Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
"A #719. hozzászólásban már írtam egy példát arra a tudásra, amely egyszerre jó is és rossz is. Jó, mert kiderül belőle Isten szeretete és áldozatkészsége; és rossz, mert előidézi Isten szenvedéséért. Szerintem több példát is lehet találni az egyszerre jó és rossz tudásra. Sohasem állítottam azt, hogy a jó és rossz tudás fájának gyümölcsétől az első emberpár az összes egyszerre jó és rossz tudásra szert tett."
Első körben elég lenne bármilyen tudásra a jóról és rosszról, amit a gyümölcsevéssel szert tettek rámutatni. Elég kificamodott magyarázatnak tekintem, hogy a "jó és rossz tudása" valójában mindössze jó és rossz dolgokat jelentsen - mint amilyen a te 719-es példád - és egyébként nem is áll összhangban a többivel.
"Úgy tűnik, hogy valamiért nem sikerült beláttatnom, hogy rossz a kérdés. Mondok erre egy példát.
[...]
Szerintem a sémákhoz való merev ragaszkodás korlátozza az igazság megismerését."
Azért szögezzük le, hogy konkrétan SEMMIT nem válaszoltál erre, sem korábban, sem most. Úgyhogy ne gyere itt nekem sémákkal és egyéb mellébeszéléssel, mert szó szerint egyetlen szóval sem válaszoltál a kérdésre. Mondhatod, hogy "rossz a kérdés" (amit vitatnék), de ezt semmivel nem indokoltad, még csak nem is állítottad eddig. Egyelőre egy gigantikus méretű terelés, tekergés amit művelsz a kérdés kapcsán.
"Szerintem az 1Móz 3,14-24 versek egyfajta magyarázatot adnak az első emberpár szenvedéseire. Ez a magyarázat viszont sokkal inkább szól az írás készítőjének isten-képéről, mint a Teremtőről."
No és akkor mi a teendő? Mivel ez a rész nem tetszik, mert hamis képet ad Istenről, ezért figyelmen kívül hagyjuk? Mi több: kitalálunk egy alternatív magyarázatot, ami nem csak hogy értelmetlen, de még ellent is mond a "szent" írásnak és aszerint megyünk tovább. Persze lehet így is csinálni, ízlés szerint, kinek mi tetszik, csak furcsa hogy a "találjunk ki saját istent" játékban hinni is lehet. Hisz tudod, hogy te magad találod ki.
Teljesen félreértettél, arról beszéltem, hogy nincs tudásunk objektív jóról és rosszról, értsd: Istentől függő sem. Ha az ember a gyümölcs megevésével szert tett volna az isteni, objektív jó és rossz tudására, akkor a jó és a rossz fogalma objektív lett volna és lenne ma is, de nem az, soha nem is volt az. Tehát a kérdés továbbra is: mit nyert az ember a gyümölcs megevésével?
A #719. hozzászólásban már írtam egy példát arra a tudásra, amely egyszerre jó is és rossz is. Jó, mert kiderül belőle Isten szeretete és áldozatkészsége; és rossz, mert előidézi Isten szenvedéséért. Szerintem több példát is lehet találni az egyszerre jó és rossz tudásra. Sohasem állítottam azt, hogy a jó és rossz tudás fájának gyümölcsétől az első emberpár az összes egyszerre jó és rossz tudásra szert tett.
A #813. hozzászólásban is kérdezted: A konkrét kérdésre miért nem adsz választ? Kétszer is megkérdeztem, hogy mi indokolja azt a szó szerinti kínzást jelentő átkot, amit az emberiségre szórt Isten és nem adtál rá választ, generalizációkkal akarod elsimítani, szőnyeg alá söpörni a kellemetlen a kérdést?
Úgy tűnik, hogy valamiért nem sikerült beláttatnom, hogy rossz a kérdés. Mondok erre egy példát. A kötelező sorkatonaság idején történt, hogy a sorozáskor egyetlen szó megadásával kellett lejelenteni a sorkatona civil foglalkozását. Egyszer valaki azt jelezte vissza, hogy nem tudja, hogy milyen szóval adja meg a foglalkozását. Erre a sorozótiszt megkérdezte, hogy mi a civil munkája. Erre a besorozott elmondta, hogy ő egy krematóriumban dolgozik, és az ő dolga az, hogy a hamvakat összegyűjti, és az urnába rakja. Erre a sorozótiszt rávágta, hogy akkor az ő civil foglalkozása: csomagoló.
