:))) Ez jó!
Mindazonátal tényleg nem árt néha a táblánál is látni az ürgét, mert abból, ahogy levezeti a példát, s abból, amit közben mond, szvsz érzékelhető, hogy tényleg hajlékony-e a gondolkodása, vagy csak megértett és bemagolt egy sémát arra a bizonyos példafajtára és azt próbálja meg ráhúzni mindenre anélkül, hogy érdemben gondolkodna. Vagy az már túl szőrszálhasogató, hogy az ember szeretné látni, hogy milyen agymunka van az amúgy helyes megldás mögött?
Ja, és ha csak írásban megy a számonkérés, akkor egy jó pusizási metódussal sikerrel el lehet ám jutni az érettségi bizonyítványig is, vigyázat! :(
Én már csak tudom, imádtam a kémiát, de soha nem voltam képes a képleteket benyesni, azokat puskából lestem ki mindig. Szerencsére volt bennem annyi tisztesség + félelem, hogy nem érettségiztem belőle...
Én néha feleltetek szóban matekból, de elég ritkán.
Első munkahelyemen a mindentudó igazgató néni óralátogatás után szóvá tette, hogy nem feleltetek szóban. Talán nem is először. Magyaráztam neki, hogy ez nem olyan tárgy. Amire ő megszakértette a kérdést. Aztán véletlen elszólta magát: "Ez a baj a matematikatanárokkal, hogy nem feleltetnek szóban."
Mire én: "Akkor nem lehet, hogy az mégiscsak valamiféle tantárgyi sajátosság?"
Főnök néni: "Nem. Lusták, mind lusták."
csak a követelményrendszerben lefektetett, a TVSZ eloirasainak megfelelo zh-t irathatod, amely tantargyi kovetelmenyrendszert a hallgatok elfogadtak es azt kezjegyukkel el is lattak. Otszor pedig nem lehet javitani egy zh-t, ez TVSZ ellenes, de onmagaban TVSZ ellenes lenne az 5 db zh is.
Miért ne lehetne felsőoktatásban rábökésre kérdezni? Mikor voltam gyakvezér, rájuk is böktem, meg ismertem is a csoportomat, mint a középisiben. Aztán írattam vagy öt ZH-t, a másodiktól kezdve mindegyik az előző javítója volt. De íratok a végzős gimisekkel is pótot, csak beírom az eredeti jegyet is, meg egy pótot.
Az előadás, az más. Meg a vizsga is. Én tán életemben ötször ha adtam jegyet szóbeli feleletre... Mindegyik érettségi szóbeli volt, mert az írásbeli 1-es lett. Tán meg is bolondulnék, ha mindig szóban kéne feleltetnem meg osztályoznom matekból...
Pedig vajszívem van. Csak itt most froclizom a T. nagyérdeműt. Szal ne tessék már ennyire vérkomolyan venni. :))
De gondold el, a x tucat embert soxor csak egy nagy előadóteremben látod meg aztán a vizsgán. ZH javítás közben sincs fogalmad róla, hogy ki-kicsoda, pláne, ha a személyiségi jogok védelme miatt kiharcolták a hallgatók, hogy csak egy kód szerepeljen a zhlapon és nem a név. A felsőoktatás már ipari méreteket ölt - tudom, ezt nehét tudomásul venni, de ha megmaradsz a családias, barátságos, közvetlen stílusnál mindenkivel, akkor hamarosan úgy tapasztalod, hogy kinyújtott kisujjadat vállból tépték ki. Nem gonoszság ez, csak saját magad jogos önvédelme.
