Amit - a legősibbet - a modern LiDAR és GPR pontosíított. A legéletszerűbb értelmezési ablak a késő glaciális–korai holocén és a korai holocén közé esik, nagyjából 5 500–12 000 év között. Várkonyiék megérzései, a vastag alluviumban betemetődött csatornák, megalitikus elemek, az Acapana piramis alsó, bedrockba vágott, vízszintezett szerkezeti elemei nem hazudnak.
Igen, ez így lehet. Valószínűleg az 1966-ban átdolgozott Tiahuanaco alfejezet nagymértékben támaszkodott Bellamyra (főleg a Nap Kapu ún. naptár-megfejtésére), és persze Posnankyra, Harry Gerolra és Kiss-re is. A hörbigerianus Vizözön története c. fejezet miatt nyilvánvalóan Várkonyi nézőpontja alig változhatott Tiahuanaco ügyében 43 és 66 között. Viszont Bellamy 250.000 évesre tette Tiahuanacót.
1972 - 2002 ez van. Az elemzett idézet hajaz az alluviális befedettségre. Viszont tudom, hogy Várkonyi több helyen hivatkozik Bellamy gondolatkörére (speciális naptár). A hiányzó alfejezetek tematikája — különösen az Eltűnt műveltség és a Tiahuanaco című egységek — olyan értelmezési keretet sejtet, ahol Bellamy környezeti–katastrofista gondolatköre megjelenhetett volna.
"...Posnansky 1910–1940-es évekbeli jelentései..." - hát igen, ez keményen benne van. A 2002-es "cenzúrázatlan" kiadása, amit emlegetsz, összesen egyszer (1-szer!) említi meg Posnansky nevét! Viszont a Sziriat 1943-as kiadásában 19-szer!! Ha a régészet vagy történeti adatokra célzol, úgy Várkonyi munkája semmilyen "hidat" nem képez.
Viszont azért nagy értékű Várkonyi munkássága, mert 19–20. század eleji fotókat, utazói leírásokat, régészeti jelentéseket használt (Uhle, Posnansky, Cobo stb.). A 19–20. eleji kutatók (Uhle 1892-es könyve fotókkal és mérésekkel, Posnansky 1910–1940-es évekbeli jelentései, Stübel és Uhle andesite-forrás elemzései) egy olyan állapotot mutatnak, amikor a romok még kevésbé voltak rekonstruálva vagy lootolva. Várkonyi munkája hidat képez a régi, "nyers" dokumentumok és a modern értelmezések között, – érdemes kritikusan olvasni, de a forrásai miatt értékes archívum.
Nem érted, abból is hiányzik 3 alfejezet, ezek sajnos nem kerültek elő. Az egyik a Tiahuanaco (és az Égi és földi számok, Az eltűnt műveltség). Valószínűleg az évtizedek alatt elkallódtak. Ezek szerint a 42/43-as komplett Tiahuanaco fejezetet sem ismered Sziriatból (eleve furcsa volt, hogy lényegtelen dolgokat idézgetsz tőle Tiahuanaco kapcsán).
A romok beszédében csak 7 oldalt szán Tiahuanacónak. A fia (Várkonyi Péter) megadta könyvében a kéziratos Sziriat (1966) fejezetcímeit, ott még a Tiahuanacónak külön fejezete van 32 gépelt oldalon (és csak utána jön a Rapanui 57 oldalon). Ez nyilván kimaradt, mert a Rapanui és Tiahuanaco fejezet csak a Húsvét-szigetről szól (44 oldalon). A Magvető lektora ezt az alfejezetet is kihúzta, ahogyan két nagy fejezet is a megjelenésből (1972).
A Sziriat első és második kiadásában még benne volt az önálló Tiahuanaco fejezet. Viszont a város koráról képes volt ekkora hülyeséget írni: "Korát tehát a jégelmélet szerint valahol több millió és több százezer év között kell elképzelnünk." (1943). Igaz, ebben a húsvét-szigeti szobrokat is szerényen 12.000 évesre tette. Egyáltalán nem tartom Várkonyi véleményét (Hamvasét még annyira sem) értékelhetőnek Tiahuanaco ügyében. Ahol Várkonyi a saját feje után megy régészeti, geológiai, csillagászati dolgokban, ott rendszerint csúsztat, félreért vagy simán hülyeségeket mond. Csak ha idéz a téma szakértőitől, az nem állja meg a helyét (bár sokszor még ezeket a fordításokat is elcseszi).
