Áve! – szólt stílszerűen a drukkerek üdvözlése a DVSC-AVE Ásványvíz tegnap megtartott szezonnyitó szurkolói ankétján.
A várakozásoknak megfelelően nagy érdeklődés közepette rendezték meg az eseményt, ahol a zsúfolásig megtelt teremben a szakmai vezetést Szilágyi Sándor és Supka Attila, míg a játékosokat Dzsudzsák Balázs, Milos Kolakovics képviselte. A jelenlévők előtt a cégvezetőnek Sándor Tamást és Grúz Tamást kellett kimentenie hiányzásuk okán, míg a csapatkapitány a Debrecen TV-ben vendégeskedett, addig az új szerzemény influenzával küszködött. Bár Tobe nem volt jelen, de az első kérdések egyike neki szólt, miszerint nem változtatta-e meg a döntését, s nem kíván-e visszatérni a válogatottba. A játékmester helyett Szilágyi Sándor válaszolt, s elmondta, hogy Sándor továbbra is csak a Lokiban akar futballozni.
Bajnoki címért jött
Az esemény bemutatkozással kezdődött, az új szerzemények, Dzsudzsák és Kolakovics foglalták össze röviden eddigi pályafutásukat, igaz a szerb támadó magyar hangja Supka Attila volt. S ha már a trénerhez került a szó, a szurkolók bombázták kérdésekkel rendesen Supkát. A válaszokból kiderült, hogy a gárda játékstílusa nem túlzottan változik a Szentes-érában megszokottól, viszont lesznek finomítások, amelyeket már az új edző eszközölt. A DVSC szakvezetője a felkészülést értékelvén elmondta, az alapozás első fázisa – az erőgyűjtés időszaka – tökéletesen sikerült, ugyanúgy, ahogy a törökországi edzőtáborozás is, ahol kiváló körülmények között tréningezhettek Dombiék. Viszont az utolsó szakasz, az úgynevezett finomítások, támadásvezetések gyakorlásakor akadtak gondok, hiszen február közepétől mindössze háromszor tudtak olyan pályán edzeni, ami megfelelő állapotú volt. Supka azt is elmondta a kapuskérdésre vonatkozóan, hogy nála minden játékos tiszta lappal indult, s csakis a futballistákon múlt, kinek fog bizalmat szavazni az első mérkőzésen.
Természetesen a drukkerek kíváncsiak voltak Kolakovics véleményére is, aki válaszában elmondta, másfél hónapja készül együtt a csapattal, s napról napra jobb a kapcsolata a társakkal, s azon kijelentése, miszerint azért jött Magyarországra, hogy bajnok legyen, óriási tapsot kapott a jelenlévőktől.
Az ankét végén a szurkolókon látszott, hogy mindenki nagy reményekkel várja a szombati idénykezdetet, s bízik a Lokiban, hogy a szezon végén beteljesül a nagy álom, azaz a bajnoki cím elhódítása.
Ez igen sajnálatos az agyamat az agyatlan hurkázásbaszta fel. A 16 főre csak annyit, hogy amíg pesten a sajátanyját agyonűtő mindenkitátkurós A8-as ban pöfeszkedő kapasz műmájer és nem Budo rúgótechnikája a menő sajnos ennyien lesztek.
Óóóó ez igen nagykár, de a győr az győr klasszis csapat talán 10 alatt tényleg meg lehetett volna úszni.
A lányok rutintalanok még ahhoz, hogy egy jobb napot kifogó győrt megtudjanak csípni. Pedig kezd két pólusúvá válni a kézilabda ami a sztálinvárosról és a győrről szól. ((A fradista lányokat nem sorolom oda mert ők örülnek ha befejezik a bajnokságot...talán őket kellene mindenáron támogatni mint a lófejűpetiéket.)) A többi csapat csikócsapat rutin nélkül (pl: mi) vagy éppenhogy vegetálnak a lét és a nemlét homolyos határán.
Ja majd elfelejtettem holnap 17:30-kor szurkolói ankét a belgában (emelet) Ott lesznek Loki vezérkar, Tobe, Dzsudzsi, Kola meg aki ráér.
Kolával szerintem jól jártunk Bogi szerint még egy kicsit oldódnia kell, de ő tesz róla hogy minél jobban beilleszkedjen a csapatba. Dzsudzsi hát igen ő talán az elmúlt 5 év legnagyobb tehetsége akit 1 ével ezelőtt 17 és fél évesen "vakon" leigazolt volna a fagyi és az újpest is hál' istennek a komcsi időszaknak vége (már régen behívták volna katonának és a sok lumpenproli picipestinek mint ős kispestit mutaták volna be-mint ahogy tették 90 előtt minden tehetséggel).
Már nagyon várom a bajnoki rajtot, és ahogy hallom a srácok is. A kispest ellen nem szabad könnyelmüsködni az első 20-25 percben meg kell őket zavarni 3-4 góllal utána a eto meccsre kell piheni.
A hangulat biztos jó lesz hiszen mindannyian erre várunk december eleje óta. Egy szóval jóhangulat fogadja a csapatunkat talán jobb lett volna egy komolyabb csapat. A kispesteik nagyon készülnek megy a topicba a "hurkázással kombinált parasztozás" szegények ha a nagyit is elgurítják idáig lesznek vagy 20-an.
Csak nekem újdonság, hogy szombaton a mi meccsünket közvetíti a sport2? Lehet, hogy kénytelen leszek igénybevenni, ha ez a brutális influenza nem múlik el.
Számomra a legjobb Loki-játékos egyértelműen. Felejthetetlen, megállíthatatlan, nyűhetetlen. Ha a "csak a győzelem elfogadható" mottót emlegetjük, egyből ő jut eszembe.
