény kártékony vagy nem is annyira kártékony hatásairól, és az emberiség lehetséges jövőjéről.
Én szeretettel üdvözöllek téged, még akkor is, ha esetleg Te is egy "Zöld" vagy.
hehe tata:
Közeli hozzátartozód nem észrevételezte még, hogy teljesen becsavarodtál a kutyaugatástól?
Téged egy bizonyos kutya ugatása zavar, vagy úgy általában minden kutya ugatása zavar?
Mert ha a szomszédod kutyájának a szerinted a szokásostól nagymértékben eltérő, és indokolatlanul sűrű ugatása zavar, akkor fordulj ügyvédhez, és polgáriperes eljárásban birtokháborítási ügyben megállapíthatja a bíróság, hogy a szomszédnak például a kutyáját el kell távolítania.
Ha az a bizonyos szomszéd a kutyáját az állatvédelmi törvénybe ütköző módon tartja, és ingerli ugatásra, és ez rajtad kívül másokat is zavar, akkor az önkormányzatnál is tehetsz bejelentést, és akkor az önkormányzat határozhat úgy, hogy például este nyolctól reggel nyolcig be kell vinnie zárt térbe a kutyáját. (Itt a környéken így járt egy idős házaspár és az egynégyzetméteres erkélyen becsavarodott kutyájuk.)
Most ne írd azt, hogy úgyse foglalkozik veled az önkormányzat, mert az nem igaz, ha írsz egy beadványt, azt iktatniuk_kell_.
Ha pedig csak téged zavar, akkor indíts pert, ha igazad van megnyered, ha nincs vesztesz, de ha ez tényleg fontos a számodra, akkor kell annyira hinned benne, hogy mersz kockáztatni.
Az embertől elkapható betegségek valóban létező veszélyt jelentenek, és én is félek a TBC-től, meg mindenfélétől. Azt is tudom, hogy általában az élőlények fajtái közt minél kisebbek birodalmába tévedünk, annál több fajt találunk (talán a gyorsabb szelekció és mutáció miatt, de nem akarok belebonyolódni). Ezen ökölszabályt alkalmazva valószínűsíthető, hogy a mikrobák fajtáinak száma sokkal nagyobb, mint a szabad szemmel látható állatfajoké, miközben a megismerhetőségük a legnehézkesebb. Ezekből pedig az következik, hogy a mikrobák fajtáinak a legnagyobb részét feltehetően még nem ismerjük.
Hányszor kellett azzal szembesülnünk, hogy újabb betegséget ill. kórokozót fedeztek fel! Én azt hiszem, ezek sorának még csak az elején tartunk. Az orvos a hasonló tünetek alapján "azonosítja" a betegséget, felír valamit, ami valószínűleg hatásos, vagy ha nem, akkor felír mást. Az a tény, hogy mi ittlevő törzsasztaltársak élünk, és általában egészségesnek érezzük magunkat, azt bizonyítja, hogy az említett orvosi stratégia -- jobb híján -- de azért működik valahogy.
Az óvatosság azonban nem árt. Ha a buszon, villamoson, metrón (gyakran járok Budapesten) megfogom a tenyérzsírtól csúszós fogantyút, akkor azt még a ruhámba sem törlöm, és amikor hazamegyek, akkor azonnal megmosm a kezemet.
De: az én véleményem az, hogy a jelenlegi átlagos nagyvárosi (főleg Budapesti) belvárosi viszonyok között a fertőzésveszély egyik legjelentősebb forrása a lekezeletlen kutyagumi. Ez az én véleményem. Persze aki rendszeresen fürdik a Dunában, az jogosan cáfolgathat most engem. Én NEM fürdök a Dunában, és sajnos ma már a Balatonban sem szívesen.
Azt írod, hogy ezek könnyen megelőzhetőek. Hát, hogy KÖNNYEN, én ezt túlzásnak tartom, de tegyük fel, hogy a társadalom átlagegyede számára elfogadható valószínűséggel, kínnal-keservesen megelőzhető valahogy. Ha figyelmesen elolvastad azt a hosszú betegséglistát, és összeveted a korábban leírtakkal, akkor megértheted az aggályomat. Sok kórokozó van, amely meglehetősen ellenáll a magas hőmérsékletnek, fertőtlenítőszereknek, gyógyszereknek, esetleg mindegyiknek.
Itt arról van szó, hogy a jelenlegi szokásrend (tisztelet a kivételnek) szerint tartott kutyák megítélésem szerint jelentősen növelik az én fdertőzési kockázatomat.
Az ürülék nagyon erősen gusztustalan, lélektani taszításáról eddig nem beszéltem. De: ha választanom kellene, hogy belelökjenek egy büdös, hígabbfajta kutyaszarral teli medencébe, vagy egy buzi hátulról ... hát nem tudom, eléggé nehéz választás lenne. De ha például az lenne a választás, hogy ezerszer beledobnak egy medence fáradt olajba, vagy egyszer az említett kutyagumiba, hát akkor inkább az olaj! Még egy példa a lélektani hatás nehéz megragadhatóságára és esetlegességére: egy példa, amit csupán érzékeltetés céljából hozok fel, a ragozása nagyon messze vezetne: vannak országok, ahol börtön fenyeget egy férfit, ha megsímogatja a titkárnőjét. Pedig hol van egy símogatás egy kutyaszarral bekent bűzlő cipőtől (vagy pláne egy átvirrasztott éjszakától!) (Most olyan összehasonlítást akartam tenni, hogy ha pl. egy öreg, kövér, csúnya főnökasszony símogatna mondjuk engem, ami kellemetlen, de az előbbi példákhoz viszonyítva elviselhetőbb)
Bocs, ha eltértem a tárgytól egy kicsit. Időm lejárt, majd holanp folyti.
Nos, úgy látom, hogy most már tényleg elérkeztünk oda, ahol mindenki a magaáét fújja.
Nem értem, miért nem lehet arra itt reagálni, hogy a minket bosszantó körülmények személyenként különbözők, kinek a kutyaugatás, kinek a kipufogógáz, és hogy ezt egyszerűen el kell viselnünk, vagy húzzunk el a hóhérba, ahol nem zavar senki és semmi.
Azt sem értem, miért van az, hogy ha én morgolódva ugyan, de elviselem, hogy az autós nem tart a közlekedés egyenrangú résztvevőjének (vigyázz, nem másik topic, csupán példa, ht), és nap mint nap veszélyezteti az életem, akkor más miért nem tud elviselni ugyanígy egy nyavalyás kutyaugatást.
Persze nem baj, ha nem értem, mert a lényeg az, ezt is, azt is muszáj elviselni.
Ht, természetesen, aki az embert felsőbbrendű fajnak tartja, annak nem elég elszámolni 10-ig ahhoz, hogy higgadtan reagáljon arra, amit az álatok életterének csökkenéséről írtam.
Én viszont nem tartom annak, sőt, azt mondom, az embernél kártékonyabb faj nem létezik a Földön. Az ember szellemi fölényét lelkiismeretlenül kihasználja és pusztítja maga körül az élővilágot, egészen addig, amíg maga is bele nem pusztul. Ez viszont már valóban másik téma.
Köszöntem a hozzászólásokat, jó volt veletek vitatkozni, én ezennel kiszáltam.