És azért annak is van nem kis felelőssége, hogy mondjuk egy zheredmény meg egy pár perces vizsga alapján jegyet adjál, vagy megkérd a kollegát, hogy ugyan iratkozzon már föl a jövő hétre is, - felborítva neki ezzel a teljes beütemezett vizsgarendjét.
yohóóó, de azért a középfokig izgalmasabb is a dolog. itt nincs olyan, hogy szóbeli felelés rábökés alapján, elég, ha zh-ra felkészül. s van olyan ott a középisiben, hogy pótdolgozat? na ugye, hogy nincs. egy pár eltolt dolgozat, néhányelrontott felelet és annyi.
na de itt meg ír zh-t, pótzh-t, neadjisten pót-pótzh-t. De ha ennek ellenére is csak egy nagy büdös semmit teljesített, még mindig jöhet helyből uv vizsgázni. vizsgázni is vizsgázhat vagy 2-szer, 3-szor, és akkor még jöhet utána is - egyetemtől függően - dékánival, rektorival, méltányosságival meg mittom én még mivel. de még akkor is, ha kivágták, jövőre újrakezdheti tiszta lappal. hát akkor meg minek is az a nagy lelkizés... :))
igen, ez egy felsőoktatásbeli hozzászólás :)...persze, ott hiányzik a visszacsatolás, a szülők nem mennek be, meg a hallgatónak ott kuss van, mert különben röpül... Hallottunk már 1000 db felsőoktatásbeli osztályozás-túlkapásról...Persze középisisről is, de ott hidd el, nagy a rizikó!
Végigrágom magam a topikon. Komolyan mondom, meglepetés, hogy mit összetökölnek ezzel a jegy dologgal a tisztelt általános és középiskolai tanárok. Lelkiisimeret, meg hogy ismeri az ember a diákot...
A puskázási módszerek viszont lyók, a következő zh-n lehet, hogy elhárítási oldalról majd jobban odafigyelek. >:>>
Vuru, ezt a felmérést pontosan ki és hogy végezte??? Mert az elmúlt hetekben vagy tucatszor hallottam róla, de pontosat soha, senki nem tudott mondani. Addig meg nem kell mindent elhinni.
Amúgy annyiban lehet alapja a dolognak, hogy nálunk még mindig az ún. poroszos típusú oktatás folyik, ami a kreativitásnak nem sok teret ad. Ami felé mennénk - szerintem nem feltétlen helyesen - az az amerikai szemlélet, maely nem halat ad, hanem megtanít halászni. elvileg, mert gyakorlatilag nem nézi, hogy télleg megtanul-é a gyerek halászni, arról nem is beszélve, hogy a snecit is cápaként éljenzik.
Azonban: ha ez akkora gond lenne, akkor a nyugaton nem kapkodnának három kézzel a magyar szakemberek iránt. egy számítógépésztől, egy orvostól, egy gazdasági szakembertől nem azt várják el, hogy szöveget elemezzen, hanem, hogy a szakmáját jól csinálja, lehetőleg jobban, mint a konkurrencia. Ez, pedig, úlláccik, sikerül. Persze, a pénz is közrejátszik, a magyarok sokkal olcsóbbak, mint a helyiek, de szar teljesítménnyel lehet valaki bármilyen olcsó, nem kell.
GZ: "sokan azért puskáznak mert télleg nem tudják az anyagot"
Képzeljétek, itt felmerült a minap, hogy az-e a fontos, hogy tudják a diákok az anyagot! Mertugyebár mi értelme az iskolának, ami egy csomó információt tesz a gyerek fejébe, mi lesz abból a gyerekből -mondták. Inkább azokat a készségeket kell kialakítani az iskolában, hogy később képes legyen magát képezni az a gyerek, ha információkra van szüksége. A magyarok mindenhol művelteknek tűntek eddig a világban. Most ez megdőlt, mert szövegértési gyakorlatokat végeztek különböző nemzetiségűekkel. Az eredmény: kisiskolás korban a magyar gyerekek átlagosak, középiskolások átlag alattiak, felnőttek pedig majdnem az utolsók a vizsgált országok között! Ezen belül pocsék a magyar diplomások (most mondjam úgy, hogy értelmiségiek?) szövegértési készsége... Nos, ezt a felmérést lobogtatva meg lehet kérdőjelezni, hogy évszámokat és eseményeket tanítsunk-e, avagy készségeket fejlesszünk és érvényesülési módszereket adjunk. (Ha úgy vesszük, a puskázás is egy érvényesülési módszer...) Ha egy diák megkedvel valamilyen tudományt és azzal akar foglalkozni, esetleg tanítani akarja, akkor ezzel a jövendő életét pecsételi meg, a tanárok keserű kenyerét fogja rágni. Ellenben ha ügyesen vállalkozik akár érettségi nélkül is, vagy belép egy megfelelő pártba, hamar a szerencse fia lehet... Na jó, ebben volt túlzás, de azért kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Elmondanék egy esetet is, ha nem unjátok...
