part [1227 tn., 1372 u.] Olasz, közelebbről északolasz jövevényszó, vö. északolasz pôrt ’kikötő, öböl’, port ’kikötő’, olasz porto ’rév, kikötő’. Az olasz szavak a ’rév, kikötő; folyótorkolat; raktár’ jelentésű latin portus főnévre vezethetők vissza. A szó a 12. század közepe táján, vagy a század második felében, a magyar gazdasági élet föllendülésével és a velencei köztársasággal való kereskedelmi kapcsolat létrejöttével egyidejűleg kerülhetett a magyarba több más áruszállítási, pénzgazdálkodási kifejezéssel együtt, vö. bolt, rév, piac.
PORRUM, vagy anno PORRUS : hagyma, póréhagyma ---------- PÁROS szóból, a póréhagyma jó régen PÁRhagyma néven futott, előbb mint a póré. A párosság oka lehet a kettős színe, az egyik fele fehér a másik zöld. De lehet más oka is, aki szakértője ennek a hagymának, és tud erre másik nyomós okot, ne tartsa titokban.)) De az biztos hogy PÁROS, ha egykor ezt PÁRhagymaként is hívtuk.
PORTUS : rév, kikötő, menhely, menedék, folyó torkolata -------- Ez egy az egyben a magyarul már ragozott/toldalékolt PARTOS hely. A menedék is átvitt értelemben egyfajta PART. PÁR szóból PART, PARTból PARTOS. Így képez szavakat a magyar nyelv. ))
CERVUS : ágas, karózat és most kell figyelni, mert SZARVAS is még.)) ------------- Egy az egyben a teljesen készre ragozott magyar szónak az átvétele, majd annak a későbbi elváltoztatása ez.
Az "ágas" és a "karózatra" is megáll a dolog, hiszen itt most ezúttal valóban a SZÁR a szótövünk, amiből toldva SZARV majd SZARVAS készül el a magyar nyelvben...
"Ez így túl általános, hiszen több gyökről is volt szó. Melyik gyökre gondolsz? A két- vagy a háromhangú gyökre? A SZEL gyökben nincs G/K hang.
A G/K hanggal semmi nem rögzül, hanem gyakoriságot kölcsönöznek a szónak."
A magyar nyelv nagyon szemléletes és képszerű.
"Szaladó" gyors mozgást jelent, ha valaki szel (szeletel) egyet a kenyérből. Ha viszont megszegi, akkor ez egy egyszeri, jelölészerű vágást jelent. Itt áthelyeződik a hangsúly a jelölésszerűségre. Hiszen két szakítás között egy kijelölt vágott vonal keletkezik, a vágás mentén pedig szegélyek. KÉt egyenes szegély, ha metszi egymást, szög keletkezik. A szegélyek és szögek határvonalakat és pontokat jelölhetnek ki.
Meglátásom szerint szoros kapcsolat lehet gyökök között a szerint, hogy milyen hanggal végződnek, ha kezdetük azonos. A sza/sze gyökökelemek esetében is ezt látom. Szaladó mozgásból, vágásból, kijelölés keletkezik, tehát a mozgás rögzül és határoló jelentést kap. Két szél között van egy szak(asz), vagy egy szög.
Ok, csak a nyelvészek mindent a hangváltozásra fognak, s nekem ettől borsódzik a hátam...
Igen, vannak hangváltozások, de azok rendszerint vagy átvett szavakban fordulnak elő (ott sem rendszerességgel), vagy eleve más hangokból rakták össze a különböző nyelvterületeken.
A latin hangalakokból és a szavaik értelméből egyértelműen látszik hogy a magyar KASZ(A) nyesést/metszést/vágást kifejező gyökszavunk/szótövünk van átírva CAESA formára odaát. Tehát itt nincsen J hang eredetileg. De Julius születési körülménye, meg a császármetszés kifejezés is ezt támasztja alá. A KASZ gyökben/szótőben nincsen J, de a latin "káézer" torzított kiejtés miatt az átvevők itt-ott betették a J-t . Gondolom emiatt, hisz így hallották, így is hallhatták és azonosíthatták.
A KASZÁR még családnév is nálunk, KASZ gyök/szótő + a jól ismert ÁR képzőnk, ami itt nem árképző.))
