Buta dolog lenne.. Váljon el.. Békével.. És utazzon olyan messzire, amilyen messze csak lehet.. És! Soha se gátolja, az apa találkozását a gyermekeivel..
Az ilyen apa-anya csak egy rövid ideig erősködik, és új életet kezd..
Így békétek és nyugalmatok lesz..
A bíróságok az ilyen perekben alapból elfogultak.. Hiszen a statisztika szerint
a bírók 89%-a elvált, legalább egyszer vagy öreglegény vagy vénlány..
Szegényeknek a saját rombadőlt életük mellett esélyük sincs valós ítéletekhez..
Családon belüli erőszakkal kapcsolatban lenne néhány kérdésem, ha valaki válaszolna rá.
Pl. a férj bántalmazza a feleségét (mondjuk 8 napon túl gyógyuló) és ez kiskorú gyermekük szeme láttára történik, tehát kiskorú veszélyeztetése a Gyermekvédelmi törvény szerint (ha jól tudom).
A feleség feljelentheti a férjét külön súlyos testi sértésért a BTK alapján?
Két külön per lesz belőle?
Hol találok ilyen ügyekhez büntetési tételeket?
Az orvosoknak milyen esetekben van jelentési kötelezettsége?
Na ez az. Tudnék én is idézni olyan "szakértői" véleményeket, amitől eldobtam az agyam. Nyilvánvaló, laikus ésszel is felfogható hibákat tartalmazott. Még az a szerencse, hogy a végén majdnem mindig elvetette az ilyen szakvéleményeket a bíróság, de ehhez el kellett vinni az ügyet a megfelelő Igazságügyi Szakértői Bizottságig, ami több éves procedúra. ( alap szakvélemény-ellenszakértő-felülvélemény )
Sajnos nagyon rossz véleményem alakult ki bizonyos igazságügyi szakértőkről. Gyakorta tapasztalok hihetetlen elfogultságot valamelyik fél irányába. Hogy ez miért van, mindenki döntse el maga én nem szeretnék vádaskodni. Többször fordult elő praxisomban, hogy a legfelsőbb igazságügyi szakértői fórumhoz került óhatatlanul az ügy, mert két-három teljesen ellentétes szakértői vélemény állt a bíróság rendelkezésére. Ezek a szakértői testületek tudtak úgy-ahogy meggyőző, alapos szakvéleményt készíteni. Ők azonban nem alap szakértői véleményt készítenek, hanem abban foglalnak állást, hogy a rendelkezésre álló szakértői vélemények közül melyik szolgálhat az ítélethozatal alapjául.
Ha bebizonyosodik valamelyik szakértőről, hogy teljesen megalapozatlan, szakmailag inkorrekt véleményt alkotott, akkor sincs semmilyen szankciója a dolognak.
Budapesten legalább van választék, de vidéken gyakran csak egy igazságügyi szakérő működik a bíróság illetékességi területén, 20 éve, rutinból. Ha van pénzük a feleknek, a bíróság hajlik arra, hogy más illetékességi területen működő szakértőt rendeljen ki ( nem túl Pp. szerű) , de ha nem tudják vállalni az utazást, annyi. Nem értem, annyian végeznek pszichológián, hol vannak?! Túl nagy a felelősség?
Igen, én is tervezem, hogy elolvasom a teljes tanulmányt, főleg, hogy ilyen színvonalas, elméletben és gyakorlatban is jártas szakemberek írták. Nem tudom, hol jelent meg, az én általam olvasott szakfolyóiratokban nem láttam. Lehet, hogy külön kiadványként jelenik meg. Éreztem bennük azt a szándékot, hogy tisztázzák azokat a társadalomban és a szakmában mélyen gyökerező hiedelmeket amik övezik a kérdést.
Szakértőkről: a felkészültségükkel és a "befolyásolhatóságukkal" ( most igyekeztem nagyon finom lenni) nekem is tele a hócipőm.
