hmmm, én inkább a "Másfélnapos vajúdás háborúban és lepra idején, majd savval leöntik a babát" című bangladeshi remekművet ajánlanám szíves figyelmükbe...
kijövök a moziból, erre két pali mögöttem: húúúúúúúúú, micsoda remek kamaradráma! feltétlenül megnézem még egyszer! (ezen a ponton szoktam köhögésnek álcázni a fuldokolva röhögést.)
Hát izé, a képi világa, hogyúgymondjam, inkább csak simán gagyi és idegesítő, a folyamatos dumálás meg ugye alap magyanifilm-betegségnek számít... És sehol nem látom a kétperces betekintőben azt, hogy a szöveg és a kép valahogy ellenpontoznák egymást, inkább csak bénán támogatni próbálják a másikat, nem sok sikerrel...
Nem dokumentumfilmes, hanem egyszerűen csak sz@r. Papundekliből kivágott egysíkú karakterek, rossz és butácska történetvezetés, egész egyszerűen hülyének nézik a nézőt és minimálisan kevés munkát feccölnek bele. A rosszbarátokról olvastam, hogy egyszeri szövegolvasás után direkbe megy a felvétel és rontás esetén sincs idő korrigálni, hanem a vágóasztalon megpróbálják kihozni belőle a maximumot és kész.
A "miért rosszak a magyar filmek" témában pedig létezik egy hatvanas évekbeli nagyon jó és önironikus Csurka novella, tovább Dancsó Peti vlogjából egy szösszenet, továbbá ezt olvasd el:
Meg tudná valaki írni hogy mi az a technika amitől olyan "dokumentumfilmes" egy magyar sorozat? Jóban Rosszban vagy Barátok közt, mindíg is zavart az az életszerűtlen tisztaság, minden új még a melósnál is. Nézem manapság a BBC Entertainmentet és szembeötlő hogy azok a sorozatok sokkal életszerűbb környezetben játszódnak. Van valami technika is amitől olyan dokufilmesek a magyar sorozatok?
Nézzétek a Barátok, szeretők, barbecue-t c. francia filmet. Jót lehet röhögcsélni rajta, nem kell különösebben mélyre merülni.
Még tervbe vettem a Leviatán c. orosz filmet, de olyan mértékben le vagyok terhelve az iskolában, hogy sem időm, sem kedvem nem volt fárasztani magam mindenféle súlyos tartalmú filmmel, aztán már le is vették a műsorról a mi kis városunkban, mire netán összeszedtem volna magam.
Ja, képzeljétek legalább száz éve hagyomány, hogy csütörtökönként van műsorváltozás a moziban, legalább is itt a végeken.
Hát látjátok, van valami állandó a mi folyvást változó világunkban, és ez olyan megnyugtató, erre lehet biztonsággal alapozni, történjék bármi ebben a pompás NER-ben, a mozi csütörtökön új filmeket tűz műsorra!
Úgyhogy azzal a kéréssel fordulók a demonstrációk szervezőihez, hogy ne csütörtökre szervezzék a megmozdulásokat, nehogy ilyen súlyos döntési helyzet elé kényszerítsenek.
