Klassz. A hová menjünk..topikban agyondicsért Andrássy úti étterem kifejezetten rossz. libalevest ettünk - ízetlen és langyos, utána én egy előételt: libamájat ettem sütve, amihez 2 szelet nyers almát adtak az étlapon szereplő almapüré helyett, és ujjnyi mézes olajban állt - tunkolni sem lehet a méz miatt, meg kenyeret se hoztak hozzá. kérésre végül igen - miután már megettem. a párom jérce supreme-t evett: teljesen feketére égett kukoricapehelyben a csirkedarabok, le kellett piszkálja az egészet. két leves, egy elő- és egy főétel, két víz, két kávé: 8000.
Amúgy a Bécsi Szeletben köztudottan nem szabad kifinomult ételekkel kísérletezni -- rántotthús dupla adag krumplisalátával, ahhoz értenek és semmi máshoz. (De ez a pincér tényleg bunkó volt.)
Hétfő délután három órakor viszonylag kevés étterem van dugig vendéggel, így ha én egy ilyen vendéglátóhely büszke tulajdonosa lennék, a földhöz verném magam örömömben, hogy egy húszfős társaság engem választ egy ilyen kies napon. Pláne ebben a nagy gazdasági válságban, vagy miben, ahol annyit veszünk észre mindebből, hogy elfogyott a 0%-os THM-re vásárolható plazmatévé és be kell érni a Credigen hitellel, nomeg a 230 forintos benzinárral. A körút dugig, de szerencsére akad parkolóhely, ahol már éhesen vár a feneketlen gyomrú szürke automata, hogy elnyelje 570 forintomat, ami két és fél órányi parkolásra jogosít fel. Kit érdekel, kicsire nem adunk, nagy nem számít, egyszer van karácsony. A kollégáimmal határoztuk el, hogy elmegyünk valahová estebédelni karácsony előtt, megjándékozni egymást. Az ilyen félig kötelező összeborulásoknak mindig megvan a diszkrét bájuk, ezen sokat tud rontani egy rossz étterem, és átvészelhetővé tudja tenni egy finom vacsora.
A második bekezdésben jöhet a Mea Culpa minden kollégám felé: én javasoltam ugyanis ezt a helyet. Eddig nem volt rá panasz, voltam már négyszer, és nem a gasztronómia csúcsát hivatott ostromolni, de arra jó, hogy egyen valamit az ember. De amit tegnap délután produkáltak, az felháborított. A kiszolgálás - botrányos. Unott fejű pincér, és még unottabb pincérnő, L alakban terített asztal, hogy a végén ülők végképp kimaradjanak mindenből, így mondhatjuk, ez volt az előétel.
A főétel elfogyasztása előtt megajándékoztuk egymást, én nagyon örülök annak amit kaptam, de ez most másodlagos, az azonban nem, hogy mikor mindenki a másik nyakában volt megjelent a pincér kezében a fél órája megrendelt étellel. Az egész teremben voltunk mi, és még két ember. Egyszerűen nem hiszem el, hogy nem lehetett észrevenni húsz, éppen ajándékot osztó embert. Azt pedig ne magyarázza senki, hogy nem lehetett megvárni amíg befejezzük. Éppen néztem mit kaptam, mikor a fószer megkérdezi tőlem, hogy kinek adhatja a diós csirkét, vagy mit. Mondom ember, várjál már egy kicsit, három perc és mindenki a helyén ül majd. Erre ő közli, hogy nincs annyi ideje, itt van nála, és odaadja mindenkinek. Jelzem, rajtunk kívül nem volt más az étteremben. Máshol is voltam már ennyi emberrel egyszerre, de ott érdekes módon a pincér tudta, ki mit rendelt, talán azért mert ügyesen írta fel. Itt a szerencsétlen állt tanácstalanul az asztal végén, és kérdezgette, kinek mit hozzon. Az én szicíliainak csúfolt csirkemellemet sikerült köret nélkül kihoznia, várhattam még tíz percet, mire a rizst megkaptam hozzá. Szerencsémre szívószálat nem kértem, mert abból sikerült olyat kihozniuk, ami tiszta retek volt, ezen is kiakadtam, hogy lehet újra felhasználni egy nyomorult, egyszer használatos szívószálat? Ennyire spórolni kell, vagy ekkora az igénytelenség?
Ez volt a főétel. A flegma hozzáállás, a hányaveti kiszolgálás, és a majd' ötvenezer forintos számla pedig a desszert. Köszönöm, többet ebből nem kérek.
S hogy az ételről is ejtsek pár szót: ilyen kicsi tojást mint ami az erőlevesemben volt még életemben nem láttam, és hogy mitől szicíliai egy olyan pulykamell, amin a rásütött sajt alatt Erős Pistával kevert ketchup, és apróra vágott fokhagyma van, sosem fogom megérteni. (papíron csirkemell fokhagymás paradicsommártással, sajttal) Nem fűszeres volt, esetleg kellemesen hagymás, hanem mart mint gyerekkoromban a szomszéd kutyája. C-nek meséltem, ők évek óta járnak ki, azt mondja, arrafelé még ehhez hasonlót sem látott.
Írhatnám, hogy így dől le egy szobor, de a Bécsi Szelet vendéglőnek agyaggombóc nem jár, nemhogy szobor. Egy unott, ósdi, megújulásra képtelen hely lett, amelyik pompásan megelégszik azzal a posvánnyal, amelyikben toporog.