Grád Andrásnak nagy tisztelője vagyok. Egyetértek, hogy érdemes figyelni erre a területre. Fontos megjegyezni azonban, hogy a bíróság a gyermekelhelyezési perekben szinte kivétel nélkül kirendel gyermekpszichológus szakértőt. Nem láttam még olyan döntést, amelyik ellentétes lett volna a szakértő véleményével, bár elképzelhető. Sajnos a szakértők felkészültségével akadnak problémák. Még egy adalék a társadalmi háttérről. Ma Magyarországon még mindig uralkodó az a "feudális"(biztos van erre jobb szó, csak nem ismerem) családmodel, ahol a gyereknevelésért az anya a felelős. Vidéken gyakorlatilag uralkodó. Néhéz olyan apa mellett érvelni, aki soha nem tanult a gyerekkel, nem indította be még egyszer sem a mosógépet, nem tudja mit kell felvennie a kölöknek és azt sem, hol vannak a cuccai, egy teát sem tud megfőzni, fogalma sincs mennyibe kerül egy téli cipő. Nem rikán anyuka álla háttérben, csak nem hagyod fiam, annak a cafkának a gyereket, majd én felnevelem, te is rendes ember lettél. No persze a másik oldalon is állnak drágamamák, ők a férjtől való "megszabadulásban" működnek hatékonyan közre. Itt térek vissza Grád Andrásra, szerinte ki kellene tiltani az anyósokat a tárgyalótermekből.
A forrás még nincs meg, a szerzőket megnéztem: dr. Grád András - volt bíró, pszichológus, egyetemi tanár, jelenleg az Alkotmánybíróságon dolgozik - és dr. Kőrös András - a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke.
Mindkettőtöknek mondanám: A tanulmányt nem söpörném le kapásból, mivel az utóbbi időben nem kutatták alaposan a kérdést. Én azt, hogy a közös megegyezéses ügyeket is vizsgálták nem hibának tartom, hanem alapvető kutatási szabály betartásának, mert így kapunk teljes képet. Így derül ki az, hogy az össz statisztikai adatban az anyák hihetetlen túlreprezentáltsága a közös megegyezéses ügyekből adódik inkább és nem abból, hogy a bíróságok döntenek 90 %-ban az anyák javára a vitás esetekben.
Modestinvs: a statisztikára vonatkozó poénokat ismerjük, de azért ugye nem mondod, hogy minden jogszociológiai, kriminológiai kutatást ezért hajítsunk ki ?
Én azt hiszem ebben a kérdésben sok a tévhit ( még a jogász szakmában is), így mindenképpen hasznos egy ilyen kutatás. Az én tudomásom szerint a minta nem kicsi volt, hanem éppenséggel nagyon alapos kutatást végeztek. Forrást kapásból nem tudok mondani, de utánanézek.
"Van kis hazugság, van nagy hazugság, meg van a statisztika" (Ismeretlen, XX. századi szkeptikus)
Az idézetből nem derül ki, hogy az összes ügyek hány %-ában születik bírósági döntés. (Ahogy borsnéni mondta, az egyezség jóváhagyását ebből a szempontból ne tekintsük annak.) Lehet, hogy az már túl kis minta ahhoz, hogy alkalmas legyen messzemenő következtetések levonására. Ehhez még számítsuk hozzá, hogy - ahogy a jelentés is állítja - az apák többsége akkor indít pert, ha úgy érzi vannak érvei az anya ellen. A "döntse el a bíróság, melyikünknél lesz jobb a gyereknek" alapú kereset ritkább. Ennek fényében már nem olyan jó az a 60:40 sem. Képzeljük el - csak a játék kedvéért -, hogy az ügyészszég csak akkor emel vádat, ha úgy véli megdönthetetlen bizonyítékai vannak. Mint vélekedjünk a bíróságról, ha ezek után a vádlottaknak a 60%-át ítéli el, és 40% menti fel?
Mindamellett valóban reményt keltő még egy ilyen statisztika is. Tudsz hozzá forrást adni?
A közös megegyezéses perekben nem a bíróság helyezi el a gyereket, hanem csupán jóváhagyja a felek erre vonatkozó megállapodását, ha az nem ellentétes a gyerek érdekével. A gyereknek pedig 99,99%-ban az a jó, hogy nincs vita a szülei között, megegyeztek. Nagyot csúsztat a statisztika, mikor ezt is bírói gyakorlatként könyveli el. Ezekben az esetekben a szülők maguk döntöttek így, nem a bíró!
