Keresés

Részletes keresés

Zmac Creative Commons License 2000.07.19 0 0 topiknyitó
Mivel a "Munkásőr fegyverraktár" témában folyamatos offtapicskálás folyt, úgy gondoltam, érdemes a címben említett eseménynek saját topicot nyitni. A levegőbe beszélést elkerülendő, ide fogom másolni Gosztonyi Péter: A magyar Golgota c. könyvéből az ide vonatkozó részt. (Százszorszép kiadó és nyomda Kft, 1993)

Hosszú lesz, úgyhogy darabolom.

>>>>>>>>>>>>>>>>

A Magyar Dolgozók Pártja nagy-budapesti székháza ostroma az 1956-os forradalom történetében ha nem is döntő, de jelentős helyet foglal el.
Állítjuk ezt annál is inkább, mivel november a 4-én idegen csapatok segítségével hatalomra került Kádár-kormány, a Köztársaság téri pártház előtt lezajlott drámai eseményeket – a csatát és kísérő jelenségeit is – uralma első hónapjától kezdve, saját politikai céljaira használta fel. Az eseményeket összefüggéseiből kiemelte, torzított optikával felnagyította és propaganda beállítottságával egy egész forradalomra, annak céljaira és jellegére általánosította. Az évtizedeken át tartó ködösítés révén a Köztársaság téri pártház 1956-os ostroma a pártállamban amolyan „tanmesévé” nőtte ki magát, melyet a párt propagandistái előszeretettel terjesztettek mind a szovjet táborban, mind pedig – ha erre lehetőségük volt – a nyugati „testvérpártok”, illetve „haladó erők” soraiban.
A hatvanas évek elején kezdtem kutatni a Köztársaság téri MDP székház ostromának történetét. Nyugati kutatásaim, amelyekbe természetszerűen bevontam a budapesti pártpropaganda és memoár-irodalom e témával foglalkozó – és egymásnak számos pontban ellentmondó – termékeit is, a legutóbbi időkben tudtam terjeszteni Magyarországon. Levelezés és beszélgetések útján sikerült új forrásokra és személyekre találni, többek között 1990-ben a 60 év körüli Tompa Károlyra, aki 1956-ban mint fiatal ÁVH-s hadnagy a Köztársaság téri pártház védelmét szervezte és vezette.
Hogyan is kezdődött?
1956. október 23-án 18 óra körül két szakasz „kék” parolis ÁVH-s katona szállta meg a pártszékházat. A Belügyminisztérium ÁVH Belső Karhatalmának alakulatai voltak. A budapesti Belső Karhatalom ezredhez tartoztak. Az október 23-I délelőtti és délutáni események, a tüntetések mind a tiszteket mind a legénységet – a sorozott állományú katonákat – meglepetésszerűen és politikailag felkészületlenül érték. A Hungária körúti Szamuely Tibor karhatalmista laktanyában elhelyezett zászlóaljak túlnyomó többsége október 23-án is a megszokott őrségi és biztosítási feladatokat látta el. Orbán Miklós ÁVH-s ezredes, a BM-ÁVH Belső Karhatalom országos parancsnoka a Köztársaság térre vezényelt a laktanyából két ÁVH-s szakaszt, akik szolgálatból visszamaradt emberekből álltak. Így Tompa Károly hadnagy, a parancsnok és helyettese Várkonyi György alhadnagy nem saját szakaszaikkal, hanem általuk alig ismert karhatalmistákkal vonultak ki a Köztársaság térre. Fegyvereiket sem a rendszeresített norma alapján szedték össze. Kevés géppisztoly volt a karhatalmistáknál. Golyószórót nem is vételeztek.
A pártházban örömmel fogadták az erősítést: az 51 jól felszerelt ÁVH-st. Eddig az épületet három rendőr és egy pisztollyal rendelkező kapuőr vigyázta.
