Sokszor, sok helyen felbukkant már az Alapítvány illetve SW univerzum párhuzama. Nos, nincs új a Nap alatt, George Lucas és ezek szerint Isaac Asimov is beleesett abba a hibába, hogy utólag gyártotta a történelmet legnagyobb sikeréhez.
Bár Lucassal ellentétben az öregtôl nem olvastam olyat, hogy már középiskolás korában is így tervezte volna a sztorit.
Én ez amolyan kiterjesztésnek fogom fel, amit elfogad az ember, vagy nem.
A hosszú ideje létező képregényes univerzumok klasszikus problémája az idő múlása, hogy pl. Pókember 1961-ben tini volt, most meg 30 körüli, és ő még jól járt, mert valaki harminc év alatt öregedett másfelet. Ez még önmagában nem lenne baj, de a valódi eseményekhez való korabeli kapcsolatok (pl vietnami háború), vagy a Karácsonyok megszámolása már kissé nehezen magyarázható. A hivatalos magyarázat szerint ezek az események egy "csúszó időskálán" helyezkednek el, vagyis Pókembert mindig az aktuális jelenhez képest pár évvel korábban csípte meg a pók, jelenleg már bőven 2000 után, aztán a többit oldja meg az olvasó.
Ez persze akkora hülyeség, hogy még az se hiszi el, aki kiagyalta. Olvastam egy sokkal jobb teóriát, miszerint a képregények idővonala párhuzamos, egymással átfedésben levő univerzumok sokasága. Vagyis pl. az 1970-ben kiadott Pókember kalandjai azonosak az 1975-ben kiadott Pókemberéivel, de aztán ő megöregszik és nyugdíjba megy, amit mi már nem látunk, mert az 1975-ös, néhány évvel fiatalabb Pókember kalandjait követjük, aki 1975-ben még megkülönböztethetetlen volt az 1970-estől, de akinek nem láttuk a korábbi sztoriját, mert 1961-ben épp csak pólyás volt. És így tovább.
Valahogy így vagyok a "Daneel csinált mindent" elmélettel is: ez egyfelől ugyanaz az Asimov-világ, másfelől mégse, csak párhuzamos, ami átfedésben van az eredetivel. Az eredetiben létrejött a Második Birodalom, amit az is igazol, hogy az eredeti Alapítvány-könyvekben megjelentek az Encyclopedia Galactica Seldon után ezervalamennyiben kiadott köteteinek az idézetei. Akkor még nem voltak szuper számítógépek, később Trevize már úgy mesél az Enciklopédiáról, hogy a számítógépben naponta frissül ("online", ha ezt a kifejezést Asimov ismerte volna"), az eredeti könyv meg félkészen a múzeumban tekinthető meg. Ez már egy párhuzamos univerzum.
Nem is ez volt Asimov legnagyobb érdeme, az biztos. Szvsz, felesleges volt keverni a két univerzumot. Persze nagy hümmögve én is elfogadtam ezt, végül is, az ô szellemi terméke volt mindkettô, tett vele amit akart.
Csatlakozom, rettentően hangzik. Ugyan Asimov is "betette" Seldon fölé a robotokat, de egyrészt ő csak a saját korábbi dolgait hozta egy tető alá, másrészt ettől még az Alapítvány független sztorija megmaradt, szó sincs arról, hogy Daneel ott ólálkodott volna minden sarkon és dörzsölgeti a kezeit, hogy milyen szépen halad a terve. De nekem ez a maximum, amit lenyelek, és ezt is csak Asimovtól ;)
A - nem Asminov által írt - Alapítvány győzelmében azért árnyalódik a kép az Alapítvány és így Seldon javára.
Persze ebben meg más blődségek vannak.
A folytatásokban éppen az nem tetszik nekem, hogy amíg Asimov csak nagyon óvatosan adott hozzá egy-egy új elemet a sztorihoz, addig ezekben a könyvekben gombamód szaporodnak az újabb és újabb beavatkozók, tehát a rejtélyes háttérhatalmak számának inflálódásával álunk szemben, ami nem tesz jót a történet egészének, mert újabb és újabb zárójelekbe tesz régebbi, egyértelműnek, önmagukban is megállónak érzett motívációkat és történéseket.
De hát Seldon is csak egy játékos volt a robotok sakktábláján, ha szigorúan nézzük. Akkor meg a két kópé roboté az igazi felelősség azért a kavarásért, amit Seldon tervnek hívtak, amit végül csak elvetettek és a másik terv mellett döntöttek, ami a Gaia volt.