Érettségi előtt állt két párhuzamos osztály. Az egyik többségében szorgalmas és jó képességű, a másik lusta és jó képességű diákokból állt. (Azt hiszem, tudjátok, mennyire hat egy osztály a tagjaira: az egyik osztályban erény volt a tanulás, a másikban leszólták maguk között azt, aki tanult. Persze a két osztály sem volt jóban...) Érettségi szünetben az egyik osztály tanulói eltűntek, a másikéi visszajártak az iskolába, hülyültek, mesélték, hogy mikor fogják majd kezdeni a tanulást... - szünetként fogták fel az érettségi előtti heteket. Az érettségin ezek a másikak megtáltosodtak! A szorgalmasaknál sokkal jobb eredményt produkáltak. Olyan tételekből feleltek ötösre, amikbe bele sem néztek, olyan szép összefüggő feleleteket adtak, hogy a tanárok bámultak. A titkot azóta fejtegetik a tanárok. Azt hiszem, a fő ok az, hogy tanulás hiányában ők évek óta próbálták, hogyan lehet a nemtudást tudásként eladni, illetve magabiztos fellépéssel olyan irányba terelni a feleletet, amiben járatosabbak. Ez az érettségin - mivel félbeszakítani csak súlyos hiba esetén szabad a vizsgázót - bejött...
Meg rá voltak kényszerítve az évek során, hogy kitalálják, mi lehetett a tananyag. Az egyik srác pl. Majakovszkijt elemzett, de bele se nézett. Sebaj, a vers keletkezése oda volt írva, töriből tudta az adott kort, adott egy körülbelüli korrajzot az akkori Szovjetunióról, elmesélte, hogy mennyire újszerű a vers, hogy minden addigit mennyire tagad, megsejtette, hogy ez nagy forradalmiságot sugároz és hogy a vers mondanivalóját is errefelé kell keresgélni. Elmondta a vers tartalmát, aztán "személyes véleményét", hogy Majakovszkij milyen fantasztikus hatással van a befogadóra (szerintem magában röhögött), ja, meg ott volt a költő születési és haláldátuma, mindezeket jól előadta - ötöst kapott!
4(vp) kolleg(in)a - már, ha nicked kommutatív - nem tudom, jó módszer-e ez a puiskamódszer-gyűjtés, de mindenesetre bejött. És azért az sem mellékes, hogy ha a gyerekek bevallottak egy módszert, akkor azt már nem nagyon merték használni...
Közben nem árt rávezetni azért, hogy puska nélkül többre tud menni, tehát, hogy nem kifizetődő Igaz, de mondjál legalább egyetlen érvet, vagy példát, amit említve a gyerek ezt be is látja! Mert nyilván nem arra készülnek, hogy majd jól lebuknak a puskával, hanem, hogy sikerül, megússzák, nem derül ki, ők meg kapnak egy érdemtelen ötöst. Hogy magyarázod el nekik, hogy ha sikerül, akkor sem éri meg??? Ez nekik már eccerű kockázati játék.