Jajj, még egy értelemzavaró hiba: a deciBel nevü mennyiséget az élettani skála fon mértékegységére konvertáló tapasztalati táblázatról ill függvényre gondoltam, de a HTML ördöge lerövidítette.
Az ésszerű és emberséges megoldás alatt azt értem, hogy:
1.) Aki akar kutyát tartani, az tartson, DE CSAK AKKOR, ha ezzel nem okoz egészségkárosodást a másik embernek (harapás, gyomorfekély, alvászavar, idegbaj, ezek közül a harapás a legenyhébb).
2.) Aki erre nem képes, vagy nem hajlandó, az költözzön olyan helyre, ahol senkit sem zavar (jelen törzsasztalon kívüli vitáimban nekem ajánlottak hasonlókat, kicsivel keményebben).
3.) Aki nem hajlandó az előző két pont teljesítésére, azt hatósági úton kellene rávenni a helyes magaartásra. Ez megint kétféle lehet:
3.1.) Bírságolással rávenni. Erre persze megfelelő mértékű (az illető anyagi helyzetét is figyelembe vevő) pénzbírság szükséges. (Egyre emelkedő összeg az, amivel kivédhető a bírságolt személy anyagi helyzetének téves felméréséből származó mellényzsebbőli kifizetés. Ez utóbbi jelenség más területeken azt hiszem, ismert.)
3.2.) Ha a bírságolás egy bizonyos ideig nem használ, akkor illető elköltöztetése (ezt csak a logika kedvéért írtam ide, eléggé bajos lenne végrehajtani).
(A bizonyos időt most nem akarom pontosítani, mert itt és most elvi megoldásokról van szó. A gyakorlatban sokkal kiterjedtebb lenne ez az egész szabályozás, ha ugyan elkezdődne végre.)
3.3.) A kutya eltávolítása az adott környezetből. Ez nyilván az állat elkobzását jelenti, ami bizonyos valószínűséggel annak elaltatását is jelentheti, ha nem találnak olyan gazdát, aki befogadja, és be tudja tartani az 1. pontot.
------------------------------------- eddig.
Természetesen nagyon sokféle megoldási javaslatról olvastam már. Ezek egyike volt az ún. "lakóövezetek", "pihenőövezetek", "üdülőövezetek", és hasonló nevű izék mintájára (az autómentes övezetek tervét nem is akarom most említeni). Olvastam az ún. "standard kutyakiképzés" előírásáról is, az erősen szelektív ebadóval kombinálva, ezt az ötletet tartom az egyik legjobbnak. Olvastam a mikrocsipről is, először egy B.Tamás nevű úriember tollából (a teljes név nem fontos), lehet, hogy ő is valahol olvasta.
Ha nem unjátok még nagyon a kilométeres hozzászólásaimat, akkor néhány ilyen megoldási javaslatot (lerövidítve) majd még ide beollózok.
Ami a tücsköt illeti, vannak műszeres mérések a zaj vizsgálatára, de ezek sajnos nem tudják a zaj igazi lélektani hatását is megadni, csupán a fizikai hangnyomás értket, amihez persze táblázatból hozzárendelhető egy, a hang tipusától függő lélektani hatáserősség. E táblázatok ma még igen gyerekcipőben járnak, amennyire én tudom, egyedül a dB fon konverzióra használt frekvenciafüggést veszi figyemebe a szabvány (1000 Hz -nél van a maximum). Így hát, ha számodra a tücsök zavaró, azt valószínűleg a jelenlegi szabvány nem tudja lekezelni, mint ahogan azt sem, hogy engem jobban zavar az ugatás, mint egy riasztó (allergizáló hatás).
A szabvány megváltoztatását, pontosabban továbbfejlesztését sok ember akarata, civil szervezetként, meg képes kezdeményezni, ha elég kitartóan akarják, és van mögöttük valamennyi szakmai tudás is. A szakmai tudás hiányát kellő mértékű hangerővel is pótolni lehet, ld. az ún. "zöld" szervezeteknek legalább a felét.
A tücsökről még annyit, hogy meg tudlak érteni. A mi házunkba is beszökött egy tücsök, és egész éjjel kukorékolt, a feleségem idegbajt kapott miatta, pedig őt még a kutyák sem zavarják. Először csak ki akartam tessékelni, de mivel a tücsköt megfogni egy háromszintes, eléggé bonyolult házban nem lehet, és a feleségem idegrendszere fontosabb volt számomra, mint pici vendégem élete, a lehetséges búvóhelyekre befújt kemotoxszal oldottam meg a problémát. (És közben kellemetlen érzéseim voltak.)
Hadd ne reagáljak hozzászólásod többi részére (elovastam, mint mindenki másét is) amelyben a többi fajta környezetszenneyzésről írsz, különös tekintettel az általam igen melegen szeretett közlekedési eszközökről, másrészt arra a részre, hogy én elveszem az életteret egy kutyától. Az előbbire valamelyik másik topicban nagyon szívesen, az utóbbira pedig a tízig számolás után sehol sem.
A 81-es leveleden meglepődtem, de komolyan. Mert nem emlékszem olyanra, hogy bármelyik levelemben írtam volna "áldozat-kutya-ráugrik-megharap" helyes mivoltára. Ha viszont a soraim közül érezted ezt ki, akkor valamit nagyon félreérthetően írtam!!! De mit? Ha beszúrnád idézetként, megköszönném és kijavítanám.
Megmondom, hogy mi az én hozzáállásom a dologhoz:
-amelyik kutya indokolatlanul súlyosan megsebesít bármilyen embert, azt kell altatni. A gazdát börtönbe kell tenni.
-vezessék be a kutyák számára mondjuk 1 éves korig a kötelező alapengedelmességi vizsgát. Ha ez meglesz, én leszek az első, aki megy a kutyájával a suliba.
-a kutyákba chip-et kellene ültetni az azonosítás céljából. Normális, felelősségteljes kutyásnak ez csak az érdekét szolgálhatja.
-attól, hogy egy ember nem szereti a kutyákat, még nem érdemli meg, hogy felkoncolják stb. Ezt nem tudom, hogy honnan vetted, nem volt szándékom ilyet irni/sugallni.
-akivel lehet, megszerettetem a kutyát - nem erőszakos módszerrel.
-a kutyámat megbüntetem, ha az utcán ok nélkül emberre támad (póráz+esetenként szájkosár)
-a kutyával nem a járdán közlekedek, hanem az úttest szélén(ha tehetem).
-szeretem az állatokat, kivétel nélkül, de legjobban a kutyát. Ezért kiakadok, ha valaki fegyverrel megy ellenük.
-nem szeretem azt a mentalitást, hogy: "inkább elsőnek támadok, mintsem hogy megtámadjanak". Mert azt ugye Te sem mondod komolyan, hogy amikor éjszaka kutyát kergettél lándzsával, akkor is a kutya támadott, csak nálad pont volt egy akkora bökő?
-nem mondom, hogy az ember csak akkor használjon önvédelmi fegyvert, ha már a torkán a kutya. De csak akkor használja, ha tényleg rákényszerül! A felém somfordáló kutyára nem kell feltétlenül
lőni, szúrni stb!
