Nem nagyon kell rájátszani, mindkettő Atlasz nevéből ered. Az Atlantic a latin Atlanticus, görög Atlantikosz 'atlaszi' szóból jön. Mivel az angolban az -ic elég gyakori melléknévképző, erősen érződik egy Atlant- tő a szóban. Ugyanígy a francia Atlantique. Gondolom, ezek mintájára jött létre német Atlantisch és a magyar atlanti, formailag egyértelműen -i képzős melléknévként.
Már hogy ne lenne az atlanti melléknév? Ezek mire példák akkor? (A magyar nyelv nagyszótára atlanti mn szócikkéből hozom a példákat. A nagybetűs példák az egykori leírók szándékát tükrözik a szótár szerint ezek is kis kezdőbetűvel írandó melléknevek lennének.)
Amerika legészakibb atlanti világító tornya
átkelt az Atlanti vizeken
atlanti kábel
atlanti lazacot
atlanti delfin
atlanti barometrikus minimum
atlanti szellőktől
atlanti front
mélytengeri atlanti áramlatok
Afrika atlanti partjain
az Egyesült Államok atlanti partvidékén
Észak-Amerika atlanti patakjait és folyóit szegélyező mocsarak
Bocsánat, ha lenne a kérdésemhez illő szaktopik, de miután 4-5 percnyi keresgélés után nem találtam élő helyesírási fórumot, ide hoztam a problémát.
Adva van a helyesírási szabályzat 176. pontja, mely a földrajzi nevek írását rögzítni, és amely úgy rendelkezik, hogy "ha az alapforma előtagja tulajdonnév, ennek nagy kezdőbetűjét megtartjuk" -i képzős formájában, más esetben kis kezdőbetűt kell használnunk. Tiszta sor, Csendes-óceán, de csendes-óceáni. Node akkor miért nem Atlanti-óceáni? Az Atlanti - bár -i végződésű - nem melléknév, Atlant tulajdonnév nincs. Más összetételben is azt látom, hogy Atlanti fal (miközben: kínai nagy fal), vagyis tudott dolog az Atlanti tulajdonnévisége. Ehhez képest a Helyesírási tanácsadó szótár (Akadémiai Kiadó, 1999) szerint atalnti-óceáni. Miért?
"Első esetben mindenképp van valami forgatagszerű, nyüzsgésszerű, vegyes keveredés árnyalata a dolognak"
Kavarog: ide-oda, föl-le mozog, pl. füst. Ez hasonlót jelent, mint a forgatagszerű, nyüzsgésszerű keveredés.
Rákerestem a szóra a gugliban és valóban nem akármilyen kavargásra használják a szót az újságírók (többnyire újságcikkek jönnek be), hanem emberek nyüzsgésére. Tehát a kavargás szóhoz való alaki hasonlóság valószínűleg csak véletlen.
"másik pedig mindenképp megértéssel, rátalálással kapcsolatos (a tyúk, az nem kapisgál)"
Szerintem fordított az irány. A beszélők nem a megértést vetítik a tyúkra, hanem a tyúk kapirgálását a megértési folyamatra.
"Én arra gondoltam, hogy azért működik döcögősen nekem a só, mert nem iszok elég folyadékot, talán jó helyen kapisgálok??" -- írja egy hozzászóló egy fórumon, és erre a beszédfordulatra 137 ezer találat adódik. Jó helyen megérteni valamit nem lehet, csak jó helyen keresni a megoldást, jófele haladni a megfejtésben. Ezért gondolom, hogy a köznyelvben jelentésváltozást történt, a kapiskál - kapisgál - kapizsgál már nem magát a megértést, hanem a megoldás keresését jelenti, és ennyiben hasonult a tyúk kapirgálásához. Egy 1982-es értelmező kéziszótár szerint a kapiskál azt jelenti, hogy nagyjából megért, érteni kezd valamit. Úgy tűnik, ehhez képest módosult, lazult a szó jelentése.
Szerintem a kavalkád szót nem használják bármilyen kavargásra, ahogy a kapisgálást sem használják bármilyen helyzetben a kapirgálásra. A nyelvtani szerkezetek hasonulnak, de az eredeti jelentésárnyalat őrződik. Első esetben mindenképp van valami forgatagszerű, nyüzsgésszerű, vegyes keveredés árnyalata a dolognak (nincsen gyomor kavalkádja, például), másik pedig mindenképp megértéssel, rátalálással kapcsolatos (a tyúk, az nem kapisgál).