Szerintem a sémákhoz való merev ragaszkodás korlátozza az igazság megismerését. Szerintem az 1Móz 3,14-24 versek egyfajta magyarázatot adnak az első emberpár szenvedéseire. Ez a magyarázat viszont sokkal inkább szól az írás készítőjének isten-képéről, mint a Teremtőről.
annyit mondanék, mint hogy szemezgethetünk a Bibliából ízlés szerint, de akkor még hiteltelenebbé válik az egész, hisz innentől kezdve mindenki a saját ízlése szerint olvashatja és az írás immáron nem közvetíti Isten üzenetét, hanem mindenki a saját üzenetét olvassa ki az írásból.
Ahhoz, hogy a Szentírás Isten üzenetét közvetítse, érdemes követni a Szentírás helyes értelmezéséhez magában a Szentírásban is meglévő szempontokat (Máté 22,40 és 1Ján 4,8b versek), valamint érdemes törekedni a korhű és konzisztens értelmezésre.
"A héber nyelv szerint az Isten szerinti igazság az objektív igazság; és nem létezik Istentől független objektív igazság. Ezzel összhangban írtam a #700. hozzászólásban, hogy a jó és rossz tudás fájának a gyümölcse az Isten szerinti jónak és rossznak a tudására irányul, ami más szavakkal az objektív jó és rossz tudására irányul. Nagyon eltérne az eredeti témától az, ha megpróbálnánk Istentől függetlenül létező objektív igazságokat keresni (például ilyenek lehetnének a matematikai igazságok); és akár úgy is tűnhetne, mintha lényegtelen kérdésekkel foglalkoznánk."
Teljesen félreértettél, arról beszéltem, hogy nincs tudásunk objektív jóról és rosszról, értsd: Istentől függő sem. Ha az ember a gyümölcs megevésével szert tett volna az isteni, objektív jó és rossz tudására, akkor a jó és a rossz fogalma objektív lett volna és lenne ma is, de nem az, soha nem is volt az. Tehát a kérdés továbbra is: mit nyert az ember a gyümölcs megevésével? A kérdés azért fontos, mert akkor választ kaphatunk arra is, hogy milyen volt előtte az ember és így megítélhetjük az embert Isten által sújtó ítélet jogosságát, igazságosságát. Ez ugyanis megkérdőjelezhető.
A második feléről pedig annyit mondanék, mint hogy szemezgethetünk a Bibliából ízlés szerint, de akkor még hiteltelenebbé válik az egész, hisz innentől kezdve mindenki a saját ízlése szerint olvashatja és az írás immáron nem közvetíti Isten üzenetét, hanem mindenki a saját üzenetét olvassa ki az írásból.
Továbbá visszatérnék oda, hogy te nem állítottad azt, hogy a teremtés története pontatlanul lenne megfogalmazva, vagy sérült lenne, rosszul lenne fordítva vagy ilyesmi. Ellenben szándékosan és tudatosan kerülted a kérdésemre - amit háromszor feltettem - a választ, amit viszont kénytelen vagyok úgy értelmezni, hogy nem tudsz rá választ adni és lapulással leplezed. Csalódtam benned.
Ilyen jellegű tudásunk szintén nincs, az objektív jó és rossz nem része az ember tudásnak, hisz akkor nem lenne a jó és rossz fogalma továbbra is szubjektív.
A héber nyelv szerint az Isten szerinti igazság az objektív igazság; és nem létezik Istentől független objektív igazság. Ezzel összhangban írtam a #700. hozzászólásban, hogy a jó és rossz tudás fájának a gyümölcse az Isten szerinti jónak és rossznak a tudására irányul, ami más szavakkal az objektív jó és rossz tudására irányul. Nagyon eltérne az eredeti témától az, ha megpróbálnánk Istentől függetlenül létező objektív igazságokat keresni (például ilyenek lehetnének a matematikai igazságok); és akár úgy is tűnhetne, mintha lényegtelen kérdésekkel foglalkoznánk.
Ha pedig oda jutunk, hogy a leírás "pontatlan", akkor egyáltalán miért is kellene bármit is komolyan venni belőle? És mi alapján választod el a pontatlant a pontostól? Lényegében csak arra fogod rá, hogy pontatlan ami nem tetszik, ami pontos pedig hogy tetszik? Azért el kellene dönteni, hogy szemezgetünk-e a Bibliából vagy sem.
