Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Minden technikai eszköz mellett volt egy óvóhely, ahová a személyi állományt szükség esetén el lehetett dugni. Volt a lokátorok mellett, is, és ott voltak a szakaszfedezékek, amik a kannibbálok fedezékei voltak, ott tudták elhelyezni a TZM-eket az úgynevezett "hatravaló" rakétákkal. Ott persze - ahogy láttad, volt a személyi állománynak is óvóhely.
..még egy kérdés:nem tudom,mennyire vagy ismerős Szszálláson,de hol lehetett a 7.számú épület, a másik külső telephelyen,melynek az elágazása szint szemben van a rak. oszt.-hoz vezető úttal? ..a rak oszt.-hoz vezető út,a rak oszt.felől nézve:
..nézz be a képtáramba,hátha hozzá tudsz fűzni a képeimhez..:) (képtár.hu/mezenguz/50010146)
Szabadszálláson járva nemcsak a TZM-mek állóhelyeinél találtunk óvóhelyet,hanem az egyik lokátor(P-15,-18?)földhányással körbevett telepítési helyén is,a földhányásba építve.Ez már a korszerűsítés(VOLHOV)időszakában épülhetett?A könyv szerint,az átfegyverzéskor javitottak a csapásvédettségen,nagyobb(kb.40fő)légoltalmi fedezékeket építettek a települési körletekben... A "bejárat":
Hagy írjam le a felsorolt eszközökről a saját emlékeimet. Na nem az összesről, csak azokról, amikkel volt dolgom.
Tudni kell azt, hogy a honi légvédelmi alegységeknél - szinte az összesnél volt valami közeli légvédelem, amit az alegység biztosítására használtak. a kezdetek kezdetén egyes osztályok mellé szerveztek egy 4 ágyúból álló 57 mm-es gépágyúkkal felszerelt üteget. Azt hiszem, SZON-9 lokátor volt hozzá. Ez még nem az SZ-60 volt, ugyanis az nem egy ágyú, hanem egy rendszer, mégpedig 6 darab 57 mm-es gépágyú és egy URAL-ra telepített lokátor, (RPK). Ebbből nem is jutott minden osztályhoz, meg később ki is vonták a rendszerből, illetve lecserélték valamire. Ez a fegyver az esetek többségében ZU-2 volt. Amikor a Vegát 1986-ban felállították, akkor az a komplexum már ZU-23-2 gépágyúkat kapott. A többieknek megmaradt a ZU-2. 1989-ben a Sárbogárdi 104. ezred összes alegysége, és maga az ezred géppuskáit lecserélték a gépágyúkra. Az ezrednél volt összesen 16 darab. Hasonló rendeltetéssel a rádiótechnikai századoknál is volt géppuska. A repülőterek biztosítására - igaz, hogy csak "M"-re - de egy 9 ágyúból álló üteget tartottak.
Az alegységek békeszervezetében meglévő rajok minden évben a nyár elején elvonultak a Drégelypalánki lőtérre, ahol megejtették a szokásos légvédelmi lövészetet. Ez a fénykorban még nagy eseménynek számított, mert csak a honi légvédelemtől 40 körüli géppuska és gépágyú volt ott. Általában velünk vett részt a lövészeten a Dunai Flotilla néhány raja is, mivel nekik is volt légvédelmi eszközük. Használták a DSK géppuskát, hogy a kérdésedre reagáljak, de volt nekik PAV-1 és PAV-4 típusú gépágyújuk is. Ez 20 mm-es volt, és az amerikaiak háborús korú M-16 légvédelmi gépágyúja (nem összetévesztendő az Ar-15;M-16 gépkarabéllyal) alapján koppintották a jugoszlávok. Ezek az eszközök természetesen az alakulatok meglétéig voltak meg.
Az 1 darab 57-es gépágyúval nemcsak tavaly lőttek a volt főiskolán, hanem jó néhány éve minden évben, és valóban a Borbála napot megelőző napon. Ott voltam a tavalyin, és ezt a képet sikerült készítenem. Hogy a torkolattüzet hogy sikerült elkapnom, azt nem tudom, de azóta cefetül büszke vagyok magamra. Ezekről az ágyúkról még annyit kell tudni, hogy néhány éve láttam, amint Mezőfalvára húzzák be őket. Egy vontató mögé hármasával voltak kötve, és volt olyan is, amelyiket három kerékkel húzták. A sofőrt csak azért nem lőttem le ott helyben, mert valamikor a kollégám volt. De azért különféle seggberúgásokat beigértem neki.
A felsorolt többi eszközről nem tudok Neked mit írni, mert ninncs róluk semmi információm.
1-2 napja olvastam el a könyvet, nagyon érdekes volt! Viszont maradt bennem bár kérdés, nem tudom, valaki választ tud-e adni?
