"A Dél-Afrikai Köztársaság fővárosától, Johannesburgtól pár órányi autóútra lévő Gauteng körzetben, a festői Malapa-völgy egyik karsztbarlangjában megtalált Australopithecus sediba evolúciós szerepe tíz éve eldöntetlen. Megtalálói szerint ez a faj volna az emberi törzsfejlődés egyik hiányzó láncszeme, mások szerint csak egyike a kihalt emberelődöknek.
Az 1992-ben alapított Amerikai Paleoantropológiai Társaság hivatalos folyóirata tavaly decemberben egy teljes számot szentelt annak, hogy újra bizonyítsa: a leletgazdagsága miatt az Emberiség bölcsőjének is nevezett barlangrendszerben 2008-ban felfedezett, 2 millió éve élt hominin (azaz emberforma) faj jelenti az átmenetet a majomszerű emberelődök és a már a modern ember, vagyis a Homo sapiens tulajdonságait is hordozó előemberek között. A lefelé kiszélesedő, tölcsérszerű mellkasforma alapján a maradványok képviselőinek felsőteste inkább egy ma élő csimpánzéra hasonlított, mint a modern emberére. A gerinc alsó fele a hát aljánál azonban már emberszerűen hosszú és hajlékony lehetett, ráadásul a felegyenesedett járás bizonyítékaként számon tartott görbületek is megfigyelhetők voltak rajta. A leletet Bergerék a fentiek alapján egyetlen addig ismert fajhoz sem tudták sorolni, ezért azt állították, hogy megtalálták az Australopithecusok és a Homo-fajok közötti hiányzó láncszemet. Bergerék elméletét az evolúcióbiológusok és a paleoantropológusok egyrésze már a publikáláskor is túlságosan merésznek tartotta. Mindenekelőtt a hiányzó láncszem kifejezéssel volt bajuk. A „missing link” kifejezés szerintük a fajok és a törzsfejlődési időszakok lineáris, hierarchikus leszármazási láncát feltételezi, holott az evolúció bizonyítottan nem a statikus alá-fölérendeltségi viszonyok sorozatából építkezik."
"Többek között 9/11-ről, földönkívüliekről és a laposföld-elméletről kérdezték Tucker Carlson paleokonzervatív médiaszemélyiséget, aki a laposföldes kérdésre azt válaszolta: „Nyitott vagyok bármire. Hogy ne lennék nyitott? Annyi az átverés, a megtévesztés, hogy nem bízhatsz meg a prekoncepcióidban.”
Példaként hozta, hogy már az olyan alapvető, iskolában tanult elképzelésekről is kiderült, hogy hazugságok, mint hogy a történelem előre halad a felvilágosodással és a technológiai fejlődéssel. Itt érdemes zárójelben megjegyezni, hogy bár Tucker a műsorban is szörnyülködött a posztmodernen, azért a felvilágosodás nagy narratívájában való csalódottság, elbizonytalanodás eléggé posztmodern jelenség. „A legalapvetőbb történetek, amelyeket a történelemről, a Földről, magáról a fizikai Földről meséltek nekünk, amely évmilliók óta teljesen megváltozott az éghajlatváltozás miatt, ha mindezt felismerjük, akkor nem is tudom, mi igaz” - mondta Tucker, aki azt sem vetette el, hogy a 9/11 „belső munka volt”, valamint nagyon gyanúsnak tartja, hogy bizonyos földönkívüliekkel kapcsolatba hozott anyagok titkosítva vannak az Egyesült Államokban.
Tuckerék a művészetekről is beszéltek egy keveset. Szerintük manapság nincs jó művészet. Tucker személyesen úgy gondolja, hogy mivel annyira átszövi a világot a hazugság, ezért nem is lehet már jó műveket alkotni. A ronda épületeken is borzongtak egy keveset, és Tucker felvetette, hogy börtönbe kéne zárni azokat, akik a ronda posztmodern épületekkel elrontják a városokat.
A műsorban megbeszélték, hogy az is bizonyítja a létezését a mindent átszövő mélyállamnak, hogy aki „egyszerű kérdéseket” tesz fel bizonyos megkérdőjelezhető eseményekkel kapcsolatban, vagy felhívja a mélyállamra a figyelmet, azt ellehetetlenítik. Ahogy tették azt Tucker esetében is, mikor kirakták a Fox Newstól. Olyannyira el van lehetetlenítve, hogy vígan posztolja a 20-90 milliós nézettségű videóit X-re.