A Szentírás megértéséhez fontos ismerni a keletkezésének a történetét. A Szentírás eredetileg nem egy egységes irat volt, hanem sok különféle iratnak volt a gyűjteménye. Ezeknek az iratoknak más-más ember volt a készítője; és egyik sem azzal a céllal készült el, hogy sok száz vagy ezer évvel később bekerüljön egy kanonizált gyűjteménybe. A későbbi generációk viszont úgy gondolták, hogy ezek az iratok értékesek; ezért megőrizték: amikor az adathordozó valamiért sérült, akkor újra meg újra lemásolták, és amikor az élő nyelv annyira eltért már a leírt nyelvtől, hogy nehézkessé vált a régi iratok helyes értelmezése, akkor a régi iratokat magyarázatokkal látták el. Mindez ma már szinte felfoghatatlanul nagy munka volt, hiszen sok tízezer vagy százezer iratot őriztek meg kezdetleges íróeszközökkel és nélkülözve a modern könyvtárak és levéltárak információs rendszerét. Mindez már önmagában is elég ok lehetett volna arra, hogy az eredeti szöveg sérüljön; de volt egy másik probléma is, amiről már a #774. hozzászólásban is írtam. Ha van már személyes tapasztalatod az ihlet materializálásában, akkor tapasztalatból is tudhatod, hogy ez mennyire nehéz munka. Egy művész sokszor napokig-hetekig-hónapokig töpreng azon, hogy miként fejezze ki azt, aminek a kifejezésére belső késztetést érez. Ha erről nincs személyes tapasztalatod, akkor kérdezz meg erről egy számodra hiteles művészt. A lényeg az, hogy ez egy olyan nehéz tevékenység, amelynél nincs biztosan sikerre vezető módszer. Ugyanezt élhették át a sugalmazott írások szerzői is. Kaptak Istentől egy sugallatot, amit ahogy tudtak, úgy írtak le; és ezzel összhangban ezeket az írásokat az olvasójuk is ahogy tudja, úgy érti meg.
„Erre a kérdésre te azt a választ adod, hogy valójában senki sem bírálja felül a determinizmusát;”
Nem, én azt mondom, hogy ez a felülbírálat igen széles skálán mozog attól föggően, ki milyen bölcsesség birtokosa.
Arról meg egy árva szót sem ejtetettem, hogy ez érzéki csalódás lenne…
Azt gondolom, hogy a felülbírálat milyensége attól függ, mennyi és milyen élettapasztalatokat (bölcsességet) gyűjtött az egyéni lélek a korábbi útja során. (ha halhatatlan, akkor előző földi életének is kell lennie, de legalábbis feltételezhető.
A konkrét kérdésre miért nem adsz választ? Kétszer is megkérdeztem, hogy mi indokolja azt a szó szerinti kínzást jelentő átkot, amit az emberiségre szórt Isten és nem adtál rá választ
Válasz:
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.18Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.19Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
"A #700. hozzászólásban azt vezettem le, hogy a jó és rossz tudás fája nem a szubjektív jó és rossz tudásra utalt, hiszen azt az első emberpár a gyümölcs elfogyasztása előtt is tudni vélte; hanem az objektív jó és rossz tudásra utalt."
Ilyen jellegű tudásunk szintén nincs, az objektív jó és rossz nem része az ember tudásnak, hisz akkor nem lenne a jó és rossz fogalma továbbra is szubjektív.
"Az általad kifogásolt prekoncepció az ártatlanság vélelme. Teljesen indokolatlan az Istentől kapott sugallatot pontatlanul leíró írás miatt rosszat feltételezni Istenről."
Ártatlanság vélelme addig áll fenn, amíg az elkövetett bűncselekmények nem nyernek bizonyítást. A Biblia pedig egyenesen beismerő vallomás. Ha pedig oda jutunk, hogy a leírás "pontatlan", akkor egyáltalán miért is kellene bármit is komolyan venni belőle? És mi alapján választod el a pontatlant a pontostól? Lényegében csak arra fogod rá, hogy pontatlan ami nem tetszik, ami pontos pedig hogy tetszik? Azért el kellene dönteni, hogy szemezgetünk-e a Bibliából vagy sem.