Köztudott, hogy Asimov az Alapítvány-sztorikat a haldokló Római Birodalom és utána a sötét középkor analógiájára írta - itt a sötét középkort kb. a Gyalog-Galoppban látott "mindenki fülig szaros" módon kell érteni. De a történészek egy része szerint a "sötét középkort" a későbbi, a görög-római kultúrát idealizáló értelmiség festette sötétre, valójában nem volt olyan jelentős a visszaesés. Nyilván a római birodalom bukása nem volt kellemes, de csakhamar folytatódott a fejlődés (többek közt a kedvező klímaváltozás és a mezőgazdaság technikai fejlődése révén). Saját szempontunkból az 1945 utáni keleti blokkhoz tudnám hasonlítani, amikor a háború jelentette sokk után ha a fejlődés üteme lassult is, azért egyértelműen folytatódott (a még inkább fejlődő Nyugatnak pedig a középkorban az iszlám világ felelt meg). A végén kiderül, hogy Seldon csak összezavarta a történelmet? :D
"Öreg, atyai barátom egyszer társaságban azt mesélte, hogy Stefan Zweig mindent neki köszönhet. 1921 tavaszán a Sacher teraszán együtt kávézott Thomas Mann, Stefan Zweig, és ő így szólt Zweighez: „Zweig, magának nem való a regényírás. Nincs hozzá elég fantáziája. Életrajzi regényeket kellene írnia, ott adott a sztori. Zweig megfogadta a tanácsot, így lett világhírű. Popper – fordult hozzám -, ott voltál! Hallottad!"
...
"Mi a bűn? Mi a hazugság? Mi az igazság? Mi a tudás? Mi a művészet? Vigasztalásul hadd mondjam el a Cayeux-legendát: Cayeux francia esztéta volt, aki kollégiumot hirdetett az egyik amerikai egyetemen. A művészet lényege címmel. Amikor befejezte az előadásait és elbúcsúzott, a diákjai fellázadtak: „Professzor úr, így nem mehet el. Sok érdekeset hallottunk öntől, de hogy mi a művészet lényege, azt nem tudtuk meg. Cayeux megtört: „Igazuk van. Mindjárt pótolom a mulasztásomat. Elmondom amit a művészet lényegéről tudok. Három percig fog tartani, mert ez egy sztori. A Central Parkban ül egy vak koldus. A nyakában tábla: Vak vagyok. stb..."
Az original trilogy szerencsére (talán) van annyira nörd, hogy ne lője le valaki a poént az olvasónak (próbálj úgy SW-t nézni, hogy nem tudod, kicsoda a Sötét Vödör). Utána kb mindegy.
Szerintem érdektelen a kronológiai sorrend, sokkal izgalmasabb először magát az alapművet elolvasni, majd a folytatásokat, aztán a közvetlen előzményeket. Ezután biztosan felmerül az igény bepillantani a Térutazók és Robotok világába, majd a korai Birodalom feudalizmusig visszaeső korszakába.
Az Alapítvány barátaiMartin H. Greenberg (Szerk.)Nem mindennapi kötetet nyújtunk most át olvasóinknak. A legnevesebb pályatársak tisztelegnek benne Isaac Asimov munkássága előtt. Méghozzá úgy, hogy mindannyian egy-egy novellát írtak a Mester valamelyik történetéhez kapcsolódva. Robert Silverberg például Az istenek is című regényt gondolja tovább. Harry Turtledove az Alapítvány és Birodalom egy eddig homályban maradt momentumát meséli el. Mike Resnick Susan Calvinról ír. Pamela Sargent Elijah Baleyt idézi meg. Poul Anderson, Harry Harrison és Robert Sheckley a klasszikus robottörténetek sorához fűz újabbakat. Orson Scott Card elbeszélése Hari Seldonról és a Második Alapítvány létrehozataláról szól. Feltűnik továbbá a Fekete Özvegyek Klubja, több írás pedig egyenesen az ünnepelt szerző személyét helyezi fantasztikus környezetekbe. A rendkívül színes és szórakoztató kötetet Ray Bradbury előszava nyitja meg, és magának Isaac Asimovnak az utószava zárja. Ez a szupersztárokkal telezsúfolt irodalmi kuriózum egyetlen SF-rajongó polcáról sem hiányozhat!