Született egy érdekes kutatási eredmény. A házassági bontóperek gyermekelhelyezési gyakorlatát vizsgálta. Alapos, több éves kutatásról van szó. Egyik megállapítása az volt, hogy a közös megegyezéses ügyek 90 %-ában az anyánál helyezték el a gyereket. A vitás ügyekben azonban az anyáknak szintén többször ítélték a gyermeket, de korántsem olyan arányban, mint azt a közvélemény ( beleértve a jogász szakmát is !) gondolta volna előzetesen. Az adat ez utóbbi esetben 60-40 % az anyák javára. Azaz az apák inkább lemndanak önként a gyerekről, abból a feletevésből kiindulva, hogy úgyis veszítenek a perben, akkor meg minek tegyék ki magukat és a gyereket egy felesleges hercehurcának. Ahol viszont harcolnak, ott korántsem olyan rossz arányban veszítenek, mint azt előzetesen goldolták. Bár a 60-40 %-os arányt még mindig aránytalannak tartják a kutatók.
Vizsgálták még azt is, hogy van-e statisztikai eltérés aszerint, hogy bírónő ítélkezik-e, illetve, hogy ha valamelyik félnek szintén nő a jogi képviselője és a bíró is nő. A kutatási eredmények szerint ennek nem volt szerepe. Annál inkább annak, hogy jogi képviselővel járt-e el a fél, vagy sem. Ha volt jogi képviselője, sokkal nagyobb arányban helyezték el a félnél a gyereket, mintha nem volt.
"Akkor ezek szerint ennek a megosztására jogosult,"
Nem, nem. Ez félreértés. Ha a házassági vagyonközösség fennállása alatt a saját költségükön (tehát a közös vagyon terhére) végeztettek volna értéknövelő beruházást, annak az értéknek követelhetné a felét. De itt még azt sem a feleségtől, hanem a ház tulajdonosától.
Az életközösség kezdete előtt szerzett dolog különvagyont képez.
És köszönöm a gyors választ is, én is hasonlóképp gondoltam a dolgot. Említett egy dolgot, méghozzá a külső szigetelést, amit az idén nyáron végeztünk el. Természetesen én finanszíroztam a dolgot, az édesanyám és férjének jövedelme ezt nem engedné meg. A számlákon ismét az én nevem szerepel, a szigetelést sajátkezűleg raktam fel a házra. Akkor ezek szerint ennek a megosztására jogosult, annak ellenére, hogy egy kalapácsot nem fogna meg?
Ja, és még egy kérdés, ha megengedi. A házasság előtt már együttéltek, de az adott ingatlan már az előtt is az édesanyám nevén volt. Gondolom így sem változik a helyzet?
Még egyszer elnézést a megszólításért, véletlen volt, és teljesen igaza van :).
Ha nem ragaszkodsz az urakhoz, válaszolnék. A kötelesrész öröklés jogi fogalom, felejtsd el. Azt az ügyvédet is, aki ezt mondta. A váláskor a házastársi közös vagyont kell megosztani, azaz meg kell szüntetni a házastársak vagyonközösségét. Minden közös vagyon, ami nem számít különvagyonnak. Különvagyon, ami a házsságkötés előtt is megvolt, amit a házasság alatt ajándékba kapott vagy örökölt, vagy ezek értékén szerzett vagyontárgy, illetve a személyes holmik. Az édesanyád volt ingatlana, ami már nem is áll a tulajdonában, nem lehet tárgya vagyonközösség megosztásának. Alapvetően azért, mert nevéből adódóan az csak a házastársak között áll fenn, a lakás pedig a tietek. Mivel azonban a különvagyonnal szemben is támasztható úgynevezett megtérítési igényt, mint tulajdonosokkal szemben, bizonyos feltételek mellett lehet követelése veletek szemben is a férjnek. Elsősorban akkor, ha az életközösség fennállása alatt olyan, jelentős beruházások történtek, amelyek jelentős mértékben növelték az ingatlan forgalmi értékét. Nyilvánvalóan a festés, mázolás nem tartozik ide, de a ház külső szigetelése, szénűtésről központi fűtésre való átállás, hozzáéépítés stb. már igen. Röviden ennyi.
Szeretnék szakmai tanácsot kérni egy adott dologban. A lényeg. Édesanyám válna, a férjétől. Az férfi alkoholista, rokkantnyugdíjas, 2001-ig dupla gyerektartást vontak a nyögdijjából. 18 éve házasok. Édesanyám nevén volt a lakás, amiben most lakunk. A kérdésem a következő lenne. 1 ügyvédi áll. szerint a házasság előtti dolgokat már nem kell felosztani válás esetén, egy másik ügyvéd szerint viszont a férfinak köteles része van a házból (ezt nemtom mit jelent :)), tehát nem csak a felújításból, amíg itt volt/van, hanem magából a ház értékéből is.