Viszont a vallástörténeti, mitográfiai, folklór tudásanyaga bámulatos volt, fejtegetései is nagyon érdekesek (de hát nem lehet egy ember mindenben kiváló, még ha polihisztor is, mint Várkonyi).
Most a Sziriat 1942/43-as kiadásának Tiahuanaco fejezetét olvastad? Ennek a kiadásnak van a borítóján a Nap Kapuja.
"számunkra alig érthetők."- az idézet utolsóü sorai
Nyílt értelmezési határ: a jelenség ma sem kielégítően magyarázott. Várkonyi Nándor szerint Tiahuanaco monumentális alkotásainak eredete kőkori időmélységű, "történetelőtti", technikai színvonala korát meghaladó, a romok elfedése "idő" rombolási törmelékhez köthető, és mindez máig kielégítően nem magyarázott — nyitva hagyja a kérdést a jövőnek, miközben tudatosan tartózkodik az abszolút datálástól:
„Mi sem kíséreljük meg a tiahuanacói romország keletkezésének és elenyésztésének időzítését. Beérjük Gerol véleményével: itt lehetett az első ember település Amerikában.” (Sziriat oszlopai - VII. Protokultúra)
Eredetük a kőkorba nyúlik vissza, ..... művük mégis minden téren felülmúlja a hasonló szellemi és anyagi környezetben élt műveltségek szintjét. ez és az idő rombolásának hulladékai takarták el,... ez egyértelmű...
„Eredetük a kőkorba nyúlik vissza”
Ez Várkonyinál egyértelmű kronológiai állítás, még ha nem is évszámokkal:
- nem Tiwanaku klasszikus városi fázisára vonatkozik,
- nem i.sz. 600–1100-ra,
- hanem egy történetelőt, protokulturális–kőkori horizontot jelöl.
Ez nem városdatálás, hanem a monumentális romok eredetének időmélységére tett kijelentés.
Ezért írja mellé: „művük mégis minden téren felülmúlja” a hasonló technikai környezetben élő kultúrákat. Ez a „technikai disszonancia” felismerése.
„…csak az erőszak és az idő rombolásának hulladékai takarták el”
Korai megfigyelések (kb. 1880–1930) - Az utazók, régészek és fotósok beszámolói szerint:
- sok elem félig a földbe süllyedve,
- modern beavatkozások hiánya
- csak élek, sarkok, felső síkok látszottak;
- a rommező nem „tiszta romváros”, hanem földdel, törmelékkel, növényzettel kevert állapotban volt. Ez pontosan az, amit Várkonyi „az idő rombolásának hulladékai” alatt ért.
A Tiahuanaco-i rommezőn a 20. század elején számos megmunkált, technikai funkciójú kőelem még részben látható volt; ezek egy része későbbi földrengések, tereprendezések, restaurációk és betemetődések során eltűnt vagy kontextusát vesztette, ami ma szűkíti a technológiai értelmezés lehetőségeit, Várkonyi idejében ez az értelmezés tágabb volt.
"A romok beszéde – A Húsvét-sziget legrégibb, klasszikus korszakának alkotásai és Tiahuanaco omladékai – ahogy láttuk – egyazon történetelőtti műveltség szülöttei. De míg amannak emlékműveit későbbi korok munkásai szétzilálták vagy megsemmisítették, emezéit csak az erőszak és az idő rombolásának hulladékai takarták el, és így könnyebben megszólaltathatók. Eredetük a kőkorba nyúlik vissza, megteremtőik a fémszerszámokat nem ismerték, művük mégis minden téren felülmúlja a hasonló szellemi és anyagi környezetben élt műveltségek szintjét. Épp ezért rejtélyesek, számunkra alig érthetők."
Ez az idézet a "Sziriat oszlopai" könyv "A romok beszéde" című alfejezetében található, ahol Várkonyi a Húsvét-sziget (Rapanui) és Tiahuanaco (Tiwanaku) romjait hasonlítja össze. Ez valóban utalhat arra a "takaróra" vagy "rétegre", ami a romokat elfedte, bár nem geológiai üledékről (pl. tavi iszapról), hanem inkább az idő és az erőszak okozta törmelékről, romhalmazról van szó – ami metaforikusan közel állhat a keresett motívumhoz (feltöltődés, elrejtődés az idő múlásával). Egyébként szép metafora.