Szerencsétlenségére, ezzel én nem így vagyok. Megyek az Olimpiába.
Ez így igaz. Az Észak-afrikai esten az előétel egy rétestésztába burkolt konzerv tonhal darabok tetején egy sületlen nyers tojás egészben( tükörtojás akart lenni) és mindez olajban kisütve. Valami kegyetlen volt! De nem szidom őket többet, mert persze az a hülye, aki erre befizet.
Lehet, hogy picit offnak tünik, de végülis idevág.
A Perc utcában van egy Culináris üzlet, ahol rengeteg élelmiszer található a világ minden részéből. Mellette nyitottak egy főzőiskolát,( A Culináris égisze alatt) ami csütörtökönként működik és mindenféle shef közreműködésével főznek és amit főznek, azt meg is eszik. Ez egy vacsora és egyben társasági összejövetelre vonatkozó lehetőség. Van olasz konyha, francia konyha, halak, kacsa-liba, meg még sokminden más, szóval minden csütörtökön egy téma. Egy alkalom 6500 Ft volt, most nem tudom, hogy mibe kerül, mert ajándékba kaptam. Szóval születésnapra, vagy akár karácsonyra lehet ezt ajándékozni. Eleinte én is jókat tanultam és persze jóízűeket ettem, de mindez mára a múlté. Több alkalomra kaptam mostanság a fiamtól lehetőséget, de bizton állíthatom, hogy egyik pocsékabb volt, mint a másik. Pl. a liba-kacsa esten nyers kacsamellett ettünk, majd fűszertelen libamájat, mindezt pótolandó lencsefőzelékkel akartak minket megtömni. A legutolsó alkalommal pedig- észak-afrikai konyha- minden nyers és ehetetlen volt. Hazahoztam a desszertet( bahlava), amit aztán itthon dobtam ki, mert a család nem volt hajlandó megenni. Szerintem a kuskus ala roayal alapanyag feltétlenül a bárány, na most ezt csirkecombbal pótolni igencsak szegényes. Az alapanyagokat a lehető legolcsóbban akarják megúszni és az adagok olyan picik és pláne ehetetlenek, hogy sokszor jöttem haza éhesen.
A főzőiskola vezetője( valamilyen Szandra) már annyira magabiztos, hogy többnyire elfelejtkezik arról, hogy azért nem a haverjaival van egy házibulin, hanem az ottlévők nem kevés pénzt fizetnek ezért, nem adja meg a megfelelő tiszteletet a jelenlévőknek és túl lezseren veszi a dolgokat, megállás nélkül és nagyon irritáló módon angolul jópofizik 2 órán keresztül a cehffel, le se szarja, hogy közben azért fordítania kellene, szóval túl sokat enged meg magának. A Culinaris részéről ottlévő segéderők kétpofára eszik ugyanazt, amit mi. Azzal a különbséggel, hogy mi fizetünk érte.
Szóval mindezeket csak azért írtam le, hogy senki se akarja meglepni egyetlen szerettét se ezzel a dologgal, mert jól hangzik, de nem az van mögött, amit az ember elvárna. Nekem is nagy csalódás volt!
Dzsungel Étterem: felemás az élmény. A berendezésben, mint az ilyen tematikus helyeken általában, vannak jó ötletek és túlzások egyaránt, a kiszolgálás is nagyjából rendben lett volna.
Két dolog miatt mondom, hogy inkább ne:
- az egyik asztaltársam szerint vizezik a Martinit, de lehet, hogy egyszerűen csak a túl sok jég olvad bele, mindegy, mire fogyasztára került, mindenképpen túl híg lett.
- halételt kértem, az étlap szerint lazac és vajhal is volt a tányéron. Ehhez képest egy kis, fehér, szálkás haldarabka és egy fehér halpatkó (!) volt rajta. A vajhalat kevéssé ismerem, de a lazacot annál inkább és valahogy egyikben sem sikerült felismernem. Mikor szóvá tettem a lazac hiányát, a felszolgáló a fehér halpatkóra mutatott. Kedvem lett volna megkérdezni, hogy ugyan milyen különleges konyhatechnológiai eljárással sikerült a lazac színét, ízét elvenni és afrikai harcsa jelleget adni neki, de mivel vendég voltam a társaságban, inkább nem csaptam botrányt.
- Budapest bélszín - az angolosan kért hús túlságosan is az volt és hideg, a ráfektetett libamájszelet rettentően zsíros. A lecsót és a rizsköretet nem is kóstoltam.
- Desszertvariáció: almás rétes, diós palacsinta, somlói (ez utóbbi elég geil).
A társaság többi tagja fogyasztott még vadleves esszenciát (megfelelő. de nem nagy durranás), kecsegét (5.000.-Ft felett, nem volt friss!!), szürkemarha steak-et (kb. 5.500.-Ft, szintén nem dícsérte, aki ette).
A kiszolgálás megfelelő volt, bár az egyik pincér kissé szemtelen volt, amikor egyikünk a kávétípusok iránt érdeklődött.
Összességében: a gyönyörű helyen található patinás étteremtől sokkal többet vártunk, főleg ilyen árszínvopnal mellett!
Makk 7-es-be ne! Legutóbb rántott csirkemájat ettünk, aminek véres volt a közepe. Elvitték, újra átforrosították, majd ugyanabba a véres tányéron tálalták, amibe visszaküldtük...gáz....többet nem megyünk oda....