A paleokonzervatív - Trumpot privátban gyűlölő, nyíltan promózó - Tucker idén nyáron volt az MCC vendége, ahol szintén terjesztette az igét: „Kezdd azzal az alapvetéssel, hogy óriási léptékben hazudnak neked. Nem egy ember, hanem emberek hálózata, akik - tudva, tudatlanul - közösen dolgoznak azon, hogy olyan dolgokat mondjanak, amik nem igazak. És nem csak, hogy nem igazak, hanem az igazság szöges ellentétei” - tanácsolta a fiataloknak Tucker, akinek Orbán Viktorral készített interjúját Trump gyakran idézgeti - olykor a török elnökkel keverve Orbánt -, mivel a magyar miniszterelnök Trumpban látja amerika egyetlen lehetséges útját."
A hiányzó evolúciós láncszem sejteti, hogy volt némi beavatkozás. Vagy humanoid földönkívüli űrmatrózok javították a géneket vagy a gondozóink szereltek rajta. 👽 vagy ki tudja, fogjuk rá a kozmikus sugárzás okozta mutációkra... 🤓
Az érdekes kérdés, h melyik gyártott/fejlesztett, és melyik "developed by Darwin process" -jó öreg hagyományos biológiai fejlődés/ter.észetes kiválasztódás.
Aztán egy idő után a két kategória összemosódik úgy is.
(Úgy mint a teória, hogy az emberi faj is fejlesztett-e vagy nem.)
In this episode, Jeremy and George review the plusses and minuses of the political infighting in Congress, why the fight will almost certainly continue, what might comes next, and check in with Liberation Times editor/publisher Chris Sharp, whose hard-hitting coverage of the disclosure legislation names names and identifies the opposition in stark terms.
"Bármit is jelentsen, hogy ismeretlen faj. Kiderült az is, hogy Neil deGrasse Tysonnak felajánlották, hogy személyesen vizsgálja meg a testeket – de ő ezt a lehetőséget visszautasította. Elmondjuk, hogy miért, és hogy ez miért jelentheti a mexikói UFO-múmia vita bizonyos fokú lezárását. Hogy Jaime Maussant minek titutáljuk – ufológusnak, tényfeltáró újságírónak, kóklernek, holdkórosnak – az hozzáállás kérdése, két dolog biztos vele kapcsolatban: egyrészt ő mutatta be ezeket az érdekes (és az “érdekes” alatt enyhén komikust értünk) megjelenésű tetemeket a mexikói kongresszusban még tavasszal:
Másrészt 2015-ben már bemutatott egy “idegen-maradványt”, amiről később kiderült, hogy egy valójában egy kétéves őslakos gyermek holtteste volt. Akkor a másik ufológus, Maussan korábbi társa, Tony Bragalia egy nyilvános posztban bocsánatot is kért a kétéves őslakos gyermektől, hogy a földi maradványaiból szenzációt csináltak. Maussan ilyen lehetőséggel nem élt.
Na de persze a múmiák nevetséges megjelenése önmagában nem cáfolja, hogy “idegenek” lennének (ami alatt értsünk most egy nem emberi, de fejlett intelligenciát), hiszen Maussan is csak abból tud főzni, ami akad a konyhában – ha pedig tényleg így néztek ki, akkor nincs mit tenni. Ráadásul az egész múmia-ügy elkezdett idővel bonyolultabbá is válni: kiderült például, hogy röntgen és CT-vizsgálatok alapján mégsem manipulálták a mexikói “idegen múmiák” testeit, pedig korábban ezt többen is feltételezték.
Az akadémikusok és a régészek egyik elmélete ugyanis pont az volt, hogy a maradványok valójában mumifikált emberi testek. Ez a teória nem is állt épp agyaglábakon, tekintve, hogy az említett őslakos gyermek holtteste épp ilyen manipuláción esett át – aminek az etikai vonatkozásai sem épp elhanyagolhatóak egyébként.
Ugyanakkor némi árnyat vetett ezen bejelentés tudományos tekintélyére, hogy ezt a vizsgálatot ugyanaz az orvos vezette le, aki Maussan társa is volt a kutatásban, és vele együtt vett részt a mexikói kongresszusnak szánt, David Lynch filmeket idézően rendkívül szürreális és abszurd meghallgatáson.
A mexikói szappanopera az ügyben pedig folytatódik, hiszen mint arról a Daily Mail cikke beszámolt, nemrég Maussan és csapata DNS-elemzést végzett a maradványokon, és az állításuk szerint a tetemek DNS-ének 30 százaléka ismeretlen fajtól származik. Az igazi újdonság őszhöz képest tehát ez a megjegyzés az általunk beazonosíthatatlan fajról, amely a DNS 30 százalékát adja. (Természetesen felmerül a kérdés, hogy honnan érkezett az ismert 70 százalék, erről azonban nem szól a fáma.)
A tetemek erős csontokkal rendelkeznek, foguk nincs, és akad a testükben titokzatos, ritka fémekből készült “implantátum”. A szénalapú kormeghatározás alapján a Clara és Mauricio becenevű lények 1000 évesek lehetnek.
