Valóban szimpatikus verseny, már ejtettünk róla néhány félreeső szót. Ha meg tudom oldani a közlekedést (és kapok "szabadságot" arra a napra), akkor lehet, hogy megjelenek.
Esetleg azok is figyelhetnek rá, akiknek a maratoni táv kevés, hiszen szombaton lesz, míg a Visegrád-Budapest másnap, vasárnap.
Másfél percen keresztül viszonylag jó emelkedésű lejtőn is 4 perces tempót biztosan tudok teljesíteni. Ha ugyanezt a sebességet rögtön lefelé is produkálnom kell, lehet, hogy "belehalok". :-)) Szerintem csak az a lényeg, hogy ne menjen le teljesen a pulzus. Nem sok ilyet csináltam, de "gyilkos" dolog, bár biztosan használ.
Hiver
Folytatásos szolgálati közlemény-kisregény 3.rész: A rendszer rossz. Lehet, hogy a telefonszámomat is tudod fejből?
Sopánka
Már elsőre is értettem, hogy mire gondolsz. Csak azt tudom mondani, hogy ami nekem fölfele max, az lefele egyántalán nem kényelmes. Bár az is lehet, hogy ez egyénileg változó dolog. Mindenesetre a téli alapozáskor van egy rendszeres dombfutásunk, a Sasadi tempó. Ez 3,3 km és 12 perc alatt teszem meg. Nekem lefele 16 perc úgy, hogy ki tudjam magam fújni, és rákoncentráljak a következő tempóra. De szerintem sok függ attól is, hogy hány százalékos emelkedőről van szó.
Igényelni lehet, de az erre a célra fordítható előirányzat igen minimális! :-))
Egyébként sok dolgot nem is írtam meg, pedig szerettem volna, épp a nagy terjedelem miatt. Például kaptam egy versenykiírást, amelyet ajánlanék mondjuk Radnóti-kedvelő futóknak vagy futó Radnóti-kedvelőknek (ha bírják a lejtőt), mivel Bor környékén (Zagubica, stb.) lesz október 5-én, szombaton 26 km 400 m szintsüllyedéssel. A szerb szövegből persze nem sokat értek, de van drótposta: akfast@bor.co.yu illetve as@bor.co.yu.
(Hozzászólásod kapcsán akartam még írni, hogy a "Nő"-nek neve is van, de az az igazság, hogy én sem jegyeztem meg. :-))
Annyit írtatok az ünnepek alatt, hogy gyakorlatilag nem maradt időm leülni dolgozni /iSTVántól lehet, hogy órabérkompenzációt fogok igényelni/ :-)
Én is gratulálok három hősünknek: harzol, iSTVán, mts.
Látom ám, hogy mindenki havi összesítéseket készít, de Én nem merek: félek, hogy a szégytől magam mögé bújok. E tudathasadásos állapotot elkerülendő a hónap utolsó négy napjában gyorsan futottam 140 kilit. Azon kívül viszont semmi különöset. Igaz az elmúlt két hétben -a maraton után- beteg voltam, és sajnos jól el is hagytam magam. Sorba nyomtam a lassabnál-lassabb 6 kiliket. Szerintem egy kicsit fásult is voltam ettől az iszonyatosan hosszú téli alapozástól /2000 kili lett az alapozás/. Már úgy voltam az egésszel, mint az ezer sebből vérző Indiana Jones tegnap az RTL-en:
Nő: -Ó! Indy! Mennyire megváltoztál az évek alatt!
Indy: -Nem az évek tették, hanem a kilométerek.
Most megróbálok újult erővel edzésbe állni, a héten már gyorsítok, aztán meglátom, hogy van-e értelme tavasszal egy erős maratont futni.
FUTURE!
Szolgálati közlemény2: Márpedig a rendszer nem működik! Nekem legalabbis meg mindig visszadobja a levelet. Azt meg feltetelezem magamrol, hogy tudom fejbol is az emilcimed.
FUTURE!
Nem triatlonos kiadványban, hanem a Triatlon topic-ban írták!
Még egyszer, mert félreértetted: másfél perc fölfelé max sebességen, majd LEFELÉ UGYANAKKORA SEBESSÉGGEL! Ami fölfelé MAX, az lefelé kényelmes, nem? Legalábbis én így értelmeztem!
FUTURE!
Az a fura helyzet allt elo, hogy az emilt, amit kuldeni akartam, folyton visszadobja a gep - viszont veletlenul rajtafelejtettek a netet a gepemen. Szoval most nem levelet kapsz, hanem hozzaszolast! (Kicsit megkurtitva...)
Tegnap mondtad, hogy a teso jol kiszurt Veled a virusaval, te szenvedsz tole, o meg mar reg el is felejtette. Hat nem! Ugy kohog, mint egy fakutya.
Es en is sz@rul vagyok, reggel iszonyuan kapart a torkom, meg most is egy kicsit, meg a gyomrom is rossz - hany ingerem van? :o)
6 utan hivlak!
