Sebestyén Grádus 2016-ot ismeri valaki? Az is jó áron van, gondoltam veszek, mert egy elöregedett bikavéres rossz élményemet leszámítva a többi borukkal jó a tapasztalatom, és nem a 80 hektáros nagyipari termelők...
Írtam már róla, de ma hosszabb szünet és a monstre rajnai-kóstolónk után nyitottam egy újabb palackot belőle.
Illatban-ízben úgy tűnik, fejlődött, szép barackos-déligyümölcsös aromákat hoz, pici késői szüretes hangulattal, pacsuli és mesterségesség nélkül. A maradékcukrot simán elbírják a jó savak.
A múltkori osztrák-német mezőnyben valószínűleg befért volna a mezőny közepe tájára, ami magyar rajnaitól szinte kiemelkedő teljesítmény akkor is, ha a labanc és német 15+ eurós tételek ezúttal a reméltnél kevésbé voltak megnyerőek.
Én nem vettem észre semmi különöset, csak a szokásos program ment: heves etnográfiai vita volt a magyarok lakhatási szokásairól (vályog vs. egyebek), meg arról, hogy fasztalicska-e egy gourmet étterem (Salt) tulajdonosa és séfje, ha vályogházban érleli a szalonnát s ezt emlegeti is az ilyen modoros helyekre járó belpesti buzzancsoknak és queereknek.
Daeril topiktárs a farnehéz irányzat könnyedebb vonalát tolja ezzel a nagyrédei furminttal. Az általam kóstolt előző évjárathoz (2017) képest a karakter hasonló, de azt kissé tömörebb anyagnak éreztem.
A jelentős, 20 g körüli maradékcukrot délceg savak és az a bizonyos, a H2 boraiban gyakran (mindig?) érezhető zöldfűszeres csavar ellensúlyozzák - én gyakorlatilag bármihez szívesen iszom ilyet, míg a maradékcukrot nehezebben toleráló barátaim kicsit sokallták az édességet. Jelen esetben egyébként borkóstolás volt a cél, tehát nem ételhez ittuk.
[Utána az egyik moseli nagyágyú, Johannes Schmitz 20 eurós rizlingjét nyitottuk - az azért intenzitásban és egyensúlyban egyaránt elhalványította.]
Nem tudom, én is csak a furcsasága miatt vettem belőle. Sose láttam még ilyen párost. Biztos maradt valamennyi mindkettőből :)
Kicsit fura volt a boltjukban a rengeteg sokféle bor a polcokon. Nem tudom, nem jobb-e szűkiteni a fajták és borok szortimentjét egy pincén belül. Gyakorlatilag áttekinthetetlenül nagy a választék.
A pincénél vettem, ott se volt olcsó, de ezért nem sajnálom a zsetont. A kéknyelű-furmint házasitás már kérdőjelesebb az áráért, pedig az volt a legolcsóbb ott (kb. 2300).
Idejét nem tudom, mikor vettem utoljára kaberné szovinyont, Villány sem tartozik a kiemelt beszerzési helyek közé, így természetesen ezt is ajándékba kaptuk. Csavarzár, stilizált C és S betűk a címkén. Afféle bisztróbornak szánhatták, cáfolja a fejemben gyökeret vert sztereotípiákat, tehát nem fulladt hordóba, nem is lekváros, csak pindurit paprikás és likőrös. Nem híg, de nem is mély vagy komplex, a tannin békés, az alkohol azért picit pusztít.
5+ pont - ha vennék ilyesmit, kb. 2500 forintot adnék ki érte szívesen
Szimpatikus hely, sok ilyen kellene, ami nem valami borkereskedés portfólióját tolja, hanem egyedi választékot tart.
Ilyen a 8 & 8 is a BAH-csomópontnál, amit szoktam emlegetni beszerzési forrásként, illetve azóta találtam egy Füge nevű delikátesz-kávézó-sütizőt is a Gellérthegy oldalában, ami nagyjából azzal azonos borválasztékot tart, talán egy a tulajdonosuk. Az utóbbiban vettem pár hete egy elég jó labanc veltelinit elég jó áron.
A rosé tuti kékfrankos, nade a sillerrel most zavarba hoztál. Aki a boltban volt, az pontosan nem tudta, az üvegre nem volt a fajta ráírva, én meg örültem egy Köpcös-szerzeménynek, nem is nagyon firtattam. :)