A szakértők megerősítették, hogy a testek valódiak, azt viszont Maussannal ellentétben nyíltan már nem mondták ki, hogy földönkívüliek lennének. A San Luis Gonzaga Nemzeti Egyetem levele szerint (amit 11 kutató jegyez) emberi beavatkozás nem történt a múmiák esetében, de a szakértők már nem részletezték a maradványok lehetséges eredetét.
Arról már többen is beszéltek, hogy ez az “ismeretlen DNS” önmagában is furán hangzik, hiszen a DNS a földi élet jellemző információhordozó óriásmolekulája, örökítőanyaga – ha úgy tetszik. Azt azonban semmi okunk feltételezni, hogy épp a miénkhez hasonló, azzal kombinálható, de mégis idegen DNS fejlődne ki egy másik bolygón, egy másik csillagrendszerben vagy bárhol a Földön kívül. Ám hogy mi a gond ezzel az egész prezentációval, illetve az azt körülvevő eljárással, azt a legjobban talán az ismert tudós és tudomány-magyarázó Neil deGrasse Tyson foglalja össze:
Tysont a bevallása szerint meghívták Mexikóba ellenőrizni a testeket, ám ő a lehetőséget visszautasította. Miért? Nagyon egyszerű a válasz: mert Neil deGrasse Tyson asztrofizikus, nem pedig biológus. Szerinte ilyenkor a megfelelő eljárás az lenne, ha a világ minden tájáról verbuválnának elismert szakértőket, nem is keveset – többet, mint hármat – akik hosszan és alaposan tanulmányozhatnák a testeket.
Tyson hozzáteszi azt is, hogy “UFO-múmiákhoz” képest jóval jelentéktelenebb tudományos problémák esetén (akár olyanok esetén is, melyekről a sajtó sem ír, annyira nem érdekelnek senkit) is brutálisan szigorú tudományos módszertan és megközelítés létezik az elméletek tesztelésére a vizsgálatok elvégzésére és egyebekre. Ha pedig valaki előrángat a szekrényből ilyen testeket, arra ezek az elvárások és követelmények csak fokozottan érvényések – ami talán egyfajta zárótézisét is adhatja az egész cirkusznak. Ha ugyanis elfogadjuk Neil deGrasse Tyson szavait (és semmi okunk, hogy ne tegyük), akkor amíg egy ilyen, valóban komolyan vehető, nemzetközi vizsgálat le nem zárul, a mexikói UFO-múmiák elsősorban mém-alapanyagok, nem pedig az idegen élet szájtátásra késztető bizonyítékai."
"Az Office of Global Access (OGA) – a CIA egyik szárnya – 2003 óta központi szerepet játszik az idegen űrhajók begyűjtésében – állítja több forrás is. Eddig legalább kilenc „nem emberi járművet” talált meg az Egyesült Államok kormánya világszerte, melyekből néhány tönkrement ugyan, de kettő teljesen sértetlenül került elő.
Évtizedeken át a CIA egyik szárnya, az Office of Global Access (OGA) szervezte meg állítólag a lezuhant UFO-k visszakeresését világszerte, amint azt több névtelen forrás közölte a Daily Mail-lel. Ezek a bennfentesek azt állítják, hogy az Egyesült Államok kormányának az OGA közreműködésével 2003 óta legalább kilenc „nem emberi járművet” sikerült visszaszereznie, amelyek közül néhány megsérült ugyan a zuhanás következtében, kettő viszont teljesen sértetlenül került elő.
Az állítólagos UFO-kereső küldetéseket ismerő források szerint az OGA, amely a CIA Tudományos és Technológiai Igazgatóságának része, valamiféle rendszert alkalmaz az álcázott UFO-k észlelésére.
Az elmondások alapján az OGA ezt követően különleges katonai egységeket küld a lezuhant vagy leszállt járművek begyűjtésére. A korlátozott globális területekhez való hozzáférésről ismert OGA a bennfentesek szerint nemcsak a hagyományos küldetéseket irányította (pl. lezuhant műholdak, katonai eszközök visszaszerzése), hanem az UFO-k titkos visszaszerzését is, majd ez utóbbiakat gyorsan áthelyezte a hadseregtől magánkézbe a titoktartás érdekében. Mivel ez utóbbi szervezeteket nem kötelezik a törvények a részletes dokumentálásra.
Chuck Schumer, a szenátusi többség vezetője törvényjavaslatot terjesztett elő, amelyet később el is fogadtak, és amely lehetővé teszi „ismeretlen eredetű, visszanyert technológiák és a nem emberi intelligencia biológiai bizonyítékainak” nyilvánosságra hozatalát. OGA
2016 decemberében a National Archives and Records Administration (NARA) által közzétett dokumentumokból kiderült, hogy a Globális hozzáférési Hivatal (OGA) a CIA 56 irodájának egyike. Az OGA főnöke és helyettese a teljes hírszerző ügynökség 286 igazgatói szintű tisztviselője közül kettő. A CIA által 2015 októberében közzétett besorolatlan szervezeti diagram az ügynökség „Tudomány és technológia” szárnyán belüli kilenc iroda közé sorolta az OGA-t.