Hanem olyan, mint a CSISZ-ÁR szavunk, amely a CSISZ-ol szótövéből a CSISZ + ÁR épül fel. De ilyen van a TAN-ÁR, KÁD-ÁR, KOP-ÁR, KOS-ÁR szavaink végén is. A kosárnak sincs semmi köze a SÁRhoz. És a csiszárnak sincs a SZÁR-hoz. Mert ő CSISZoló volt.
4: A nyelvünket nem a fán ugrándozó gibbonok rakták össze, amik szerintem eleve sose voltunk.)) Amit beszédnek nevezünk és nyelvnek, azt az értelmes ember építgette, mikor már minden feltétele adott volt a tagolt beszédnek. Másképp nem is lehetne nyelvet építeni, így teljesen felesleges ennél visszább menni szerintem. Oda, amiről nem sok semmit tudni.))
Azaz dogmákra és prekoncepciókra nem építhetünk, mert az mindig lehet már eleve téves. Ami viszont kézzelfoghatóan előttünk van azt meg nem dobhatjuk félre, ha valami ott van láthatóan előttünk, azt meg kell adni hogy igen, ott van. A hangutánzó szavaink alapja, a szótöve/gyöke nagyon sok esetben már eleve 3 hangos :
locs-lucs pak-puk toty-töty gar-gár-ger-gör- gur paf-pif-pof-puf sap-sáp-sep-sip-söp-sup-süp és még sok ilyen, nem akarom most az összeset összeírni.
Van ezeknél rövidebb és hosszabb is. A fenti 3 hangosokat már tovább bontani értelmetlen, max. egy-két kivétel ha van köztük. Hangutánzó gyökként így kerülhettek megnevezésre, ahogyan vannak ezek a szótövek úgymond, és némelyik csoportnak igen méretes szóbokrai alakultak ki. A CS_P vázasoknak mondjuk, vagy épp az F_R is ilyen, erre a vázra épülnek rá a szavak sokasága.
Nyilvánvaló hogy volt már tagolt beszéd, mikor létrejöttek ezek...
Nem tévedés, mert a magyarban sokszor előfordul, hogy éppen ellentétes értelmet is nyer valami.
Pl. Köz. Jelent különbséget és kapcsolatot is. Köze van valamihez.
Ezt ne felejtsd el!
Így aki szel, és ezzel először megszegi a kenyeret, a k/g végződéssel már szeletekre osztotta, tehát szak(asz)okra. Aki pedig szegel, az egy szegeletnyi pontot üt éppen. A gyökök eredete folytonos mozgást jelent, de a g/k végződéssel rögzül.
"Viszont a latinoknál Julius esetében előbb volt polgári neve, mintsem méltóságnév."
Ezt honnan tudod? Megint hasraütöttél? miből gondolod, hogy korábban a Cézár (kajsar) név nem lehetett méltóságnév? (Valószínűleg nem szegénysorból származott.)
Egyébként a családnevek nálunk is többnyire "méltóságnevek" : Kapás, Kaszás, Varga, Szabó, Kovács, Kocsis, Bognár, stb... De vannak rangosabb méltóságnevek is: Király, Császár, Zoltán, Kende, Kenéz, Bíró, Vajda, Gyula, Harka, Vezér, Nemes, Kincses, Pénzes, ... A családnév rendre valamelyik őstől örökölt "ragadványnév".
"Egyébként is a sza/sze kezdetű gyökök, hirtelen, heves mozgast fejeznek ki."
Tévedés. E két ősgyök inkább folyamatosságról szól: sziszeg, szid, szimat, szab, szalad, szél, szemlél...
A hirtelenséget a pillanatnyi mozgást a G (ill. K, P) hang adja a gyököknek: szaKít, raK, KaP, Kerék, roP, loP, csePeg, KoPog..
Lásd még a gyakorító képzőként funkcionáló gyököket: -G, -oG, -eG, -öG, -Gat, -Get, -onG, -enG, -önG, -Gál, -Gél, -Kod, -Ked, -Köd, -Kol, -Kel, doKol, -deKel, -döKöl, -doGál, -deGél, -döGél... (Ez utóbbi hat végződés két másikból összetett gyök: A DO- és a -Kal, vagy -Gal gyökökből. A DO gyök jelentése valószínűleg csinálni, tenni. A sumerben és az angolban is ez a jelentése, és jónéhány szavunkban is előfordul: DUmál, DOb, DOmborodik, DUdor, DUda, DUruzsol, ... )
Igen, arra is van példa amikor az átvevő nyelv már a hangalak későbbi kialakult jelentését veszi át és teszi azt magáévá. Tehát X szó már mint méltóságnév értelművé vált, és így ekként használja fel az átvevő.
