Ahogy látom az utóbbi időben nem sok sztori született itt, hát egyet ide biggyesztek most. Sok manapság lassan már hihetetlen dolgot tapasztaltam Erdélyben 88-90 között, ami szerencsére mára már a múlté, akárcsak a baltikumi építőtábor, s a szovjet valóság - amihez kicsit le kellett térni az útvonalengedélyről. Legyen akkor a háborús Horvátország. Részt vettem 95-ben a Szent István expedíción az Adrián, ahol érdekes társaság verődött össze, Bumba, a vízalatti operatőr, nem rég az év természetfotósa volt, tavaly a búvárfotós "világbajnok", Safi, a legtöbbet utazó természetfilmes, Czakó Laci, a búvárok atyja... Szóval a Szent István csatahajót vallatta a csapat, közben az amik a szerbeket bombázták Boszniában. Nyílt tenger, nemzetközi vizek, tompa dübörgés, mennek a bombázók.. egyszer remeg a víz, pokoli zaj, mélyrepülésben jöttek vissza a vadászok. Kézben a Canon - de infratávmérő meghülyült- elektronikai zavarás... katt, s kéziben meg volt az egyik a hajófelső fedélzetről. Hazafelé a háborús országon végig, Karlovác kötelében, a hegyek között ellenőrzőpont... szakad az eső, kocsiellenőrzés, a búvárcucc nagyon érdekelte a zsarukat. "Sveti Stefan expediciáról" szerencsére hallottak. Egy hasas sötét üveg azonban kézbe került, nézegeti a közeg, s kérdi, mi ez? Átvillant agyamon kis vicc: Molotov koktél... de háborúban nem biztos érzik a viccet, sárba meg nem akaródzott feküdni, hát alkohol lett a válasz - az üveg Unicumból meg szuvenír... Az ajándéktól megenyhült közeg jótanácsa: siessenek, mert banditaveszélyes a környék. Tudnak jó hírt mondani a zsaruk is:) Szerencsére azért megúsztuk az orvlövészeket.
Akit érdekelnek utiképek, köztük az emlegetett Horvátország: http://kazika.try.hu - ott további sztorikat is talál Belgiumtól Erdélyig.
Egyelőre nincs nagyon időm nekiállni se a novemberi Kuba-Panama-Nicaragua, se a decemberi Szíria-Libanon útleírásoknak, de a képeket azért felpakoltam addig is a tár.hu-ra, ha érdekelnek valakit.
Egyébként néha kedvem lenne csak úgy nekiindulni a nagyvilágnak, de...
Ti tegyétek, amíg lehet!!!
Aztán ott a család, a gondok, az állóképesség hiánya, a kevés szabadnap, a társ magas vérnyomása, szóval amikor már másra is gondolni kell...
Szia, Rianna,
én ősidőktől itt vagyok, bár többnyire olvasóként,
nagyon jó, "húzós" sztorikat nem tudok mesélni...
Egyébként az utazás az életünk, a hobbink, kukk be más topicra, pl. Kenya, Bali, Djerba, Marokkó, Tunézia stb.
Most is készülünk valahová,
de még nem tudjuk, hová :)) Még figyeljük az akciókat, az ajánlatokat.
csak már kicsit "öregesen", komfortosan szeretünk utazni,
bár ez nem mindig igaz, mert a Mózes-hegyet úgy megmásztuk, mint a pinty... :))
Nem illik ilyet egy nőtől kérdezni!
Inkább egy pocakos és igen elkényelmesedett párom van... De egy-két hét kalandért már nem cserélem le, azt hiszem :))
Dettó, én sem,
de jó arra gondolni, hogy amikor én voltam fiatal, a behatárolt kereteken belül amit lehetett, azt azért megpróbáltuk, hátizsák, stopp, éjszakázások, jó buli volt...
Ha most lennék fiatal, csinálnám...
Úgyhogy érdeklődéssel fogom olvasni a fejleményeket!!!
de de... mint ahogy én sem vagyok "már" olyan helyzetben(család), de éppen így lesz teljes egy ilyen egy éves kiruccanás, ha azokkal vagyok, akiket a legjobban szeretek, nem?
Nem én vagyok ez a nagy csavargó, én "csak" egy itthonról drukkoló barátja vagyok Ivánsrácnak.
Én már nem vagyok abban a helyzetben, hogy nyakamba vegyem a világot egy évre.