Jeffrey Richelson, a néhai CIA-szakértő az ügynökségről szóló, 2016-os könyvében azt írta, hogy az OGA 2003-ban indult. Richelson idézte a CIA leírását, amely az OGA-t olyan entitásként jellemezte, amelynek célja, hogy “egyesítse az elemzést, a technológiát és a szakmaiságot, hogy a legnehezebb célpontokat támadják, és világszintű begyűjtőképességet biztosítsanak”.
Ez utóbbi furán hangzó kitétel, tehát a globális “begyűjtőképesség” arra utal, hogy az OGA onnan is képes eszközöket visszaszerezni, ahová Amerika hivatalosan nem is juthatna el – például az ellenséges vonalak mögül. A különleges erők szerepe
A Daily Mail-nek nyilatkozó két forrás szerint ezen cél biztosítása érdekében az OGA együttműködik a különleges műveleti erőkkel, köztük a SEAL csapatokkal vagy a Delta Force-szal, amelyek a Pentagon Közös Különleges Műveleti Parancsnoksága (JSOC) alatt működnek, valamint olyan nukleáris fegyverekkel foglalkozó szakértőkkel, mint a Nukleáris Vészhelyzeti Támogatási Csoport (NEST) a lezuhant vagy leszállt azonosítatlan vízi járművek visszaszerzése érdekében. Egy forrás azonban, aki ismeri a Kongresszusnak készült, az állítólagos UFO-visszaszerzésekkel kapcsolatos összefoglalókat, azt állította, hogy a NEST nem vett részt ezekben a műveletekben, amely állítást az ügynökség szóvivője is megerősített.
A Daily Mail kérdésére válaszolva a JSOC szóvivője írásos nyilatkozatot adott, amelyben kijelentette:
“Nincs semmim az Ön számára ezzel kapcsolatban.”
A SEAL-csapat egy korábbi tagja azonban elismerte a lapnak, hogy részt vett a CIA által koordinált, nagy értékű ellenséges fegyverek visszaszerzésére irányuló hadműveletekben, és megjegyezte, hogy a bajtársai részt vettek olyan küldetésekben, amelyek során látszólagosan nagyon fejlett technológiát kerestek – amely ugyanakkor nem feltétlenül földönkívüli technológia volt.
Az ex-SEAL operátor megerősítette a Daily Mail-nek, hogy a CIA által irányított, fontos technológiák visszaszerzésére irányuló küldetések a különleges erők bevetésével “biztosan történnek”. Ez önmagában természetesen nem jelenti, hogy ilyen műveletek során valóban begyűjtöttek volna nem emberi technológiát is.
Mi történik a roncsokkal?
A bennfentesek szerint az UAP-ok roncsai vagy anyagi maradványainak a begyűjtését követően a CIA-iroda gyakran átadja azokat elemzés céljából űrrepülési magánvállalkozóknak. Ez a lépés lehetővé teszi, hogy az anyag kikerüljön a szigorú kormányzati ellenőrzések alól, és ehelyett részesüljön az üzleti titkokat megillető védelemből.
Amint az egyik forrás, aki ennek kapcsán részleteket is megosztott a Kongresszussal, a Daily Mail-nek kifejtette:
“A CIA a portfóliómenedzser vagy tulajdonosa az UAP begyűjtési műveleteknek.”
A roncsokkal két dolog történhet a nyilatkozatok szerint: ha tartalmaznak radioizotópokat, akkor az Energiaügyi Minisztérium Nemzeti Laboratóriuma vizsgálja ezeket, ha nem, illetve amennyiben épségben maradt járművekről van szó, úgy ezek a repülőgép-védelmi ipar vállalataihoz kerülnek.
Számos forrás beszélt arról is, hogy az ezekben a programokban részt vevő személyek nem biztos, hogy tudatában vannak annak, hogy nem emberi eszközökkel foglalkoznak, tekintettel a fokozott biztonsági intézkedésekre és az információk e szigorúan titkosított kezdeményezéseken belüli felosztására.
Miért nem tud senki semmit?
Ha mindez igaz, úgy azért ismerik csak relatíve kevesen ezeket a programokat, mert egyrészt ezek gyorsan kikerülnek az állami fennhatóság alól, másrészt olyan szinten felosztják a munkafázisokat, hogy az ezt elemző szakemberek mindegyike sem tudja feltétlen, hogy min is dolgozik éppen. Mindez pedig kiegészül – pontosabban erre épül rá egy példátlan mértékű titoktartás.