Mikor vonták ki a 39M, KSz-12, KSz-19 és ZU-2 fegyvereket? Van-e még ZU-23-2 és Sz-60 (tavaly a Bólyain még lőttek vele tüzérnapon, azt hiszem) - ha nincs, mióta nincs? A DShK-t meddig használták csapatoknál 3-lábon légvédelmi szerepkörben? (A Bólyai múzeumában láttam egyet) Úgy éreztem, hogy onnantól, hogy megjelent a rakétatechnika, a tüzereket kicsit hanyagolta a könyv. De hiánypótló munka - kár, hogy nem született ilyen minden fegyver- és csapatnemről.
Más: Van szerencsém személyesen ismerni a szerzőt, mert amikor a hadtestparancsnokságon dolgozott, a hadtesthez felterjesztett kiképzési okmányokat ő ellenőrizte és bírálta el. Rettentő kukacos tudott lenni, és nagyon jól számolt. Képzeljetek el egy táblázatot, amiben temérdek szám, és azt bizony könnyű volt eltéveszteni. Azokat a telefonon történő egyeztetéseket soha nem fogom elfelejteni. Veres Miskát olyankor nem nagyon szerettük.
Hát persze, hogy nem találtál, hiszen nem is volt. A régi telepítésű tüzelőállások szinte midegyike egy épületkével kezdődött, amiben a vezetési pont, meg néháy iroda, esetleg pihenő volt, helyenként még az sem. Mellette egy gödör, ami pont annyira volt mély, hogy az épület talajszintje azonos magasságban legyen a nagy kabinok padlójával, mert akkor a vezetési ponton tartózkodó állomány egyszerűen átjutott a kabinukba, csak egy palló kellett hozzá. Egy - másfél méterrel a talajszint felett volt egy kis magasabb placc, amire meg a PAA-t, PV-t helyezték el. Mindez egy földhányással volt körbevéve, ami a nem túl közel becsapódott eszköz repeszei ellen valamennyire védett, persze nem mindent.
Aztán ott volt Börgönd. Egyedi hely volt, mert egy kissé a földszint alatt kezdődött a vezetési pont, ami az ügyeleti helyiségből egy vezetési teremből, és a rávezető tiszt pihenőjébből állt. A mértekére az volt jellemző, hogy a vezetési terem mindössze 4 x 4 méteres volt. A HÁP két oldalán volt egy - egy mélyedés, mintegy fél méterrel lejjebbb, ott volt a két nagy kabin. Ez az egész "meg volt erősítve", mert volt rajta vagy fél méter föld. Balra hátul egy félkör alakú töltésben volt a PV kabin helye, jobbra hátul meg az aggregátorok és az áramátalakító. Ezek ismét csak fedett helyen. Az, hogy az egész cucc kissé mélyen volt, csak arra volt jó, hogy egy nagyobb eső vagy egy hóolvadás után az egészet méter vastagon el tudta önteni a víz. A katonák meg nem győzték hordani tejeskannákkal és a mentesítő készülékek (MK-67) ládájával. Na persze az igazi szívás az volt, hogy talajvízként az egész szép lassan visszaszivárgott. Viszont volt elfoglaltság.
A tüzelőállások zöme tehát olyan volt, hogy ha valakit bekötött szemmel odavittek, többnyire akkor sem tévedt el, mert szinte minden ugyanolyan volt.
Hogy mi került a szemétdombra és mi nem? Képzeld el azt, hogy a tisztképzés Magyarországon a 70-es évek elejétől nagyobbrészt főiskolán történik, és a 74-ben végzetteknek már két diplomája volt, a katonai mellett valami civilben is hasznosítható papírt is kaptak. Na persze az igaz, hogy a katonai főiskolák elsősorban saját hasznosításra képezték a diplomásokat, vagyis én hiába kaptam a katonai mellé egy híradástechnikai mérnöki diplomát, azzal úgy hirtelen nem éltem volna meg civilben. Viszont a seregben némi gyakorlat után már magam szerint is megálltam a helyemet. Hogy mégis elköszöntem 17 év után, az csak annak köszönhető, akkor nagy hirtelen a második széket húzták ki a valagam alól. A harmadikat már nem akartam megvárni, ezért leléptem, "mint rosszlány a sezlonyról". Nem titok, maradtam fegyveres területen, zsaru lettem. Néhány vargabetű után jelenleg olyan a munkám, hogy viszonylag jól tudom használni azt a tudást, ami a hadseregben rám ragadt. Amit jelenleg a hadseregben látok, volt közvetlen kollégáimtól hallok, egyáltalán nem bántam meg a jó néhány évvel ezelőtti lépésemet. Hiszen azonn elekulatok közül, ahol valaha szolgáltam, már egy sem él. És tulajdonképpen a sok laktanya, ahol megfordultam, már mind az enyészeté. Jó cimborám volt az a tiszt, aki a dunnaföldvári rakéta osztály utolsó parancsnoka. Mikor már nagyon készülődtek költözni, akkor kérdezte megy tőle egy nagyokos, hogy tudja-e, hogy a laktanyáját kinek adja át. A válasz az volt, hogy az "enyészetnek" A vicc az volt, hogy a kérdező cefetül megsértődött. Az elhagyott objektumot egy darabbig nem túl nagy meggyőződéssel őrizgették, majd a Paksi NEUTRON kommandó használta, és amikor két éve legutóbb arra jártam, akkor a 6-os főútról már nem láttam semmit.
