Helyesek a példáid, kivéve talán Rajkot. Nála szinte biztosra vehető, hogy a Tocsik-ügy miatti valódi felháborodása váltotta ki lemondását. Iszonyú balhét vert ki a pártban, akkoriban több fültanútól egybehangzóan hallottam ezt.
Ami pedig a kötelező-nem kötelező III/III-as létet illeti: az érintettek sokasága nem is tudta, hogy ekként regisztrálták őket. A belbiztonsági tisztek nagyon gyakran csak "fal" jelentéseket adtak le, hogy igazolják munkájukat és annak létjogosultságát. Ezt Végvári őrnagy erősítette meg. Előfordult az is, hogy a munkahelyi pártbizottság "hangulatjelentésének" aláíróját regisztrálták, tudta nélkül. Noha ezek a jelentések az utolsó években igen borúlátóak és kritikusak voltak.
Summa summárum: az érintettek tekintélyes része sem beszervezve, sem megfizetve, sem informálva nem volt.
Esmeg nem ítélkeztem. Csupán kiegészítettem azt, amit írtál. Vásárhelyivel kapcsolatban egyébként újabb adalékot nyújt Kenedi János általad is ismert könyve, a Kis állambiztonsági olvasókönyv. Egyelőre nem idézem be, mert - bár a NapiMao közli - szeretném magam elolvasni.
Voltak azért gyanús lemondások is. Például még 1990-ben volt olyan betegségben lemondott SZDSZ képviselő (neve mindegy) aki állítólag III/III volt és "megbetegedett". Aztán voltak később, amior már megvolt az átvilágítási törvény amikor a lemondókat eleve ezzel gyanúsították meg. (Sose derült ki. pl. Rajk László.)
De az első parlamentben biztosan tudni, hogy az mdf-ben és az FKgP-ben is voltak ilyen személyek. (Az egyik kisgarázda tavaly nyáron - már nem képviselőként - még blokádott szervezett Torgyán ellen. A másikat visszafogadta a sajtó.)
1994-98 között már kevesebb ilyen figura maradt. Tudtommal viszont csak egy szocialista képviselő ismerte be, hogy ő azért mond le, mert lebukott, és kiderült róla. (Nem kellett volna neki, elég lett volna családi okra hivatkoznia.)
Itt sem a név a fontos, hanem az, hogy rajta kívül nem tudok más, ilyen őszinte emberről.
Nem stimmel: Hámorit nem mondatták le, végigcsinálta a 90/94-es ciklust. Utána nem indult. Igaz viszont, hogy a gombnyomás után visszahúzódott vagy inkább visszavonták, de ott volt.
Egy felügyelő bizottság nem foglalkozik hitelkérelmek elbírálásával, jóváhagyásával. Egy igazgatósági tagnál is a többi igazgatósági tag szavaz arról, hogy kaphat-e például lakáscélra kölcsönt. (Persze mindig megszavazzák.) A bank tulajdoni részarányát pedig végképp nem értem, miért kevered ide, ráadásul ne feledd, hogy a kölcsönök folyósításának időpontjában a Postabank még nem volt állami bank, tehát közpénzekről sem beszélhetünk. Csak hogy korrigáljuk a leginkább szemet szúró tévedéseidet, csúsztatásaidat.
A Karancs szálló ügyében viszont egyetértünk, bár szerintem felesleges vizsgálódni, tuti, hogy a Postabank adta a hitelt.
Jogilag SZVSZ egyik sem kifogásolható. De többmilliós kedvező hitelt felvenni és megszavazni a Bokros-csomagot... Hát, khm, hogy is mondjam... nem elegáns.
Jut eszembe: talán ebbe a sorba illeszkedik "Szekeres esete a PostaMacival" is. 100milkós hitel egy hotelért...
Kedves Speaker
Azért itt illik megjegyezni Sándor Lacival kapcsolatban amit And67 említett miszeri t'' Egyébként Sándor László, mint igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tag jogosult lehetett a kedvezőbb feltételekre,
szemben például Herényivel. Vagyis az ő hitele dolgozói hitelnek minősülhet, de olyan buta, hogy nem is hivatkozik erre.
he-he-he)
Bár ennek fényében is elfogadhatatlan. (erkölcsileg!!! ha jogilag nem is kifogásolható)
És akkor még nem esett szó Sándor Lászlóról a népért élő-haló szakszervezeti hősről, aki a Postabank felügylő bizottságában saját maga hagyta jóvá a saját magának kiutalt kedvezményes kölcsönöket a bank tulajadoni részarányának megfelelően - közpénzekből.
Ő aztán a hűtlen kezelők díszpéldánya! Ezután érdemes lenne megvizsgálni, hogy a Salgótarjáni Karancs szálló megvásárlására nem a Psotabank adott-e kölcsönt a kedves rokonának.
Kedves RUNcájsz !
Távol áljon tőlem , hogy mennyekbe emeljem Herényi urat (pár oldallal lejjeb épp ezt firtatom a ''nem fénylik olyan tisztán ez az arany'' hasonlattal) ugyanakkor fenntartom, hogy mégis csak mekülönbeztetett figyelmet (vagy inkább elismerést) érdemel mivel ő volt az EGYETLEN aki lemondott. (paranoid gondolataimnak persze nincs határa ezzel kapcsolatban , hogy mi késztethette még erre a döntésre pl néha mártírnak lenni és elnyerni a választópolgárok szimpátiáját nem is olyan rossz biznisz ugyis minden csak arról szól, hogy még több szavazatot............)