Ez utóbbira példa, hogy 2021-ben a szenátusi többség néhai vezetője, Harry Reid elomondta a New Yorker-nek, hogy a Lockheed Martin, a vezető védelmi vállalat azon magánvállalkozók közé tartozik, akikre potenciálisan földönkívüli roncsokat bíztak.
Reid, az úgynevezett „Gang of Eight” tagja – ami magyarul kábé nyolcak bandáját jelenti, de ez nem egy Tarantino-film gonosztevőire vonatkozik, hanem a vezető törvényhozók olyan válogatott csoportjára, akik hozzáférnek a rendkívül bizalmas információkhoz, amelyek túl érzékenyek ahhoz, hogy akár a Kongresszusban széles körben ismerjék őket. Reid pedig azt az információt hozta nyilvánosságra, hogy évtizedek óta tudomása van arról, hogy a Lockheed birtokában vannak ilyen visszaszerzett anyagoknak.
Befolyásos pozíciója ellenére azonban még Reid is akadályokba ütközött az állítólagos programok kapcsán. Ahogy a magazinnak elmagyarázta:
“Emlékszem, megpróbáltam megszerezni a Pentagon titkos engedélyét, hogy elmenjek megnézni a dolgokat. Ezt nem helyeselték.”
Magyarán nyolcak bandája ide vagy oda, a magánvállalatok titkaihoz még Reid sem fért hozzá.
Hol tart az UFO-törvény?
A szenátus vezetője, Schumer támogatott tehát egy olyan törvényjavaslatot, amely egy elnöki szintű jogosítványokkal rendelkező felülvizsgálati testület létrehozásáról szól, amelynek célja az Egyesült Államok kormánya által birtokolt nem emberi járművek vagy akár biolgiai anyagok feltárása és akár titoktartáson kívül helyezése.
A törvény megkövetelné minden kormányzati szervtől, hogy átadja az „ismeretlen eredetű technológiák és a nem emberi intelligencia biológiai bizonyítékait” egy szakértői testületnek, amely ezután dönthet úgy, hogy nyilvánosságra hozza az információkat.
A Szenátus már megszavazta Schumer törvényjavaslatát, ha pedig ezt a Képviselőház is elfogadja, úgy mindez a 2024-es évi katonai kiadásokról szóló törvény módosításaként hatályba lép.
A NewsNation értesülései szerint viszont akadnak pletykák, melyek alapján már most folyik ennek a tövénynek a jelentős felhígitása – különös tekintettel arra, hogy minden NHI-technológiát és biológia mintát, amely magánszervezetekhez került, át kell adni az amerikai kormánynak. Az NHI a tervezetben a Non-human intelligence – vagyis a nem emberi intelligencia rövidítése.
Annak ellenére, hogy a tervezet nagyon erős kétpárti támogatást élvez, vele szemben az ellenállást jelenleg Michael Turner republikánus politikus vezeti. A NewsNation ennek kapcsán röviden meg is szólaltatta a politikust, aki szerint a tervezet el fog bukni, de azt tagadta, hogy ő aktívan ezen tervezet ellen dolgozna – szerinte csak egyszerűen rosszul fogalmazták meg az egészet.
Mások szerint a tervezetnek lesz egy szenátusi és egy képviselőházi változata, és a végleges változat e kettő elegyéből születik majd meg."
"Az elképzelt földönkívülieket nagyon sokáig pici, nagy szemű, zöld, esetenként talán szürke lényekként ábrázolták, már az ufóőrület hajnalán, a roswelli incidens után közvetlenül is. Egyes kutatók szerint ez az elképzelés egészen a 12. századig vezethető vissza, és eredetileg semmi köze nincs a földönkívüliekhez, sokkal inkább egy brit népmeséhez.
Az úgynevezett woolpiti zöld gyerekek meséje Anglia 12. századi, Anarchia néven emlegetett időszakára vezethető vissza, amikor I. Henrik lánya, Matild és Blois-i István versengtek a trónért. Ebben az időben Woolpit, a nevét a farkascsapdáiról kapó suffolki település, arról vált híressé, hogy 1150-ben a csapdák mellett a helyiek két zöld bőrű, idegen nyelven beszélő gyerekre bukkantak, akik zavartnak és ijedtnek látszottak.
Ralph of Coggeshall akkori írásai szerint a gyerekeket később Sir Richard de Calne közeli házába vitték, aki étellel kínálta őket, de egyszer sem fogadták el. Néhány napig éhen maradtak, majd a kertben véletlenül zöldbabra bukkantak, amit megettek, egyenesen a földből.
A mese szerint a gyerekek évekig a férfival maradtak, ő pedig lassan hozzászoktatta őket a többi ételhez is, ezzel egy időben azonban a bőrük folyamatosan veszített a zöld színéből. De Calne lassacskán angolul beszélni is megtanította a fiatalokat, akik elmondták, hogy Szent Martin földjéről érkeztek, és nem tudják, hogyan kerültek Woolpitbe, csak annyit, hogy furcsa hangot hallottak, majd a falu mellett találták magukat.
