Keresés

Részletes keresés

jahorka Creative Commons License 2009.10.22 0 0 22139

Ismeretlen szerző:

A Szemek

Felnézek rád és látom két csillogó szemed,
hozzád bújok és érzem hevesen dobogó szíved.
Minden perc egy örökké valóság veled,
ha forrón csókolsz és simogat kezed.
Mikor ölelésed csak engem vár,
mikor karod erősen magába zár.
Szívem csak egyet kíván,
veled lenni egy életen át!

 

jahorka Creative Commons License 2009.10.22 0 0 22138
 

Bognár Zoltán:

Szerelmemnek

Ha most felrepülhetnék az égig,
Hogy megfogjam a legszebb csillagot
Azon nyomban le is hoznám annak,
Kire minduntalan, s egyre csak gondolok.

Óvatosan tenném le aranyos üllőmre,
S lelkemből vennék ki izzó szerelmet
Összekovácsolnám, s neki adnám bátran,
Hogy vele magához vehesse egész életemet

 

 

jahorka Creative Commons License 2009.10.22 0 0 22137

Derzsi Pál:

Semmit sem adhattam

semmit nem adtam,
csak csendemet vittem áhítattal
üres oltárra,
hogy reá hullassam cseppenként
reszketve, várva, mert
neved akartam ott kimondani
végre, olyan tisztán, szépen,
ahogyan még senki, hogy
benne csobogjanak
minden vizeknek hangjai,
minden tüzeknek lobbanásai
e csendben...
semmit nem adtam,
csak odavittem áhítattal,
hogy szó kéljen, s megtartson neked,
de addigra százszor szebb szavakkal
valaki könnyedén kimondta a neved.



jahorka Creative Commons License 2009.10.22 0 0 22136

kicsit elcsúszott:(

 

Gyurcsó István:

Szememben hordozlak

Lehetsz nagyon messze,
akármilyen távol,
közelemben jársz Te,
ha én úgy kívánom.


Szememben hordozlak,
örök tükör vagyok,
belerajzoltak már
a sugárzó napok.


Gyémánttű reggelek
véstek a szemembe,
hogy az éjszakáim
veled teljenek be.


S lehetsz nagyon távol,
akármilyen messze,
csak bezárom szemem,
s itt maradsz örökre.


Ki tudna elvenni
tôlem, ha nem adlak!
Itt vagy te, a legszebb,
így csak én mutatlak.


 

Igazítsd meg hajad
két szemem tükrében,
úgyis ritkán látod
magad ilyen fényben.


 

   

Előzmény: jahorka (22135)
jahorka Creative Commons License 2009.10.22 0 0 22135

Kellemes pihenést!

 

Gyurcsó István:

Szememben hordozlak

Lehetsz nagyon messze,
akármilyen távol,
közelemben jársz Te,
ha én úgy kívánom.


Szememben hordozlak,
örök tükör vagyok,
belerajzoltak már
a sugárzó napok.


Gyémánttű reggelek
véstek a szemembe,
hogy az éjszakáim
veled teljenek be.


S lehetsz nagyon távol,
akármilyen messze,
csak bezárom szemem,
s itt maradsz örökre.
Ki tudna elvenni
tôlem, ha nem adlak!


Itt vagy te, a legszebb,
így csak én mutatlak.
Igazítsd meg hajad
két szemem tükrében,
úgyis ritkán látod
magad ilyen fényben.

 

 


   

.luna Creative Commons License 2009.10.18 0 0 22134
Éjszakai hangok

Eduardo Nicolardi

 

Hogyha felcseng egy hang a csöndes éjben,

míg hozzád símulva szunnyad már a párod,

hallgasd a hangot, halllgasd félig ébren,

ám tedd, hogy alszol, színlelj tiszta álmot...

Maradj az ágyban, bárhogy hív a balkon,

hisz úgyis jól tudod: e hang a hangom,

e hang ma forrón zeng néked szerenádot,

bár tegnap még oly félénken magázott...

 

Hogyha hangom elűzi édes álmod

s felkelti férjed - semmi baj nem érhet:

mondd azt, hogy másnak adnak szerenádot,

nyugodtan alhatsz - így nyugtasd a férjed.

Mondd néki: " Lám, ki ott lenn énekelget,

bolond talán, kit őrült vágya kerget,

lehet, nagy bánat űzi-hajtja rég,

magának sírja árva énekét."