Szerintem a kavalkád szót a beszélők kavargás értelemben használják, a hangzásbeli hasonlóság miatt. Ilyennek gondolom a kapiskál - kapizsgál szót is, amely alatt kapirgálást értenek ("jó helyen kapizsgálsz").
Hát az ÉKsz. szerkesztési gyakorlata a tapasztalat szerint meglehetősen esetleges volt. Ennek ellenére nem értem, hogy az ’események színes forgataga’ mint 2. jelentés miért nem megfelelő számotokra. A kavalkád valóban jelentene ’zűrzavar, felfordulás’-t? (És hát nyilván azért az az 1. jelentés, ami, mert abból vezetődik le a 2.)
Tótfalusi (kék, dátummegjelölés nélkül, de 2000 utáni)
kavalkád - 'lovas díszfelvonulás'; 'események, benyomások tarka forgataga' • Francia szó (cavalcade), az olasz cavalcata ('sétalovaglás') átvétele a cavalcare ('lovagol') nyomán; ez a cavallo ('ló') származéka; forrása a latin caballus ('igásló'), amely az azonos értelmű görög kaballészból ered.
---
Magyar Értelmező Kéziszótár (1972/1978)
kavalkád fn irod1.ritk Lovas díszfelvonulás. 2. Események színes forgataga. [nk:fr<ol]
---
Word szinonimaszótár
kavalkád => forgatag fn. (forgatag, nyüzsgés)
---
Én ebből a társas lovaglást nem ismertem, s az elhomályosuló passzív szókincsemben van/volt a lovas díszfelvonulás.
Valóban változik a jelentéskör, bővül (zűrzavar, felfordulás), s valamennyi ki is veszik belőle (társas lovaglás és lassan a lovas díszfelvonulás is), de az 'ellenkezője' erős minősítés, mivel a lovas felvonulás is színes, változatos benyomású, tarka eseménysor volt és a zűrzavart, felfordulást is lehet ezzel jellemezni. Véleményem szerint a kavalkád 'alapjelentése' a mai magyar nyelvben ez (Bakos-3, Tótfalusi-2, MÉKsz-2), s a zűrzavar, felfordulás ill. forgatag, nyüzsgés valamiféle jelentéskomponensei, annak nyelvi jelölői.
A MÉKsz szerkesztési elveit nem ismerem, gondolom rumci tud majd erről nyilatkozni valamit.
Nekem is pont ez a kettő ugrott be leghamarabb. Szizal táblában talán nem koppan, tehát a súrlódósabb sutty vagy szitty jobb. A pakkra én nem tennék ékezetet.
Évekkel ezelőtt szóltam már a "kavalkád" szó jelentés-változásáról. Kb 20 éve már a beszélők nagyobb részében: "zőúrzavar", "felfordulás" a jelentése. Eredetileg, kb a 90-es évekig "színpompás lovasfelonulás, //rendezett// díszfelvonulás" volt az értelme. Rég az ellenkezője. Véletlenül épp most hallom a rádióban "A bűnözők kavalkádot okoztak az utcákon".
Az érdekes, és engem bosszantó: A Magyar Értelmező Kéziszótár (legutóbbi kiadás!) csak az eredeti, mondom, évtizedek óta (!!!) megváltozott jelentését ismeri. No comment.
Linkre kattintottam. Ott volt, h 1 finn szó kiejtése. Arra is kattintottam. Kiírás: "Ennek a szónak a kiejtéséhez be kell jelentkezni". Dehát én nem kiejteni akartam, ugye, hanem meghallgatni.
Most lehetne arról tárgyalni, hogy a [szkifi] ejtés csak annak köszönhető, hogy egy olyan korban került át a szó hozzánk, amikor mind a klasszikus műveltség (latin), mind a (latin betűs) idegen nyelvek területén rosszul állt a szénánk, lévén az egyes számú idegennyelv cirill betűs volt.
Mindenesetre sem a latinban, sem egyetlen jelentősebb nyugati nyelvben (de a magyarban sem!) nem ejtik a c betűt i előtt k-nak. Persze, betudható egy fajta "tudatalatti" idegenítésnek is, azaz jusztament nem úgy ejteni, ahogy magyarul lenne, és (bár sosem i előtt, de mély mgh. előtt ismert volt a <c> = /k/ képlet).
Köszönöm. Igazából mellémegy, nem a táblába, de fúr valami lyukat. 