A konkrét kérdésre miért nem adsz választ? Kétszer is megkérdeztem, hogy mi indokolja azt a szó szerinti kínzást jelentő átkot, amit az emberiségre szórt Isten és nem adtál rá választ, generalizációkkal akarod elsimítani, szőnyeg alá söpörni a kellemetlen a kérdést?
Jó kérdés, hogy ha a hallhatatlan lélek alkalmassá teszi az embert arra, hogy felülbírálhassa a determinizmusát, akkor miért olyan kevés ember és miért olyan ritkán bírálja felül a determinizmusát.
Erre a kérdésre te azt a választ adod, hogy valójában senki sem bírálja felül a determinizmusát; és az a néhány eset, amelyben úgy tűnik, mintha valaki felülbírálná a determinizmusát, az valójában egy érzéki csalódás, amely abból fakad, hogy az ember determinizmusa nem elég pontosan ismert.
Ugyanerre a kérdésre nekem az a válaszom, hogy sokaknak vagy kielégületlenül marad a halhatatlan lelküknek a szükséglete, vagy nincs is hallhatatlan lelkük, és ezért nem is merül fel bennük a halhatatlan lelkük szükségleteinek a kielégítése.
Akkor viszont értelmetlenné is válik az egész, hisz az ember előtte se tudta a jót és a rosszat és utána se tudja a jót és a rosszat, akkor mit is ért a gyümölcs?
A #700. hozzászólásban azt vezettem le, hogy a jó és rossz tudás fája nem a szubjektív jó és rossz tudásra utalt, hiszen azt az első emberpár a gyümölcs elfogyasztása előtt is tudni vélte; hanem az objektív jó és rossz tudásra utalt.
Ez csak azokra igaz, akik prekoncepciók mentén gondolkodnak Istenről.
Az általad kifogásolt prekoncepció az ártatlanság vélelme. Teljesen indokolatlan az Istentől kapott sugallatot pontatlanul leíró írás miatt rosszat feltételezni Istenről.
"A hallhatatlan lélek arra teszi alkalmassá az embert, hogy felülbírálhassa a determinizmusát."
Ez elvileg jól hangzik, csupán arra nem ad választ, hogy akkor miért nem bírálja fölül az emberek jó része, vagy miért csak részben, illetve miért oly széles skálán szór az emberek felülbíráló képessége, vagy ezirányú akarata.
Ennek én csak egy magyarázatát tudom elképzelni: ahányan vagyunk annyiféle ismerettel rendelkezünk.
Ezt az ismeretet egy kicsit bővebben fejteném ki:
Ez a fajta ismeret - ami végülis a bölcsességünk lényegét adja - nem puszta lexikális tudás, hanem azok alkalmazásának képessége is. Úgy gondolom, hogy ezt hosszú-hosszú idő alatt megélt, saját bőrünkön megtapasztalt élethelyzetek sokasága által vagyunk képesek csak megszerezni. (könyvből nem tanulható, legföljebb feleleveníthető). Ennek megfelelően emberöltők sokasága kel az elsajátításukhoz, minél több s minél többrétű a tapasztalatunk, annál nagyobb bölcsesség birtokosai lehetünk.
Ezek az ismeretek valahol a tudatunk mélyén (tudatalattiban) lapulnak, s minden élethelyzetben irányítják cselekedeteinket gyakorlatilag anélkül, hogy tudomásunk lenne róla.
Nem univerzális tudásról beszélek, mert akkor nem lenne annyiféle emberi megnyilvánulás, hanem egyéniről, mert erre utal a sokféle viselkedésforma még hasonló élethelyzetekben is.
Nem is az egyszeri életünkben megtanultakról lehet szó, mert akkor azonos körülmények között szocializálódott felnőtté vált gyerekek legalább hasonlóképp viselkednének, de ez távolról sincs így...
Hajlok arra, hogy ez a bölcsesség túlnyomórészt velünk született adottságunk, ami lehet genetikai kódolású is...
Nálam itt jön képbe a lélek, amely alternatív hordozója lehet ezeknek az egyre bővülő ismereteknek, s ilyenformán kvázi halhatatlan is.
Persze a lélek anyagi jellegű kell, hogy legyen, mert információ nem képzelhető el valamilyen anyagi hordozó nélkül.
"Nyitott kérdés, hogy mi késztethet valakit a determinizmusának a felülbírálására."