-az iskolában a gyerekeket pl. biológia órán sokféle állattal megismertetik (szóban, képpel stb), köztük olyanokkal is, melyet esetleg soha nem fog látni élőben. Viszont egyetlen suliban sem probálják megismertetni a gyerekekkel mondjuk csak a legelterjedtebb kutyafajtákkal, amelyekkel viszont nap mint nap találkoznak, ha akarnak, ha nem. És már itt el lehetne kezdeni az ifjúságot a kúltúrált kutyatartás alapjaira megtanítani.
-jelenleg a mi kerületünkben hivatalosan nem vagyok köteles szájkosarat tenni a kutyámra. Csak a póráz kötelező, és a BKV-n a póráz+szájkosár. Ezért nem örülök, hogy ha valaki helyettem akarja eldönteni, hogy hogyan is sétáltathatom az utcán a kutyámat.
Az altalad leirtakat soha senki nem vitatta.
Ket kulcsgondolat maradt ki belole:
1. Ha megfeleloen apolja, oltja, tartja, gondozza valaki a kutyajat akkor ezek kozel 100%-ban megelozhetoek, kizarhatoak.
2. Embertol hany fele betegseget kaphatsz el? Apolt embertol is hat meg apolatlantol, hajlektalantol. Ezek szerint minden ember eljen egymastol hermetikusan elkulonitve?
Szamold ossze hanyszor voltal eletedben beteg (bakteriun, vagy virus altal) hanyat kaptal meg ezekbol embertol, hanyat kutyatol. Sot mondtad, hogy ca. 2.500.000 kutya van Mo-n ember pedig 10 mila, osztd el az embertol kapotat neggyel. Meg igy is tobbszor fertozodtel embertol, nem?
még egy szó az ugatásról, szirénáról. Az előbb fejtegettem, hogy vannak az életünkben olyan kellemetlen, zavaró dolgok, amikkel együtt kell élnünk. Neked a kutyaugatás az, nekem a benzingőz.
Vergődhetek amennyit akarok, ha ezt nem érem fel, akkor csak magammal tolok ki.
A szirénád, bár nem komoly a javaslat, azt eredményezné, hogy abban az esetben, ha este 10 után szólna, feljelentenélek, veled levetetnék, és bírságot fizettetnének. Ez a törvény.
Tudom, hogy fájlalod, de a kutyákra nem vonatkozik a csendháborítás tilalma. Előzőekben írtam, hogy a törvényt meg lehet változtatni. Ismered - gondolom - az eszközöket erre vonatkozóan.
Demokrácia van, egyszerű többség kell hozzá.
Jelenleg ez a szomorú helyzet kutyaugatásilag.
Amikor a demokráciára szavaztál, tudomásul vetted, amennyiben te azon kevesek közé tartozol, akiket ilyen mértékben zavar a kutyaugatás, akkor magasról le leszel sz@rva, mint ahogy én is, a szennyezett levegővel, és a kerékpárommal együtt.
"Már megint ugyanaz az effektus: és felvetek egy problémát, és megpróbálok EMBERSÉGES, ÉSSZERŰ megoldást említeni..."
Ne haragudj, tényleg nem sértegetésileg kérdem, hogy valóban EMBERSÉGESNEK és ÉSSZERŰNEK tartod a kutyás-nem kutyás lakóövezetek gondolatát?
Ha jól rémlik, ez volt az egyetlen "megoldásod", amire többen is reagáltunk, hogy mi a kiogásunk vele, de erre már nem érkezett válasz.
Egyrészt ez NEM EMBERSÉGES, mert bármilyen furcsán hangzik, a kutyatartók is emberek.
Másrészt pedig NEM ÉSSZERŰ, mert gyakorlatilag kivitelezhetetlen a már kialakult területeken, az erkölcsi aggályaimról pedig nem is beszélek, mert az most is, mint előzőleg, elereszted a füled mellett.
Az, hogy nem tudsz a kutyaugatástól aludni, valóban sajnálatos, elhiszem, hogy rendkívül megkeseríti az életed.
Had jegyezzem meg azonban, hogy egy időben én is laktam kertvárosi övezetben, ahol a kutyáknak valóban van egy olyan "rossz szokásuk", hogy esténként IS ugatással kommunikálnak (mivel nem mehetnek oda egymáshoz szaglászni, ahhoz túl rövid a lánc, na meg ott a kerítésed is). Ugatnak azok napközben is pont ennyit, csak akkor a többi zajtól nem hallod.
Ilyen helyen nyári éjszakákon a tücsök is csap akkora zajt, hogy aki nincs hozzászokva az ne tudjon tőle elaludni. Most mi lesz? Költöztessük el a tücsköket?
Nem fogod elhinni, de a rendkívül intenzív kutyaugatás ellenére soha nem küszködtem alvászavarral, amikor kertvárosi övezetben laktam. Úgy ahogy a tücsökciripelést és a madárcsicsergést, a kutyaugatást is megszoktam. Pedig a saját kertemből szólt!
Ha te nem tudod ezt megszokni, akkor ez valóban nagyon nagy problémát okoz neked, és őszintén mondom, hogy nincs ötletem.
Azt ugye nem gondolod te sem, hogy valaha is hozható olyan szabály, miszerint itt, és itt nem lehet kutyát tartani, máshol viszont igen, és ha netán nekem mégis van (még a szabály előttről), azt el kell tüntetni valamilyen módon?
Vannak olyan dolgok, amivel együtt kell élni. Ilyen a kutya. Ilyen a gépkocsi. A benzingőz. Az atomerőmű. Stb, nem folytatom. Ezek közül legkevésbé kártékonynak az emberiség életére a kutyát tartom. Persze, ez csak az én véleményem. Azonban hidd el, hogy a számomra (aki szinte mindenhová kerékpárral járok) legalább annyira zavaróak, undorítóak és veszélyesek az autók, illetve a balkáni módon vezető autósok, mint neked a kutya-kutyások. Mégsem protestálok ennyire, hogy nekem ugyan ne berregjen éjszaka az ablakom alatt egyetlen autó sem, hogy én bizony nem vagyok hajlandó szívni az ólmot, CO-t, azbesztet, egyebeket, mert tudom, hogy ha nem akarok felköltözni a Himalája tetejére, akkor ezzel együtt kell élnem, ahogy neked a kutyaugatással.
Te nem így látod?
"Gondolj annak a szerencsétlen állatnak a szenvedésére, amely nem tehet arról, hogy pont egy város közepébe született. Erről ugyanis Te tehetsz, meg azok akik a kutya nevű élvezeti cikket használják a napjaik kellemesebbé tételére,..."
Maximálisan egyetértek. Nem a kutya tehet arról, hogy itt kell élnie. Hanem én, aki idehoztam, és te is, aki az élőlények nagy részének elveszed a természetes élőhelyét. A kutyának csak két választása volt (még farkas korában): vagy kipusztul, vagy az ember szolgája lesz, arra áldozza az életét, hogy az embert boldogítsa, még akkor is, ha emiatt pórázt, szájkosarat, benzint kell elviselnie.
"...és mások napjainak megkeserítésére."
Van ilyen is, tényleg. Azonban már megint abba a hibába esel, hogy ráhúzod mindenkire a vizes lepedőt.
Minden autós a kényelme és a gyorsasága érdekében használ autót, és hogy gyerekeket és kerékpárosokat gázoljon vele halálra. Egyetértesz?
"Ez bizony önzés."