Azert nezd meg az e-mailed, hatha a hiba az Te keszulekedben van.
Nem tudom, pontosan mit írnak abban a triatlonos kiadványban, mindenesetre szerintem a másfél perces felfelé futással közel azonos tempójú lefelé futással érdemes vigyázni! Elég sok olyan ismerősöm van, aki a könnyű, óvatos leereszkedés helyett lefelé is a trappolást választotta, és belesérült ebbe. Kiváló példája ennek a Pécs-Harkány is.Igaz, versenyen, kiélezett helyzetben sajnos néha az ilyen "lábszétverést" kell választani. Edzésen mindenesetre semmi sem indokolja ezt. Arról nem is beszélve, hogy a nagyobb erővel becsapódó lábból, sokkal könnyebben szaladnak világgá a vörösvértestek, és ettől aztán szépen eltorzul az ember vérképe.
Bár én laikus vagyok, de az ilyen tempójú lefeléktől igen könnyen szarrá megy az ember térde. Én azt gondolom, hogy lefelé könnyedén kellene futni. Én legalábbis így futnék!
Újabb tipp gyorsításra (a triatlon topikból ollóztam):
Keress egy 300-500 méteres emelkedőt, lehetőleg egyenleteset.
Alapos bemelegítés után rohanj felfelé másfél percig, majd kb. ugyanolyan sebességgel lefelé.
Ezt ismételd meg mondjuk négyszer. A sebességet úgy válaszd meg, hogy a másfél perc végére a pulzusod menjen fel a maximumra. Ha nincs pulzusmérőd, akkor azt érezd a végénél, hogy elfogy a szusz!
Ezután hetente emeld az ismétlések számát!
Pár hét után észre fogod venni, hogy a másfél perc alatt egyre feljebb jutsz el.
Ez a fajta dombozás jól erősíti a lábat, és megnöveli a maximális oxigénfelhasználást is. A szakirodalom szerint kíváló gyorsaság fokozó.
Minden elismerésem. Kint voltam a versenyen, de a befutód után sajnos nem tudtam gratulálni Neked. Nagy teljesítmény volt, amit őszintén csodálok.
- Egyébként én is résztvettem életem első tájfutó versenyén.-
Ezt a megjegyzést figyelmen kívül hagyom mert nincs mögötte pl: 1 kettőspont, 1 kötőjel, és egy zárójel bezárva. :-(((((((
:-))) már megint... nálam ez alapból hozzáértendő!! bocs... legközelebb kiteszem.
figyelem a többieknek is! MOST LESZÖGEZEM, hogy hozzászólásaimmal SOHA NEM AKAROK BÁNTANI SENKIT. Ha mégis úgy tűnik, akkor alighanem a :-) véletlenül lemaradt.
Gratulálok mts! ;-))) Nyugodj meg, egy maraton sokkal lazább mint egy hosszútávú tájfutóverseny. (Persze bizonyos megkötésekkel.) De egy maratont "csak lefutni" sokkal könnyebb mint egy OHB-t "csak lefutni"!
Ez derék! Kemény dolog, hogy a kimerültség ellenére is tartottad magad! (Csak győzd kiheverni!) Ilyet amúgy csak versenyen szabad csinálni. Edzésen, ha az ember eléhez, abba kell hagyni és hazamenni, mert különben többet árt, mint használ. (Erősítsetek meg!) Persze csak a testnek; a léleknek mindenképpen használ. (Hisz ti is tudjátok, hogy a maraton nemcsak fizikai, hanem pszichikai küzdelem is.)
Jelentem, én is terjesztem a "kergemarhakórt", vagyis a futóbolondságot: tegnap elvittem a menyasszonyomat egy 6 km-es körre. Közben szenvedett, mert még nem tudja, hogy kell hosszú távot kevés energiával lihegés nélkül futni, de mondtam neki, hogy ha belejön, ez el fog múlni, és élvezni fogja a könnyű 12 km/h-s kocogást. 6 perces kilométerekkel csináltuk. Aztán mivel nekem kevés volt, megcsináltam ugyanazt a kört 4 percesekkel is...
mts!
Minden elismerésem a Tiéd! Hallottam a versenyről a hétvégén eleget. :o)
Régebben mindig hangoztattam, hogy egy tájfutó sem normális. :o) Azóta a topiklakók közül sokan megismerték a barátaimat, akik 90%-a tájfutó. Már nem merem nagyon szidni őket, mert esetleg az mondják, hogy zsák a foltját... :o)
Szóval, gratula!!!!
Zsazsi
Az álmok azért vannak, hogy megvalósuljanak ….
…. a filmekben. :-(
A verseny részemről az akarat diadala volt. Az erő(m) leszerepelt.
A légvonalbeli 24.525 m-en nekem ~28.100 m-t sikerült mennem.