Tehát nemcsak az a rengeteg felhalmozódott tudás veszett el, ami az emberek fejében volt, nemcsak a rengeteg valamikor féltő gonddal óvott technika lett az enyészeté, hanem most már szinte az egész hadsereg. És ami mostanra megmaradt, az a nagyemberek optimizmusa ellenére szerinntem semmire nem alkalmas. Egy nnéhány éve különféle szállításokkal rengeteget csavarogtam az országban, de lépten - nyomon csak üres laktanyák kerítéseit láttam. És akár volt azokkal kapcsolatos emlékem, akár nem volt, már maga a látvány sem dobott fel.
Igen ám, csak a Kabina-66 nem egy darab lokátor volt, hanem egy lokátorkomplexum, aminek Az érdi harcállásponton (meg a sárbogárdin is) P-37 és PRV-17 voltak. Egyéként csak ez a két Kabina-66 komplexum volt ben az országban.
Az interneten már kerestem és találtam is elég sokat.Én konkrétan érdi képeket szeretnék felhajtani valahonnan.Persze erre elég kevés esélyem van.
Egyébként élőben Veszprémben lehet régi orosz radarokat látni.A hegy tetején van egy laktanya,annak az udvarán van kirakva egy csomó,már nem használt típus (Kabina,Prv13,Prv11,stb...).
A másik esetleges lelőhely Kecel,de ott még nem voltam. :(
Én egy jó pár képet már felraktam, amik innen - onnan származnak. A témába vágó képeim zöme saját készítésű a technikáról, de sok van olyan, ami az Internetről származik. Mostanában az orosz már nem olyan szemérmes, ha a technikájáról van szó, tehát találsz olyan oldalakat, amik ilyen képeket vonultatnak fel.
A P-37 távolfelderítő lokátor két darab fektetett narancshéj alakú antennája egymástól ellenkező irányba nézett. A Te képeden ugyan csak az egyik antennát látni jól, de az ábrázolt lokátor két antennája ezen a képen azonos irányba néz. (különben az antenna háta mögött látni kellene a kabint) Ez pedig a P-35 volt. Kicsit butábbb, kicsit gyengébb, kicsit öregebb, de jó lokátor volt.
A PRV stimmel. Az összes magasságmérő lokátor antenája egy sima drótháló volt, egyedül a PRV-16 és a PRV-17 antennáján volt zárt lemez. PRV-16 meg csak Mezőfalván volt.
Jó ez a topic.Beleolvastam és láttam,hogy volt szó az érdi objektumról is.Nekünk arrafelé volt telkünk és jól látszódtak a radarok (2xKabina66,3xPRV13),de sajnos képet nem csináltam róluk,most meg már késő.Nem tudjátok,hol lehetne találni olyan 80-as években készült képeket,melyeken ezek a radarok vannak?
Cserébe két kép:
http://kep.tar.hu/gl4/50018649#2
Az első egy 1992-es 2 méteres műholdkép,bal oldalán az említett objektummal.
A másodikat 2000 környékén csináltam.Miután a régi radarokat leszerelték,ezek maradtak(P37 és PRV17)
2003 nyarán jártam ott utoljára,akkor már semmi sem volt.
Városkép (XVIII.-ker lapja): "Döntés született az Üllői út 807. sz. alatti volt szovjet laktanya hasznosításáról. 19 igen és 7 ellenszavazat mellett úgy határoztak a képviselők, hogy nyílt licitálásos formában történő értékesítésre (szálloda, konferencia-turizmus, vendéglátás, logisztika stb. céljaira kijelölik az összesen 142.737 nm nagyságú M keretövezeti besorolású ingatlant. A kikiáltási ár a 2005. márciusában elkészített új értékbecslés szerint megállapított érték. Az értékesítésre vonatkozó hirdetés a Városkép márciusi számában, egy ingatlanpiaci folyóiratban, a HVG-ben, és a Népszabadságban, továbbá az interneten jelenik meg."
