A női gondolkodásommal.(Biztos ismeritek, ez az a fajta csapongó beszélgetés, amikor teljesen asszociatív módon vált témát az ember)Ezt a csajok egymás között kiválóan tudják művelni, de ha egy pasi meghallja, (pláne ha vele beszélnek ily módon) idegrohamot kap. Ellenben én megőrülök attól, mikor a párom olyan dolgokat tud jobban, amiket még soha nem csinált, én pedig naponta. (Sokkal jobban tudja pl., hogyan kell ablakot mosni, igaz még életében nem vetemedett ilyesmire.)
Na ja. Műszaki cikkek. Én szívesen megyek oda, főleg, ha van rá némi valós esély, hogy venni is fogunk valamit. Egyébként a férfiak attól kapnak a leginkább frászt, ha a nők nézelődnek, netalán alkudoznak, kritizálnak, válogatnak, és a fickók tudják, hogy nem fognak venni SEMMIT, mert nincs is a hölgyeménynél pénz.
Lányok! Fogadjunk, hogy majdnem mindenki "öltözteti" a párját.
- Jaj, drágám, már megint képes voltál barna nadrághoz szürke inget venni, vedd fel inkább azt a csíkosat!
- Ez a nyakkendő egyszerűen borzalmas ehhez az inghez. Annyi nyakkendőd van, csak ezt vagy képes hordani?!
- Ez a pullover egy kicsit topis. Mégiscsak vacsorázni megyünk, nem vennél fel valami mást?!
No az életből ollózva még néhány apróság:
- Öltözködés-elindulás: a Kedves falra mászik, ha megkérdezem, ma milyen nyakkendőt vegyek fel. Az ő csiga lassúságú készülődése pedig engem irritál.
- A vásárlásait nem bírom idegekkel, és ez meg is látszik rajtam, amivel sajnos szintén felidegesítem.
- Nehezen viseli, ha megkérdezi mi a véleményem egy ruháról stb. és megmondom. hogy szerintem pocsék. Tuti, hogy neki az tetszik a legjobban.
- Vendéglőben stb a baráti beszélgetések alatt szikrát szór a szeme, ha az egy két pohár italnál többet fogysztok.
Ez egy újabb adag. Közel sem teljes a kör, de így is elrémisztő! És ezek ellenére még együtt vagyunk. Egy oroszlán és egy halak. Kész csoda. ):-D
Hoppá, ennek kicsit ámenszaga volt, remélem még nincs lezárva a téma.
Roppant tanulságos, annyi szent, sőt jónéhány bevált viselkedés eszembe sem jutott, amikor nyitottam. Főleg a vásárlás. Én cikkenként (pl. ruha) kb. 20-30 perc után fásulok, utána minden bajom van, egy-két műszaki bolttal lehetne vigasztalni, de furcsamód a Kedves szerintem feleakkora érdeklődést sem mutat a jobbnál jobb kütyük, mint én a női izék iránt. Innentől paff, örülnek a vendéglátósok, szerintem őkelme lepaktált a női ruhaüzletek mellett található kávézókkal...
Persze biztosan elfogult vagyok egy cseppet.
Meséljetek, kíváncsi vagyok!
Engem azzal lehet felhúzni, ha egy áruházban két pár zoknit, vagy hasonló fontos dolgot fél óráig válogat Őnagysága.
Ha megszólom valamiért, általában hallgatásba burkolódzott, de egy idő után kiderült, hogy azt én bírom tovább...
Egyébként, kedves publikum, szerintem ezzel mindenki úgy van, hogy nehéz, nagyon nehéz, szörnyű... stb. együtt, de egymás nélkül még nehezebb.
Ezért inkább ne idegesítsük párjainkat - nekünk is boldogabb életünk lesz e Földön.
Főleg, ha már tudjuk is sokan, hogy mivel lehet a másikat felhúzni...
nem, ilyenkor az a legjobb, ha senki nem szól hozzám! Egyébként magam sem értem, miért viselkedem akkor úgy. Sajnos abban az állapotban nem tudom felmérni, milyen nagy "sebet" ejtek ilyenkor Kedvesem lelkén.
Nagyon csodálom a Páromat, hogy egyáltalán képes ezt elviselni!!!