A legvalószínűbb magyarázat, hogy a woolpiti gyerekek olyan flamand bevándorlók gyerekei voltak, akiket István vagy talán II. Henrik király ölt meg. A gyerekek elveszve, összezavarodva és szüleik nélkül kerülhettek Woolpitbe, ahol eleinte csak anyanyelvükön, flamand nyelven beszéltek. A bőrük akár az alultápláltságtól is bezöldülhetett.
Az Encyclopedia of Science Fiction szerint a „kis zöld ember” terminológiát akár a tündérek leírására is használhatták régen, de szélesebb körben most már a tudományos-fantasztikus területen a földönkívülieket jelölik vele, eleinte főleg a marslakókat, hiszen az újságokban ezt népszerűsítették az 1940–1950-es években. A kifejezés viszont már Matthew Lewis The Little Green Man: A German Story (A kis zöld ember: Egy német történet) című, 1801-ben megjelent költeményében is gyakran megjelenik, aminek kis zöld embere egy nemkívánatos, valószínűleg természetfeletti betolakodó. A kifejezést a manókra is alkalmazták korábban, Caesar Otway Sketches in Ireland(Vázlatok Írországban) című, 1827-ben megjelenő könyvében is így szerepelnek.
Egy korai kis zöld földönkívüli megjelenik Charles Battell Loomis Green Boy from ’Hurrah’ (Zöld kisfiú Hurrah-ról) című, 1899-es történetében, ami – talán nem meglepő – egy zöld kisfiúról szól, aki a Harrah bolygóról érkezett. De a tudományos-fantasztikus művekben a zöld emberkék jöttek már a Holdról, a Marsról és a Vénuszról is. G. Herb Palin 1907-ben megjelenő történetében már „tíz kicsi zöld emberről” ír, akik a Holdról jöttek, és zöld, bár korántsem kicsi emberek jelennek meg Edgar Rice Burroughs A Mars hercegnője című művében is.
Fredric Brown népszerű tudományos-fantasztikus regénye, az 1955-ös Martians, Go Home (Marslakók, mars haza) megerősítette a kicsi, zöld bőrű idegen megszállók gondolatát, amik inkább irritálók, mint veszélyesek. Brown kis zöld emberei ahelyett, hogy halálos csatákat vívtak volna a földiekkel a globális uralomért, inkább bosszantó és kínos csínyekkel idegesítették az embereket. Orson Welles Világok harca című műve rádióadásának 1938. októberi megjelenése idejére a kifejezés már összeforrt a földönkívüliek ábrázolásával. A kis zöld lények a tévében végül 1965-ben debütáltak, a Flintstone család című rajzfilmben. A LiveScience által megszólaltatott popkulturális szakértő, Brooks Peck szerint a kis zöld lényeket az idők során azért kötöttük össze az ufókkal, hogy ne egy megfoghatatlan, fenyegető jelenségről beszéljünk, tudjuk őket humanizálni. Olyan szerepeket aggattunk rájuk, amik tükrözik az emberiség egyes aspektusait és azt, hogy kik vagyunk valójában.
A tudományos-fantasztikus könyvekben, filmekben, sorozatokban nemcsak ezek a zöld lények, hanem különféle más földönkívüli-ábrázolások is megjelennek, Peck szerint mindegyikből érdemes tanulnunk. „Néhányuk az emberiség egyik oldalát, viselkedését erősíti fel” – magyarázza. Ez lehet a bajkeverés és a csintalanság például, ahogy a Martians, Go Home kis zöld emberkéinél is látható. Más karakterek a gyermeki ártatlanságot és csodálatot testesítik meg, ilyen például E. T., aki nem tartozik ugyan a kis zöld lény kategóriájába, mégis jellegzetes ufóábrázolás. Mások az emberiség sötétebb oldalát képviselik: elég az Alien-filmsorozat könyörtelen lényeire vagy a Star Trek portyázó klingonjaira gondolni.
Érdekes, hogy a „kis zöld emberke” kifejezést azok, akiket saját bevallásuk szerint raboltak már el földönkívüliek, vagy láttak már ilyen lényeket, nagyon ritkán használják. Egy híres eset, amikor viszont igen, 1955. augusztus 21-én történt Kentucky délnyugati részén, Hopkinsville-ben: nyolc felnőtt és három gyerek jelentette a helyi rendőrőrsön, hogy furcsa, világító szemű, alacsony, zöld lényeket láttak a földjükön.
A „kis szürke humanoidok” viszont az Egyesült Államok összes földönkívüli emberrablásról szóló jelentésének 43 százalékáért, Ausztráliában pedig az elrablások 50 százalékáért felelnek. Kanadában az ilyen jelentések 90 százaléka szürke kisemberekről szól."