Jó példa erre a CÁR méltóságnév a szlávoknál. Ami viszont már a jóval korábbi CSÁSZÁR/CÉZÁR dolog összehúzott formája. Mert ugye ez eleinte "cazarevics" is volt, azaz nyilvánvalónak tűnik a kapcsolat.
A szlávok már a méltóságnév értelmezésű szóból kezdték eleve. A SZÁR szóhoz természetesen nekik sincs közük.
Viszont a latinoknál Julius esetében előbb volt polgári neve, mintsem méltóságnév. Ő maga alapította meg ezt a bizonyos méltóságnevet, és értelemszerűen a saját egyik nevéből a hangalak. Mint a Béres Csepp feltalálója mintájára mondjuk. CAESA mögött a KASZA amit felismerhetünk, ugye ez a korábban részletesen taglalt okokból alakulhatott így ki esetében, illetve több nagyon hasonló szavuk is vágás/metszés értelmű.
A magyar GYULA amolyan hadvezér volt, neve talán a harci kedv GYULLA-sztása okán, vagy GYÚLÓ heves érzéseket tápláló, végül is egy hadvezérnek ez a tüzessége erénye lehet.
A Jézus kapcsán jut még eszembe, hogy lehet jó a Győző. Viszont őt mint próféta szokás említeni, és jövendölt is meg jósolt is. Jövendölései vannak. Mi van ha ez JÓS eredetileg... A "Joshua" hangalak már eléggé közel van ehhez...
Igen ezek jók, mondom én hogy működik ez.)) Ezek is a SZAK-KASZ gyökhöz/szótőhöz tartozó szavaink úgyszintén, elváltoztatva. Amit SZEGregálunk, azt elSZAKítjuk a többitől, külön válik tőlük.
SEGMEN : levágott darab, szelet, darabka, vágás. ------- azaz SZAKadva van az egésztől. Sőt, a konkrét hangalak a régen többjelentésben is használt SZAKMÁNY szavunk lehet. Ma SZEGMENS használja a szót a nyelvünk.
És itt is igaz az, amikor azt mondom hogy a kész magyar akár már nyelvünkön ragozott szó egyszerre többféleképpen van náluk átírva . Mert nem csak SEG formában létezik hanem :
SECEDO : félremegy, elmegy, eltávozik, elválik és most figyeljünk : ELSZAKADÓ ------- hoppá és hoppá, ezúttal a SZAK SEC van átírva. A konkrét ragozott és toldalékolt magyar szó ami itt van az a SZAKADÓ lesz...
"Nem nagyon tudni hogy lett volna nekünk "kajszár" szavunk."
De cézár sincs, meg császár sem...
Viszont a hangok/gyökök jelentéséből jó közelítéssel levezethető a szó jelentése. Azt nem állítom, hogy tévedhetetlen, de biztosabbra vehető, mint a kotából házat csinálni....:D
"KASZÁR szavunk viszont volt és mi is meg a törökök is nép/törzs megnevezésére használtuk."
Ahol a bontás KA-SZÁR lehet. Minden bizonnyal vezető törzsről van szó (ezért is maradt fönn a neve)
"De ez a "KASZA" lehet az eredeti, amit a latin CAESA írt át."
A latin nem írta át, mert náluk - ahogy már írtam is, de elkerülte a figyelmed - KAESA volt az hangalakja, sőt, a hangos szótár szerint is kaizar-nak ejtik, és a Z hang inkább SZ-nek hangzik.
"Aztán akár C vagy akár K hanggal kezdődik ez a szó, nagyságrendekkel több a J nélküli hangalak. Tehát inkább néhány helyen került bele egy J, mintsem majd az egész világ kiszedje azt belőle. Ergo J nem volt eredetileg."
Ez attól függ, mely területen hogyan, milyen hangokból alkottak gyököket. Tehát nem kiejtették, hanem bele sem tették.
"A hangutánzás hangjainak száma leginkább a megnevezni kívánt jelenségtől függ, de azt már megfigyeltem, hogy igen gyakran eleve 3 hanggal történik ez meg..."