A cél közeli átfutó ponton a pálya ~2/3-ánál nagyon sokan feladták a versenyt. Nagyon elcsigázva haladtam az átfutó felé. Az ifi lányok két dobogósával kerülgettük egymást megegyező pályaszakaszon. Aztán ők befutottak, nekik ott már vége volt. Nekem is végem volt. 150 perc körül jártam. Láttam, hogy tuti nem lesz meg a 180 percen belüli idő. (De ezt még akkor tűztem ki, amikor úgy tudtam, hogy 150 perccel fognak nyerni.) Gondoltam, rá hogy milyen könnyű lenne leadnom csak az „első kör” térképét, s a másodikét otthagyni, felsétálni a célba, s véget ér a szenvedés. De nem tettem. Nem tehettem.
Mert, ahogy a pontra értem, meghallottam a KedveSem bíztatását. Nem láttam őt. Egyrészt, mert már elég fáradt voltam ellátni a nézőkig. Másrészt meg a pálya elején belecsapott egy ág a szemembe és ez erősen korlátozott. S az is csak 3-4 pont múlva jutott eszembe, hogy legalább valami intés félét kellett volna produkálnom felé.
Nem tehettem, mert még ott volt az a rengeteg edzés mögöttem, a tanítványaim, Ti. Önkívületben ittam meg a frissítőm, szemeztem egy-két banánnal, de nem az enyémek voltak. S tovább indultam.
Egyébként a pálya első felében egy-két kisebb hibával haladtam, az elején még elég jó tempóban. Később derült ki a pálya elemzésénél, hogy lehetett volna néhol jobb útvonalat választani.
Nagyon nehezen ment a második kör. A végén már sétálni is nehezen bírtam. Rosszul voltam, valószínűleg eléheztem. Már nem érdekelt, hogy mennyi idő alatt, de meg akartam csinálni. Fejben sem tudtam úgy figyelni, ahogy akartam. Jelentősen hibáztam. Nem tudtam megjegyezni a következő pont kódját.
A gyűjtőn Évi várt. „Csokit, üdítőt!” hajtogattam neki a befutón hatalmas sprintelés közben. Miközben ő lazán kocogott mellettem.
259:59 lett a vége.
Rengeteg. Négy óra, húsz perc.
A cél után leültem. Tömtem magamba a csokit és a cukros, színes, szénsavas lét. Fáztam, remegtem.
De olyan jó volt a táblára nézni. Hogy volt értéklehető eredményem. A feladók között meg rengeteg „nagy” név.
A végén 25. lettem, amit én 22 –iknek értékelek, mert leszámítom belőle a külföldieket.
A helyezéssel meg vagyok elégedve. Meg azzal, hogy végigmentem. Az időmmel, s a szerzett rangsorponttal nem.
Tanulságok:
- Még több edzés.
- Az emlékek megszépülnek, mert mára egy nagyon kellemes versenyre emlékszem. :-)
Ezek után nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tudok majd a maratonon. Mert most, azt hittem, hogy felkészült vagyok …. :-(
Ja és még egy tanulság:
Az álmok azért vannak, hogy megvalósuljanak ….
…. a filmekben. :-)
Számomra mind a saját szórólapomból, mind a macsa által megadott lap infoiból az derül ki, hogy szintidő nincsen, mindenkit sportszerűen megvárnak (eredményhírdetés 2.30-cal a rajt után van). Az útvonal nem lesz lezárva, így ez nem lesz szűk keresztmetszet.
Azért esetleg érdemes rákérdezni.
Aki még nem unja a zöld háromszög témát, az kukkantson ide. (Az Ördögorom után és a TV torony előtt egy kicsit bizonytalan voltam az útvonalban, úgyhogy lehet fikázni.)
Az ob-s tájfutóknak meg gratuláció! Írjatok élményt! (Vagy vért és könnyeket, ha az volt...)
Még mindig eladó a vivicittás nevezésem, írjatok/hívjatok!
Vasárnap elmentem a Normafához, és futottam kb. 9 km-t. Sütött a nap ezerrel, tele volt a környék kirándulókkal, én meg tökre élveztem, hogy ott suhanok el mellettük. Igaz, hogy sokat kellett kerülgetni, de cserébe bezsebeltem egy-két elismerő pillantást, főleg az emelkedős szakaszokon. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom az ilyen jóidős-ünnepléses napokat egy-egy jóleső futásra! Csak azok a kellemetlen rovarok ne lennének! Egy repülős fajta beszállt a pólómba, és csak igen érdekes mozgáskombinációk után sikerült megszabadulnom tőle (szerencsére ez már egy elhagyatottab helyen volt, így nem látta senki). Ráadásul jól meg is csípett. Nem tudjátok, melyik az a vitamin, amelyiknek utálják a szagát az ilyenek (vagy ez csak tévhit?)?
Rcs, én is megkaptam a fotót Prágából, de nem túl előnyös :), meg az idő sincs rajta, ezért nem rendelem meg, azt hiszem.