"A Lockheed Martin Skunk Works fejlesztőcége a 80. évfordulóját ünnepli, és ezen alkalomból egy olyan reklámanyagot tettek közzé, amelyben többek közt egy farokrész nélküli, emberes taktikai repülőgép-koncepciót is bemutatnak. Habár a hirdetés természetesen nem mutat be tikosítottnak minősített terveket, a feltevések szerint viszont az már látható, hogy a Lockheed milyen irányba indult el a Next Generation Air Dominance (NGAD) vadászgép kapcsán. A reklámban látható koncepció ugyanis több párhuzamot is mutat a korábbi, NGAD-hoz kapcsolódó posztokkal. A Lockheed Martin alá tartozó Skunk Works fejlesztőcég az adott korszak legmodernebb repülőgép terveiről híresült el. Most pedig a vállalat egy marketingkampánnyal emlékezik meg fennállása 80. évfordulójáról. A legújabb promóciós videóban egy farok nélküli, emberes taktikai sugárhajtású koncepciót is bemutatnak, amely illeszkedik a New Generation Air Dominance (NGAD) kezdeményezéshez, amely jelenleg a neves tervezőcég fókuszában áll, és Amerika következő generációs légifölény vadászgépe lesz – számol be róla a The War Zone. A videót lentebb lehet megnézni: Természetesen a Lockheed sem fog minősített terveket közzétenni egy ilyen online promóciós videón keresztül, ám a felvillantott koncepció mégis némi betekintést enged abba nagy vonalakban, hogy a cég miként képzeli el az NGAD-ot. Mint azt a The War Zone (WZ) megjegyzi, a dizájnban visszaköszönnek a korábbi, NGAD-dal kapcsolatos rejtélyes bejegyzések, többek közt egy júliusban közzétett vonalrajz is. A koncepció láttán épp ezért a WZ cikke summáza, hogy az eddigiek alapján mi sejthető az NGAD program jelen állásáról.
A jellegzetes „stinger” hátsórész az egyhajtóműves, 2D kipufogórendszerre utal, amely az F–22-re emlékeztet, de alsó ajakhosszabbítással rendelkezik. Ez a tervezési választás az alacsonyan bevethető repülőgépek jellemzőihez igazodik, mivel hatékonyan minimalizálja az infravörös jelet, és megkönnyíti a kipufogógáz aktív hűtését is. A tolóerő-vektorálás lehetséges beépítése (ami azonban nem biztos) alapján a fejlesztési cél az “extrém manőverezőképességen” is túlmutat.
A belső törzs domborulatai érdekes kérdéseket vetnek fel, akár stíluselemként, akár funkcionális módosításként szolgálnak a belső térfogat növelése érdekében a teljesítmény vagy a rejtett képességek veszélyeztetése nélkül. A renderelés jelentős eltérésre is utal – a hagyományos egypilótás konfiguráció helyett ugyanis nagyobb fülkerész látható, amely két fős legénység befogadására is alkalmas lehet. Annak ellenére tehát, hogy az NGAD az automatizálásra és a mesterséges intelligenciára helyezi a hangsúlyt, a személyzet második tagja aláhúzza e repülőgépek előrehaladott harckezelési csomópontokként betöltött szerepét. Magyarán a legénység második tagja valószínűleg elsősorban erre a rendszerek közötti kapcsolatra, adatmegosztásra és a taktikai, valamint stratégiai programok közötti egyűttműködésre koncentrálhat, tehát nem (kizárólag) egy tradicionális értelemben vett vadászpilótáról lehet szó.
Maga a fülke egyébként még a korábbi egypilótás konfigurációk esetén is hangsúlyozta a lopakodó és aerodinamikai hatékonyság iránti elkötelezettséget, és bár a mostani koncepció tiszta Star Wars, azért ez még messze nem biztos, hogy az NGAD végső megjelenése lesz – hiszen ez még tovább változhat a tervezés során.
A promóciós videó másik érdekessége egy UCAV-szerű (unmanned combat aerial vehicle/legénység nélküli harci légi jármű) eszköz feltűnése, amely arra utal, hogy a Lockheed az új generációs pilóta nélküli rendszerekben is komoly jövőt lát a következő generációs tervek kapcsán. A drónok „elosztott csapatára” helyezett hangsúly alapján ezen légi eszközök együttműködése fogja meghatározni a jövő harctereit.
A Skunk Works a Lockheed Martin Advanced Development Programs (ADP) hivatalos elnevezése, amely korábban Lockheed Advanced Development Projects néven volt ismert. A Skunk Works története a P-38 Lightning-gel kezdődött 1939-ben, amit a P-80 Shooting Star következett 1943-ban. A Skunk Works mérnökei később kifejlesztették az U-2-t, az SR-71 Blackbird-öt, az F-117 Nighthawk-ot, az F-22 Raptor-t és az F-35 Lightning II-t – ez utóbbit több ország légierejében használják."