Manapság! De amikor még nem tudtunk hangokat sorban kimondani, - és megérteni sem, mert ahhoz kell egy beszédközpont(!!!) - akkor hogyan lehetett volna három hanggal valamit utánozni? A tagolt (hangokból álló) beszéd kialakulásának ezt a legalapvetőbb feltételét mindig előszeretettel szőnyeg alá söpröd. Miért?
Rokonságba hozható ezekkel a szökevény, mint szakadár értelmezés szerint. Szökni ugyanis annyit tesz, mint elszakadni valamitől. Akár a földtől hirtelen, ha a szökken szóalakot vizsgáljuk. Egyébként is a sza/sze kezdetű gyökök, hirtelen, heves mozgast fejeznek ki.
Nem nagyon tudni hogy lett volna nekünk "kajszár" szavunk. Egyedül tán egy palóc kis falu neve volt ilyen, de az is azért, mert egy SZÁR-az völgyben feküdt. Mert a SZÁR szó régen még a kopár, száraz melléknévi jelentésű szava is volt.
'KASZÁR szavunk viszont volt és mi is meg a törökök is nép/törzs megnevezésére használtuk. Ennek már lehet hogy van köze az ezt időben bőven megelőző császárság fogalmához. De ez a "KASZA" lehet az eredeti, amit a latin CAESA írt át. Aztán akár C vagy akár K hanggal kezdődik ez a szó, nagyságrendekkel több a J nélküli hangalak. Tehát inkább néhány helyen került bele egy J, mintsem majd az egész világ kiszedje azt belőle. Ergo J nem volt eredetileg.
A sumer ékjel olvasatok egy igen ingatag terület. nagyjából annyiféle kiejtés és jelentés létezik, ahányan a témával foglalkoznak kis túlzással. Labat is volt annyira korrekt, hogy kiemelte azt hogy a műve inkább irányjelző, mintsem vitathatatlan tudományos tény.
A hangutánzás hangjainak száma leginkább a megnevezni kívánt jelenségtől függ, de azt már megfigyeltem, hogy igen gyakran eleve 3 hanggal történik ez meg...
"De nem ott bontandó a szó, nem CSÁ--SZÁR, hanem CSÁSZ-ÁR. így helyes."
A bontást értelemszerűen kell megtenni. A császár eredetileg kajszár. Ennek bontása kaj-szár.
"És legfőképp SZÁR-mazás az aminek köze van a SZÁR szóhoz, semmiféle vezetőt nem jelent."
Igen a származás kifejezés is ezt a gyököt használja (családfa).
A szár a növénynek is a vezetője. Valószínűleg ezért van vezető, király jelentése a sumerban/akkádban. Néhány mezopotámiai király nevében is megtalálható.
Labat szótárban egyik jelentése: SAR (saru): totalité, magyarul: teljes, dSAR: la dieu: az Isten. SAR-SAR disputer, discuter: küzd, harcol, ill. megbeszél, megfontol.
Jól láthatóan 'vezető' tulajdonságok vannak felsorakoztatva a szó jelentései közt.
"És hogy miért épp a "KASZ"-A a mezőgazdasági szerszám hangsora ?... Szerintem csak meg kell hallgatni ezen cselekmény elvégzésének a hangját,"
Attól függetlenül, hogy vannak három- vagy többhangú hangutánzó szavaink, a hangutánzás max. egy- két hanggal kezdődött. Ezek a hangok jelentették azt a tárgyat, vagy eseményt, mely ezt a hangot kiadta. Később, mikor már rendelkezésünkre álltak ezek az egy-két hangból álló "fogalmak" lehetett ezek összerakásával (szóösszetétellel) újabbakat kreálni.
"A változást tagadtad, vagy mi... Pedig a példa is mutatja: kajszar - csezáre."
Alapvetően tagadom. Bizonyíték rá, hogy a változás - ha volt ilyen - nem történt meg mindenütt, ellenkezőleg, többségében megmaradt az eredeti forma. Ez pedig arra enged következtetni, hogy nem törvényszerűek a hangváltozások.
Egyébként nem az eredeti latin nyelvben történt a változás, hanem más nyelvterületeken, ahol nem a latinok beszéltek, hanem saját nyelvükkel párhuzamosan használtak valamilyen célra (egyházi közös nyelv) vagy egyszerűen átvették, és egykori sajátjukkal keverték (új latin nyelvek kialakulása a provinciákban).