Ezzel csak azt akartam mondani és érzékeltetni ("én csak egy szar honvéd voltam"), hogy honvédként alulról az ember nyilván kevesebbet látott, hallott, tudott -és nyilván kapott is a honvédségtől- mint a más magasabb rendfokozatokban és beosztásokban szolgálatot teljesítők, pláne ha a hivatásosokhoz viszonyítjuk.
Amióta leszereltem, 30- éven keresztül engem nem is igen foglalkoztatott a honvédség, max. annyiban, hogy amikor a Nagytarcsai laktanya előtt a gyermekeimmel elautókáztam, megmutattam neki, hogy: na látjátok, itt volt a fater katona és természetesen egy- két sztorit elmeséltem a katonaélményeimből. Tehát énnekem nem függött az egzisztenciám attól, hogy az X alakulatot összevonják, átköltöztetik, redukálják, megszüntetik, stb. De ennek ellenére, most még így is rossz érzés itt elolvasni a történeteket, nézni a fotókon a szervezeti és a technikai változásokat és nyugodtan nevezzük csak nevén a gyereket: ezt a nagyfokú leépülést! Magyarán azt, hogy a dolgok az ebek harmincadjára kerültek. És úgy gondolom, hogy nem csak a dolgok (technika) kerültek a szemétdombra, hanem az azt magasabb vagy alacsonyabb szinten üzemeltetők tudásanyagának jórésze is elveszett.
Hát ezután szerintem melyek a legnagyobb kérdések a hovédséget illetően: 1.) Hogy mire van valóban szüksége az országnak? 2.) Mire lesz pénze a szükségesnek itéltek megvalósításhoz? 3.) Milyen alapon kívánják megvalósítani az új honvédséget?
Egyébként szerintem is, ha sikerülne egy tényleg korszerű zsoldos hadsereget létrehozni profi módon felkészült katonákkal, az mindenképpen megoldást jelente. Mert az utóbbi évtizedekben úgy érzem, hogy az egész hadseregünk nagyon "eloperettesedett"!
Na, kicsit messzire kerültem a "szar honvéd" témakörétől, elnézést érte. De már nem törlöm ki ha egyszer leírtam.
Ne haragudj öregem, de a hadseregben - legalábbis a honi légvédelemben - NEM VOLT SZAR HONVÉD. Az ember akár honvéd volt, akár tábornok, a maga helyén szükség volt rá. Én a honi légvédelemnél töltöttem el egy jó csomó időt, de ezidő alatt munkatársamnak tekintettem a honvédot is, hiszen tőle függött az én munkám eredménye is. Én nem lehettem ott folyton, és addig valakinek ott kellett lennie a technika környékén. A technika közvetlen közelében kilenv évet töltöttem, de a kezem alatt szolgáló sorkatonákra még szinte név szerint emlékszem. Volt köztük ilyen is, olyan is. Volt olyan, aki mellett nyugodtam elmehettem szabadságra, mert ő ott volt. Amikor leszerelt, jóval utána ott voltam az esküvőjén, és a meghívott társai között egyetlen SZAR HONVÉDRE nem emlékszem.
Nem mondom, a szárazföldieknél kissé más volt a hozzáállás, de megismétlem, ÉN A HONI LÉGVÉDELEMNÉL SZOLGÁLTAM. És nem hiszem, hogy akár egyetlen volt beosztottam is szemközt köpne, amikor találkozunk.
Még egyszer leírom: honvéd lehettél, de SZAR NEM. Punktum.
Én csak egy szar honvéd voltam seregben, nem voltam egy örömkatona és annak is már éppen 30- éve lesz február 20.- án, hogy leszereltem, de eléggé lehangoló olvasni ezt a topicot és nemkülönben a "Légvédelmi rakéták Magyarországon" címűt.
Szerintem a Honvédség legnagyobb jelenlegi problémája pont az évtizedes titkolózásból következik.
Jelenleg csak arra van pénz, amit a pógárok és (rajtuk keresztül) a politikusok fontosnak tartanak.
A sorkötelezettség alatt, annyira megutálta az ország többsége a sereget, hogy nem érdekli, ha szétrohad, szétrohasztják.
Amíg a mostani katonák meg nem tanulják (amerikai módra) reklámozni, mutogatni magukat (és múltjukat) a népnek, addig nem lessz a seregnek ázsiója, és folytatódik a leépülés.
Ezek a topicok a múlt feltárásával próbálnak egy hangyányit segíteni a mostaniaknak.
Én csak egy szar honvéd voltam seregben, nem voltam egy örömkatona és annak is már éppen 30- éve lesz február 20.- án, hogy leszereltem, de eléggé lehangoló olvasni ezt a topicot és nemkülönben a "Légvédelmi rakéták Magyarországon" címűt.