Várkonyi különbséget tesz Rapanui és Tiahuanaco sorsa között:
Rapanui: későbbi emberi rombolás (szétzilálás, megsemmisítés),
Tiahuanaco: elhagyatottság + idő → „rombolás hulladékai”.
A „takarták el” szó romtörmelékre, összedőlt szerkezetek anyagára, lassú elpusztulásra utal. Emiatt a romok „könnyebben megszólaltathatók” → az eredeti struktúrák jobban rekonstruálhatók. Várkonyi a Sziriat oszlopai „A romok beszéde” alfejezetében metaforikusan beszél a Tiahuanaco-i romok elfedettségéről, de ezt kifejezetten az idő és az emberi rombolás törmelékére érti, nem geológiai üledékre; az alluviális értelmezés modern geomorfológiai kérdés.
"eléréséhez legalább évszázadok, ha nem ezredek kellettek" - ilyet Várkonyi gyakorlatilag minden "hirtelen" felbukkant civilizációról elmond (sumér, egyiptomi, etruszk stb.). Mint ahogy, mondjuk az írás kialakulásához is évezredek kellettek. Semmi rendkívülit nem mondott ezzel.
Hamvas Béla Babérligetkönyvében - Várkonyi Nándor: Vándorló kultúrák I.
"Sőt egyáltalán minden kezdet hiányzik. A legrégibbnek látszó emlékmű, Tiahuanaco napvárosa már olyan műveltségi fokot mutat, melynek eléréséhez legalább évszázadok, ha nem ezredek kellettek."
Kapcsolat Várkonyi Nándorral
Várkonyi Vándorló kultúrák (első kötete, 1940-es években jelent meg, majd későbbi kiadásokban is) éppen ezt a gondolatmenetet fejti ki részletesen: a kultúrák nem lokálisan fejlődtek ki, hanem vándoroltak, terjedtek, és sokszor hirtelen bukkannak fel fejlett formában (pl. Tiahuanaco, Rapa Nui, sumér városok, egyiptomi piramisok előzményei nélkül).
Hamvas a Babérligetkönyv-ben (esszéi 1930–1945 között íródtak, posztumusz kiadva) gyakran idéz vagy parafrazeál hasonló szerzőket, és Várkonyi munkája (különösen a protokultúra, vízözön-utáni civilizációk motívuma) egybeesik ezzel. Az idézet szinte szó szerint visszhangozza Várkonyi Tiahuanaco-leírásait a Sziriat oszlopai-ban is (ahol szintén hangsúlyozza a „hirtelen megjelenést”, a geológiai anomáliákat és az előzmények hiányát).
Várkonyi nem különösebben volt járatos a régészetben. Ilyen szempontból tele van a könyve tévedésekkel. Tiahuanacóról alig írt, hiszen a romvárosról szóló fejezetet kihagyták a Sziriat megjelent változatából. A meglévő könyvben csak néhány helyen, utalásszerűen beszél Tiahuanacóról. Ráadásul éppen hatvan évvel ezelőtt foglalkozott vele (1966), ami nyilván azt jelzi, messze nem a legjobb adatok alapján. Lehet írt egy külön könyvet Tiahuanacóról, hiszen nagy rajongója volt, 2000 gépelt oldalon, de azt nem olvastam (mert könyvként meg sem jelent). Mindenesetre az ő halála után (1975) rengeteg adat gyűlt a városról. Tiahuanacóra nézve tájékozódj az újabb könyvekből, mert nem foglak kijavítgatni, meg unom is olvasgatni amiket ismétlődésszerűen beirkálsz:
Jean-Pierre Protzen & Stella E. Nair: On Reconstructing Tiwanaku Architecture (2000).