Az ingatlant édesanyám 2004-ben a nevemre, és öcsém nevére iratta. A felújítást én fizettem, számlákon az én nevem szerepel. Nekem ez is furcsa, hogy ebből is ki kellene fizetni.
Na, most tényleg a kérdés :). Miből is kell kifizetni? Akkor a házasság előtt vásárolt ingatlan különvagyonnak minősül-e, vagy közös vagyonnak?
(Bocs, hogy jogi fogalmakkal dobálózom, csak gyorsan átfutottam a Csjt-t és nem minden világos, és nem ez a szakmám)
Hidd el, akadnak, akik már nagyon szívesen megszabadulnának egymástól. Kölcsönösen. Jópáran vannak, akik már évek óta külön élnek, a vagyonmegosztáson már ezer éve túl vannak, de az új élettárs már rágja a fülét, hogy vegye el/ szüljön neki gyereket. A "kevésbé szerencsés fejlődésű" régiókban nem kevesen vannak, akiknél nincs mit megosztani, a gyerek meg az egyik félek ( figyeled milyen pc vagyok!) nem is kell. Tapasztalatom szerint a fentiek legalább 30%-át teszik ki a válni szándékozóknak. Ez nem jelenti azt, hogy érzelmileg őket nem viseli meg a dolog, ők is le kell, hogy zárják életük egy fontos szakaszát. Kicsit sírdogálnak az ítélethirdetéskor, az is előfordul, hogy egymás vállán. Miközbenn élettársaik kint várakoznak a padon. Amúgy bármilyen megolást jónak találok, ami megakadályozza a veszekedős bontót, a magánéletben való bírói kutakodást.
"Véleményem szerint egy egyezős bontóban sincsenek ellenérdekű felek"
Ezzel vitatkoznék. :) Ellenérdekű felek ők, de az érdekeiket sikerült úgy egyeztetniük, hogy a bíróságtól csak a jóváhagyásra legyen szükségük. A nyers érdekek szintjén bizony többnyire mindketten szeretnék az összes gyereket, az egész vagyont, és minél nagyobb gyerektartást a másiktól, úgy, hogy lehetőleg látni se kelljen többet.
Elvileg igaz és szakmailag helyes, amit mondasz. Én a gyakorlatra hivatkozom, azokra az ügyekre, amikor a felek egyező akaratnyilvánítás alapján adják be a keresetet, csatolva a megállapodást. Amúgy, amikor kizárólag arról van szó, hogy jogszerűen és eredményesen megegyezzenek, még nincsenek szembenálló felek. Ebben a fázisban nyugodtan eljárhat egy ügyvéd, ismerteti a jogszabályokat, lehetőségeket, megoldásokat ajánl. Szerencsére jó páran vannak, akik jól is csinálják.
Véleményem szerint egy egyezős bontóban sincsenek ellenérdekű felek. Hol a jogvita? Ugyanazt akarják, mindketten válni. A bíróval állnak csak szemben nem egymással, sajátos helyzet.
Nem annál gyorsabb és olcsóbb, mintha ügyvédhez fordulsz, hanem a pernél. Egyébként pedig az ügyvéd - mint ügyvéd - soha nem lehet a két ellenérdekű fél megbízottja egyszerre. Amikor pedig az egyik fél megbízásából jár el, akkor kötelessége legjobb tudása szerint annak az érdekeit képviselni. (Hivatalból elfogult - ahogy egykori tanárom mondogatta.) Így aztán az ellenérdekelt félnek minden oka megvan rá, hogy gyanakvással kezelje, amit mond illetve javasol.
Szerintem a magyar szabályozás impotensé teszi az intézményt. Miért mennék pl. vagyonmegosztásról egyezkedni egy mediátorhoz, ha ugyanazt megtehetem az ügyvédnél is és a közös lakás tulajdonjoga tárgyában kötött megállapodást , mivel azt ügyvéd ellenjegyezte, rögvest be is adhatom a földhivatalba. Ha a mediátornál egyeznek meg, mehetnek még tovább egy ügyvédhez ellenjegyeztetni.
Kicsit lóg a levegőben ez a dolog. Nem látom, mitől lenne jobb, olcsóbb, gyorsabb, mint ha a fél elballag az üyvédhez.
Sok esetben a válni készülők közösen fordulnak az ügyvédhez, aki addig is dolgozott nekik, adás-vételi, bérleti szerződéseket, alapító okiratot szerkesztett, kihozta az előzetesből a gyereket stb.