"Több helyi lakos is a minnesotai Beltrami megyében az égen látható fényes villanásról és hangrobbanásról számolt be múlt héten hétfő este. A NASA és egy helyi asztrofizikus professzor egy repülőtéri felvételeken rögzített „vízszintesen” haladó objektumot vizsgál – a meteorit-szakértő szerint az objektum valószínűleg hűtőszekrény méretű, és nagy sebességgel haladt. Annak ellenére, hogy több elmélet is kering, továbbra sem világos, mi történt pontosan. A minnesotai Beltrami megyében egy 80 kilométeres körön belül több helyi lakos is arról számolt be, hogy a múlt héten fényvillanást láttak az éjszakai égbolton, amit erős “hangrobbanás” követett – számol be róla a Daily Mail. Az esemény kivizsgálására a NASA csillagásza és egy helyi asztrofizikus professzor vizsgálatot kezdeményezett. Az esetet három videó is megörökítette: az egyik egy nymore-i magánlakásból, a másik pedig a Bemidji regionális repülőtér kamerájával készült – ez utóbbi rögzítette a fényes villanást és a gyors csíkot. A NASA az utóbbi videót vizsgálta, amelyen egy vízszintesen haladó objektum látható az éjszakai égbolton.
Egy meteoritspecialista szerint a körülbelül hűtőgép méretű objektum 48-210 ezer km/h sebességgel hatolt a légkörbe. A Beltrami megyei katasztrófavédelem szerint azonban nem meteor okozhatta a jelenséget, mivel a hangrobbanás túl közel volt a talajhoz. Ha mégis meteor lett volna, annak becsapódása ilyen körülmények esetén jelentős károkat okozott volna – ami tehát szerencsére nem történt meg. Ezzel ért egyet Juan Cabanela, egy helyi fizikus, aki a Daily Mailnak úgy nyilatkozott, hogy a körülmények miatt szerinte sem metorról lehet szó – legalábbis nem egy átlagosról.
A lehetséges magyarázatok kapcsán több minden felmerült – prózai ok lehet, ami magyarázná azt is, hogy a robbanás miért hallatszott olyan közel a talajszinthez, hogy az elektromos hálózat egyik transzformátora robbant fel – a helyi szolgáltatók ugyanakkor nem számoltak be ilyen esetről. A repülőtéri felvételek kapcsán felmerült az is, hogy a különös fényjelenséget valójában egy, a kamera előtt nagyon közel elrepülő rovar okozhatta, ami a közeli reflektorfény miatt tűnt fényes objektumnak – eszerint tehát a videók nem feltétlen ugyanazt a jelenséget örökítették meg.
Craig Zlimen, a Minnesota Meteorites tulajdonosa szerint viszont a meteorit-hipotézist is korai lenne még elvetni – szerinte egyébként, ha tényleg meteor okozta a jelenséget, úgy ez az objektum rendkívül értékes lehet méghozzá nem csak tudományos szempontból, de jó öreg zöldhasúakban mérve is. Zlimen elmondása alapján ugyanis Minnesota teljes területén mindössze kilenc meteorit ismert, amelyek mérettől függően grammonként több ezer dollárt is érhetnek. Az elefánt a szobában az ilyen jelenségek kapcsán az UFO, földönkívüli és egyéb egzotikus magyarázat, ami miatt Mulder ügynök feltűnne a környéken. Ilyesmit azonban nem vizsgálnak, mivel a radarellenőrzések és a Meteorológiai Szolgálattal folytatott konzultációk alapján nincs bizonyíték légi objektumra, így a hatóságok inkább a szó szerint földi eredetű magyarázat felé hajlanak. A Bemidjitől nyugatra található „teljes égbolt kamera” (ez tehát az esetről készült harmadik felvétel) szintén nem észlelt egyetlen meteort sem, ami tehát azt a magyarázatot erősíti, hogy bármi is történt, az inkább valamiféle földi, semmint égi esemény lehetett."
Kíváló arra, hogy miképpen érdemes elemezni egy megfigyelést. Hogyan lehet kiszúrni, hogy milyen mindennapi magyarázat lehet egy-egy esetnél, illetve, hogy melyek azok a jellemzők, amik miatt gyanús lehet.
For all of human history, we've both hoped and feared the possibilities that would arise from "first contact" with aliens. However, despite much wishful thinking, no scientific evidence for their presence has ever appeared.
Harvard astronomer Avi Loeb has been claiming for years that alien space probes are flying throughout the galaxy, claims that one smashed into Earth in 2014, and believes he's found evidence for this on the seafloor.
However, Loeb is opining not only far beyond the limits of his own expertise, but well outside of what the data indicates. New research has shown these "spherules" aren't alien technology; they're coal ash from human activity since the industrial revolution.