 

/Ford.: Baranyi Ferenc/
jahorka Creative Commons License 2009.10.12 0 0 22133

Szavak...

Ha minden szó egy könnycsepp volna,
két szemem most de sokat mondna.
Ha szavak lennének a lélegzetvételek,
oly sűrűn vennék levegőt, és csak neked.
Ha a szoba csendje mind szó lenne,
csak az én hangomat hallanád meg benne.
Ha minden porszem halk szó volna,
sétálni vinnélek az út-menti porba.
Ha nem volna más a szó, mint hulló falevél,
nem kívánnék mást, csak hogy ősszel élj!
S ha minden szó csak egyetlen ember?
Tiéd lennék én egész lényemmel.

/Őszi Anita/

 

jahorka Creative Commons License 2009.10.12 0 0 22132

Kellemes hetet!

 

Dézsi Gábor:


Mi legyek?

Ha vidám vagy, boldog leszek,
mert mosolyod az életem.
Ha bánatos vagy, szél leszek,
hogy felszárítsam könnyedet.
Ha folyó vagy, szikla leszek,
hogy átöleljem medredet.
Ha homok vagy, nap leszek,
hogy simogassam felszíned.
Ha növény vagy, eső leszek,
hogy tápláljam a leveled.
Ha bármi vagy, megtalálom mi legyek,
mert nélküled üres csak az életem

 

Törölt nick Creative Commons License 2009.10.12 0 0 22131

"Addig vagy boldog, amig van aki szeret, aki a bajban megfogja kezed!

És hogy milyen fontos is neked, csak akkor tudod, ha már nincs veled."

jahorka Creative Commons License 2009.10.08 0 0 22130
Egy mosoly többet ér, mint bármi más...

Egy mosoly többet ér, mint bármi más,
Egy pillanat, egy csöndes szemvillanás,
Egy kar, mely meleget ad, ha fázol,
Valaki, aki befogad, ha az élet elgázol.

Egy ölelés, mely biztos és meleg,
Egy szellő, mi suttogja neved,
Egy kicsit több szeretet, mint kérted,
Valaki, valahol csendben aggódik Érted.
/ Ism/
jahorka Creative Commons License 2009.10.08 0 0 22129

Neked is, Kedves .Luna!

 

Úgy rejtelek,kedves....

Úgy rejtelek Kedves, hangtalan szavamba,
mint görög romok rejtik korok vigaszát
a szélvert napjaim elporladhatnak
de Te őrződ mégis fényünk tavaszát.

Úgy rejtelek Kedves, sorsom vonalába,
mint aranymedálban az igaz drágakő
a perc megalvadt mozdulatába
védlek, vigyázlak, ne rontson el az idő…

Úgy rejtelek Kedves, könnyem gyöngyburkába,
mint kozmosz rejti el csillagrendszerét
s amennyit a lelkem felfoghat magába
annyit őrzök belőled szívem rejtekén.

Úgy rejtelek Kedves, dalos fohászomba,
mint emlékünket rejti a sűrű, süket csend
összecsuklak szívem vörös szirmába
és rólad kapja nevét az oltár odabent...

/Kovács Popa Daniela/

 

 

Előzmény: .luna (22128)
.luna Creative Commons License 2009.10.08 0 0 22128

Gyönyörűséges napot kívánok minden szerelmesnek!

 

Olyan a szerelem
Victor Hugo

 

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.

 

(fordította: Nemes Nagy Ágnes)

Törölt nick Creative Commons License 2009.10.06 0 0 22127
"Miért ragaszkodunk még úgy a csomagunkhoz akkor is, mikor kétségbeesve próbálunk továblépni? Mert mindannyia tudjuk jól, hogy megeshet: túl hamar engedjük el."
jahorka Creative Commons License 2009.10.01 0 0 22126

Jó éjt, Mindenkinek!:-)

 

Dsida Jenő:  

Dal az elmaradt vallomásról


Úgy vágyna hozzád
ezer puha szó,
ezer csudaszó,
színes, szomorú
szerelemmel lázadozó.

Úgy beborítna,
mint földet az ég,
mint fénnyel az ég
a remegő rózsát,
mely lengve, lobogva ég.

S meghal mind, mire
kinyíló ajkamhoz ér,
mosolygó ajkamhoz ér,
csomóba alvad,
mint fagyban a földön a vér.