Selymes Tibor rendkívüli karriert futott be: a kiváló képességű labdarúgó magyarként tagja lehetett az 1994-es amerikai világbajnokságon, az 1996-os angliai Eb-n, és az 1998-ban franciaországi vb-n szereplő román válogatottnak, s 48 alkalommal húzhatta magára a piros-sárga-kék szerelést. Selymes Tibor karrierje Erdélyből indult, majd Magyarországra érkezett - belgiumi és ciprusi kitérővel. A 35 éves bal oldali hátvéd az év elején már pedzegette, most pedig visszavonhatatlanul bejelentette: nem futballozik tovább.
Manapság nem számít öregnek a harmincöt esztendős futballista, példa erre Paolo Maldini vagy Alan Shearer is. Ön mégis befejezi, miért? - Azért, mert elfáradtam, és a szervezetem jelezte, nem bírja a terhelést - mondta Selymes Tibor. - Természetesen mondhatnék példákat magam is, de fölösleges, hiszen minden pályafutás különbözik, így az enyémet sem lehet másokéhoz hasonlítani. Azonban hálás vagyok a sorsnak, hogy egyáltalán eddig futballozhattam. Amikor a meseszép Balánbányáról Kézdivásárhelyre költöztünk, és ott a helyi csapatban futballoztam, nem hittem, hogy harmincöt évesen még a labdát rúgom. Miként arra sem gondoltam, hogy majd Belgiumban profiskodhatok, az Európa-hírű Anderlecht labdarúgója lehetek. Hálával tartozom családomnak, hiszen nélkülük semmire sem jutottam volna, és miattuk is megmásíthatatlan a döntésem: az utóbbi időben ugyanis alig-alig láttam lányaimat, s feleségemmel is csak ritkán találkoztam. Mostanság azonban a család az első, ha csak lehet, minden percet szeretteimmel töltök. - Úgy tudom, Romániában edzői képesítést szerzett, ez pedig azt sejteti, nem szakad el végleg a labdarúgástól. - Papírokból nincs hiány, és remélem egyszer edzősködhetek is. Persze, mint mindenben, igényes és válogatós vagyok, csak olyan helyen dolgoznék, ahol megvannak a minőségi munka feltételei. Ha körbenézek, akkor megfelelő csapatot nehéz találni Közép-Kelet-Európában. Kezdettől fogva profiként éltem és dolgoztam, ennek köszönhetően kerültem a Dinamo Bucuresti együtteséhez, a Cercle Bruges-höz, az Anderlechthez és a Standard Liège csapatához. Az elveimből a székely makacsságom miatt nem engedek, azaz, ahogyan játékosként, úgy edzőként is ott tudnék alkotni, ahol ennek megvannak a feltételei.
- Ha már itt tartunk… Három évvel ezelőtt mégis sokak meglepetésére Magyarországra, a Haladás csapatához szerződött. - Anyósomék a romániai forradalom idején költöztek Szombathelyre, és így, mert itt él a feleségem és itt élnek a lányaim is, ezt a várost tartom az igazi otthonomnak, annak ellenére, hogy szívesen látnak Romániában és Belgiumban is. A futballban a szombathelyi viszonyokat persze össze sem szabad hasonlítani, mondjuk, az Anderlechtével. A belgáknál nem volt arra példa, hogy hónapokon át nem kaptunk fizetést, hogy nincs meleg víz az öltözőben, hogy omlik a vakolat, hogy rosszak a pályaviszonyok. Sokat tudtam a magyar futballról, hiszen erdélyi magyarként nagy érdeklődéssel figyeltem az itteni eseményeket, figyeltem Nyilasi Tibor és Törőcsik András játékát, ám azt nem gondoltam, hogy balkáni viszonyok között futballoznak a magyar csapatok. Imádtam Nyilasi Tibort, remélem megbocsájtja, hogy mégsem őt választottam példaképnek. Számomra ugyanis a szintén Erdélyből származó Bölöni László az etalon. Nem véletlenül, hiszen ő magyarként száznyolcszor szerepelt a román válogatottban, BEK-et nyert a Steaua Bucurestivel. És ami miatt számomra Bölöni László a csúcs: ő soha nem felejtette el honnan indult, s azt sem, hogy hova tartozik. - Önnek megadatott, hogy Gheorghe Hagival játszhasson egy csapatban. Mitől volt olyan nagyszerű a kilencvenes évek román futballja? - A sok munkától, attól, hogy barátok voltunk, és meg akartuk mutatni magunkat Európának. Az 1992-es svédországi Európa-bajnokságot kivéve a világ- és Európa minden nagy futballeseményén részt vettünk. Gheorghe Hagi, Gheorghe Popescu, Miodrag Belodedici, Viorel Moldovan, Cristian Chivu, Dan Petrescu Európa legjobb csapataiban futballozott - mert ők a futballra tették az életüket. Egyébiránt a magyar futballista sem tehetségtelenebb a románnál, csak az a baj, hogy míg Romániában és Európa más tájain nem csupán tehetségesek a fiatalok, de pszichésen is alkalmasak a mai modern futballra. - Azért idehaza jó csapatban is játszott: Debrecenben vannak sikerre éhes futballisták, és tehetségek is. - Debrecenben jól éreztem magam, befogadott a csapat és a csodás szurkolótábor. Debrecenben nem volt gond a fizetésekkel, amit vállalt a klub vezetősége, azt teljesítette. A város, a csapat, a szurkolótábor és a tulajdonos megérdemelné, hogy valóra váljanak a bajnoki aranyról szőtt álmok, de sajnos erre már nélkülem kerülhet sor. Sok mindent elértem a futballban, így hát emelt fővel fejezem be a pályafutásomat. Ez a döntésem megmásíthatatlan…