Ismét általánosítasz. Mi például egy olyan összevert, félholt kutyát vettünk magunkhoz, akiről az állatorvos azt mondta, nem sok az esély arra, hogy életben marad. Ott is hagyhattuk volna az út szélén, nehogy má' zavarja az ugatása a szomszédot, ha egyáltalán életben marad...
Mit szólnál Te, ha én a szomszédodban élnék, és a kapucsengő helyett (ami ugye bent szól a házban) egy szirénát szerelnék a tetőre? Képzeld csak el! Amikor hozzám vendég jön, a sziréna 5 percen át felriasztja a környéket. Kora hajnaltól késő estig, de ha a gyerek diszkóba megy ..
És ahhoz mit szólnál, ha a sziréna már akkor is megszólalna, ha valaki elmegy a kerítés mellett?
És mindez éveken át, évtizedeken át! Nem hiszem el, hogy egy olyan ember, aki egy kicsit is tötődik a többi emberrel, az ilyesmit megtesz. Csak a kutyatartók (tisztelet a kivételnek, bizonyára vannak ilyenek is).
Azt nem írod, hogy miért kell nekem (mint elképzelt szomszédodnak) arra felriadnom, ha Te hazaérsz? Mi közöm van hozzá?
Íme, itt küldöm azon írományok egyikét, amelyekt különféle, állatorvosi szempontból szakmainak tekinthető webhelyekről szedtem le. Kicsit hosszú, de annyira tanulságos, hogy így hagytam. Sajnos, a vastag ill. dőlt betűvel szedett részek attribútuma a másoláskor átment normálba (eredetileg Word doc volt), és most nincs időm visszabogarászni. Most látom: a feltételes elválasztások (Ctrl-) is kötőjelként jelentek meg. Jajj. A helyesírást ne figyeljétek.
Helyenként felkiáltójelet vagy megjegyzést szúrtam be, ezt minden esetben el lehet különíteni az eredeti szövegtől
Arra kérek mindenkit, hogy lassan (ill. átgondoltan), figyelmesen olvassa el.
A kutyáról az emberre átterjedő betegségek és élősködők
(közegészségügyi veszélyek)
Az állatról az emberre átvihető betegségek zoonosis néven ismeretesek. Ezek közül vi-szonylag kevés azoknak a száma, amelyeket a kutyák terjesztenek, bár némelyikük, főleg a gyermekek fertőződése szempontjából különös figyelmet érdemel.
A baktériumok okozta betegségek is átterjedhetnek kutyáról az emberre, különösen a nem oltott, kóbor kutyák harapása, vizelete vagy ürüléke révén.
Veszettség (rabies). A kutya betegségei közül legveszedelmesebb a veszettség. A házi- (kutya, macska) és a vadon élő állatok (farkas, róka, borz) vírus okozta fertőző betegsége, amellyel szemben valamennyi állat és az ember is fogékony. A betegséget a veszett állatok marása közvetíti a sebbe kerülő vírustartalmú nyál révén. A vírus a sebből az idegek mentén jut az agyvelőbe, ahol főleg a motorikus sejtek protoplazmájában sejtzárványokat, Negri-féle testecskéket hoz létre. A betegség kezdetben fokozott reflex-ingerlékenységben, később bénulásban mutatkozik meg. Lappangási ideje két héttől több hónapig is terjedhet. A kutyákon a betegség kezdeti szakaszában szomorkodás, az ember kerülése figyelhető meg. Ezt követi a fokozott ingerlékenység, emészthetetlen tárgyak felvétele, kóborlás (vándorlási kényszer), ugatás nélküli támadás és marás, valamint az egyidejleg jelentkező bé-nulás miatt az ugatás jellegének a megváltozása, nyálfolyás, nyelési zavarok (víziszony), kancsalság. A végső stádiumban az állkapocs lelóg, a bénult nyelv előre esik és az elhullás 5-8 napon belül a légzőizmok bénulása következtében áll be. Az esetek egy részében az izgalmi tünetek hiányoznak, ez az ún. "csendes veszettség".
A veszettség megakadályozható az ebtartás szabályozásával, az ebek évente ismétlődő kötelező védőoltásával, valamint a rókák rendszeres irtásával. Az emberre a veszélyt leginkább a kóbor ebek jelentik, mivel ezeket az állatokat nem oltják rendszeresen a veszettség ellen. A veszettség az emberre a veszett állat nyálával terjed, kb. 10-50 napos lappangási idő után alakul ki. A kórokozó vírus hatására fokozódik a központi idegrendszer reflex-ingerlékenysége, ennek következtében a beteg rendkívül izgatott, a legkisebb fény- és hanginger is súlyos görcsrohamot vált ki. A nyelés fájdalmas és fojtogató görccsel jár. Sú-lyos bénulások kialakulása után a légző- és vazomotorközpont bénulása vezet a halálhoz. Fajlagos gyógyszere nincs, de a veszett állat harapása esetén a megfelelő sebellátás, passzív immunizálás 24 órán belül immunglobulinnal, valamint a kórokozónál rövidebb lappangási idejűgyöngített vírussal történő aktív immunizálás hatásos.
Ritkán a kutya forrása lehet a limfocitás choriomeningitis vírusos fertőzés emberben tör-ténő kialakulásának, amely influenza-szerű tüneteket okoz, de a fertőzésnek a forrása sokkal inkább a háziegér és a hörcsög.
A szopornyica (Canine distemper) a nem vakcinázott kutyáknál előforduló - gyakran elhullást okozó - vírusos betegség emberre történő átvitele és a humán sclerosis multiplex (!!!) kifejlődésének előidézésében játszott szerepe még nem bizonyított.
(Megjegyzem: az ipar, pl vegyipar esetében ilyen nem bizonyított, de abszolút biztosan nem is cáfolt esetleges veszélyforrásokat, amelyek valószínűsége tízamínuszhetediken körüli, úgy kezel a sajtó és a köztudat egy részem, mintha biztos kározsító hatás lenne! Akkor a kutyákat miért kezeljük másképp? (ht.) )
A Leptospira canicola baktérium (melynek fő hordozója a kutya) ritkán okoz rendellenességet az embernél, de a Weil-betegséget okozó Leptospira icterohaemorrhagiae sokkal általánosabban fordul elő. Ennek a baktériumnak a fő hordozója a patkány, ezért gyakorlatilag lehetetlen, hogy bármelyik ország mentes legyen ettől a fertőzésről. A kutyákba kerülve a leptospirosist okozó baktérium az importált kutyák révén is elterjesztheti a fertőzést egyik országból a másikba. A Leptospirosis icterohaemorrhagiae kellemetlen betegséget okoz mind a kutyánál, mind az embernél. A kutya harapásán kívül a fertőzött vizelet is átviheti az organizmust. (Bizony! Kedves kutyátazutcánpisiltető asztaltársak!) A Leptospira baktériumok hosszú ideig életképesek maradnak a vízben és a bőrön keresztül (!!!) (különösen a sérült bőrön át) jutnak a szervezetbe és fertőzhetik az embert és a kutyát is, ha fertőzött kutya vagy patkány vizeletet tartalmazó tóban vagy folyóban fürdenek. Mindkét organizmus lázat, étvágytalanságot, hányást, hasmenést, súlyos esetben hasi fájdalmakat okoz, sőt halállal is végződhet.(!!!) A Leptospira icteroha-emo-rrha-giae fertőzéskor gyakran sárgaság is kifejlődik, pontszerű vérzések jelentkeznek a szem körül és a szájban.