Szerintem olyankor kéne egy képviselőnek (vagy akár közéleti személyiségnek) lemondani, mikor szubjektív előnyökre tesz szert, objektív helyzetéből kifolyóan. Mi biztosan nem kaptunk volna semmilyen kedvezményes hitelt, mert nem vagyunk képviselők. Ők pedig nem azért kapták mert magánemberek (és itt a hiba a magánügy-pártügy dilemmában), hanem mert képviselők. Ha ezt összeházasítjuk a szolgáltatás-ellenszolgáltatás némileg axiomatikusnak tekinthető párosával, úgy bizony korrupcióról van szó. Ha pedig korrumpálódott egy politikus, akkor (jobb helyeken) pá.
Azért mert lemondott, még nem kéne a mennyekbe emelni a komát (Herényi), mivel mielőtt lemondott, mégiscsak korrumpálta magát.
Ha már hallottatok róla akkor bocs, de állítólag létezik egy 200 fős lista, melyben nem csak a szocik, vagy fideszesek, de lényegében az egész politikai élet képviselteti magát. Várom, hogy nyilvánosan megjelenjen, bár azt állítják, hogy ez már tényleg banktitok.
Álmaimban elém tárult egy kép: egy nagy tüzet kéne rakni, köré gyűlni (politikai ellentéteket időlegesen félretéve) és az összes korrumpálódott mókuspofát a tűzre kéne rakni. (szigorúan képletesen értve)
Hát igen kedves BaSand jó kérdés.
Nem tudom. Biztos sok ''irányvonalat'' kellene definiálni, de talán egy csapásvonal tiszta sor lehetne: Nevezetesen mivel minden képviselő egy halom olyan kedvezményben részesül amelyben egy mezei állampolgár nem (mentelmi jog,utazási költs.tér. szolg. lakás estele autó telefon költs.stb nem tudom pontosan de biztos jó sok) amelyek elvileg pont azért vannak kitalálva, hogy nyugodt kiegyensúlyozott körülményeket biztosítson a képviselőnek (megkockáztatom esetleg nehezebben korrumpálható) ahhoz , hogy a szavazók érdekeit képviselje.
Szóval ha valaki ezeken a bonusokon felül is elfogad kedvezményeket magyarán az állampolgárral szemben megkülönbözteti magát (a biztosított juttatásokon felül) akkor azonnal oszolj.
Jó lenne ha nem felejtenék el, hogy ők azért kapják azt a sok jót TŐLÜNK, hogy úgy csinálják a dolgokat, hogy NEKÜNK legyen jó. Jó döntésekkel elérni a mezei állampolgár is minnélm jobb kondiciókkal kapjon hitelt stb hogy ennél a hitel példánál maradjunk.
Összefoglalva MI vagyunk a munkáltatók és ŐK az alkalmazottak. Ez lenne az a gondolat fonal amin elindulnék , ha ki kellene találni, hogy mik azok az esetek amikor küldhetjük a ''selyemzsinort''
Azt a felét a dolognak nagyon könnyű elintézni, hogy ki mondott le. De az, hogy kinek kellett volna - nem egyszerű eset.
Szerinted milyen esemény bekövetkeztekor kell(ene) egy képviselőnek lemondani?
Talán annak lenne igazi hírértke, ha egy olyan listát tennének közzé, hogy kik voltak azok a honatyák akik ''kritikus'' helyzetekben levonták a megfelelő konzekvenciákat és kik akik errre nem képesek. EZ az ami számit a többi csak mellébeszélés meg porhintés. ('én se mondok le mert ő se', 'különben sem én szartam a gatyámba' stb)
Kedves dekóder
Kérdésedben a válasz, amennyiben arról diskurálunk, hogy E-i ill. K-i GYAKORLAT.(ezen van a hangsúly)
Amennyiben az MDF is megtette volna ua ezt akkor beszélhetünk az MDF-ről esetleg kormányzati gyakorlatról (bár itt jegyzem meg ehhez szvsz kellene a Fidesz meg a Kisg. is) addig azonban ez egy ember Herényi Károly érdeme mint ahogy ha egy ellenzéki tenné ua ezt az sem az ellenzék érdeme ill gyakorlat lenne.
Az ilyen emberek mögé kellene ilyenkor homogén tömegként felsorakoznia az állampolgároknak és a hangunkat hallatni.
Ameddig ezt nem tesszük csak reménykedhetünk, hogy lesz egy ember aki megteszi a szükséges lépéseket magától is.
A gyakorlat azt mutatja hogy ezen emberek száma konvergál a nullához és egyelőre nem látok semmi biztató jelet arra nézve, hogy ez változna.
Addig ameddig irásban nincs szabályozva mi ateendő ilyen esetben vagy un. szokásjog ki nem alakul ilyen helyzetekre addig szerintem egyéni érdemekről beszélhetünk csak. Ugyanis ha ő ( Herényi ) nem dönt úgy ahogy akkor vajon az MDF megtette-e volna ezt a lépést Herényivel szemben?
(ez lenne un gyakorlat)