John Wayne Janusek: Identity and Power in the Ancient Andes - Tiwanaku Cities through Time (2004)
Linda Manzanilla: Akapana - Una Pirámide en el Ccentro del Mundo (1992)
Alan Kolata: The Tiwanaku - Portrait of an Andean Civilization (1993)
Aztán itt van CharlesOrtloff 2020-as tanulmánya: "Vízépítészet a Kolumbusz előtti i.sz. 600–1100-as években Tiwanaku városi központjában (Bolívia)" https://www.mdpi.com/2073-4441/12/12/3562 Úgy látszik Ortloff mit sem tud a te 6500 éves "korolásodról", pedig éppen ezekről a csatornákról (is) beszél. Jellemzően egy nevet sem említesz, mint "kutatót", aki azt fújná, amit te, hanem valamiféle "vizsgálatokra" vagy ködös szervezetekre hivatkozol. Ortloff az egyik legnagyobb szaktekintély a vízmérnöki munkák terén a világban. 2010-ben jelent meg a Water Engineering in the Ancient World c. könyve ("Vízmérnöki munka az ókori világban") az Oxford kiadótól.
víz által használt, de szerves anyagot nem tartalmazó réteget.
Amit datál:
használat közben bekerült szerves anyagot.
Ez használati terminus ante quem, nem építési terminus post quem.
„Az alluviumos csatornák az Akapana miatt jöttek létre”
Lépték - Akapana: lokális domb, alluviumos csatornák: több száz hektár.... Egy piramis nem generál regionális csatornarendszert.
Mélység - ezek a csatornák nem „elfolyások”; azonos mélységi sávban, egymással koherensen futnak. Ha az Akapana „hozta volna létre” őket: radiálisan, lejtésileg torzulva, lokális túlfolyásként jelennének meg.
Nem így jelennek meg.
Geológiai abszurditás - Alluviumba nem terveznek csatornát. Ha ma ott van, akkor a csatorna előbb volt, és az alluvium később fedte be. Ez geológiai axióma, nem értelmezés.
Nem az Akapana kelte a kérdés, hanem az, hogy miért van alatta és körülötte egy olyan hidraulikai rendszer, amelyet a Tiwanaku-kori társadalom láthatóan nem épített, nem tartott fenn, és nem értett teljes egészében.
Az Akapana Tiwanaku-kori építése jól datált; az alatta és körülötte húzódó mélységi, alluvium alá temetett csatornarendszer viszont sem léptékében, sem geológiájában, sem funkcionális viselkedésében nem magyarázható a klasszikus Tiwanaku-időszak termékeként — a kettő kapcsolata valószínű, de nem azonos korú.
Várkonyi Nándor a Sziriat oszlopai Tiahuanacóról szóló részeiben több helyen utal folyami és tavi üledékre, iszapra és feltöltődésre a romváros környezetében; bár nem használja az „alluvium” modern geológiai terminust, a jelenséget egyértelműen felismeri és leírja.
Ezek nem kormeghatározások, amiket itt sorolsz: "bedrock-vágott elemek", "hidraulikus mag", "alluviumba temetett csatornarendszer" és hasonlók. Értékelhetetlenek az elferdített bejegyzéseid. Ezeknek semmi köze Tiahuanaco korához! Régészeti könyvek, azoktól, akik valóban ott ásattak éveken keresztül, ilyen észszerűtlenen dátumok fel sem merülnek.
Attól hogy ezt a csomó, nagyrészt feltételezett dolgot, újból és újból leírod, még nem lesz igazad! Hyspanóra hivatkozol, hogy az bevette ezt, erről már írtam. A hidraulikus csodaműnek titulált Akapana dombot a régészek gyakorlatilag teljesen átásták, rétegtanilag megvizsgálták. Számos karbondatálást végeztek (faszén, csont, stb), emellett a rétegtani (stratigráfiai) adatok és a város épületeinek kontextusa szerint az építése nagyjából i.sz. 590–720 körül történt! De számos karbondatálás 900 körüli dátumot adott, ami igazolná, hogy a dombot a lakosság a város fénykora vége felé építette. Az az "alluviumba temetett csatornarendszer" kapcsolódott az Akapanához, nyilván a piramis miatt jött létre, de nem "6500 éve", hanem nem sokkal a mi honfoglalásunk előtt vagy azzal egyidőben!
Alluvium = későbbi fedőréteg - Az alluvium definíció szerint: folyóvíz által lerakott hordalék, későbbi a stabil felszínnél, nem alkalmas tervezett infrastruktúra építésére. Senki nem épít csatornát alluviumba.
Csatornát stabil felszínre, vagy bedrockba építenek.
Ha ma alluvium alatt van, akkor eredetileg a felszínen volt. Ez nem értelmezés, hanem geológiai szükségszerűség.