Tompa hadnagy egy 1957-ben Budapesten megjelentetett könyvben (Sólyom-Zele: harcban az ellenforradalommal) megírta, hogy szakasza lőszer-ellátása „kielégítő” volt. Könnygázgránátokat is vittek magukkal, és a későbbiekben a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökségéről még további 50 puskát, két láda kézigránátot és három láda lőszert kaptak. Golyószórót a következő napokban Várkonyi ÁVH-s alhadnagy szerzett – egy a közelben „portyázó” Szombathelyről felrendelt ÁVH-s egységtől, melynek parancsnoka véletlenül az alhadnagy iskolatársa volt. Október 27-én újabb fegyver- és lőszerszállítmány érkezett az épületbe: 25 géppisztoly és a hozzájuk való lőszer.
Az épületben (és a mellette levő DISZ székházban) számos pártfunkcionárius és tisztviselő tartózkodott, főleg a forradalom első napjaiban. Várták a központi szervek utasításait, de azok elmaradtak. Az MDP Akadémia utcai központi székházában tartózkodó pártvezetőség országos ügyekkel volt elfoglalva. A rendszer védelmét szervezték. A szovjet katonai beavatkozás ekkor már eldöntött tény volt. Székesfehérvárról, Ceglédről és Kecskemétről felrendelt szovjet csapatok – a Magyarországon tartózkodó szovjet Különleges Hadtest alakulatai – a főváros utcáin tűzharcban álltak a felkelő csoportokkal.
Tompa Károly, az alig 26 éves hadnagy első feladatként megszervezte a pártház – és a hozzá tartózó DISZ központ – védelmét. Nem volt könnyű feladat. Egyrészt, mert Tompa ilyenfajta karhatalmi tevékenységre nem volt kiképezve, azonkívül, mint említettük, embereinek többségét sem ismerte. Igaz, mindannyian egy laktanyában teljesítettek szolgálatot, de akikkel összeszokott, azok október 23-án a riadónál megszokott őrségi feladataikat látták el Nagy-Budapesten. Aki valaha is katona volt, tudja: veszélyhelyzetben az a jó, ha a parancsnok ismeri embereit, és így kölcsönösen megbíznak egymásban.
Tompa Károly későbbi elbeszélése szerint, a pártházban elég nagy zűrzavart talált. Majd’ száz civil tartózkodott az épületben. Úgynevezett „pártmunkások”, vagyis funkcionáriusok és adminisztratív, kisegítő személyzet. Ennyi ember rendszeres élelmezése már önmagában is nehéz feladat volt. Tompára tartozott az is, éppúgy, mint az épületet a kapuból biztosító három rendőr ellátása.
„Tulajdonképpen pártmunka ezekben a napokban nem volt.” – emlékezett vissza később Lovas Márton funkcionárius az 1957-es „Magyarország” című hetilap hasábjain, a pártházban töltött napokra. „A beosztottak egy része egyszer-kétszer meglátogatta a hozzájuk tartozó pártszervezeteket, amelyek javarésze egyébként sem működött. A kerületi párttitkárokkal rendszeres telefonkapcsolatot tartottunk…”
Vagyis igyekeztek bennük a „lelket” tartani, és közben egymást is biztatni a további kitartásra. Az MDP nagy-budapesti pártbizottság vezetője (első titkári minőségben) a 45 éves „hivatásos forradalmár” Kovács István volt. Egy a háború előtti Szovjetuniót is megjárt Moszkvahű kommunista, akinek, mint később kiderült, szoros kapcsolatai voltak a legfőbb szovjet pártvezetőséggel. Ő az épületből október 29-én este távozott – elvtársai küldték el, vagy a szovjetek hívták, mai napig sem tudjuk. Egyszerűen „eltűnt”. Mező Imre, az MDP nagy-budapesti pártbizottsága másodtitkára vette át a vezetést, akit a pártházban sokan tiszteltek, és ezen felül tudták, hogy krízishelyzetekben megállja a helyét. Mező pártmúltjához ugyanis hozzátartozik, hogy 1937-ben a Nemzetközi Brigádok soraiban Spanyolországban Franco ellen harcolt. 1956 őszén Mező Imre politikailag Nagy Imréhez állt közel, osztotta legtöbb nézetét. Igaz, Kádár Jánost is becsülte. Kádár mint ismeretes, 1956 október 25-től az MDP vezetője volt.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!