Mátyás levelében azt írja könnyű lovasairól „quos husarones apellamus", vagyis „akiket huszároknak nevezünk", ez volt hadseregének elit-előkelő fegyverneme. Ezt a nevet vették át az egész világon a magyar huszárnak Európában, sőt Amerikában is átmásolt típusára. De már a 15. század elején is találunk magyar földön „Huszár" családneveket eredeti okiratokban. A huszár fogalom tehát már régen megvolt, ezt valószínűleg szintén nem a déli szomszédoktól vették át!
azaz se nem Mátyás, se nem a szlávok nevezték el őket.
1: De nem ott bontandó a szó, nem CSÁ--SZÁR, hanem CSÁSZ-ÁR. így helyes.
2: Egymást követő hanghármas jelentéstartalmú gyök is lehet, de gyakran meg semmi köze hozzá, mivel a hanghármas nem önálló egység csak így adódott össze éppen a hangalak . Példák:
A-PÓK-A szóban ne keresgéljünk PÓKokat, mert nincsenek benne. Vagy a BE-TŰZ szóban sincsenek TŰZEK, nem célszerű ezt a hanghármast itt tűzként értelmezni.)) Ha valakinek túljárnak az E-SZÉN, akkor ott se keresgéljünk barnakőszeneket. Aki MA-GÁZ valakit, az "MAGasít " úgymond, és semmiképpen sem arról beszél, hogy a mostani napon MA GÁZ szabadult el.)) Nagyon nem mindegy hol bontjuk a szavakat fel, és tényleg van hogy egy hanghármas gyakran nem ugyanaz, mint az önálló hanghármas önálló jelentéssel... Nagy különbség.
3 : A SZÁR a sumerben is épp ugyanezt, illetve hasonlót jelenthetett, épp ezt igazolja amit írsz te is, hogy fát és növényt is jelentett náluk. Persze hiszen SZÁRuk van a fáknak és növényeknek. És legfőképp SZÁR-mazás az aminek köze van a SZÁR szóhoz, semmiféle vezetőt nem jelent. Az egy valaki által odaképzelt hülyeség utólagosan, ne higgyünk el minden butaságot ! A szavak nem évezredekkel később visszamenőleg kapják származtatott jelentésüket, mert X és Y épp mit fantáziál bele utólag, Arra kell rájönni mi volt a kimutatható és valódi induló jelentése. Ami tegyük hozzá, nem mindig egyszerű, mivel bizonyos szavak jelentéstartalma idővel változhat + ott van még az is hogy néha csak akkor értjük meg a szót, ha ismerjük a történeti hátterét is a ki tudja mikori időkből. Aki nem tudja hogy HÚSZ lovaskatona kellett X telkenként anno, az nem fogja érteni a HUSZÁR szavunkat például. És akkor azt hiheti hogy igaz a "szerbhorvát" jövevényszó magyarázat, ami nyilvánvalóan baromság, mert a HÚSZ számjegyből van az egész + ÁR képző, itt sincs SZÁR, HÚSZ+ÁR van.
Ja és a sumer királylista úgy nagyjából 150 nevéből mindössze 3 db az, amiben szerepel a SAR, azaz 147 esetben környéken sincs efféle kifejezés. Ha "vezetőt" jelentene a szó, akkor sokkal gyakoribbnak kellene lennie az ominózus nevekben. De csak 150-ből háromban van.
4: igen, az A KÉS, de még jobb a KASZA(b) értelmezése, és valóban már magát a KASZA szót/ KASZ gyökünket jelentheti. SZAK--KASZ nálunk összetartozóak : SZAK-ít, SZAK-asz, fordítva KASZ-ás, KASZ-ab. Azaz a KASZ lehet az eredeti forma, "ka-j-sz" dologba valahol valaki már becsempészett egy elvileg nem odavaló J hangot, de sok helyen ma is J nélkül van ez meg.
És hogy miért épp a "KASZ"-A a mezőgazdasági szerszám hangsora ?... Szerintem csak meg kell hallgatni ezen cselekmény elvégzésének a hangját, sZAK-ítás, KASZ-abolás hangját, és nagyjából ez meg is magyarázhatja az egészet. SSZZ-KSSZ-SSZZ-KSS, ilyesmi a kaszálás hangja, függ erőtől, hogy csapjuk bele, de valami ilyesmi lesz.