Hollandiában 1289 kutya vizsgálata során 92-nél izolálták a Leptospira icteroha-emor-rhagiae szerotípust, míg 30-nál a Leptospira canicolát. Az L. icterohaemorrhagiae fertőzés legmagasabb volt még éretlen kutyáknál úgy a nőstények, mint a kanok esetében. Legma-gasabb fertőzés előfordulást mutattak ki Hollandia nyugati részén az őrző és vadászkutyák-nál. Csehországban 1984 telén a vizsgált katona-kutyák 31%-a, nyáron 49%-a leptospirosis pozitív volt. Görögországi vizsgálatok szerint a látszólagosan egészséges kutyák 51%-a (132-ből 67) volt leptospirosis pozitív. Zágráb és környékén végzett vizsgálatok szerint 30 kutyából 22-nél izolálták a Leptospira icterohaemorrhagiaet. Angliában a vizsgált hat Leptospira canicola fertőzött kutyával érintkező embernél öt esetben mutatták ki a fertőzés átvitelét. Németországban végzett kísérletek szerint a Leptospira canicola és a Leptospira icterohaemorrhagiae fertőzés mind a vérrel, mind a vizelettel átvihető az emberre.
(Ez nem semmi! A fentemlített országokban éppolyan öntudatos kutyatartók vannak, mint Magyarországon (ht) )
A bruccellosist okozó Brucella canis baktérium ritkán fertőzheti az embert, azonban az okozott betegség az embernél enyhe lefolyású (láz, duzzadt nyirokcsomók és fáradtság) összehasonlítva a szarvasmarha vagy a juh által kiváltott gyakrabban előforduló brucelló-zissal.
A talajlakó szervezet, a Clostridium tetani sebeken keresztül kerülhet be a kutyába és a tetanus ellen nem oltott kutyák harapása révén az emberbe is. A tetanus nem gyakran fordul elő a kutyáknál. A Clostridium tetani toxint termel. A toxin szétterjedve a testben izomgör-csöt idéz elő, amely nehezíti a járást, állást, nyelést, a szem mozgatását és ha nem kezelik, a légzőizmok bénulása következtében halált eredményez. Ez a megbetegedés főleg azokon a területeken fordul elő, ahol lovakat is tartanak és a vakcinával nem kezelt embereknél okoz problémát a Clostridium tetanival fertőzött kutyák harapása.
A tuberkulózis (TB) átterjedhet az emberre a kutya-ember kommunikáció révén, nem gyakori a kutyánál főleg azokban az országokban, ahol a betegség előfordulása mind az embernél, mind az állatoknál általában alacsony. A Mycobacterium tuberculosis leggyak-rabban belégzés útján, esetleg bőrön vagy nyálkahártyákon át jut a szervezetbe. A behatolás helyén jellegzetes szövettani képet mutató produktív folyamat (tuberkulum) alakul ki, amelyhez a nyirokutak és a környéki nyirokcsomók elváltozása járul. A tuberkulózis em-berről a kutyára is átterjedhet.
A Campylobacter és a Salmonella baktériumcsoportok megtalálhatók a fertőzött kutyák ürülékében. A fertőzés együtt járhat hasmenéssel, de izolálták a baktériumokat nem hasmenéses kutyák ürülékéből is (baktérium hordozók). Mindkét organizmus megbetegedést okozhat az embernél, ezért az ilyen állatok közegészségügyi kockázatot jelentenek. A kö-vetkező baktériumfajtákat találták a kutyák ürülékében: Campylobacter jejuni, C. coli, C. upsaliensis, Salmonella typhimurium, S. enteritidis, S. livingstone, S. kottbus. Köz-egészségügyi szempontból azok a kutyák jelentik a legnagyobb veszélyt, amelyek pl. tuberkulózissal, salmonellával vagy Campylobacterrel fertőzöttek, de a betegség jelei nem láthatók rajtuk, az ürülékük azonban tartalmazza a fertőző baktériumokat, így hosszú időn keresztül veszélyt jelenthetnek az emberre.
Olaszországi Bariban 1987-1989 között 1021 kutyaürüléket vizsgáltak meg: Yersinia enterocoliticát 8,9%-ban, Campylobacter jejunit 8,7%-ban és Salmonella typhimuriumot, ill. S. kottbust 5,7%-ban mutattak ki az ürülékekben.
A Francisella tularensis baktériumot, amely a tularaemia (Pasteurella tularensis-fertőzés) okozója, a bolhák a vérrrel átvihetik az emberre.
A Clostridium perfringens (gázgangréna baktérium) béltoxaemiát, valamint roncsolt sebekben elszaporodva püffedéses gennyesedést okoz mind a kutyánál, mind az embernél. Az USA-ban biotechnológiai módszereket dolgoztak ki a C. perfringens által termelt toxi-nok meghatározására, így a baktérium kimutatására az állat, illetve az ember bélsarának vizsgálatával.
Escherichia coli előfordulhat mind a hasmenéses, mind a tüneteket nem mutató kutyák ürülékében. Az emberi szervezetbe jutva gyakran okoz bélfertőzést, húgy- és ivarszervi megbetegedést.
A parazita gombák közé sorolt Micosporum canis a kutya elhalt bőr rétegeiben, a szőrben és néha a körömben növekszik. A gombaspórák közvetlen vagy közvetett módon átvihetők az emberre is. A kutyaápolási eszközök (fés, kefe) is terjeszthetik a fertőzést és a környe-zetben (a kutya fekvőhelyén, pórázán, nyakörvén) a spórák több mint egy évig is életképesek maradnak. (!!!) A kutya gombás fertőződése (M. canis) jellegzetes bőrbetegségeket, gyulladásos reakciókat okoznak az embernél, gyakran idézhetnek elő hajhullást, kopaszodást, ha a haj is fertőződik. (Fasza! Én nem akarok miattatok megkopaszodni . (ht) )
A kutya külső parazitáinak legnagyobb része átjuthat az emberre. Két jelentős (mikroszkopikus nagyságú) atka, a rühatka (Sarcoptes scabiei canis) a rühösség okozója, közvetlen érintkezéssel terjed az állatok, valamint az állat és az ember között. A másik atka a szőratka (Cheyletiella yasguri); szabad szemmel látható. A Sarcoptes scabies canis né-hány napnál tovább nem képest életben maradni a gazdaszervezet nélkül. A rühatka az ásóatkák közé tartozik, nevüket onnan kapták, hogy a megtámadott bőrön meneteket vágnak. A bőrön megtelepedett atka táplálkozásával jellemző gyulladásokat, elváltozásokat okoz. A kártétel nemcsak mechanikai, hanem sokkal inkább toxikus. Az Egyesült Királyságban a rühatkával fertőzött kutyák számát több mint 40.000-re becsülik. Az emberre átkerült rüh-atka a ruhán is képes átrágni magát, hogy elérje a bőrt, főleg azokat a területeket támadja meg (öl, mellkas, alkarok), amelyekkel a kutya vivésekor vagy megölelésekor a gazdája a kutyával érintkezik. A bőrreakció az irritáló bőrkiütéstől a súlyos allergiás reagálásig ter-jedhet. Mivel az ember nem természetes gazdaszervezete a rühatkának, az atka csak néhány órát tartózkodik az ember bőrén, de a kutyával történő folyamatos érintkezés állandó újra-fertőzést eredményez.