Remélem, hogy erre a kérdésre is válaszoltam az imént.
Jelen idoben nincs halhatatlan lelek, ameddig bun van a vilagon, nincs halhatatlansag.
János Evangéliuma 3. rész
1 Volt pedig a farizeusok között egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2 Ez jött Jézushoz éjjel, és mondta neki: Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3 Felelte Jézus és mondta neki: Ámen, Ámen mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4 Mondta neki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e?
5 Felelte Jézus: Ámen, Ámen mondom neked: Ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten országába.
6 Ami hústól született, hús az; és ami szellemtől született, szellem az.
7 Ne csodáld, hogy azt mondtam neked: Szükség nektek újonnan születnetek.
8 A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hova megy: így van mindenki, aki szellemtől született.
9 Felelte Nikodémus és mondta neki: Mimódon lehetnek ezek?
10 Felelte Jézus és mondta neki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11 Ámen, Ámen mondom neked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12 Ha a földiekről szóltam nektek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok nektek?
13 És senki sem ment fel a mennybe, ha nem a mennyből szállt alá embernek fia. („aki a mennyben van.” egy későbbi betoldás; nem található a következő kéziratokban: p66, p75, Codex Sinaiticus, Codex Vaticanus, Szahidi kopt, Fayyumi Kopt, néhány Georgiai (Grúz), Diatessaron, mai bibliafordítások melyből kihagyták: NIV, Wuest, NASB, UNASB, RSV, NRSV, Káldi-Neovulgáta, Új fordítású Biblia, stb.)
"Ebből pedig az következik, hogy az ember a saját szemszögéből már azt megelőzően is tudni vélte a jót és a rosszat, mielőtt szakított volna a jó és rossz tudás fájáról."
Akkor viszont értelmetlenné is válik az egész, hisz az ember előtte se tudta a jót és a rosszat és utána se tudja a jót és a rosszat, akkor mit is ért a gyümölcs?
"A Máté 22,40 versen kívül utalnék még az 1Ján 4,8b versrészletre, amely szerint Isten a szeretet."
Talán számodra nem lényeges érv, de én mindenképpen visszatérnék arra a tényre, hogy az édenkerti történet keletkezésekor – és a zsidó, ószövetségi változat lejegyzésekor – még nem volt Máté evangéliuma, az Istenről, illetve istenekről egészen más elképzelésük volt az embereknek (amiben a „szeretet” nem a leglényegesebb jelző volt) és ezt a történet értelmezésekor mindenképpen figyelembe kell venni – legalább alternatívaként.
"Az Istent szerető ember nem vitatja azt, hogy Isten a szeretet, és ennek szellemében értelmezi a Szentírást. "
Ha kerek-perec kijelented valamire, hogy „nem vitatod”, akkor automatikusan bezárod magad egy buborékba. Olyan korlátokat vettél magadra, amelyek szinte egészen biztosan akadályozni fognak az igazság felismerésére. Ennél nyitottabbnak kellene lenni.
"Szerintem a Szentírás szerzője részben Isten és részben az ember. Az ember kapja Istentől a sugallatot, de azt nem képes a maga teljességében leírni. Ez többek között abban is megnyilvánul, hogy amikor Istenről ír, akkor az Istent a saját isten-képe alapján látja el személyiségjegyekkel. Ezért sokszor ír úgy Istenről, mintha Isten igazságtalan és haragvó volna; ami szerintem tévedés."
Ez csak azokra igaz, akik prekoncepciók mentén gondolkodnak Istenről. Te magad is - ahogy ezt az imént nyíltan be is ismered. Hogy ez mennyire hamis képzetet kelt azt például most is kiválóan bemutattad, hisz magát a Bibliát, az Úr saját szavait cáfoltad meg, hisz az hogy haragos szó szerint elhangzik a saját szájából - ha a nyilvánvaló dühkitörései nem bizonyították ezt számodra, akkor talán a saját kijelentései mégis...
Az általad többször hasonlatként felhozott szülő-gyermek viszonyt továbbgondolva a racionalizálásod hasonlít a bántalmazó szülő és a bántalmazott gyermek közti viszonyról. Abban a szakaszban, amikor a gyermek még nem érti teljesen a dolgot és a hibát önmagában keresi, mert hát apa szereti, akkor is ha néha nagyon megveri, de hát arról nyilván a gyermek tehet, ő provokálta ki és az ő érdekében kellett a szíjat elővenni, meg kell nevelni ugyebár, rendet kell tanulni, megérdemelte, nem viselkedett jól...
