Igen, az árnyékliliomok még eszembe jutott nekem is, de már nem akartam ez miatt megint gép elé ülni...
Tematizált album(ok) tervben vannak a részemről a fb-ra, de nincs időm, teljesen el vagyok veszve a terasz nagygenerálozásával.
Ha köveket szívesen nézegetnél, csinálok néhányról ami jobban mutat, de inkább bysz-t kell megkérned fotózni, nála vannak monstrumok, biztos szépen el is rakta őket már...
A bükköt - már szó volt róla korábban, lehet, hogy nem voltál még itt azidőtájt - az Alföldre kár tenni, mert nem oda való.
Hűvös, párás klímát szereti, ha nagyon tetszik gyönyörködj benne egy arborétumban, vagy hegyvidéken az élőhelyén, de a kertedben, nem sok örömöt fogsz találni benne... a tulipánfával elég furcsa párosítás lenne, egyébként.
Egyébként meg tényleg valami japánosat keresek, ami nem monstrum, kis filigrán, de koronával, és folytatja a cseresznyék, csüngő fenyőfélék, kis ámbrafa, na meg tulipánfa sort, ami alatt a jövőben jól mutat majd némi japán juhar :) A carnival-ról, azt hiszem, lebeszéltél, de hát Neked van személyes tapasztalatod is vele. Ami még elgondolkodtató, a cercis canadensis forest pansy, csak félek tőle, mint a tűztől, mert a cercis silquastrum-om, ami egy kis bokor, és az is marad, minden évben visszafagy, vagyis nyár végére max. fél méteres buja zöld lesz...
Jókat írtál, köszönöm :) Nagy dilemma, mert cseresznyefa van a terasz mellett kettő is, egy kiku shidare sakura és egy amanogawa. Őszintén szólva én nem nagyon komálom a kansan váza alakját, valahogy inkább fordítva szeretném :) Ami még a kötelező listán lenne, a moorheimi és a prunus subhirtella pendula, de hát azok csüngők... Flamingo-nk van egy ezzel a hellyel átellenben, a red flamingo-t viszont el is felejtettem... Az vajon megőrzi a rózsaszínes színét nyáron is?
Nizetti helyett van egy leopoldii-nk, az esk sunset-et szeretném, de abból nagyot legutóbb Ausztriában találtam. Az acer brillantissimum valóban szép, de aztán nyáron nem válik jellegtelenné? Vannak olyan növények, amik csak kihajtáskor különlegesek, aztán egytucat, de ilyet még nem láttam élőben. A galagonya és a berkenye ellen valahogy mindig is tiltakoztam... Tudom, nem vagyok egyszerű eset :)
én most vettem egy kansant tudom elcsépelt kicsit, de a tölcséres koronája miatt kiváló kis helyekre ahol el is akarsz járni alatta. A carnival nagyon kényes és lassan is nő, és a napot sem szereti (viszont árnyékban meg nem fejlődik :D) meg nem is fogsz kapni szerintem, elég ritka a magasabb törzsű az meg nagyon drága. inkább akkor egy flamingo (vagy a red flamingo ha nagyon színeset akarsz :D) jóval kezelhetőbb. érdekességképpen még pár juhar: nizetti, eskimo sunset, brilantissimum, keress rájuk, mindegyik különleges és szép, az első kettő kihajtáskor valami elképesztően gyönyörű lazacszínű levelekkel örvendeztet meg, nyaminyami :)
ami nekem még örök favorit az a crataegus laevigata paul scarlet (vagy bármelyik verzió van fehér virágú is) azt magas törzse oltva 1.80-2.00 viszonylag normáis áron be lehet szerezni, nem nő túl gyorsan de nagyon festői kócos lombkoronája van.
Hehe, ahogy visszaolvastam a gyűjtős hsz-emet, úgy éreztem, egy kiegészítést elfelejtettem: "a bonsai-okon kívül" :) Ahhoz én nagyon kevés vagyok...