A legjobb akkor is a csikizes! Csak az a baj, hogy miutan en mar jol megcsikiztem, mindig ellentamadasba lendul, es mivel en SOKKAL kevesbe birom, mindig en huzom a rovidebbet :-))) De ettol meg nem megy el a kedvem, es legkozelebb, ugyis ujra megprobalom :-)))
Liblib,
hát ez az amit igazán utálni lehet egy nőben! Ezzel frankón fel tud húzni a Kedvesem is. A reagálása tökéletesen egyezik az Általad leírtakkal. Átérezve a szitut, nem irigylem a Te párodat sem. Ugye veled sem lehet ilyenkor "értelmesen" megbeszélni a dolgokat?
Nana, csak ne altalanositsunk! :) A ferfiak igenis szeretnek boltba jarni, valogatni, nezelodni. Csak muszaki cikk/kerekpar/autokereskedesbe kell menni :)))
Miért van az, hogy a férfiak annyira utálnak vásárolni? Apám is, öcsém is borzasztó nyűgös tud lenni, ha vásárolni kell, még akkor is, ha nekik veszünk valamit, nemhogy ha magunknak nézelődünk/próbálgatunk.
A kedvesem szerencsére nem ilyen, őt alig bírom kitiltani a próbafülkéből... ;o))) Mindig őszintén megmondja, hogy mi az, ami tetszik neki rajtam, és mi az, ami nem.
"- Ha este halálál álmosan 10-12 óra munka után az ágyba zuhanok."
hát ettol én is idegessé válok! Foleg, ha ezt minden hétköznap el akarja követni! én is fáradt vagyok, de úgy látszik engem ez nem zavar.
"-Ha reggel próbálok pajzánkodni, ill. ha ugyanezt pl. a konyhában követem el."
a reggeli pajzánkodás csak akkor, ha a legmélyebb álmomból ver fel. A konyhai dolog nem zavar, amíg egyszer az anyós be nem jön!
"- Ha a konyhában segíteni próbálok"
én ennek kifejezetten örülnék! Sajnos nem igen teszi be a lábát a kedves a konyhába! :(
Most a saját piszkálódásaimat is leírom. Legkönnyebben azzal tudom a páromat felidegesíteni, ha hirtelen rossz lesz a hangulatom, ilyenkor teljesen elborul az agyam, és nem szólok hozzá órákon keresztül. Ha kérdez, max. megvonom a vállam, vagy fintorgok egyet. Ettol nagyon bedühödik!
Kedves Gyötör, természetesen nem! :) Csakha már belekezdek valamibe, nehéz kiugrani belőle... És nekem sajnos a főzésre is nagyon rá kell koncentrálnom... :o)
Jaj, még valami, ha együtt elmentünk nekem valami ruhát venni, mert nem volt egy rongyom amit felvegyek:), akkor mikor kijöttem a próbafülkéből és megkérdeztem, hogy - Na, milyen?
Sose tudtam kitalálni, hogy most tényleg tetszik-e neki, vagy csak rámondja, mert már unatkozik és menni akar. Nem is nagyon mentünk együtt vásárolni:)
A konyhai letámadásokat én szerettem, egy dologra kellett odafigyelni, hogy a gázt zárjam el a lábas alatt:)
Maminti, kedves
ha választási lehetőséged van a főzés-mosogatás stb. és a szerelmesekdés között Te a főzést választod? Különösen ha az este kilencre-tízre hazaérő párod mormota mély álomba zuhant előző nap? Na ezt nem hiszem!
Eddig csak arról írtam, hogy mivel idegesítem én őt.
És fordítva?
Engem az zavar, ha mindig az én éppen elkezdett könyvemet/újságomat akarja olvasni ő is (nem csak a közlekedési eszközön igaz, hogy a másik könyve mindig zöldebb), illetve ha csiklandoz.
A konyhában pedig ő az úr!
Mikor még volt, akkor ő idegesített azzal, hogy mikor -szerintem- fontos dolgokról beszéltem neki, akkor egy idő után elkezdte a haját borzolni, ez volt a legbiztosabb jele annak, hogy már nem figyel :)).
A konyhai incidensekről jutott eszembe egy "hülye" vicc.