S megkopva lassan
megyek egy hűs gödörig,
megyek a sírgödörig
s a vallomás is
fakul és üszkösödik,

csak mélyül a csend
s őszibb lesz mind a vidék,
november lesz a vidék
s az egyetlen szép szerelemre
késik a bizonyiték.

...Míg aztán én leszek
fölötted a reggeli fény,
fürtödön alkonyi fény.
szó, ami néma
és mégis költemény,

minden magam leszek,
emlék és friss levegő,
szentség és tág levegő
s az édesbús öröm,
a testeden átremegő,

házad fölött a csillag,
mely álmaidba rezeg,
csillog és szívedbe rezeg,
szerelem, szerelem,
karácsonyfádon gyertya leszek.

Viharban dörgés,
mely lángoló csodákra hív,
háborgó csodákra hív
s egy világnak zengi, mire
kicsi volt s gyönge a szív.

Karom a földre cikázik
haragos villám gyanánt,
csattanó villám gyanánt
s lesujt körülötted
mindenkit, aki bánt...

Kraxika Creative Commons License 2009.10.01 0 0 22125

József Attila: Ha nem leszel

Ha nem leszel most azé, ki szeret,
majd leszel akkor másé.
Egy ország porába irom neved.
Vigyázz, belőled is lehet
N. Pálné, X. Tamásné.

Ne méricskéld, ne latold magadat.
Ölj öledbe, ha kellek.
Vagy fölkél s falhoz veti a harag,
mint a részeg a poharat,
e szesztelen szerelmet.

 

.luna Creative Commons License 2009.10.01 0 0 22124

Románc
Móritz Mátyás

 


Mit bánom én, ha más rúgja és rázza,
ha cédaként vetik útszéli rögre;
bámulnám remegve, megbabonázva,
mint akit kezdettől és mindörökre.
Csillogása lankadhat másnak restül,
záporozhatnának rá igaz vádak;
én várnék rá, szeretném mindenestül,
ha más kacagna is mint a lenge nádak.
Álljon –minden kincsétől megrabolva-
elém, ki másnak színtelen és kopott;
ki végül velem roskadna a porba,
kivel hitványak lennénk, és boldogok.

 

Mit bánom én, ha kuncsaftot is itat,
ki lába közt találná menedékét;
nem irigyelném mocskos táncaikat,
hisz érte hamvadnék és érte égnék.
Ha betemet a zord és felhős észak,
mint akinek nincsen kincse se vadja;
úgy borulna rám, akár a szegényszag,
ki bánatom lyukas zsebébe rakja.
Állhatnának elé férfiak sorban,
én vele csak a szépre emlékezném;
velem lenne a csókban és a borban,
benne élne hatalmas, izzó eszmém.

 

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
aki fekszik nádban, gazban és sárban;
de kísérjen el egész a síromba,
és legyen társam a nagy bujdosásban.
Egyformán szeressen piszokban, -búban,
legyen élet, -élet mely ki nem használ;
könnyben, szenvedésben és háborúban,
hatalmasabb legyen a hatalmasnál.
Holtig kacagnánk, -elnyerve a vigaszt-
ezt a bűnös, -ezt a szennyes életet;
a halálból is lesz aki felriaszt
minket, -tisztákat és hófehéreket.

.luna Creative Commons License 2009.10.01 0 0 22123

Gyönyörűséges, napfényes őszi napot kívánok minden Szerelmesnek! :-)

 

 

A hűséges hűtlenségről
Sík Sándor 

 

A szemem sokszor hűtelen.
Sokszor az idegenbe téved.
Pedig tudom: Te vagy az Élet,
Te vagy a Szerelem.

 

De lásd, Te messze vagy,
Akkor is, mikor beszélek veled,
Akkor is, mikor megérintelek,
Akkor is, mikor a kezem fogod.
És olyan szédítő a forgatag!
És látod, szerteszét körültem
Olyan sok égő tűz lobog!
Ó én erősen tartalak,
De hogyha néha megszédülten
Megroskadok és megcsuklik a lábam,
S megperzselem az ujjamat,
Nem, nem az ujjamat, a lelkemet,
Úgy-e tudod, hogy az nem én vagyok?
Hogy én akkor is, ott, az éjszakában,
Amely rámhull és eltemet,
Akkor is, mikor elsodornak
És visznek haragos habok,
Úgy-e Te tudod, hogy mindez hiában,
Hogy én akkor is a tied vagyok?