A Tiwanaku-medence mélyben futó csatornái túl mélyek, túl hosszúak, túl következetes, anyhe lejtésűek. Ezeket üzemeltették, nem „használták”.
A radarjelek alapján a csatornák geometriája lineáris, párhuzamos, derékszögű vagy enyhén ívelt elemekből áll, ismétlődő keresztmetszetek. Ez nem paleofolyó, nem eróziós maradvány.
Egy több száz hektáron, az alluvium alatt futó, geometrikusan koherens csatornarendszer önmagában bizonyítja egy korábbi, stabil felszínhez kötődő, nagyléptékű emberi vízgazdálkodási infrastruktúra létezését; ennek későbbi betemetődése geológiai folyamat, nem kulturális választás. Olyan hatalmas ész sem kell ennek belátásához.
Nagyon régen még a bolíviai-perui régészeti célú utat megjárt Hyspano is nagyon okosan látta a lényeget Tiahuanaconál:
Mit lehet felelősen állítani az eddigi adatok alapján? Az Akapana mélységi hidraulikus elemei, az abból kinyúló csatornák koherensek a sok száz hektáron a mélyben azonosított alluviumos csatornákkal - a tiwanaku medence mélyben azonosított csatornáival?
Mérnöki–rendszerszinten igen.
Mélységi egyezés
- az Akapana bedrock-vágott hidraulikus elemei
- és a Tiwanaku-medence alluvium alatt azonosított csatornák azonos relatív mélységi szinten futnak (nem centire, hanem hidraulikailag releváns sávban). Ez nem véletlen, mert a víz nem tolerál rosszul kalibrált rendszereket.
Azonos lejtés- és iránylogika - a csatornák nem a későbbi építményekhez igazodnak, hanem a medence paleodomborzatához; a lejtések túl finomak ahhoz, hogy független, lokális megoldások legyenek.
Ez rendszerszintű tervezést jelez.
Funkcionális egységesség - Mindkét esetben túlfolyás-kezelés, nyomáskiegyenlítés, elosztás, nem egyszerű elvezetés a cél. Ez nem rituális vízjáték, hanem üzemszerű hidraulika.
Azt nem lehet kimondani, hogy ez a konkrét akapanai csatorna ebbe a konkrét, 300 méterre lévő alluviális csatornába torkollik; hogy mindez egyazon építési fázisban történt (abszolút dátummal), de kimondható, hogy az adatok egy egységes, nagy léptékű, koherens hidraulikai rendszer hipotézisét kényszerítik ki, mert ha nem egységes rendszer lenne, akkor magyarázni kellene:
- miért ugyanaz a referenciaszint,
- miért ugyanaz a lejtéslogika,
- miért ugyanaz a funkció,
- miért független az építészeti fázisoktól.
Az eddigi tanulmányok alapján felelősen kijelenthető, hogy az Akapana mélységi hidraulikus elemei funkcionálisan és topográfiailag koherensek a Tiwanaku-medence alatt azonosított, alluviumba temetett csatornarendszerrel; ez nem végső bizonyítás, hanem olyan erős rendszerlogikai kényszer, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a hagyományos interpretációt.
A régészeti kontextus előtérbe helyező kétkedőknek jogos a szkepticizmusa a "fiatal modell" felé, de a földtani realitás (víz által uralt infrastruktúra, üledékképződés sebessége, tószint-változások) és az interdiszciplináris adatok (hidraulikus modellek, geofizika) átszakítják a gátakat. Tiwanaku nem "rejtélyes rom", hanem egy logisztikai-hidraulikus mestermű, amit csak a mélyebb rétegek teljes dekódolása után érthetünk igazán – és ehhez nem elég az ásó-kapa-nagyharang, kell a geológia, a modellezés és az MI-segített rekonstrukció is.
A kétkedőknek tehát nem elég azt mondani, hogy "a C14-dátumok i.sz. 100–1100-at mutatnak" – mert azok a felszíni vagy sekély kontextusokból jönnek (kerámia, csontok, szén). A mélyebb, bedrock-vágott elemek (pl. az Akapana alsó hidraulikus rendszere) és az alluvium-fedés vastagsága/vízszintje nem zárja ki a régebbi alapozást – sőt, a geológiai logika (üledékképződés sebessége a tószint-emelkedéssel) inkább támogatja azt az interpretációt, hogy a hidraulikus mag régebbi, és a feltáratlan részletek megváltoztathatják a képet.
