A kötél egyik ága a görgőre F1*r nagyságú nyomatékot ad. A másik ága pedig F2*r nagyságút. És az eredőjük 0. Át kéne ezt gondolni, tényleg.
Továbbá: ha az ábrádon (isten tudja miért) a kötelek részérők a görgőre ható eredő erő vízszintes lenne, akkor a két egymagasságban lévő (és egymáshoz nyilván rögzített tengelyű) görgőt a kötélágak nem nyomnák ki maguk közül.
Szerény véleményem szerint a (vélt) természeti állandókat nem volna szabad 1-nek választani, mert így mértékegységgel együtt szépen rondán el lehet sinkófálni az egyenletekben, mintha ott sem lennének. Lustaság. :(
Nem tanultatok koherens egységrendszert számolni?
Legyen kiindulás az MKS vagy az SI.
Ha például Ohm helyett kΩ, akkor amper helyett mA lesz a számolásokban.
Hármat szabadon átskálázhatunk. Például: energia (feszültség), anyagmennyiség (áram), idő.
A folytonos közegek relativisztikus elektrodinamikájának koncepciója a következő: (c=1)
A vákuumelektrodinamika egyetlen Fv=(E,H) másodrendű négyes térerősségtenzorát megduplázzuk bevezetve a μ és ε izotróp lineáris (ez még belefér a relativitáselméletbe) összekapcsoló négyesskalár mennyiségeket, ezek jellemzik majd az anyag elektromágneses tulajdonságait (mágnesezhetőség és elektromos polarizálhatóság), valamint még egy anyagjellemzőt, a σ elektromos vezetőképességet (vákuumbeli értéke 0, mivel az nem konduktív vezető, és anyag sem). Bevezetjük az elektromos és mágneses indukciókat D és B:
D = εE
B = μH
Az új két elektromágneses antiszimmetrikus tenzor ilyen lesz:
F = (E,B)
G = (D,H)
ε és μ a vákuumra 1 értékű, ekkor F és G egybeesik, és azonos Fv -vel. A vákuumbeli elektromos konvektív sv=ϱv=(ϱ,ϱv) négyes áramsűrűség (ϱ az elektromos töltéssűrűség, v a hármassebessége) eredetileg Fv négyedivergenciája volt (4pí faktort és előjelet most nem részletezem). Most a négyes áramsűrűség s=j+ϱv=(ϱ,j+ϱv) már tartalmazza a j=σE konduktív (vezetett) elektromos (hármas) áramsűrűséget is.
Ahogy korábban Fv a négyes A vektorpotenciál négyesrotációja, most ugyanúgy F lesz az, csak most H helyén B van benne. Az s négyesáram viszont G négyesdivergenciája. (4pí faktort és előjelet most nem részletezem)
Az összefüggés G és F között kovariáns egyenletben így írható:
Gik = Fik/μ + (ε-1)[(uiurFkr - ukurFir)/μ]
u a négyessebessége az anyagi közegnek (az adott pontban).
egy választott definíciós összefüggés. Semmi valódi fizikai tartalma nincsen.
Bizonyos más mennyiségek egymáshoz igazítása miatt választották. Tehát így μ0 -t vették valamekkorára (RMKS-ben az áram mértékegysége egyenlő legyen az EMU-benivel, azaz μ0 = 4pi10-7 H/m), c más mennyiségek alapján idevont mért érték (c = 3szor108 m/s), és ezzel a képlettel definiálták ε0 értékét és egyben mértékegységét:
Ezt úgy kell érteni, hogy ha ezek értékét nem 1-re állítjuk, akkor felborul az, hogy E, B, D, H egyforma mértékű és mértékegységű. De mivel a Gaussian-EMU egységrendszer éppen azt kívánja, ezért abban ε0 = 1 és μ0 = 1, és ez így szép.
Tegnap megnéztem újra Novobátzky Relativitáselmélet könyvét (75-78. oldalak), aki Minkowski nyomán írta le a mozgó testek elektrodinamikájára vonatkozó képleteket, összefüggéseket. Én úgy látom, hogy ott nincs kapcsolatban az ε és μ illetve abból azε0 és μ0 a c fénysebességgel, tehát a Gaussian-EMU egységrendszerben. Egymástól teljesen függetlenek. ε0 = 1 és μ0 = 1 (ezek is függetlenek egymástól és ezek) mellett szabadon lehet a c nem 1 és mértékegységes is, ebből következően simán 1 is. Én ezt reméltem, és gondoltam eddig is.
Viszont akkor nem értem most, hogy az SI egységrendszerben hogyan lett az az összefüggés, hogy:
ε0μ0 = 1/c2
Ez csak valami beállított dolog? (Úgy vélem, igen.) Vagy miért van? (így kitalálva?)
Itt valamit írnak erről, még nem látom teljesen át:
Mintha az áramerősség és elektromos töltés meghatározásának fogalmához lenne köze a felvetett dilemmás dolognak.
Ezekből megint erősen azt látom, hogy az elektrodinamikát és fizikáját sokkal tisztább és jobb a régi Gaussian-EMU egységrendszerben tanulmányozni (ahogy a régebbi könyvek is teszik), mint az SI egységrendszerben.