Arról nem is beszélve, hogy sokan azért puskáznak mert télleg nem tudják az anyagot. Tehát, vagy azt választják, hogy nbecsületesek maradnak, és akkor tuti egyes, vagy puskáznak, és akkor vagy egyes - ha lebuknak - vagy jobb lezs - ha nem. És miután csak a jobb sulikban ciki puskázni, ill. azzal lebukni, ritka az a gyerek, aki ez esetben nem a puskát választja. És még csak azt sem mondhatom, hogy nem értem meg :(((
Na, ha már a tippadásnál tartunk, mert biztos nem csak mi olvassuk :-):
igen egyszerű a szoknyába, sliccbe, efféle helyekre rejtett puska -- a mai világban nincs tanár, aki utána merne járni, ha gyanakszik is. Vagy mondja azt az osztály előtt hangosan, hogy "Tedd ki az asztalra, ami a sliccedben van!"? Egy életre poén lenne a suliban. :-)
Akinek van hajlama a puskázásra, azt nem lehet szigorral leszoktatni Leszoktatni, az erkölcsi érzékét birizgálni talán nem, de arra rászoktatni, hogy nálad ne próbálkozzon, erre van esély. Közben nem árt rávezetni azért, hogy puska nélkül többre tud menni, tehát, hogy nem kifizetődő. Elmondom a legnagyobb gonoszságomat. :-) Nem saját kútfő, kollégától tanultam. Egy csajszi elég könnyen követhetően lemásolta a padtársáról a dolgozat felét (lehet, hogy nem volt két csoport, mert abban az osztályban épp akkor megúszhatónak tűnt?), azt hitte, 45 ember közt a hátsó padban nem látom. Hagytam, hadd csinálja, de a végén a beszedésnél hangosan szóltam, hogy az övét miért nem kérem. Így legalább küzdött is közben. :-) Ezt a gyereket sokszor kellett nyilvánosan leégetni, míg leszokott nálam a puskázásról. Ez sem az első eset volt, akkor nem csináltam volna. Közben négyszemközt figyelmeztettem, hogy mindig cikizés lesz, ha elkapom, gondolja meg, hogy megéri-e. De még az érettségi idején is tele volt a szülőnek felróható görcsökkel sajnos, szerintem ezért puskázott (klasszikus látlelet, otthonról fakadó teljesítménykényszer).
GroundZero! Szerinted ez a Balaton-szeletes módszer erkölcsösebb magánál a puskázásnál? Mert én nem látom a különbséget. Ennek mi a "message"-e (bár itt nem látom az angol szó indokát)? Szerintem ez a tanár közönséges orgazda.
Sziasztok, ha kicsit nagy pauza után is, de visszatértem.
Ami a puskázás témakörét illeti: a diák puskázott, puskázik, és puskázni fog. Akinek van hajlama a puskázásra, azt nem lehet szigorral leszoktatni, max új, jobb módszerek kiagyalására ösztönözni.
Szerintem ez igazából a "message" miatt fontos. Ha nem haragszom a gyerekre, hogy puskázik (én sem szoktam haragudni érte), akkor azt mondom tkp: "Nem baj, ha áthágod a szabályokat, csak épp legyél rá felkészülve, hogy ha kiderül, mexívod". És ez pont egybecseng pártunk és kormányunk főideológiájával: "Ami nem törvénybeütköző, az jó". Vagyis egyetlen dolog iktatódik itten ki: az erkölcs. OK, könnyen lehet, hogy csak a hülye, moralizáló tanár von ilyen lehetetlen párhuzamot puskázás és erkölcs között, de én akkor is így érzem. Magam is voltam tanuló egykor, puskáztam én is - ha nem is soxor, túl majrés voltam ahhoz - tehát erkölcsi alapom abszolút nem lenne haragudni ezért bárkire - és lefogadom, hogy nagyon kevés azon tanarak száma, akik sohasem puskáztak életükben. Szerintem igazából a puskázás bőven bocsánatos bűn. Az exesszív, reflexxerű puskázás az, ami súlyosabb dolog. Nem nehéz belátni: valszín nincs az az ember a földön - még a legtörvénytisztelőbbek sem - akik ne hágtak volna át egy-két szabályt életükben. Egy-két puiskázásból sosem lesz nagy gond, hogyjétek el. Minél több jegyet kell adni a gyereknek, az többek között erre is gyógyír lehet. Ha egy gyereknek van 5 jegye, abbó 2 egyes, 1 3mas és 2 ötös, akkor mondhatja, hogy az egyseknél rossz napja volt, holott lehet, hogy akkor nem tudot puskázni, a többinél igen. De, ha sok dolgozatot írnak, akkor egyrészt sokkal többet látja az ember őket dogaírás közben, ergo sokkal nagyobb az esély a lebukásra - egyszer csak rosszkor fog a padba nyúlni - másrészt sokkal kevésbé tud reklamálni, ha mondjuk 6 egyes mellé jön 2 ötös.