A történetre visszatérve ha a kertből kitiltás, a halál nem elég nyilvánvalóan erőszakos, rosszindulatú büntetés, a szó szerinti kínzást, amit Évára és utódaira kimért semmiképpen nem összeegyeztethető a szeretettel.
Az igaz, hogy az ember az ember Istenről ír, akkor a saját isten-képe alapján látja el személyiségjegyekkel, de viszont amikor olvas róla, akkor az író istenképét olvassa, amit - ha eltér a sajátjától és mégis igaznak tekinti dogmatikus okokból - torzítani kényszerül. És így érünk el odáig, hogy Isten gyilkolhat, kínozhat, gyakorlatilag bármiféle bűnt elkövethet és mégis keresik rá a mentséget - és persze aki keres az talál.
A hallhatatlan lélek arra teszi alkalmassá az embert, hogy felülbírálhassa a determinizmusát. (Ezzel szemben Lukács György az osztályharc szükségszerűségét a társadalmi determinizmusból vezette le.) Nyitott kérdés, hogy mi késztethet valakit a determinizmusának a felülbírálására. Vannak, akik erre a kérdésre kapásból rávágják, hogy amikor valaki az egyértelműnek tűnő determinizmusát felülbírálja, akkor azzal azt árulja el, hogy titokban egy ellenérdekeltségű csoporthoz tartozik, vagyis ellenség. Elismerem, hogy ennek is megvan a realitása; de a Szentírás szerint ennek más magyarázata is lehet. Egészen konkrétan a hallhatatlan lélek hat arra, hogy milyen döntések veszélyeztetik a belső nyugalmat; és ezért megtörténhet az, hogy valaki a lelki nyugalma érdekében bírálja felül az egyértelműnek tűnő determinizmusát.
"A halhatatlan lélek képessé teszi az embert a felelős döntéshozatalra (alkalmassá teszi arra, hogy ne csak determinisztikus döntést hozzon)."
Ez alapján óhatatlanul felsejlik egy másik, nem-hallhatatlan léleknek is a képe.
Az utóbbi kizárólag a testi (szellemi) szükségleteink kiszolgálására irányuló érzéseket, érzelmeket koordinálja, és ösztönöz azok kielégítésére. Teszi ezt az egyed és a faj fennmaradása érdekében, s ennek megfelelően az egóval lehet azonosítani.
Míg az előbbi – a halhatatlan – egy „kapott” lélek lehet, mely érzelmektől, s egyéb testi jellemzőktől mentes, így valóban alkalmas a belátásunk szerinti döntés meghozatalára. Ez az egyéni bölcsességünk hordozója.
Szerintem a halhatatlan lélek nemcsak az ember sajátja, hanem az élővilágra is jellemző kell, hogy legyen.
Egyébként én elfogadom, hogy a lélek halhatatlan, azt ugyan nem mondanám, hogy örök, de a bölcsessége okán visszatérőnek tartom. (a bölcsességet csak sok-sok tapasztalat árán lehet megszerezni, amihez egy emberöltő igen kevésnek bizonyul…)
Egyáltalán nem, mert minden nagy kultúra említést tesz egy aranykorról, amikor istenek uralkodtak a földön, majd a keveredésből adódó félistenek, végül az emberek.
A Biblia is tesz számos kijelentést, leírást, melyben félreérthetetlenül az előbbire hajazó gondolatok fogalmazódnak meg: 1Móz 6,2 És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.
Sőt, ennél izgalmasabb Ezékiel leírása az Úr járművéről, ami egy helikopterre, vagy inkább egy drónra emlékeztet...
És ez csak a Biblia... Ezen kívül ezernyi megmagyarázhatatlan alkotás került elő, melyek olyan eszközöket mintáznak, amik akkoriban nem létezhettek.
"Nagyonis elképzelhetőnek (de inkább valószínűnek) tartom, hogy a mai ember (egyik) őse valamilyen mesterséges beavatkozás eredményeként "született" meg, történetesen valamilyen génmanipuláció által."
Döntsd el légyszíves, hogy keresztény vagy -e, avagy materialista! Sajnos a kettő együtt nem megy.....
Amennyiben kereszténynek érzed magad, úgy a válaszod hibás!