Mert látod, én nagyon, nagyon szeretnék,
Én fogom a kezed,
De a szemem, a két szemem
Még nem egészen a tied,
Mert nem egészen enyimek még.
Tudod, ha csak egy szemem lenne!
És másfelé nem nézne sohasem,
Csak befelé, befelé mindig!
És mindig a Te arcod égne benne!

De így, látod, százfelől hintik
A sugarat rám emésztő tüzek,
S két szememben, e két gonosz tükörben
Száz csillanó csillagra törten
Táncolnak és tündöklenek.
És százfelé húznak, cibálnak
Sodró szelei a világnak,
És én százfelé szakadok,
De az nem én vagyok.

 

És tudom: én vagyok a vétkes,
Az én hívságos két szemem.
Lásd, épp ez az, ami a lelkemen
Ilyenkor marcangolva tépdes.
Betegje, rabja én e rossz szemeknek,
Tudom, hogy csak téged szeretlek,
S tudom, hogy bántalak.
Lásd, ez nagyon kegyetlen gondolat.
És rám talál a tüzeken keresztül
És kemény karmait lelkembe ássa.

 

És nem tudok gondolni másra:
Ilyenkor szüntelen rád gondolok.

 

Akkor vagyok a tied mindenestül,
Amikor hűtelen vagyok.

Szandra01 Creative Commons License 2009.09.25 0 0 22122

Ki vagy Te, ki az éj leple alatt
belopódzol az álmaim ajtaján?
Hogyan szereztél kulcsot a szívemhez?
hiszen elrejtettem egy hűvös éjszakán.
Bedobtam a kulcsot egy sötét verembe,
mert oly sok fájdalmat hozott életembe.
Átléptem a bánaton, s a kulcsot elfeledtem,
De Te rátaláltál és ez lett a vesztem,
Mert beléd szerettem.

 

/Mágori Bea/

Szandra01 Creative Commons License 2009.09.25 0 0 22121

Husvéth Adél: Csak a Tied

 

Ma úgy néztél rám, mint sápadt hold sötét éjjelen.
Ma úgy érintett karod, hogy fáztam, reszketett szívem.
Kis szádat nyisd szóra, hogy bánatod értsem én.
Kis tested ne remegjen, mint fán a deret ért, megsárgult levél.

Kés szívemnek minden perc, oly lassú ólom teher.
Szólj már, törd át a csendet, a meghaló idő felel.
Hol a tűz? A pergő dallam? Melytől égve éltünk.
Hol a boldog perc, mitől annyi mindent reméltünk?

Ma féltőn nézlek, keresem az utat, vissza hozzád.
Ma végre látlak Téged, érzem a csend döntő súlyát.
Úgy ölellek, és te úgy ölelj, mint est a csillagot.
Te az enyém, én pedig, csak a Tied vagyok!

Szandra01 Creative Commons License 2009.09.25 0 0 22120

Heiner Ágnes: Nélküled

 

Álomba ringatom magam,
Mikor magányom úgy kívánja,
Nélküled minden nap ezer év,
S nem alszom éjszakánként.

Volt mikor nem voltál,
S nem is fájt, hogy nem voltál,
De most csendesen-fájón éget,
Hogy nem érinthetlek Téged.

jahorka Creative Commons License 2009.09.19 0 0 22119

Egyszer elmegyek hozzád....

 

 

Egyszer elmegyek hozzád hófehér ruhában,

erősen dobogó szívvel,mezítláb

csak azért,hogy megöleljelek úgy,

ahogy még sohasem.

Amerre megyek,lábam nyomán

százszorszépek nyílnak,

koszorút fonok belőle és a

fejemre teszem,hogy

szépnek láss.

/Egnesz Krájszek/

 

jahorka Creative Commons License 2009.09.19 0 0 22118

"A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.
De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti vágyaitok:
Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely az éjszakában
zengi dalát.
Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját.
Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;
És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok.
Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért,
mely szeretetre virrad;
Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;
Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;
S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok őt dicsérje."
(Kahlil Gibran)

 

jahorka Creative Commons License 2009.09.19 0 0 22117

Kellemes hétvégét!:)

 

"Tévedéseink felét azért követjük el, mert érzünk,
amikor gondolkoznunk kellene; másik felét pedig azért,
mert gondolkozunk, amikor éreznünk kellene."
/John Churton Collins/

