Az izraeli ideológia alapján a háború humánus és visszafogott, ezért még csak 50 ezer házat romboltak le teljesen és 150 ezret részlegesen.
A terroristák jól fogynak, ha csak minden második romhalmaz alatt van egy terrorista, már 25 ezernél járnak, pedig haladhatnának sokkal tempósabban is, de ők nem olyanok.
Hogy közben néhány gyerek és nő és áldozatul esett és megsérült, arról csak a Hamász tehet.
Az igazi probléma, hogy a Hamász a palesztinok körében is népszerű: egy szeptemberi közvélemény-kutatás szerint több mint hatvan százalékuk támogatja őket. Amíg nincs változás a palesztin oktatási rendszerben, addig mindig lesznek olyan palesztinok, akik magukénak vallják a Hamász ideológiáját, azaz zsidókat akarnak ölni és elpusztítani az izraeli államot.
Eszünk ágában sincs Gázában maradni. Hogy akkor mi lesz utána a Gázai övezet sorsa, az legyen a palesztinok problémája. Nem mi tartozunk érte felelősséggel. Nem akarunk gondoskodni kétmillió palesztinról. Ha a nemzetközi közösség be szeretne menni, pénzt szeretne küldeni, csak tegyék. Azt persze nem fogjuk megengedni, hogy a Hamász újraéledjen.
Szerintem viszont az izraeli–palesztin konfliktus lényege, a vélemények közötti szakadék változatlan maradt. Ráadásul a palesztinok bizonyították, hogy alkalmatlanok arra, hogy megteremtsék saját államukat, amelynek alapfeltétele az erőszak alkalmazásának állami monopóliuma. Ez még a Hamásznak sem sikerült, gondoljunk csak az Iszlám Dzsihádra. Nem látom tehát esélyét, hogy most egymás mellett létezzen egy zsidó és egy palesztin entitás. Az október hetedikei terrortámadás legfeljebb azt változtatta meg, hogy Izrael hogyan tekint a belső biztonságára. Kiderült, hogy az elszigetelés nem működik, csak időt ad az ellenségeinknek, hogy fegyverkezzenek és felkészüljenek.
Teljesen világos, hogy leginkább a hírszerzés kudarca volt. Rosszul értelmezték, amit a Hamász csinál. Biztos vagyok benne, hogy a háború után komoly vizsgálatok indulnak majd a történtek felderítésére. Remélhetőleg tanulunk a hibából. Nagyon nagy az esélye, hogy a Netanjahu-éra is véget ér. Nem kerülheti el a felelősséget. Ha személyesen nem is hibáztatható, de mégiscsak ő a miniszterelnök.
Az izraeli tulajdonú manhattani kávézó, a Caffe Aronne kénytelen volt bezárni kapuit, miközben a baristák tömegesen vándoroltak ki, akik felhagytak Palesztina támogatásával – egészen addig, amíg a helyi zsidó közösség fel nem erősödött, segítette a kávézó működését, és annyira felhívta a figyelmet, hogy A New York Post kedden közzétett jelentése szerint a kávézó ajtaján keresztül az utcára húzódott egy sor .
Dahan izraeli zászlót helyezett el üzlete elé, és adománygyűjtést indított a kávézóban az izraeli Magen David Adom számára – két lépéssel a Caffe Aronne munkatársai nem voltak elégedettek.
Azért érdemes figyelni, hogy vannak átmeneti sikerei a Cahalnak, egyből ideözönlött az addig a saját sajnáltatásával elfoglalt rettegő csapat örömködni a halott palesztin gyerekek felet.....
