Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény,a szeretet és a holnap álmai.
Hányszor hittem: hazám a fény hazája, s a völgyek szürke rabja nem vagyok, völgy vándorát a hegyek csókja várja és utam egyre feljebb kanyarog. S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,
gyönge-elém hányszor emeltetek hajnal-pompában búskomor falat! S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.
Most este van. Nem látom már az utat: hátha most a hegyre fölvezet? Hátha holnap könyörül a távol, s kanyargós úton nyújt testvér-kezet, szelek dalolnak: "messzeföldi vándor rokon-karokba visszaérkezett!"
Virrad. A völgyek csoda-váró rabja távol hegyekre bízva feltekint... De útja völgy, jaj völgy maradt megint.
Mielőtt rázuhan az alkony; mielőtt meg kellene halnom, még egyszer hadd legyek méltó leghívebb önmagamhoz: erős, de se hűvős, se hangos, csupán fölvértezett kis gondjaim önkénye ellen, ne a habzó fölszint figyeljem, a tömény lényeget; a tétova esetlegesség ki fent körmei ki ne kezdjék fedetlen hitemet;
Mert kiszemelve más dologra, nem önmagadba bonyolódva kell némán panganom, de kiáltanom, cselekednem, valakiért, valaki ellen, kötnöm és oldanom, hinnem a mégis-győzelemben, ha nincs más oltalom.
A „Barát „ szavunk egy olyan kifejezésből ered ,
melynek jelentése „ szabadság”
és a barát valóban olyasvalaki,
aki tervet és szabadságot nyújt nekünk .
"S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál". Wass Albert
az idézeted ....bár ez egy kérdés , de nagyon igaz...
.......
Ne csak a szenvedésedet és a sebeidet szeresd.
Szeresd a zabolátlanságodat, az alkotóképességedet,
a bátorságodat, a természetességedet, az örömödet.
Szeresd az optimizmusodat, a határozottságodat, az állhatatosságodat.
Szeresd a pillanatot, amikor minden rendben van.
Válóczy Szilvia
Maradok
Kell, hogy megnyugodjon a lélek,
kell még néhány
egyszerű ének,
hogy mosoly hagyja el arcodat.
s vágyakba rejtett karcolat
legyen minden régi emlék,
de még, ha nagyon is mennék,
maradok.
Köszönöm a szép gondolatokat, jó volt ma ezzel kezdeni a napot:-)
...
"Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként. Elálló fülekkel, néha egy kis füllentéssel, egy kis hencegéssel. Nem fognak visszasimulni a fülei, nem fog sokkal kevesebbet füllenteni és hencegni - csak egy kicsivel kevesebbet; egyszóval változni fog." (Ancsel Éva )
Köszönöm szépen a sok szépséget, amit hoztál és a virágot is. Legyen nagyon sikeres napod, vigyázz magadra!
Én is hoztam egy idézetet az egyik kedvenc filmemből.
...
"Vajon a legtöbben nem vártak-e túl sokáig, amikor már késő lett, hogy szemernyit is megvalósítsanak abból, amire képesek voltak? Hajszolták a mindenható bálványt, a pénzt, a sikert... s nem árulták-e így el az álmaikat?
"Akármiben különbözzünk is, közös bennünk, hogy szeretni vágyunk, és azt is szeretnénk, hogy szeressenek. Csupán az különít el egymástól, ahogy megpróbáljuk megvalósítani. " (Stephanie Dowrick)
Szép napot kívánok minden kedves topiklakónak és topikolvasónak!
Elnézést, hogy tegnap nem jelentkeztem, de nagyon sok munkám volt és van a mai rendezvényem okán, s mire este netközelbe kerültem volna, már nagyon fáradt voltam.
Köszönöm, hogy nem feledkeztetek el a topikról és rólam sem!:-)
...
"A boldogság a magasságban lakozik, de elérheted, ha akarod. "
"Maga a szeretet nem egyéb, mint hogy valakit mélyen érzünk, mélyen belelátunk a szemei mögé, a lelkébe, és bármilyen külső mögött felismerjük, hogy "Ő az!". Érezzük a gondolatait, és gondoljuk az érzéseit." Müller Péter
"A szeretet természetes állapot. Olyan, mint a testi ember számára a levegő. S amikor megszületünk, hiányzik ez a "levegő". Szeretet nélküli légszomjunk van. Az egész lényünk magányosan didereg." Müller Péter
Az ember azért olvas verset, mert az emberi fajhoz tartozik, amely emberi faj tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, jog, bankügyek... mindez szükséges ahhoz, hogy életben maradjunk. De a romantika, a költészet, a szeretet, a szépség... ezért élünk!
Bársony szél fuvolája fuvall bús álmodozó dalt, felhők fodrai szállnak a szél szárnyán tova ringva. Lágyan hullnak selymes szirmai már a pipacsnak, múlik a nap, s puhaléptű éjszaka hinti az álmot.
Lobog a láng. Tán önmagán tűnődik, azért, hogy van, -- de mért kell lennie? A vak sötétből ki hozta ide, s ki szabta meg, hogy ő csak ott tud élni, hol felélhető valami más, mi eggyé lesz vele?
Az ember néha önmagán tűnődik, s lobog, lobog bele.
"A hajam ében, És lágyabb,mint a lágy selyem, És itt a szívem közepében Ujjong a boldog szerelem. Tied a testem,tied a lelkem, Te vagy az első,akit öleltem, Boldog vagyok,mert a tied vagyok..." S a férfi szólt:
,,A másik elhagyott."
És szólt a nő:
"Piros az ajkam És harmatosabb,mint a rózsa kelyhe, És végigfut az üdvök üdve rajtam, Mikor így tartasz,forrón átölelve. Szemem sötétebb,mint az égbolt, Mikor a fergeteg zavarja... Oh, mondd,a másik szintén szép volt? Fehér a válla?Gömbölyű a karja? Tudott-e súgni-búgni szintén, Tudott-e édes csókot adni, Meghalni karjaidba,mint én És új gyönyörre föltámadni? És lángolt,mint a nap?Szelíd volt,mint a hold?" S a férfi szólt:
"A másik csúnya volt."
És szólt a nő:
,,És mégis nappal,éjjel Sóhajtva gondolsz vissza rája, Amellyel az enyém nem ér fel, Mi volt a titka,varázsa,bája? Miben oly nagy,dícső,elérhetetlen?" S a férfi szólt:
Fehér sirálypár röppent a mélykék esti égre, szárny szárny mellett, hogy szinte egynek véltem. de szétnyíltak odafönt, s kettős rakétarózsaként hulltak alá a szelíd habokra. Egy pillanat volt az egész, egy villanás, És évek óta magam előtt látom azt a finom, kétfelé hajló fehér vonalkát, melyet az a sirálypár rajzolt a mélykék esti égre.
"Biztos vagyok abban, hogy sem térbeli távolság, sem halál vagy távollét szét nem választhatja azokat, akiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze."