A rhodik és az azáleák valahogy sose vonzottak, úgy alapjában óvatosan bánok a virágokkal, virágzó növényekkel. Egyedül a magnoliák vonzanak, őket szívesen gyűjteném. A (törpe) örökzöldek, a füvek, árnyékliliomok viszont más tészta, a kövekről nem is beszélve, de egyelőre csak egy van, amibe úgy beleszerettem, hogy a férjem se tudta otthagyni, megsajnált :) Állandóan mozgatnám, hogy megtalálja a végleges helyét, de két éve nem merek hozzányúlni, mert gyíkok laknak alatta (előtte egerek), megemelni nem tudom, és félek, agyonnyomnám valamelyiküket...
A ginkgo-k egy időben nagyon érdekeltek, de miután kihalt az első, csak egyet vettem, óvatosan, mert sajnos igaz, hogy a kártevők (pl. pajor) nagyon szeretik a gyökerüket. A mostani nagyon szép, egyelőre picike, filigrán, max. 2 méter, már nem tudom, jól tettem-e, hogy a teraszhoz közel ültettem. Tavasszal megmetszettük, hogy szebb legyen a végső formája, szerintem kap még a fűrészből minden évben, hogy ne legyen majd formátlan monstrum.
A mohát imádom! Nálunk mindenhol megjelenik, sajnos a fűben is, így állandóan költöztetem. Imádtam, amikor benőtte a dilatációs hézagokat, aztán télen jöttek a rigók, és kidobálták :(
Nem lehetne megvalósítani a japánkertes gyűjteményes képalbumokat? Annyira szeretem a japánkert növényvilágát, még köveket is szívesen nézegetnék...
Most viszont bajban vagyok, mert kéne egy teraszközeli, árnyékot és takarást adó kisebb fa, aminek a törzse legalább 1.6 méter, hogy a ház mögé be tudjunk járni "alatta", és az acer campestre carnival-ra gondoltam. Először egy cedrus deodara pendula-t akartam a helyére ültetni, de Zuram belelkesült, hogy akkor takarjon meg árnyékoljon is, és közölte, hogy rögtön nagyot keressek. Láttatok monstanság nagyobbacskát ebből a fából, nem horror áron? Ti olyan sokfelé jártok. Tetszene még a fagus sylvativa purpurea tricolor, mert lehetne színes, csupa zöld (pl. liriodendron) van mellette.
okés hiszek neked, akkor csak egy cseresznyének látszó tárgy :D attól még azért messze vagyok, hogy egy harminc centis ágdarabot beazonosítsak :))), (pár kivételtől eltekintve)
A hiba nem az ön készülékében van... :) Nem te szúrtad el, hogy nem fogta meg.
Okos, oltásban jártas hozzáértő emberektől olvastam (nevekkel már bajban vagyok...:), hogy a mezei juharon alanyon nem ered meg a jj. Túl "távoli" faj.
Nem vagyok biztos benne, de utána nézek, azt hiszem a legközelebbi faj amire még lehet az a ginnala (tűzvörös juhar).
Még egy érdekességként elmesélek, amin általában jót mosolyognak:
Az 1500-as években Hideyoshi Toyotomi taiko (hadúr) - aki csak paraszti származása miatt nem lehetett shogun - híres volt mániákus kő és szikla gyűjtéséről. De nem ám a hegyoldalakban , vagy vízmosásokban bukdácsolt a felkutatásukra!
Valahány daimjo-hoz, hűbéreséhez meghívása volt, annak a kertjében ha látott a számára érdekes sziklát, azt pofátlanul elrekvirálta, azaz....... lehetőséget adott rá, hogy felajánlják neki ajándékba. A szintén kertfan főurak már direkt rettegtek, hogy kedvenc behemótjuktól meg kell válniuk, ha a taiko arra vetődik...