Amúgy - hátha diákok is olvasnak - egyik tanárom gyűjtötte a jó puskázás-módszereket. Ha dolgozat után valaki odament, és elárulta, hogyan puskázott - eredményesen - és a tanár még nem ismerte a módszert, járt érte egy Balaton-szelet a büfében. Ennek eredményeképp pár év alatt mindenféle technikát megismert :) Az ő kedvence ez volt: a5-ös lapra puska felír, a legaljára, középre egy kis fémlapocska ragaszt. Ezt a papírt a tetejére szúrt rajzszöggel a pad lapjának aljára felerősít, köbö pont a térd fölé. A padra, nagyjából oda, ahol a paddeszka másik oldalán a papíron a vaslemezke van. Ekkor a papír abszolút láthatatlanul fekszik a pad lapja alatt. Amikor a tanár biztonságos távolban van, a mágnest egyszerűen elmozdítja az ember egy picit, mire a papír lehanyatlik, és szépen olvasható. Ha gáz van, a papír egy apró térdmozdulattal visszasimítható a padlap alá, mágnes egy ugyanolyan apró mozdulattal a fémlap fölé tolható, és a puska ismét láthatatlan. Voilá!
A mágnes álcázása könnyen megoldható, esetünkben, ha jól emléxem, radírba volt belefaragva :)
"Egykori töritanárnőm mondta volt: "A puskázás nem erkölcsi kérdés. A diáknak ősi joga, hogy puskázzon, a tanárnak meg ősi joga, hogy egyest adjon érte." (Ha észreveszi, teszem hozzá én.)"
Hát ezt akár én is mondhattam volna. És a zárójeles megjegyzéssel is nagyon egyetértek, ha a tanár nem volt elég ügyes, hogy észrevegye a puskázót, akkor az én játékszabályaim szerint a diák nyert.
Arról nem beszélve, hogy szerintem az ártatlanság vélelme mindenkit megillet! Mi van, ha tényleg véletlenül egyformák a gyanús részek? Mi van, ha azért szó szerint egyezik a könyvvel, mert a nebuló megtanulta? Volt már rá példa.
Az említett számtech dolgozatnál úgy néz ki, nem volt olyan rossz ötlet levonni a pontot, aztán felajánlani a lehetőséget a reklamálásra, s mivel az illető beletörődött a dologba, bizonyítottnak látszik, hogy tényleg lesett. De mi van, ha csak tényleg nem mer szólni? Oké, mondhatjuk, hogy legyen az ő baja, ha mulya. Inkább nézzük azt, hogy mi van, ha szól? Diák: - Tanárnő, én nem is... Tanárnő: - Tényleg nem? Na jó, akkor mégis az eggyel jobb jegyet kapod. Hmm. Kínos lett volna. És ha egy kicsit több vagányság van a diákban, akkor ez a jelenet le is játszódik, függetlenül attól, hogy lesett-e vagy sem, hisz a tanár úgysem tudja bebizonyítani, hogy igen.
Szóval én azért óvatosan bánnék az ilyen "megérzésekkel".
Lehet, hogy jó lenne néha érettségiztetnem, de egyelőre az a helyzet, hogy gyakran érettségiztetek. :-) Nem mondom, hogy sajnos, mert szeretem csinálni a különleges hangulata miatt. 10 éve csinálom, és elhenceghetek vele, hogy előbb érettségiztettem, mint államvizsgáztam. Továbbá kétszer voltam jegyző, és ilyenkor elég jól szoktam fejből tudni a GÉV-et. Tudnál paragrafust mondani az állításod alátámasztására? Ui. szerintem az elnök az, akinek a vizsga tisztaságát biztosítania kell: pontosan ezért van kinevezve, nem másért. Az igazgató aláír bizonyos papírokat, de nem kell ott lennie. Lehet, hogy helyi szabályként felállítanak ilyesmit, de nem kötelező.