SZAK-KASZ szakít--kaszabol--- eredménye SZAK-KASZ-olt dolgok, én azt mondom hangutánzó a legősibb eredete...
Elméletben nem zárná ki egymást hogy a 2 dolog megférhessen egymás mellett persze. Vannak olyan 2 gyökből álló szavaink, amelyek írásban ugyanazon hanggal jelöli meg az első gyök utolsó hangját, ami egyben a második gyök kezdőhangja is. Van ilyen.
De itt CÉZÁR/CSÁSZÁR esetében nem erről lehet szó, a méltóságnevekhez sehogyan sem köthető CAESURA már vágást/metszést jelent, a szótő CAES (KÉS/KASZA) + képző, mint a magyarban ismert szó végi csisz-ÁR vagy épp a husz-ÁR esetében, ezeknél sincsen szó SZÁR-ról, egy --ÁR képző van a szó végén.
Meg egy méltóságnév sok esetben máskor sem közösíthető nevében "felmagasztalt vezető" jelentéssel, egy PÁPA szó is a PAPA szóból származtatható egyszerűen, vagy egy ezredes nevében sem ilyen van, hanem épp itt most egy számnév az, ami esetünkben az ezer...
"A CÉZÁR illetve a CSÁSZÁR szónak semmi de semmi köze nincsen bármiféle SZÁR dologhoz,"
Csak észre kell venni.
"A "CAESAR" dologban a szó végi "AR" egy képző már, a "SAR" itt nem önálló entitás, pusztán egymást követő hangok sora."
Az egymást követő hangok sorának jelentése van. Azért készültek. Fölöslegesen egyik nyelv sem rakosgat egymás után jelentés nélküli dolgokat. Miért is tenné?
"CAESA: levágott szénné égetett fák"
Meglehetősen naiv és logikátlan azt gondolni, hogy a szó alkotója csak úgy, hasraütéssel rakta a szó elemeit (gyökeit, hangjait) egymás után.
A SA(R) végződés jelentésében is megegyezik, mivel sumer jelentésében fát, növényt is jelent, (nálunk is!!!) és összeköthető a vezető, király jelentéssel, hiszen a növény SZÁRa a növény "királya", vezetője. Nem véletlen, hogy néhány szláv nyelvben az uralkodó címe: CÁR, azaz SZÁR. CÉ nélkül.
Az előtagról (CEA, vagy KEA, azaz KA) később...
"Amúgy mi is ismerjük a "kasza" és a "kaszás" családneveket, így talán mások is tehették ezt."
Ez már jobban hangzik, mert a CEASA eredetileg 'K' hanggal KEASA, s ez már kísértetiesen hasonlít a KASZA szavunkra.
Csak itt megint szembetaláljuk magunkat azzal a kérdéssel, hogy miért pont ez a hangsor jelenti ezt a mezőgazdasági szerszámot?
Mert ugye, a kaszával a száras/szálas terményeket szokás vágni, így a SZÁ(R) (ceasar) joggal található a szó végén.
A K(A) gyök pedig valamilyen keményebb, erőteljesebb dologra, cselekvésre utal. Lásd KAp, KAvics, KOtor, KUtat, ...
Minden esetre a CÉZÁR a legtöbb nyelvben KAJSAR, vagy ehhez nagyon hasonló hangzású.
A KAJ gyök a KA keményebb jelentését lágyító J hanggal van kiegészítve.
Nálunk is ismert a KAJ gyök, hajlott, görbült jelentéssel: kajsza, kajla, kajlik (hajlik) kaján, kajcsos, kajmó, de hangos zajt, erős, kellemetlen - a megszokottól eltérő "elhajló" - hangot is jelent: Kajabál, kajdol (gajdol) ill. kitartó keresést, kutatást: kajtat.
Azon el lehet gondolkodni, milyen kapcsolat van a kínai KAJ gyök 'békés', 'örömteli', 'harmonikus' jelentésével. Minden esetre a hajlékonyság a békesség feltétele, velejárója, és el is tér (hajlik) a megszokottabb harciastól.
Arra nem tudok választ adni, hogyan lett a latin K hangból a rómaiaknál C hang, ez legyen a nyelvészek dolga...