Szóval a japánkertbe minden élő és élettelen összetevőt lehet "gyűjteni"... :)
A gyűjtőszenvedély az ember egyik legfőbb tulajdonsága...
Tényleg elüt az aconotifolium (nem aconotifolia!) levelének színe egy megszokott levélzöldtől, de most már nekem is bejön, miután megbarátkoztattam magam vele. :)
Szinte minden japánkertbe illő növényt lehet és szoktak fanatikusok, fanatikusan gyűjteni, mivel a rafkós nemesítók ezt már idejekorán felismerték és rá is játszanak, ezernyi alfajjal, változattal, formával. Amint jól is van ez így.
:)
Például rhododendronok-azaleák, íriszek (ez különösen gazdag), bambuszok (ez is:), fenyők (elsősorban pinus fajok) esetleg borostyánok... Ja, a páfrányokat ki ne hagyjam.
Dee, még mohát sem szégyen gyűjteni..., abból is van rengeteg gyönyörű fajta, csak a fajspecifikus tartásáról zéró az irodalom... :/
Az ortodox régi iskolájú japánkertekben a fajok száma nem túl nagy, de hát ki épít a mai világban 3-4 növényfajból kertet, pláne minden nemes és ritkaság nélkül, a természetben is fellelhető vad változatokból? Talán ott kint a stílus szülőhazájában, de nem is azoknak munkálkodnak a nemesítők és termesztők... :)
Szóval mint korábban már szó volt róla, van élet a jj horizonton túl is...
Az oltás egy vegetatív szaporítási mód, lényege pont az, hogy teljesen azonos tulajdonságai vannak az anyafával. Szemben a generatív, magról való szaporítással (ahol ugye két szülő adja az utód tulajdonságait).
Tehát semmivel nem lesznek kisebbek az oltvány utódok mint a törzsfa!
Wieder nagyon jól fogalmazta meg, az alany (általában vadalany) szívóssága és vitalitása, a talajjal szembeni toleranciája inkább segíti, hajtja a nemest. Nem utolsó sorban mivel az oltóvessző általában idős fáról származik, sokkal hamarabb is kezd virágozni és teremni, mintha magoncról megvárod míg be nő a feje lágya és szaporodásra érett nem lesz.
De ez inkább a szőlő-gyümölcs fajtáknál szempont...
Nálam szerencsére nem seszínű, érdekes, hogy máshol meg igen.
Van még a japán juharon kívül olyan növénykategória, ami a japánkert fanatikusokat gyűjtésre készteti? Mondjuk -rajtam kívül- senki sem szereti az örökzöldeket (törpéket) :)? Vagy a nagy juharfákat?
Kétségtelen, hogy nehezen összehasonlítható az aconitifolium a finomabb strukturájú, már alapban színes levelű változatokkal. Én nem vitrinbe csinálok gyűjteményt (bár nekem is van még kétféle j...), nálam legfontosabb szempont, hogy pont odakerüljön a fácska, ahol a legtermészetesebbnek hat (ezt a japánoktól tanultam). A kertemnek egy kicsit erdei filingje van, több növény vadon nő, bár némi "szőrözéssel" kordában tartom őket ,oda illik az aconitifolia.
Azért nekem is van egy "vitrin" a teázó terrasszal frontális rész (ott fontos a japános hangulat és a felturbózott látvány).
Én úgy gondolom, lehet tévesen, hogy pont fordítva, mivel egy általánosabb, igénytelenebb fajtára oltják, ezért még a kis növekedésű is több tápanyagot szív fel az edzettebb gyökereken keresztül.
Nekem az idén rengeteg magoncom kelt ki, amiket alanynak fogok nevelni és majd próbálok oltogatni. Korábban mezei juharra már próbáltam, sajna arra nem sikerült,
Korábban Én is akartam egy aconotifoliumot, mert gyönyörű képeket láttam róla főleg az őszi színeiről. Ezért is volt nagy csalodás élőben a se színű leveleivel.
