Metód egyik tanítványának, Ohridi Szent Kelemennek a legendájában egy Belgráddal szomszédos morva területről esik szó, Moráviának az ősibb ("megalé") részéről. Innen keltek át a szemközti bolgár határvárba, a boritarkanhoz 885 késő őszén Metódnak azok a tanítványai, akiket a közelgő pápai legátus, Dominik elől sietve kiengedtek a börtönükből. Szvatopluk frank emberei, a frank egyházi befolyás hívei engedték szabadon őket, hogy a reájuk nézve várhatóan terhelő eredményre vezető szentszéki vizsgálatot megelőzzék: "A katonák … megfogták a szenteket, kivezették őket a városon kívülre, és miután levetkőztették őket, meztelenül vonszolni kezdték őket … Azonkívül kardjukat a nyakukhoz nyomták, kopjáikat meg a mellükhöz, készen arra, hogy vérben fürdessék őket, hogy ne csak egyszer haljanak meg, hanem annyiszor éljék át a halálfélelmet, ahányszor a csapást várták … Kelemen, ahogy magához vette Naumot és Angelarijt, azon az úton indult el, amely a Duna felé vezet …" A Dunán való átkeléshez "három fát hársfahánccsal kötöztek össze".
Vagyis Kelemen, Naum, Angelarij és társai valószínűleg a Temes síksága felől menekültek át a Dunán, hogy aztán továbbmenjenek Borisz-Mihályhoz Pliszkába. Az említett legenda szerint már valósággal "sóvárogtak Bulgária után, Bulgáriára gondoltak, és reménykedtek, hogy Bulgária kész nyugalmat adni nekik".