Ez az élvezetes kötet lépten-nyomon eszünkbe idézi, mennyi mindennel változtatta meg Asimov a világunkat. Locus
A jóisten áldjon meg, Isaac, és áldja meg a gyermekeidet is, akik megtöltik ennek a könyvnek a lapjait. Ray Bradbury
Hatfős asztaltársaság találkozik havi rendszerességgel egy étteremben, hogy történetekkel szórakoztassák egymást egy jókedélyű vacsora keretében. Egyikük minden alkalommal vendéget is hoz, aki különleges problémákkal szembesíti a társaságot: megoldatlan bűnügyekkel, izgalmas rejtélyekkel, amelyeket csupán megfeszített agymunka árán lehet felgöngyölíteni. Ezek a legkülönfélébb szakmákban tevékenykedő férfiak mert zártkörű klubjuk csak férfiakat fogad be Sherlock Holmest és Hercule Poirot-t megszégyenítő logikával derítik fel a gyilkosságok, tolvajlások és más gaztettek elkövetőit, sőt időnként az is a rejtély részét képezi, hogy egyáltalán mit követtek el.
A legendásan széles érdeklődési körű szerző ezúttal ismét új utakra merészkedik, bebizonyítva, hogy nemcsak az SF-hez és a fantasyhez, valamint az ismeretterjesztéshez ért, hanem a szórakoztató és izgalmas krimitörténetek írásához is.
Kevés művemet élvezem annyira, mint Fekete Özvegyeim történeteit. Isaac Asimov
3,
Azazel
Isaac AsimovKét centiméter magas. Tűzvörös. És varázserejével bármely halandó ember életét pokollá teheti természetesen csakis a legjobb szándékoktól vezérelve.
George Bitternut, a különc nyelvést véletlenül bukkan rá az ősi megidéző szövegre, amely előszólítja ezt a rettentő hatalmaknak parancsoló, aprócska démont. A lény azonban sajnos semmi olyat nem hajlandó tenni, amiből George-nak személyes haszna származna viszont hajlandó segíteni a barátain. Időnként egészen katasztrofális következményekkel
Ez az ördögien mulatságos, csalafinta novellafüzér Asimov új oldalával ismerteti meg hűséges olvasóit. Az SF nagymestere ezúttal a habkönnyű szórakoztatás mellett teszi le voksát, de a tőle megszokott rendszerező, csavaros észjárás minden történetben a felszínre bukkan.
Kb. 15 évvel ezelőtt a könyvtárból kivettem egy Asimov könyvet. Kis vékonyka volt. Nem tudom a címét. Arról szólt, hogy a főhős tanulni szeretett volna de abban a világban csak nagyon keveseknek volt szabad. Szakmát kellett tanulni és dolgozni. Ő pedig elkezdett minden szabályt megszegni azért, hogy tanulhasson. A végén kiderült, hogy csak az ilyenek tanulhatnak, akik bármire képesek ezért. Nem tudja valaki véletlenül mi a címe ennek a könyvnek? Nagyon szeretném megint elolvasni. Köszi
Szerintem nem volt mögötte ennyi gondolkodás, csak a hasukra ütöttek :) Magyarul a nanogép terjedt el, a kortárs angol sci-fiben a "nanite"-t (tbsz. nanites) használják, ami a "parazita" mintájára "nanita" lehetne, tán le is írtam már valahol.
Rég nem jártam errefelé, hálásan köszönöm Inner Circle és Capa segítségét a matreche kapcsán. Menetközben a kontextusból is a leírtak derültek ki, így én is a létfenntartó egység kifejezést használtam leginkább.
Jelentem elkészült nagyjából a Chimera fordítása, most finomítgatom, de egy kifejezéssel még mindig bajban vagyok, ezért ismét szeretném a témában járatos kedves fórumtagok segítségét kérni. A kifejezés ahogyan látom az Aurorában is központi fogalom lesz, így mindenképp szeretném kibogozni.
A vonooman-ről van szó. A Chimera-ban való előfordulása, az Aurora-ba előolvasva, illetve hosszas netes kutakodás alapján arra jutottam, hogy ezek a kis szerkezetek valójában nanorobotok, amelyek szerves és szervetlen anyagok manipulációjára képesek. A fellelt referenciák alapján feltételezm, hogy rövidítésről vagy mozaikszóról van szó, és valami ilyesmi az angol feloldása: Versatile Organic / Non-Organic Object Manipulator Applying (vagy Advancing) Nanotechnology.
Valaki meg tudja erősíteni a fenti verziót, vagy ismeri esetleg a helyes kifejezést?
Nem olvastam, de a leírás alapján a sci-fikben sűrűn előforduló "life support pod"-dal vagy "unit"-tal lehet dolgunk (ha le is van fagyasztva a felhasználó, akkor "cryopod"). Asimov biztos nem nevezte volna "materche"-nek, az Alkony elején külön is leszögezni, hogy mekkora marhaság új szavakat kitalálni olyasmire, amit úgy is lehet nevezni, hogy mindenki értse. Magyarul életfenntartó egységnek, rendkívüli esetben kapszulának nevezném. Az Alienben sűrűn előfordul.