Göbekli Tepe esetében a régész a sziklába vágott múltat kapta ajándékba, Tiwanakunál viszont egy több méter vastag (3-8 méter vastag), vízzel telített alluvium mögött rejtőzik a kérdés – ezért nem a bátorság, hanem a földtani realitás a különbség. Klaus Schmidt felszíni, kőzetbe vágott emléket tárt fel (felszíni régészet), ami nemzeti presztízsprojekt volt, politikai támogatást élvezett. Tiwanaku eltemetett, víz által uralt infrastruktúrát rejt, amely világörökségi védelem; a kiásás hatalmas geotechnikai projekt és nagy, drága technika kihívás.
6-8 ezer évvel ezelőtt nem lakott a mai Tiahuanaco helyén senki. Az emberi aktivitás ott csak 2000-2300 éves. Teljesen mindegy mit mutattak a csillagok, ha megérted, ha nem.
A Titicaca-tó környékét emberi csoportok már lakták i.e. 11.000 és 7000 közt is, akik vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Nekik majd annyi közük van az évezredekkel későbbi Kalasasaya építőihez, mint mondjuk Samunak, a vértesszőlősi előembernek Attila hunjaihoz.
Nyilvánvalóan a Puma Punku alatti terasz a fölötte lévő építménynek készült. Hogy a tömbök évezredekkel korábban készültek ősemberek által, arra semmi bizonyíték, meg hülyeség is. A teraszban hasonló csatornákat képeztek ki, amit az Akapanában (ami még a Pumu Punku után épült!). Az egész birodalmi Tiahuanaco az i.sz. 400 és 1000 közt épült. Ezt vagy megérted, vagy jössz itt a "rétegződésekkel", "korolásokkal", mindenféle kamu talajmérésekkel. Mivel egyszerűen csak ezeket olvasod, mással nem tudsz jönni. Ez nem egy vita a régészeti emlékekről, hanem egy hülyeségről. Állandóan azzal jössz, hogy az ilyen helyek, mint Tiahuanaco vagy Giza több ezer évvel régebbi, mint elfogadott, csakhogy ezek egyike sem Göbekli Tepe, mert ott a radiokarbon is ezt a régiséget mutatta. Mintha ez mindenre magyarázat lenne. Ráadásul az adott időben nem is éltek ott fejlettebb embercsoportok.
Nem akarom megint leírni az elősző hsz-emben való véleményem, de annyit mondhatok, hogy sem Giza (i.e. 2600-2400), sem Tiahuanaco (i.sz. 400-1000) esetében semmilyen radiokarbon eredmény nem bizonyítja hogy ezek nem a régészek által megadott időintervallumban keletkeztek volna. És persze marhára nincs közük egymáshoz.
Az elrugaszkodott datálásoktól eltekintve, amit az Akapanáról írsz, hogy egy hidraulikus rendszert üzemeltető gépezet (akár egy római szökőkút) lehetett, azzal egyet lehet érteni. Sőt, azt hiszem a régészek is erre hajlanak mostanában.
Miért problémás ez a leválasztás? Mert a LiDAR-alapú DTM azt mutatja, hogy az Acapana nem izolált, a csatornák irányítottak, összefüggnek, túlmutatnak egyetlen „szökőkút” funkción. A rendszer elárasztott területekkel, mesterséges platformokkal, lineáris árkokkal együtt értelmezhető.
Az Acapana hidraulikus működését ma már a régészet is elismeri, de amikor azt pusztán egy lokális, szökőkútszerű rendszerként írja le, figyelmen kívül hagyja a LiDAR által kimutatott tájléptékű vízrendezési hálózatot, amelybe az objektum szervesen illeszkedik. Az Acapana feltételezett nagyléptékű hidraulikai működése nem technológiai csoda, hanem hosszú távon felépített, gravitációs elven működő infrastruktúra volt, amelyet preindusztriális társadalmak bizonyítottan képesek voltak létrehozni. Ez a preindusztriális társadalom ember léptékű volt, mint pl. az inka és preinka andoki csatornarendszerek vagy Angkor – városméretű vízgazdálkodás.