A Cheyletiella yasguri (szőratka) bármelyik életkorban fertőzi a kutyákat, a fiatal, rövid szőrű kutyáknál a fertőzés súlyosabb lehet. Közvetlen vagy közvetett érintkezéssel (pl. fertőzött ápolási eszközök) terjedhet át a másik állatra vagy az emberre. Az ember fertőző-dése a kutya fülatkával (Otodectes canis) nagyon ritka, de közöltek adatokat arra vonat-kozóan, hogy a fülatka bőrkiütéseket okozott az ember törzsén és a lábakon.
A bolhák a kutya bőrbetegségének legjelentősebb okozói. Sok országban (Anglia, Auszt-rália és az USA) a kutyákon gyakrabban található a macskabolha (Ctenocephalides felis), mint a kutyabolha (Ctenocephalides canis). A kutyabolha elsősorban Írországban fordul elő, azonban az angol agár (Greyhound) esetében Angliában is megtalálható. Gyakran a macska felelős elsősorban a lakásban a bolha megjelenéséért. A bolhák ezt követően állan-dóan átjutnak a kutyára és az emberre. A kutya az emberi bolhával (Pulex irritans) is fertőződhet. Londonban a kutyák 20%-a bolhával fertőzött. A bolha csak addig marad a kutyán, míg a vérét szívja, ezért a kutya környezetében nagy számban találhatók bolhák, ahol a nőstény bolhák a petéiket lerakják. Ez nemcsak a kutya fekvőhelye lehet (karosszék, ágy, ahol a kutya alszik), hanem megtalálható a padlórések között, a csempék, linóleum rései között, sőt a ruhaneműk szegélyében is. A bolhák baktériumokat, vírusokat, belső parazitákat terjeszthetnek. Ezért jelentőségük igen nagy, mert az emberre átjutva azon túlmenően, hogy viszkető bőrkiütéseket idéznek elő, átvihetnek galandférgeket (pl. a Dipylidium caninum) az emberre, ha az ember belébe jut a galandféreggel fertőzött bolha, ott a galandféreg kifejlődik.
Kullancsfélék (Ixodidae). Valamennyi fajuk élősködő, sok közülük a kórkozó véglények köztigazdájaként szerepel. Szúráskor nyálukkal fájdalommentesítik gazdájukat. A lerakott petéből hatlábú lárva kel ki, ez vedléssel nimfává, majd újabb vedléssel kész kullanccsá alakul. Aszerint, hogy az átalakuláshoz hány gazdára van szükségük, megkülönböztethe-tünk: egygazdás, kétgazdás és háromgazdás kullancsokat. Vérszívó élősködők, de legtöbb fajuknak csak a nősténye szívja a vért, mert a peterakáshoz sok tápanyagra van szüksége. Oly erősen tapadnak, hogy letépéskor szívókájuk leszakadhat és a bőrben maradhat. Há-romgazdás kullancs az Ixodes ricinus, amely főleg a szarvasmarhákon élősködik, de a kutyán, juhon és az emberen is megtalálja életfeltételeit. Az Ixodes ricinus petéiből kikelt lárva a gazdaállatra mászik, teleszívja magát vérrel és utána a földre veti magát: a földön vedlik és mint nimfa egy másik gazdaállatra vagy az emberre jut, ahol vért szív. Az ivar-érett peték egy évig is életképesek maradnak. A kullancsok nemcsak vérszívásukkal káro-sak, hanem súlyos betegségeket is terjesztenek, mint pl. az encephalitis (agy-ve-lő-gyul-la-dás) és a tularaemia (Pasteurella tularensis-fertőzés), a visszatérő láz és a vérzéses vesegyulladás.
A belső paraziták a kutya galandférgei és fonálférgei. Mindkét csoport a kutya bélsarával a környezetbe jutva vagy a kutya szőrére kerülve komoly fertőzési veszélyt jelent az ember számára. A nematodákat (fonálférgeket) általában orsóférgeknek nevezik, mivel ke-resztmetszetük kör alakú. A férgek közül legnagyobb figyelmet érdemel a Toxocara canis. Ennek fertőzött petéket tartalmazó lárvája a kutya ürüléke révén, különösen a kisebb im-munitással rendelkező gyermekekbe is bejuthat. Ennek számos módja lehetséges:
- A mikroszkopikus nagyságú peték a külvilágra kerülve ragadósak, így könnyen rátapad-hatnak a kutya szőrére és az ember kezére.
- A fiatal gyermekek - különösen a totyogó kisgyermekek - szokása szájukba venni még a talajjal szennyezett kezüket és egyéb tárgyakat.
- A fertőző peték hosszú ideig életképesek maradnak a talajon, ellenállóak valamennyi fertőtlenítőszerrel, a hosszú ideig tartó faggyal, sőt rövid ideig a forrásban lévő vízzel szemben is. Csak a beton kifutóknál használatos kertészeti lángszórók pusztítják el ha-tékonyan a petéket.
Az emberekben a lárvák kikelnek a petékből, keresztül hatolnak a bélfalon és szétterjed-nek a májban, vesékben, agyban vagy a szemben. Ezekben a szervekben maradva nem fejlődnek tovább és károkozásuk gyakran a máj megnagyobbodásához, vaksághoz vagy görcsrohamhoz vezethet. A lárvák migrációja és behatolása okozta zsigeri lárva-migrá-ciónak nevezett betegség a gyermekeket főleg másfél és hároméves kor között érinti. Nem tekinthető általánosan elterjedt betegségnek, bár bizonyos, hogy több gyermek fertőzött, mint amennyinél megmutatkozik a fertőzöttség jele. A fertőzés meglévő betegségeket is fellobbanthat, ilyenek az asztma és a bénulásos gyermekparalízis.
Angliában a Toxocara okozta szemkárosodás ezer emberből egynél fordul elő évente. Szingapurban 16 homokozóból vett 160 homokmintánál 8 (5%) volt kimutatható a Toxocara fertőzés. Németországban végzett vizsgálatok szerint a 160 különböző homoko-zókból vett 480 homokminta fertőzött volt Toxocara canissal, Toxascaris leoninevel és T. mystaxal. Münchenben 554 kutyaürülék mintában 6,7%-ban Toxocara canis, 3,3%-ban Toxascaris leonina, 1%-ban Trichuris vulpis, 3%-ban horgasfejűféreg és 3,3%-ban ga-landféreg volt kimutatható. A Frankfurt/M-ben végzett vizsgálatok hasonló eredményre vezettek. USA Illinois államában 194 kutyát vizsgáltak meg közvetett haemagglutinációs módszerrel a toxoplazma antitest kimutatására, az előfordulás mértéke több mint 13,4% volt. Vizsgálták a Toxoplasma gondii antitestek előfordulását az ivarral kapcsolatban. A magasabb titerszint gyakoribb volt az idősebb és a nőivarú kutyák szérumában, mint a ka-noknál. A Sierra Leonei Freetownban 1979 és 1980 között 2938 vizsgált kutyánál 236 esetben Toxocara canist és 232-nél Toxascaris leoninát mutattak ki. Hannoverben kóbor kutyákat vizsgáltak, a vizsgálatban résztvevő 171 kutya fele csökkenő sorrendben a követ-kező belső parazitákkal volt fertőzött: Giardia, Toxocara, Toxascaris, Cystoisospora, Trichuris. Irakban a vizsgálatok szerint 20 kóbor kutya ürülékében 8-nál Toxocara canist, 12-nél Taenia spp.-t, 10-nél Dipylidium caninumot, 5-nél Echinococcus granulosust, 3-nál Dirofilaria immitist mutattak ki.
