Az a baj, hogy (nem) hiába vertük a Fortunat így is maradt 6 pont előnyük előttünk. Tényleg csak abban bízhatunk, hogy a Paderborn nem lábal ki a válságából és otthon meg is verjük őket. Mindenesetre megmondtam a főnökömnek, ha relegáció lesz akkor arra elmegyek, az sem érdekel ha melóból kell kiszöknöm :)
Amennyiben a csapat nem veri meg két hét múlva a Düsseldorfot gyakorlatilag be is fejezhetjük a szezont. A Duisburgot és otthon Effenbergéket verni kell és a kis-Frrankfurttól sem kaphatunk ki. Ez a minimum, meg a hit, hogy legalább a Padernborn képtelen lesz magához térni. Ahogy azonban most állnak a dolgok, nem vagyok túl optimista. Arról nem is beszélve, hogy még ha bent is maradunk osztályozón könnyen lehet, hogy jövőre is ez lesz.
A Bochumnak most jól megy, bár éppen nem verhetetlenek. Mindenesetre amíg lent rohadunk a vonal alatt, szart sem érünk egy kupameccsgyőzelemmel. Lassan kifutunk az időből, még szerencse, hogy Effenbergék sem nagyon nyomulnak felfelé.
10 emberrel 1:3-ról álltunk fel, én ezzel elégedett vagyok. Persze kár, hogy nem sikerült nyerni, de legalább az előttünk állóknak sem sikerült megugraniuk.
Van vagy 7-8 sérültje a csapatnak, nagyon nem kellett ez a kiesés. Sajnálom a Krisztiánt, mert úgy nézz ki, hogy Möhlemann több lehetőséget adott volna neki, mint az elődje. Biztam benne, hogy képes lesz beverekedni magát a kezdőbe. Meg abban is, hogy végre elindulunk felfelé, mert ez akeret többre érdemes és a szurkolók is jóval többet érdemelnek.
Ideje volt már. Ezért viszont kár:
A német másodosztály 13. körében – a 91.
percben szerzett gólt követően – szezonbeli
első sikerét ünnepelhette Simon Krisztián
együttese, az 1860 München, amely hazai
környezetben 1-0-ra nyert a Duisburg ellen.
Honfitársunk kezdő volt, de a Bild
beszámolója szerint a 34. percben
horrorsérülést szenvedett.
Kifordult a térde egy labdakezelő mozdulat
közben. A lelátó felmorajlott, a csapattársak is
megdöbbentek. Többen kis túlzással sokkot
kaptak, oda sem mertek nézni. Hordágyon
vitték le a pályáról, hosszasan ápolták az
oldalvonal mellett, majd természetesen
kórházba szállították. Klubja továbbra is
kiesőhelyen áll.
– Nem néz ki jól, sokáig hiányozni fog
közülünk – mondta röviden Benno Möhlmann
vezetőedző. A röntgenfelvételeket még
vasárnap elkészítik, hétfőn pedig MRI-
vizsgálat következik.
Nem voltam kint a meccsen, de jobb is. Kezd baromira idegesítővé válni ez a sorozat. Személy szerint jobban szeretem a Grünewaldot, de csak ezért nem kellene kiesni, mert soha nem jutunk vissza.
Én csak a második félidőt láttam de a Karlsruhe még tőlünk is szarabb volt, mégis sikerült megveretni magunkat. A tizenhatosig még csak-csak sikerült eljutni de utána teljesen nulla az egész. Irány a 3 ha itt nem lesz valami nagy változás.
Nem, bar a Bochumnak eddig jol megy. Most megyünk megegyszer idegenbe, de utana mindenkepp nyernünk kell, mert leszakadunk es megint eljatsszuk a tavalyi szamunkat. Tudom en, hogy nem a mienk a legjobb keret a ligaban, de ennel azert több van bennünk.
Nem nagyon tudok mit mondani, mert még pipa vagyok. Az első félidőben jobb volt a Berlin, még akkor is ha figyelmenkívól hagyom a játékvezető tevékenységét. A második 45-ben összekaptuk magunkat, de a tizenhatosnál elfogyott az ötlet. Messziről valamiért megint nem próbálkoztunk, ehelyett ment a beivelgetés, amiből ha jól emlékszem egy fejes ment kapura. Harminc percet játszottunk emberelőnyben és semmire sem volt elég. Négy forduló ment la van két pontunk és kétszer megyünk vendégségbe. Jövő héten éppen a Bochumhoz akik most nyomták le a Nürnberget. Nagyon kellene már egy győzelem, mert ha belekerülünk a spirálba megint szívni fogunk.
Ezt jó hallani. Már a Freiburg ellen is jobban játszottunk, a sikeres kuparajttal meg értelemszerűen optimistábbak vagyunk, hogy idén végre előrébb léphetünk. Nyilván nem a feljutás a cél, de a tavalyit senki nem szeretné még csak megközelíteni sem. Majd meglátjuk meddig tart a lendület s mennyit tudunk kihasználni belőle.
Láttam a meccset, meglepően jól játszott a csapatotok. Egyértelműen győzelmet érdemelt volna a '60, ráadásul 1-0-nál szabályos* gólt rúgtatok, és a Nürnberg az ellentámadásból egyenlített, amikor még mindenki reklamált meg értetlenkedett (oké, ez fegyelmezetlenség is, de jogos volt a reklamálás). Aztán az utolsó negyedórában is 4-5 nagy helyzet, közte újabb kapufa, szóval akár gólokkal nyerhettetek volna. De főleg a játék képe volt meglepő a tavalyi évhez képest.
*A kicker is így látta: "Während die Löwen jubelnd abdrehten, durchbrach ein Pfiff die Glückseligkeit. Die Referees hatten ein aktives Eingreifen des passiv im Abseits stehenden Okotie gesehen. Der Stürmer streckte den Kopf zwar in Richtung Ball, stand aber eigentlich nicht im Sichtfeld von Kirschbaum. Eine harte Entscheidung."