Vurugya: három piros pont a sztoriért! :-) Egykori töritanárnőm mondta volt: "A puskázás nem erkölcsi kérdés. A diáknak ősi joga, hogy puskázzon, a tanárnak meg ősi joga, hogy egyest adjon érte." (Ha észreveszi, teszem hozzá én.)
Velem is csináltak egy nagyon trükkös dolgot egyszer, amit én is alkalmazok azóta. Talán ez az egyetlen értelmes dolog, amit gimnáziumi földrajztanárnőmtől tanultam. Amúgy pont miatta kezdtem puskázni, mert előzőleg igazságtalanul meggyanúsított azzal, hogy puskázom; az első alkalommal lamér voltam, elkapott, áthúzta az egészet, és azt mondta, hogy a vonal alatt folytathatom. Hagyta, hogy verejtékkel megküzdjek az egyesért. Ez azért jó, mert a puskázáson kapott diák hajlamos felmenteni magát, azt gondolni, hogy azért egyes a dolgozat, mert ügyetlen volt vagy peches. Be kell neki bizonyítani, hogy tényleg egyesre tudja, ez nagyon hatásos. :-)
Itt tkp. két szempontot néztem. Egyrészt, hogy lesett, azaz tisztességtelen eszközhöz nyúlt, másrészt, hogy a hasonlóság észrevehető, de a feladat második része egyedi megoldás volt, és ahhoz képest, hogy milyen gyengus, ügyesen megoldotta. Úgy éreztem, hogy a kiindulópont hiányzott neki a megoldáshoz.
Igazad van, tényleg nem igazságos azokkal szemben, akik tisztességes munkát végeztek, és nem "szereztek" maguknak kezdőlökést.
Bizonyítékom valóban nem volt, csak a javításnál tűnt fel a dolog.
vurugya: azt hiszem, sokat tanulhatnék Tőled. :-)))
nagyon jo tortenetek.. gondolkoztal mar azon hogy kiadod oket?
Hmm igen vol ugy hogy mosolyogva hagytam hadd puskazzanak egy kisit aztan max egy perc mulva odamentem es elvettem a puskat.. Hogy mennyire sikerult nalam puskazni azt nem tudom. nyelvtanarkent eleg hamar eszrevettem volna ha ugyanolyan az mar gyanus... foleg kommunikativ feladatoknal amikor nem mindenkinek ugyanaz a valasz jut az eszebe ugyanazokkal a szavakkal stb...
Neha azon gondolkoztam el hogy vajon az en tanaraim is eszrevettek anno hogy en puskazok csak nem szoltak? nem tudom....
:DD Ez nagyon tetszett, kedves Vurugya! Kösz, jól indult a napom!
Azzal egyébként én is gondban voltam, hogy mivel én is puskáztam diákként, a szellemesebb ötleteket tanárként is - khmm - díjaztam volna legszívesebben. Ezért aztán mindig kénytelen voltam előbb szívből megdícsérni azt, akitől elvettem, majd kénytelen voltam hozzátenni, hogy azért az lett volna az igazán leleményes, ha nem vettem volna észre. Kicsit megnyúltak a már épp reménykedésre hangolt arcok, de a szabál az szabál...
Érettségi: Nem zárja ki egymást az a kettő, hogy igazgatónak/helyettesnek ott kell lennie (esetleg jó pénzért) és hogy nem tagja az érettségi bizottságnak.
Az oktatásban a pályázatoknál is elfolyik rengeteg pénz. Belepillanthattam mostanában egy oktatási pályázatba, kik milyen célra pályáznak, s mennyi pénzeket fejnek ki (vagy akarnak kifejni), hát odavoltam teljesen...