Japánban a Hyogo Prefektúra köztéri parkjai homokozóiban 13 homokozó fertőzött volt Toxocara petékkel és kutyaürülékkel. Tenerife szigetén 1982-1983 között vizsgált 314 ku-tyából 16,2% Toxocara canissal, 12,4% Toxascaris leoninaval volt fertőzött.
A Toxocara canis lárvák a szukában nem mindig alakulnak át kifejlett féreggé, hanem alvó állapotban a testszövetekben maradnak. Amikor a szuka vemhes lesz, ezek a lárvák újra aktiválódnak, majd a vérárammal a placentába és a magzatba jutnak, és a magzat má-jába és tüdejébe helyezkednek el. A magzat megszületése után a kölyökkutya belébe ván-dorolnak és itt fejlődnek ki féreggé. Ez a veleszületett fertőzés egy példája, a kölyökkutyák egy része már születéskor fertőzött az orsóféreg lárvákkal. Vagy más esetekben a szukában a vemhesség alatt újra aktiválódott lárvák ellés után az anyatejbe jutnak és így az újszülött kölyköket fertőzik. Mivel ezek az alvó lárvák nem a bélben tartózkodnak, a hagyományos gyógyszerekkel nem távolíthatók el. A Toxocara canis fertőzés zajos légzést és köhögést eredményez, különösen a szopós kölyköknél kéthetes életkor alatt. Az idősebb kölykök, háromhetes korig hányással kísért állandó hasmenésben szenvednek. A fertőzött kölykök kifejlett férgeket hányhatnak ki és növekedésük lelassul. London külvárosában a kö-lyökkutyák 30%-a fertőzött Toxocara canissal, más helyen a fertőzés a 70%-ot is elérheti. Kifejlett kutyáknál a féregfertőzés klinikai jelei gyakorlatilag nem jelennek meg.
A Dirofilaris immitis nematoda főleg a melegebb vidékeken (az USA keleti- középső része, Ausztrália és Dél-Európa) fertőzi a kutyákat. A Dirofilaris immitis mikroszkopikus nagyságú lárvái a kutyáról moszkitócsípéssel átvihetők az emberre és kifejlett féreggé alakulnak a szúvben és a tüdőben. A kutyákban a szívben és a tüdő artériában kifejlődött férgek kártétele súlyos lehet, nehézlégzést, máj- és veserendellenességeket, sőt hirtelen elhullást eredményezhet. Az embernél a tüdőbe kerülő D. immitis rendszerint tünetmentes tüdő dirofilariasist idéz elő.
Az Uncicaria stenocephala és az Ancylostoma spp. horgasfejűféreg fertőzés általánosan előfordul a kutyáknál, kevésbé gyakoribb a lakásban, mint a kutyaólakban tartott állatok-nál. Lárváik a bélbe kerülve fejlődnek kifejlett férgekké. A lárvák a bőrön keresztül hatolva is bejuthatnak a testbe, súlyos bőrgyulladást, bőrkiütést okozva. A Dél-Amerikában és Ausztráliában nagyon elterjedt Ancylostoma, mivel vérszívó, nagy számú fertőzésekor vér-szegénységet és gyengeséget okoz, sőt az állat elhullásához is vezethet. Az Uncinaria horgasfejűféreg nem vérszívó, de hasmenés és/vagy gyenge növekedés okozója lehet. A vemhes szukák Ancylostoma lárvái még születés előtt fertőzhetik a magzatot, felhalmo-zódnak a tejmirigyekben és szopáskor fertőzik a kölyköket.
A parazita Linguatula serrata népies nevén nyelv-féreg, a kutya orrüregébe jutva orrfo-lyást, tüsszögést és légzési nehézséget eredményez. A parazita sebészetileg távolítható el. Ritkán az embert is megfertőzheti.
A belső parazitákhoz tartoznak a galandférgek: Hosszú, lapos szalaghoz hasonló férgek, horgokkal és szívókákkal tapadnak a bélhez. Nagy részük emésztési zavarokat, végbél ir-ritációkat és súlyveszteséget idéz elő. A galandférgek hímnősek, szelvényekre osztott fér-gek, folyamatosan növekszenek. A fejtől legtávolabb a féreg végén lévő legöregebb szelvé-nyek petéket tartalmaznak, ezek egy vagy több alkalommal leválnak kettesével. A petéket, hogy életciklusukat be tudják fejezni, miután a kutya végbelén át az ürülékkel távoztak, be kell juttatni a megfelelő gazdaállatba vagy az emberbe. A gazdaállatba vagy az emberbe általában a szájon át kerülnek be a peték.
A Diplylidium caninum, a legáltalánosabban előforduló galandféreg a kutyák egyhar-madában megtalálható [az angol agár (Greyhound) esetében a fertőzöttség 75%-os is le-het]. A köztes gazda lehet a bolha vagy a tetű. Nagyon ritkán előfordul, hogy az a gyermek, aki lenyeli a Dipylidium caninum közbülső stádiumú alakjával fertőzött bolhát, maga is fertőzötté válik. A Dipylidium caninum 30-70 cm hosszúságú, jellegzetes uborkamag ala-kú, ízekből álló galandféreg. Scolexén négy szívóka van. Az utolsó petékkel telt ízek vörö-ses színek. Az ember is könnyen fertőződhet velük. Az állat fekvőhelyén a bélcsőből kike-rülő petetokokat a bolhalárvák veszik fel. A metamorfózis során a bolhalárvák bolhákká alakulásával az onkoszférás növekedése megindul, belőlük alakul ki a kriptocisztának ne-vezett galandféreg lárva. A kutya szőrzetén, nyelvén szétharapott galandféreg lárvát tartal-mazó bolhák lehetnek, melyek a kezünkre tapadhatnak, ha az ilyen kutyákat simogatjuk vagy ha a kutya a kezünket nyalogatja. Innen a lárvák könnyen bekerülhetnek az ember májába, majd a bélcsatornájába.
Echinococcus granulosus (rivókaféreg). A kutyák háromízű galandférge 3-5 mm hosszú. Az Echinococcus granulosus petékből, ha azok valamilyen köztigazdába - pl. az ember - kerülnek, az emésztőnedvek hatására kiszabadult onkoszférák vándorolni kezdenek. A portális rendszernél a májba jutnak. Egyrészük itt megtelepszik, másik részük pedig a szí-ven keresztül a tüdőbe vándorol. A tüdőben egyrészük ismét elakad. maradék részük azonban a nagyvérkörbe jut, különböző szervekhez sodródnak, ahol megtelepednek. Ki-fejlődésük nincs valamelyik szervhez kötve. A köztigazda bármelyik szervében megtalálják fejlődésük feltételeit. Kártételük súlyossága attól függ, milyen szervben telepszenek meg. Az állatok májában, tüdejében megtelepedett és öklömnyi hólyagokká fejlődött echinococcus lárvák klinikai tüneteket mutató megbetegedéseket nem okoznak, de a ser-tés, ló vagy kérődzőkbe kerülve mégis nagy kárt jelentenek, mert az ilyen májat, tüdőt, mint fogyasztásra alkalmatlant, a vágóhídi húsvizsgálat elkobozza. A szívben megtelepe-dett enchinococcusok szívrepedést és hirtelen elvérzést okozhatnak; a csontokban (csi-golyákban stb.) megtelepedett hólyagok sorvasztó hatása miatt a csontok törékenyebbek, aminek nagyobb igénybevételnél rendszerint csonttörés a következménye.
