Mumu, ha ez igy van akkor miert tartasz meg olyan "vitapartnereket" akik soha semmivel nem jarultak hozza a klub vitaeletehez, egy-ketmondatos beirasaik vannak es kizarolag gyuloletet keltenek es durvan tamadjak, sertik a tobbi vitapartnert. Ebben en inkabb szemelyes szimpatiat latok, mint a klub erdekeit. A vita jo dolog es stimulalo de ha valaki kizarolag sertegeti a masik felet es semmi mondanivaloja sincs kozben annak nincs helye egy magasabb szintu vitahelyen. Nem mondom, hogy egy jo vita heveben nem szabadulhat el egy-egy durvabb reakcio de van olyan "vitapartnerunk" aki semmi massal nem "jarult hozza" a klub eletehez, mint durva reakciokkal.
kedves Gavriel,en Spockot szemelyesen ismerem es megtanultam szeretni..ertem a miertet es hogyanjat. mas kedes hogy egy vita klub nem a beke helye..ezt annyiszor probalom megmagyarazni..a dolgokat helyukre kell tenni..egy vita klubon belul mukodnek a legellentetesebb ertelmek ,erzelmek hordozoi es..kulturak kepviseloi... valahogy a vita fogalmat a keleteuropai kulturaban nem akarjak megerteni..bizonyara mert itt soha nem uralkodott a masok velemenyenek tisztelete.. hogy milyen erovel adjak erveiket az emberk elo es mit ahsznalnak erre fel az termszetsn egyeni szabvany es termeszetesen fugg az ideg kosztümjetol,a magaval hozott vitaemlekektol is.. mi csakott intervenualhatunk ahol ez a szemelyes hatart atepi.. de mikor lepi at ha a veszekedo paros valogatottan keresi azokat a je
lehetosegeket hogy a amsikat megbantsa.. igen enismerem ezt a Hass-Liebe parositast..megvan eza ahzasagba baratsagba es vitaban is.. zti most mar csak egymasnak eletk es azert jotok fel a gepre hogy emgataljatok mit is irt a amasik.. bevalom nem tudok ellene tenni csak ha kivaglak benneteket..akkor viszont ket amrkans egyeniseg es magatrtas maard ki..nagyon unom,nagyonunom ezeket az allando fiygelmezteteseket magyarazatokat...es azeleetm vege fele ujra es ujara latom miyen sebezeto az mber es miylen pitianer dolgokra talal magnak idot es erezelmet
A vitában a személyeskedés azt jelenti, hogy a partner álláspontja vagy érvelése helyett a személyét kritizálják. Szavahihetőségét, hozzáértését kérdőjelezik meg, jellembeli hibáira vagy olyan körülményeire mutatnak rá, amelyek alapján kétségbe vonható az illető hitelessége és, ennek folyományaként, a vitaképessége az adott témában, vagy esetleg általában.
1) Amennyiben az országgyűlés nem szavazza meg a költségvetést, akkor az előző évi kifizetések az irányadóak, azaz időarányos kifizetések teljesíthetők, azonban az ország eladósodása miatt a forint jelentősen esni fog és nagyobb összeg visszafizetésére kötelezett az ország, a rövidlejáratú állampapírokkal. Az interregnum miatt nem biztos, hogy a finanszírozó kötvényeket lejegyzik és így az állami alkalmazottak, a nyugdíjasok és a szociálisan rászorultak nem jutnak pénzhez. (Ezt akarjátok? - Nekem már mindegy!)
Elbocsátások esetén ebben a fázisban dől el, kik mennek, és kik maradnak. Nincs egyértelmű vesztes-nyertes megfeleltetés, a fogalmak nem szinonimek.
A maradóknak sem könnyű a helyzetük. Ennek a problémának a kezelésére sokkal kevésbé kidolgozottak a technikák, mint az elbocsátottak esetében. A változások túlélőiben kettős – ellentmondó érzés lehet, a megkönnyebbülésé (Elias Canetti: A túlélő c. munkájára hivatkoznék) és a bűntudaté.
Az átmeneti fázis interregnum jellege egyik legalapvetőbb igényünktől és vágyunktól, a biztonságtól foszt meg bennünket. Ennek valódi jelentőségét gyermekeknél figyelhetjük meg, kultúránk következtében a „felnőtt” társadalomban ez az igény általában csak burkolt formában jelenik meg, vagy bizonyos életszegmensekre szorul. A bennünk lévő gyermek biztonságigénye ettől persze még megmarad, és olykor felnőtt-álarcán átsüt
ez nem átall doktori disszertációban is "kitalálni"
Descartes mondataiban mintha felsejlene Baumgarten kijelentése: „A filozófus is ember.” Sőt, talán ez a filozófus-alkat az, amely megközelíti az ember 17. századi ideális alakját, vagy másképpen fogalmazva: e filozófiai attitűd is hozzájárul a 17. századi ideális emberkép megszületéséhez. Azonban a fiatal Descartes-nak még sokáig, pontosan 1649-es utolsó művéig várnia kell arra, hogy a természet urává és birtokosává tevő gyakorlati filozófiáját kidolgozza. Mint látni fogjuk, e természetet igába hajtó gyakorlati filozófia voltaképpen az emberi természet megzabolázására szolgáló etika lesz. Addig is élni kell valahogy. Erre az „etikai interregnumra” vonatkozik az Értekezés a módszerről „ideiglenes etikája”. A leendő végleges hajlék felhúzásáig, melynek Descartes reményei szerint egyszer majd fel kell épülnie, a filozófus-embernek mégiscsak meg kell húznia magát valahol. Erre vonatkozólag dolgozza ki Descartes az ideiglenesség alapzat nélküli etikáját.
Számolnunk kell azonban azzal a ténnyel is, hogy a műegység és stílusegység nem feltétlenül egymást fedő fogalmak. A valódi remekművek állnak leginkább ellen az egy, esetleg több stílusba való skatulyázás szándékának. „A remekmű az organikus stílusok közötti interregnum, a remekmű ennek az interregnumnak az idő és a tér [...] átstrukturálódásának a mozgásformája” (Könczöl 1988: 90).
A kopasz magyar mondat ékítésére nem szolgált más, mint a kínos gonddal kiesztergályozott metaforák és metonímiák, rímek és alliterációk. Ez évtizedekig tartó interregnum alatt közönségünk megszokta, hogy a poézisben ne keressen mást, mint versbe szedet prózát. Jött Ady, s vele az elszállt szokatlan hangú stílelemek.
Normális esetben, ha az interregnum csak a hatalomváltás, kormányváltás technikai idejére szorítkozik, a “már nincs” kormány és “még nincs kormány” billenőidejére, amely a győzelem mámorát, a vereség gyászmunkáját, a kormányzat kormányzásra készülődését foglalja magában, akkor az interregnum nem több, mint alig észlelhető, időben és térben szűk határok közé szorított hatalomkimaradás, finom döccenés, amely nem megtöri, hanem megerősíti csupán az uralom folytonosságát.
szép a magyar nyelv, változatos számos többértelmű kifejeztéssel mint például az interregnum vagy akár a "tuskó" is...
gondolom én vagyok a címzett... azért megint rosszul esik. Tudom nem számít ki kezdte, de az objektivitás nem luxus. Szerintem.
Sajnálom hogy szó nélkül hagytam az első sunyi beszólását, mert felbátorodott. De ha ezekre kicsit szenzitívebb lennél, nem lenne szópárbaj. Vagy ha elfogadtad volna Ikaljant. Előrevetítette. Mint ez előzőekből kibetűzheted nem a vita volt a célja, hanem a provokáció, aminek természetesen önként felültem.
