Harminc éve tényleg jól csinálta, de engem speciel ma már az sem szórakoztatna, ha véletlenül továbbra is jól csinálná.
Harminc éve a tudatállapotokról is jól írt, ha arról írna jól ma is, azzal meg éppen hogy tudna engem érdekelni. Csak persze azokról is ugyanolyan gyengén írogat mostanság.
"Túl erősnek"???? Miután 12 évre visszamenőleg a legjobb Koncz-lemeznek minősítette a "37"-et? Teljesen szembe menve azzal a lesújtó hanggal, amit mi ütöttünk meg?
Azért ennyire talán még Cordellnek sem kellene úriembernek lenni. :))
„ma még a háborúra készül, ki holnapra szebb jövőt ígér” – ez úgy hülyeség, ahogy van. Helyesen: „csak háborúra készül, ki holnapra szebb jövőt ígér”
Szar a szöveg, hát szar a szöveg, de azért szerintem ne akard a szerzőre kényszeríteni a világlátásodat. :) Bródy szövegének van logikája: az "ez a harc lesz a végső" perverz ideológiájának mai jelenlétét mutatja ki.
Egyébként Bródy szövegei tele vannak aktuális (vagy majdnem aktuális) idézetekkel és odaszólásokkal, kezdve az "élő díszlet"-tel, egészen addig, hogy "amikor egy ajtó bezárul, valahol egy ablak kitárul" (ha jól idézem ezeket most fejből). Ami számomra azt mutatja meg, hogy még mindig teljesen rá van kattanva a politikumra -- talán épp ezért nem bír öntörvényű szövegeket írni.
Én is csak meghallgattam. És megállapítottam, hogy többet ezt a hibát nem fogom elkövetni. Bár végül is álmatlanság ellen, altató gyanánt biztos jó egy ekkora közhelyparádé.
Ennél több szót én nem vesztegetnék rá, mert azért az mégse járja, hogy több szellemi energiát tegyek egy „szakvéleménybe”, mint az alkotók a lemezbe. (Jó, persze, vannak tűrhetőbb pontjai, de egy rendes lemezen ezek a tűrhetőbb pontok lennének a vatta.)
Én csak szimplán meghallgattam minden különösebb elemezgetés nélkül. Első benyomásom az volt, hogy ez egy nagyon színvonalas lemez, pár dal kivételével mindegyik élményt nyújtott. Bornai hópelyheitől nem ájultam el és Závodi szerzeményétől sem, de összességében szerintem rendben van.
Szomorú, de így múlik el a világ dicsősége. Azé a világé, amelyben Zsuzsa Szörényi Levente dalait énekelte, amikre az akkor még kreatív Bródy János írt szövegeket. Azzal párhuzamosan, hogy a Fonográf megszűnt, Zsuzsa lemezeinek minősége is elindult lefelé a lejtőn, ez a 37. pedig szintén csak egy újabb állomás lefelé. A dalok hangszerelése sivár, Zsuzsa hangjába is sokszor belenyúl a gép, Bródy szövegei is olyanok, amiket nem is értem, hogy adhatott ki a kezei közül. Az jutott eszembe, hogy mennyire igaz: a csúcson kell abbahagyni. Nekünk, közönségnek is rosszul esik látni, hogy az ő mércéjük is mennyit esett. Természetesen csak véleményt mondtam, a művésznőt és zenekarát továbbra is tisztelem.
Valahol távol – hát, ez legalább kerek dal, 10-12 éve nagyobbat szólhatott volna, ma már kissé félénk kapargászása a nagyvezérnek. Persze BT most nem keménykedhetett, hiszen nem lett volna sok ideje újat írni, ha a művésznő nem vállalja be – márpedig nem vállalta volna.
A zenéje, az ugye totálisan semmilyen. Viszont a szövegének van egy olyan kvázi-érdekes olvasata, mi szerint Bornai olvassa Zsuzsa fejére. Aki persze észre sem veszi ezt a kommunikációs helyzetet, úgy énekli el. (Lásd még: "S-modell".)
Kezdjük a borítóval, amiről már a fészbúkon összeírtam mindenféle rosszat, ezeket továbbra is fenntartom: az előlapon látható nőnek a szemébe nem lehet belenézni, hibbant kislányka, mint a jóllakott napközis, kár érte. A füzet amúgy se egy nagy szám, hamarabb kész volt, mint a lemez maga, különben pontosabbak lennének a szövegek, a „Hol tévedtél el” szövege pl. dupla olyan hosszú, persze érteni vélem, hogy a második felét miért hagyták el.
A lemez maga lendületes, dögös, de kissé túlságosan is. Sajnos nem értek a hangmérnököléshez, de hogy el lett cseszve, abban biztos vagyok. Nem túlvezérelt, de valami olyasmi, ráadásul betonbiztosan ízléstelenül. Említést érdemel még Beleszarok Zoli valamennyi odakent gitárszólója és ZS hangja, ami a nagy dübörgés mögül néha alig hallatszik.
A nyitódal egész jó, ugyan semmi különösebb mondanivalóval nem bír, de 66 percbe belefér. Sajnos sokkal több gondolat a többi dalba sem szorult. Ezekben a dalokban annyi az aktualitás, hogy az elmúlt húsz évben bármikor megjelenhettek volna. Csúnyább verzióban: mint amikor a halott sztár padlásán találnak 15 kiadatlan felvételt. Jó kis dalocskák, de azért érthető, hogy miért nem kerültek fel egyik lemezre sem. 1-2 kivétel azért akad. Régi probléma már ez, hogy mi a ráknak is kell teletömni egy CD-t mindenféle dalokkal, ezt a műfajt 35-45 perces albumokkal szoktuk meg, hosszabbat akkor érdemes készíteni, ha van miből (LOKSI).