Szandra01 Creative Commons License 2009.09.17 0 0 22116

Én nem tudom miért történt mindez így
Melyik volt a döntő pillanat, ami összefűz most két utat
Te láttad szívem őrült vágyait
Ami annyi fájó éven át láncra verve társra nem talált
Minden csillag porrá hullhat szét
Jöhet bármi szörnyű vég
Érted élni, véled halni, ezért jöttem én
Nyughatatlan szívem csak rád várt
Túlél hát száz rút halált
Érted jöttem, hidd el bármi ér
Te értem születtél 

 Lám kiderült hogy minden így volt jó
Elfeledek bánatot, csalást
Most hogy tudom, végül rám találsz
A Szívemben a dal csak érted szól
Szerelmünk egy ezred éve tart
Minden vágyam csak te hozzád hajt

Hát vedd kezem
Vedd kezem
Vedd mindenem
Vedd életem
Egy perc a végzetünk
Ó, hány ölelés, hány csók az életünk

Minden csillag porrá hullhat szét
Porrá hullhat szét
Jöhet bármi szörnyű vég
Érted élni, véled halni, ezért jöttem én
Nyughatatatlan szívem csak rád várt
Szívem csak rád várt
Túlél hát száz rút halált
Rád várt
Érted jöttem, hidd el bármi ér, te értem születtél
Értem születtél
Értem születtél
Értem születtél
Értem születtél
Ó értem születtél
Értem születtél
Értem születtél
Te értem születtél...

Szandra01 Creative Commons License 2009.09.16 0 0 22115
Pilinszky János: Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul, és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Szandra01 Creative Commons License 2009.09.16 0 0 22114
Szandra01 Creative Commons License 2009.09.16 0 0 22113
Szandra01 Creative Commons License 2009.09.16 0 0 22112
Tóth Árpád
Amíg a csókot megtaláltam

Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből volt a teste,

S a törleszkedő, illatos fák
Lágy lombja csupa villamosság.

Ideges, szikrás alkonyatban
Állottam ifjan és riadtan.

És hallgattam, mintha zuhogva
Valami vak malom zokogna.

Égő agyam alatt a mélyben
A szívem zakatolt az éjben.

A vérem titokzatos árja
Hajtotta bennem muzsikára

A vágyakat, forgatva resten.
...Ó, mennyi álom, fény meg isten

Dalolt és lüktetett át rajtam!
És közben száraz lett az ajkam,

Forró és száraz, mint az este,
S a megváltás csókját kereste...

Futottam, félaléltra váltan,
Amíg a csókot megtaláltam,

Az első nyirkos, hűvös ajkat
Az első bús férfi-nyugalmat,

Az első csöndes, árva szennyet,
S könnyes szemem fölött a mennyet.
Szandra01 Creative Commons License 2009.09.16 0 0 22111
Ady Endre
Ha szeretlek . . .

Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendő álmokat.

Ha szeretlek, akkor vergődve
A halált nem hívom soha,
Eltűröm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgotha.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom -
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.

Ha szeretlek... Ne adja Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!...
De mért?... Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt, -
Többet ér egy hosszu életnél
Szandra01 Creative Commons License 2009.09.16 0 0 22110
Vajda János
Szerelem hatalma

Hiába lettél nagy, dicső hős,
Padisah vagy orosz cár, dölyfös,
Ki nabucoi érzetében
Nem tudja már, hogy hova lépjen.

Szivedben újuló tavasszal
Találkozol egy gyermekarccal,
Ki rózsaláncot vet nyakadba,
Bár láthatatlant, s meg vagy fogva.

Ki ura vagy a seregeknek,
Kit népek, országok rettegnek,
E szép szemeknek sugarától
Remegsz, a földön csúszol-mászol.

Nyögsz térdre esve, jársz négy-kézláb.
Nyom a fejedre csörgő sipkát.
Csinál belőled nagy bolondot,
És okosan, mert így vagy boldog.

Ne bánd, akárki vagy, barátom,
Hogy így van itt e szép világon.
Hogy e kicsiny bársony kezecskék
E földön sorsodat vezessék.

Hogy egy parányi, láthatatlan
Szikrában oly nagy hatalom van.
A dinamitnak egy morzsája
Nagyobb úr, mint a Himalája.

Tövébe, hogyha akna fúrva,
Egy öntudatlan gyermek újja
Érintse meg és hurrah, egyben
A Csimborasszo légbe röppen.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!