A germán törzsek kialakulásával kezdve, a bronzkortól a római korig. Utána a római kor következik, kimberek és teutonok, Ariovistus, Arminius és a többiek. Azután a népvándorláskor idejének történései. Lezárva a szászok keresztény hitre térítésével Nagy Károly császár idején.
A kvádok törzs későbbi elnevezése szvéb. Eredetileg a markomann törzsszövetség tagjai voltak. Kr.e. 8-ban jelentek meg amikor Marbod markomann király államában éltek Morvaországban, Alsó-Ausztria északi részén és a Vág vidékén. A Majna vidékéről vándoroltak oda a markomannokkal együtt Csehországba. Marbod hatalmát Catualda markomann előkelő megdöntötte Kr.u.18-ban. Vannius ( 19-50 ) kvád király Vibilius hermundur király segítségével megdöntötte Catualda hatalmát 19-ben, ekkor ő lett a markomann király is, római kliens király volt. 50-ben megdöntötte hatalmát nővére két fia Sido és Vangio, Vibilius segítségével, ők is római kliens királyok lettek. Vannius hiába kért segítséget Claudius császártól, ezért Pannoniába menekült kiséretével együtt.
Tény és való, hogy a germán-skandináv mitológia elbűvöli az olvasót, de a pogány germán vallásból akkor is hiányzik a kereszténység magasabb rendű erkölcsisége.
Javítás. I.Theuderuch frank király a szászokkal szövetkezve támadta meg a türingeket 531-ben, a szászok cserébe megkapták az északi türing területeket. A türingek nem birtak a túlerővel az Unsrut folyó bal partján vivott csatában legyőzték őket, a folyón át történő visszavonulás során teljesen megsemmisült a sereg. Türingia keleti részén Herminafried király serege maradékával 534-ig még ellenállt, ugyanis közben kitört a háború I.Theuderich és Chlotar frank királyok közt. 534-ben megölték a frankok Herminafried királyt, vége lett a türing államnak. A királyi család és a türing előkelők egy része Itáliába menekült a keleti gótokhoz, a többiek meghódoltak a frankoknak. Az terület élére frank arisztokrácia került, de a belső dolgokba mint jog, szokások nem szóltak bele. A 7.században 641-ben a türing előkelők Ratbod vezetésével felkelést robbantottak ki a függetlenségért, de legyőzték őket.
Lehet a térképész nem szereti a bajorokat :) Nem teljesen pontos a térkép, a keleti gót állam nem volt ilyen nagy, a langobardok keletebbre lehettek már ekkor és szerintem a bajorok sem ilyen kis területen éltek és nem is ott ahol a térképen vannak. A türing állam területe viszont megfelelhet a térképnek.
Van, a germán csoportok nevei. A vörös a rajnai és weseri germánok. A barna Odera-torkolati germánok. Világoszöld északigermánok. Sárga északi-tengeri germánok. Narancs elbai germánok. Kék Weichsel-torkolati germánok.
A türingeket elsőként Flavius Vegatius római történetíró említette 400 körül. A türingek később egy ideig hun uralom alá kerültek, első ismert királyuk Bisinius volt 500 körül. Bisinius után három fia együtt uralkodott, Baderich 510-529, Berthachar 510-529, Herminafried 510-534. Herminafried felesége a gót Amalaberga volt, Theoderich osztrogót király unokája, így szövetségben állt a két állam. 531-ben a frankok elfoglalták a türing királyságot, Herminafried meghalt Tolbiacumnál a döntő csatában és ezentúl a frank állam részei lettek a türingek.
Az Elbai Germán törzsek egyike volt a hermundur. Tacitus 98 körül írt Germania könyvében ír korai történelmükről. Az Elba és a Duna közti területen éltek, szomszédaik a narist, markomann, quad törzsek voltak. Az első ismert királyuk Vibilius volt, ő 18-ban segített megdönteni Catualda markomann király hatalmát, a quad Vannius királynak segítve. Vannius a rómaiak kliens királya volt. Kr.u. 50-ben unokaöccsei Vangio és Sido megdöntötték hatalmát Vibilius segítségével. Legközelebb a hermundurok a markomann háború ( 166-180 ) idején jelentek meg, ekkor a markomann-quad-szarmata szövetség oldalán harcoltak Marcus Aurelius császár ellen. A 3.században északról szomszédságukba vándorolt a varn és angol törzs egy része. A három törzs együtt hozta létre 400 körül a türing törzsszövetséget.
Az emberáldozatot én sem helyeslem, a vallás többi része viszont elég szimpatikus, főleg a mitológia. Különben egy területen biztos jobb volt minden egyistenhívő vallásnál, az áldozatbemutatási rész egész kellemes lehetett, egy jó lakomát lehetett tartani áldozás után.
Nem értek nagyon a kérdéshez. Véleményem szerint mivel a sueb törzsek közé tartoztak, szomszédai és vsz közeli rokonai voltak a svábok és bajorok őseinek, ezért én az ófelnémet elméletre szavaznék.
A langobard királyok koronája volt a vaskorona. A nevét a korona belsejében lévő vaspántról kapta, amely a legenda szerint az egyik vasszegből készült, amellyel Krisztust felszegelték a keresztre. A legenda szerint Nagy Konstantin császár anyja Helena hozta a Szentföldről. Ezzel koronázták meg később Itália királyaként a frank és a német-római császárokat is a középkorban, akik Itália királyai is voltak. A Monzai Katedrálisban őrzik Milánó közelében.
Mivel a langobardok kevesen voltak Authari ( 584-590 ) király, katonai és politikai okból 590-ben megtiltotta nekik a katolikus hitre áttérést. Féltek hogy keveredni fog a római és langobard népesség. Agilulf fia Adaloald ( 616-626 ) király is katolikus volt, őt elűzték trónjáról. Utána Arioald ( 626-636 ) király ariánus volt, az utóda Rothari ( 636-652 ) király alatt javult a katolikusok helyzete, minden városban lett egy katolikus püspök az arianus mellett, egyre több langobard lett katolikus. I. Aripert ( 652-661 ) király katolikus volt és fellépett az arianusok ellen. Utána minden király katolikus volt. Ez azért volt lehetséges mert 553-ban egyházszakadás volt Bizánc és az itáliai katolikusok közt. Komoly gond volt a langobard királyoknak, hogy az itáliai püspököket a római pápa nevezte ki és a pápához voltak lojálisak. A langobardok romanizálódása lassan indult meg a 7.század végén. Emléküket őrzi Lombardia tartomány.
Vallási téren a langobardok nem voltak egységesek. Alboin trónralépte után 565 után erőszakosan áttérítette a többséget a pogányságról az ariánus hitre, de még a 7.században is sok pogány volt, akik áldozatot mutattak be az isteneknek. Volt néhány katolikus nemzetség mint a Lethingek. A hódítás után az egyházi birtokok többségét elkobozták és üldözték a katolikus egyházat. Az első katolikus király Agilulf ( 591-616 ) volt, ő kolostorokat alapított, adományokat adott a katolikus egyháznak, néhány katolikus püspök is volt udvarában.
A királyi hatalom támaszai voltak és személyükben szabadok, főleg határvédelmi feladatuk volt az Alpok vidékén. Az országon belül is telepítették őket a stratégiailag fontos helyekre. Tizedekre voltak osztva, ennek előljárója bíráskodott is felettük, a lakóhelyüket viszont nem hagyhatták el. Előfordult hogy a földterülettel együtt eladományozták őket. Az első langobard törvénykönyv a Edictus Rothari volt 643-ban. A római alattvalóknak nem készült törvénykönyv.