Még itt vagyunk – a Minden előttem áll és a hajlakk-reklám keveréke, amely próbálja áthidalni a „hol van a hely” kérdésfelvetésre érkező rendkívül frappáns „itt van a hely” közti mintegy 3 perces időtartamot. A zene jó, a szövegírónak picinykét jobb lett volna MPSZ, hátha neki lett volna valami szövegötlete. De nekünk Mohács kell.
A szebb jövő – a lemez legbotrányosabb dala, amiben a „Mester” a vérfasiszták köszöntéséből írt egy szép dalt. Bravó. Ezek szerint neki tök mindegy. „ma még a háborúra készül, ki holnapra szebb jövőt ígér” – ez úgy hülyeség, ahogy van. Helyesen: „csak háborúra készül, ki holnapra szebb jövőt ígér”. Amúgy egy zsák BJ közhely, 37 dalból összeollózva.
Valahol távol – hát, ez legalább kerek dal, 10-12 éve nagyobbat szólhatott volna, ma már kissé félénk kapargászása a nagyvezérnek. Persze BT most nem keménykedhetett, hiszen nem lett volna sok ideje újat írni, ha a művésznő nem vállalja be – márpedig nem vállalta volna.
Volt egy jó napom: jó kis kuplé, valamelyik (vagy mindegyik) Halász Judit-dal dallamára, rádiókabaréba egyszer elment volna. A beszari értelmiség indulója.
Hol tévedtél el – ez lehetett volna egy jó dal, de hát „forduljunk el, vagy a széllel szemben menjünk tovább, ahogy a csillag az égen”? Mi van? Most vagy szöveget írunk, vagy a Barátok köztöt nézzük – a kettő egyszerre nem megy.
Nem lát, nem hall, nem beszél – Betonbéla dala, kissé nagyobbat mert álmodni, mint kellett volna, ne vesztegessünk rá sok szót, jelentéktelen. „a lépcsőház csendes, csak a szomszéd fülel” – ezek szerint a szomszéd fülelésének van egy csipetnyi alapzaja.
Csak szállj – a lemez egyik legjobb dala.
Ismeretlen nyár – nagyot nem üt, de tetszik a hangulata.
Hópelyhek – a lemez legjobb dala. Úgy gondolom, ezt Bornai pár évvel ezelőtt írhatta, amikor éppen szeretettel gondolt Zsuzsára.
Dum-duli-dú – ez a kedvencem, a kedvéért 2 percig képes vagyok nem temetni a világot. Meg ezt a lemezt.
Az álomgyár – ez is egy jó nóta, bár az „élménycunamitól” sikítok.
Ahogy állnak a csillagok – ismét egy Halász Judit-dal, eredetileg Kováts Krisztától hallhattuk, megfogalmazhatatlanul jobb hangszerelésben. A szövegbe se kellett volna belejavítani.
Soha ne kérdezd, Ne félj – biztos lehetett volna ezekből jó dal, csak valami szövegírót kellett volna találni hozzájuk. Két vakondtúrásnyi semmitmondás.
Suzanne – ez rendben van, nagyon is, csak hát nem ide készült.
Hát akkor, a hagyományok szellemében, írnék pár sort a lemezről.
Előrebocsátom, hogy iszonyatos lesz.
Olyan az egész, mint amikor egy házibuliban hajnali háromkor a társaság beül az ott felejtett zenekari felszerelés mögé. Ostobán és beszívva csörömpölni kezdenek, odakennek ezt-azt, ami beugrik, mert valamikor, nagyon régen, józanul mint ha már játszották volna. Berángatják, aki arra jár, legyen szó akár a fodrásznál szerzett barátnőről, akár egyszerűen csak valaki valakijének a valakijéről, akiről úgy hírlik, ült már zongora mellett. Vagy állítólag olvasott már egy könyvet. De ha nem ült, ha nem olvasott, az se baj.
És te az ajtón keresztül, a másik szobában hallgatod a kiszűrődő zörejeket. És te kapsz hányingert.
Lehetne tovább ragozni az egészet, mondjuk dalról dalra (vagy mik ezek az izék, amik között mindig van egy kis szünet), vagy mondjuk szereplőről szereplőre, a delírium és a dementia egymáshoz arányított kórisméjének pontos diagnosztizálásával.
Drágám, én itt vagyok, semmi gáz. Tegnap megvettem a lemezt, megnéztem a borítóját, és az alapján felkészültem a legrosszabbra. Most hallgatom éppen -- de erre, erre, hát erre... erre azért nem voltam felkészülve. Voltaképpen idegbajjal határos elkeseredésemben ugrottam fel a topikra.
Nem lehetne valahogy visszavonni ezt a lemezt?
Persze lehet, hogy elhamarkodott vagyok. Még van hátra hét nóta, talán akad közte egy, egyetlenegy, amit érdemes lesz meghallgatni.
Nem értem, miért kéne választani két vehikulum közül. (Egyébként nekem ez testhezállóbb. És kifejezetten kellemetlen, hogy pörög a FB-on a kis földgömb melletti számláló.)
a facebook nekem inkább kocsma, dumálgatásra és linkmutogatásra, ez meg jó lenne például, hogy valaki leírja szépen részletesen, hogy mi a véleménye az új lemezről.