Az Echinococcus lárvája az emberben mint köztigazdában is megtelepedhet, és igen ko-moly következményekkel járó megbetegedést okozhat. A kutya bélsarával ürülő Echino-coccus-ízek, peték ugyanis a végbélnyílás környéki szőrzetre tapadhatnak, ezeket a kutya onnan lenyalhatja és bolhászkodás közben különböző testtájak szőrzetére tapaszthatja. in-nen, esetleg a kutya nyelvéről, a peték könnyen rákerülhetnek az ember kezére, sőt a higié-niai követelmények elmulasztása miatt, szájon át könnyen az ember bélcsatornájába is el-juthatnak. Az emésztőnedvek hatására megnyílt peteburokból az onkoszférák kiszabadul-nak és elkezdik vándorlásukat. A májba jutva rendszerint meg is telepszenek, s rosszindu-latú, igen komoly következményekkel járó májmegbetegedést okoznak. Az echinococcus tömlő jelenlétét röntgennel is meg tudják állapítani. Erre való tekintettel, főleg ahol gyer-mekek vannak, a kutyák Echinococcus fertőzöttségének megállapítására fokozott figyelmet kell fordítani. A fertőzés Magyarországon meglehetősen gyakran előfordul, de nem mentes a fertőzéstől Anglia, Franciaország, USA, Kenya, Németország, Hollandia, Pakisztán, Spa-nyolország, a volt USSR, Japán, Nigéria, Izland, Svájc, Irak, Írország, Görögország, Nor-végia stb.
Az Exhinococcus (rivókaféreg) okozta ciszták jelenleg embereknél csak sebészetileg kezelhetők, a fertőzés halálos kimenetelű is lehet.
Ritkán fertőződhet az ember a kutya egyéb galandférgeivel mint a Taenia fajok, Spiro-metra, Diphyllobothrium.
Taenia multiceps (Kergeféreg). A kutyában élősködő kergeféreg fejlődési alakja a hólyag-féreg, főleg a juhok kergeségét idézi elő. A kutyában élő, 30-40 cm hosszú galandféreg leváló ízei, a bennük lévő sok petével, a kutyák ürülékével kerülnek a takarmányba vagy az ivóvízbe. A legelésző juh felveszi ezeket, gyomrában a petékből hathorgas onkoszférák kelnek ki. Ezek átfúrják a bél falát, egyesek a vérárammal az agyvelőbe jutnak, ahol hólyagféreg lesz belőlük, nagyságuk mogyoró vagy dió nagyságú is lehet, fehér színűfolyadékot és scolexeket (galandféreg-fejek) tartalmaz. A koponyaüregben a lágy agy-velőburok vérerei mentén az agyvelőkéregbe, esetleg a velőállományba hatolnak, miközben az agyvelőben meneteket fúrnak és ezáltal gyulladást okoznak. Növekedésükkel a koponyaüregbeli nyomást is erősen növelik, s ez okozza a tulajdonképpeni kergeséget. A fertőzés után 1-2 héttel heveny agyvelőgyulladás figyelhető meg, izgalmi vagy tompultsági tü-netekkel. A hólyagféreg növekedésével több hónap múlva alakul ki a jellegzetes kergeség (tompultság, kényszermozgás, körbenjárás, zavart öntudat stb.). Az embernél az esetleges fertőzés hasonló tüneteket eredményez.
A Spirometra erinacei (főleg Ausztráliában és Észak-Amerikában fordul elő) a kutyánál nem okoz komoly problémát, de az embernél fájdalmas bőr alatti duzzanatot idézhet elő (sparganosis), ugyanilyen elváltozást idézhetnek elő az embereknél a Taenia lárvákkal történő fertőződés.
Trichuris vulpis (orsógiliszta). A kutya vakbelében tartózkodik és rendszerint nem okoz tüneteket, néhány kutyánál időszakosan hasmenés jelentkezhet. Az orsógiliszta termelte peték az ürülékkel kerülnek ki. Ha az ilyen petéket megeszi a kutya vagy bejutnak az em-berbe, lárvákká, majd orsógilisztává fejlődnek a vakbélben. Az angol agár (Greyhound) kutyafajta egyharmadát Trichuris vulpis fertőzöttnek találták.
Bunkó módon úgy írok neked, hogy nem olvastam végig a hozzászólásodat, de ez hirtelen kikívánkozik belőlem.
Tehát: a kutya SOHA nem ugat feleslegesen! Az hogy te, vagy én, az elcsökevényesedett halló és szaglószervünkkel semmit nem észlelünk, az nem jelenti azt, hogy valóban nem történik semmi.
A kutyám már akkor elkezd a lakásban ugatni örömében, mikor még legalább 20 méterre vagyok a lépcsőház bejáratától. És még egy adalék a kutyák sokkal kifinomultabb idegrendszerével kapcsolatban (bár az agyuk valóban kisebb az emberénél): a kutya nem jelez (ugat)akkor, ha nem családtag közeledik, viszont egészen másképpen viselkedik akkor, ha az családtag jön haza, akitől a kaját kapja, másképp, ha az, akit falkavezérnek ismert el, és másképp, ha egy számára kevésbé fontos családtag érkezik. Hangsúlyozom, mindezt úgy teszi, hogy az otthon tartózkodók még semmi jelét nem észlelik annak, hogy valaki hazajön, tehát a mi-a-rákért-ugat-ez-a-kutya-már-megint??? állapotban vannak.
Te is, mint a kutyások általában megint összekevered az OKOT az OKOZATtal. (10:16:18 időpontban tett hozzászólásodban) A logikád valahogy így néz ki:
- A kutya ráugrik az áldozatra, és megharapja vagy megijeszti. Ez helyes.
- A kutya másodszor is ráugrik az áldozatra, és megharapja vagy megijeszti. Ez is helyes.
- A kutya harmadszor is ráugrik az áldozatra, és megharapja vagy megijeszti. Ez megint helyes. (Szerinted)
Negyedik alkalommal Harm kollega gázpisztolyt hord, hehe tata borotválkozásra alkalmas nagykést (télikabát esetén kardot). NNa, itt tör ki a botrány! Fúúúúj büdös mocskos kutyagyűlölők! Hát ezért harapják meg ezeket a kutyák! Mert agresszívek, meg megérzi rajtuk a kutya a nemszeretetet! Megérdemlik, hogy felkoncoljuk őket, levágjuk a lábukat, stb.
Azt nem értem, hogy egy más helyütt értelmes, gondolkodó ember hogyan tud ilyen logikailag zavaros, hajonfogva előrángatott érveket, gondolatokat úgy leírni! Komoly arccal teszed, vagy nevetsz közben?