A puskázás-gyanúsítással csínján kell bánni. Nem lehet hasonlóság alapján bárkire rásütni, hogy puskázott a másikról. Néhány idevágó sztori:
Érettségi dolgozatok, az elméleti tételnél feltűnik két dörzsölt fickó dolgozata, mely szemre nem hasonló, de mindketten ugyanazt a hülye jelölést használják. Behívatom őket, mondom nekik, ők kiakadnak, hogy nézzem meg az egyik segédkönyvet, mindketten abból tanultak, annak a jelölését használják ők. Hát tényleg, egyik kevéssé ismert érettségi segédletből való az a hülye jelölés. Elnézést kérek tőlük, s felhívom a figyelmüket, hogy ezt a könyvet hátha meg kell mutatni az érettségi elnöknek is, mert matekszakos és hátha neki is feltűnik mindkettőjüknél ez a bonyolult jelölés.
Érettségi banketten odajönnek: Tanár úr, nem értjük, miért pont az a feladat tűnt fel, tényleg azt puskáztuk egymásról...
Sokszor van, hogy a dolgozatot én íratom, tehát járkálok, végig figyelek, mégis vannak azonos dolgozatrészek a legtávolabb ülőknél. Ők biztosan nem puskáztak!!! Ez elgondolkodtató. Ha megtörtént, akkor már nem lehetünk soha biztosak a puskázásban. A régebbi munkahelyemen egy érettségi matekpélda megoldása egyik diáknál tökéletesen megegyezett a megoldáskötet megoldásával. A diák az érettségi alatt egyszer kiment WC-re. A javító tanár felfedezte ezt, s jelezte az elnöknek. A diák védekezett, hogy a megoldáskötetből tanult előző este, s megmaradt a fejében a pontos megoldás, még a megoldás elrendezése is a lapon. Előtte való napokban többen is intették, hogy magolja be pontosan azt a megoldást, hogy az elnöknek bebizonyíthassa, hogy pontosan ugyanúgy el tudja mondani fejből is! Szerintem még ez is felesleges, mert azt is mondhatta volna, hogy a megoldást másnap pontosan tudta, de hamar elfelejtette! Végül levonták a dolgozatából a kérdéses feladatra kapott pontszámát, a többi pontjai megmaradtak, így átment. Szerintem igazságtalan volt az elnök, mert a teljes pontszámot meg kellett volna hagyni! Semmi bizonyítéka nem volt a puskázásra!
A puskázókra nem szabad haragudni. NEm lehet őket alávaló alakoknak tartani, pláne, hogy én is puskáztam párszor az egyetemen. Én mosolyogva veszem el a puskát, írom be az egyest és adok helyette másik példát, amire újabb jegyet szerezhet a hátralevő időben. Amikor én puskáztam, akkor is megvolt a lebukás veszélye, amit vállaltam.
A már végzettek méltatlankodva visszamondják, hogy nálam nem lehetett puskázni. Szerintem a puskázók rettegésben tartása, lebuktatása kötelessége a tanárnak - igazságos feltételeket kell teremtenie mindenkinek!
Elméleti dolgozat, egy lány nem ír, csak nagy munkát tettetve a papír fölé görnyed, firkál. Kis idő múlva a kész dolgozat a kezében, már az utolsó igazításokat teszi rajta. Odamegyek hozzá, odasúgom:
-Tudnál adni egy ceruzát? - előkeresi a táskája mélyéről a tolltartóját, kicipzározza, kivesz egy ceruzát.
-A dolgozatírás alatt belenyúltál a táskádba? Kivetted a dolgozat alatt a tolltartódat? - förmedek rá oly hangosan, hogy mindenki odafigyel.
-Nem vettem ki a táskámból egész dolgozat alatt! Hiszen itt volt végig a táskám alján! - feleli megzavarodva. Felkapom és felmutatom az osztály előtt a dolgozatát:
- Akkor hogyan tudtad ezt az ábrát CERUZÁVAL elkészíteni? Minden ceruzád a tolltartódban, a táska mélyén volt! Ezt a lapot már előre megírtad!
Quod erat demonstrandum. A szülő jött is szülőire, hogy most ne haragudjak a lányára, amiért puskázott. Mondtam neki, hogy eszemben sincs haragudni, sőt, sikerélmény volt, hogy olyan szépen le tudtam fülelni.