Ifjú asszonyka hazatérve a nászútról élete első ebédjét próbálja megfőzni a konyhában, amikor kisündörög utána újdonsült férjecskéje. Az asszonyka próbálja leszerelni, de hát csak nem megy, végül egymásba feledkeznek a konyhaasztalon. Mikor magukhoz térnek, az asszonyka kétségbeesve fordul a férjéhez:
- Látod mit csináltál? Becsukódott a szakácskönyv, és most fogalmam sincs, mi az, amit már félig megfőztem!
Kedves Gyötör,
Az esti álmosságot én megértem, ő nem... :)
A konyhai pajzánkodást, akkor nem, ha éppen főzni próbálok... (egyszerre csak egy dologra tudok igazán koncentrálni... :)
A jó könyvet sajnos én sem tudom letenni...
Hát, a szumó engem sem hergel fel, de dicséretesen sok akciófilmet nézek vele...
Néha ő is összeszedheti... :))
Csülök kedves,
a nyugtalan erre nem éppen a legmegfelelőbb kifejezés... :) Szó szerint feláll a szőr a hátamon... :)
Calliope, sajnos be kell vallanom, hogy ő a jobb és gyakorlottabb szakács... de ha én kerülök ki a konyhába, ma már nem jön utánam... :)
A hozzászólások alapján jó néhány női típushiba előkerült! Na mkíváncsi vagyok ehhez mit szóltok. A kedvesem attól vállik idegessé, sőtt sértődötté:
- Ha este halálál álmosan 10-12 óra munka után az ágyba zuhanok.
- Ha reggel próbálok pajzánkodni, ill. ha ugyanezt pl. a konyhában követem el.
- Ha elkezdek egy jó könyvet, és nem teszem le amíg el nem olvastam.
- Ha biliárd, szúmó, vagy egyébb érdekes közvetítés megy a Eurosporton.
- Ha reggel nem hagyom kb. fél-, háromnegyedórát ébredezni.
- Ha a konyhában segíteni próbálok (Elég gyakorlatlan még a lelkem, mindent szigorúan csak szakácskönyv alapján!).
- És az örök már emlegetett téma: ha megkérem szedje össze maga után a lakás különböző pontjain elhullatott: papírzsepit, csokispapírt, harisnyát.
Maminti! Amikor a legközelebb szól, hogy ő nem így csinálná, akkor szépen nyomd a kezébe a fakanalat, hogy ne csak mondja, mutassa is meg, és hagyd magára. Legközelebb garantáltan nem kritizál! (Viszont ha "konyhakész" a pasi, megtanulja megcsinálni a kedvenc ételedet/sütidet úgy, ahogy Te szereted.)
Ja, a csikizést én is utálom. Ő meg élvezi, mert akkor sikítok, meg nevetgélek, és dühösen nézek rá. Mindezt egyszerre... :o))
Maminti kedves,
ezek szerint a nők teljesen egyformák! Az én hites párom is azonnal nyugtalan lesz, ha a konyhában ellátom őt számtalan jótanácsom valamelyikével! J
Ha beledumál a filmbe, akkor is idegesít, ha csikiz, mert ő ezt nagyon élvezi, én viszont ki nem állom... Nem bírom, hogy időre megyünk valahova, és mindig akkor érkezik, mikor már ott kellene lennünk, de azért még leül egy sörre...
Az én készülődésemet már fel sem veszi, úgyis másfél órával korábban szoktam kezdeni, és a végén még is futkosok össze-vissza... Inkább a számára kirendelt szórakoztatásnak tartja...
Mi idegesítheti még? Mondjuk, hogy lezser vagyok a háztartásban... :) Viszont utálom, ha főzés közben a hátam mögé áll, és onnan nézi kritikusan a tevékenységemet... időnként úgy tesz, mintha szólna, hogy ő ezt nem így csinálná... de a végére biztos, hogy kizavarom a konyhából... :)
Anno a húgomat én is idegesítettem azzal, hogy mindenre rákérdeztem.
A páromat meg még azzal, hogy amikor - bár figyel rám - de én úgy érzem, hogy mégsem, akkor mindig megrázom a kezét. Néha megmutatja, hogyan csinálom, tényleg idegesítő lehet.
