Van egy kis dobozom, tenger áztatta órákkal... A legkevésbé károsodottak néznek ki úgy, mint ez a Rolex. A legrosszabbakból ki sem lehet szedni a szerkezetet a tokból, egy összegyógyult rozsdagombóc belül az egész.
Én tartom is ezek után magam a "drága órát tengerbe nem viszünk" elvhez.
Atyaúristen! Ilyen pusztítást képes véghezvinni a tenger víz?? Egészen elképesztő:S Főleg ,hogy nyomógombok nincsenenk a tokon. Hát ez mindenképpen erősíti azt a szabályt ,hogy drága órát ,akármilyen megbízható, vízbe semmiképpen nem viszünk. Elrettentő példa. Remlélem azért rendberakták teljesen. Pofás kis Rolex ,pedig általában külcsinben nem jönnek be, de ez nagyon impozáns...
Ez így van és az is 100% hogy a mélytengeri búvárok nem Rolexben,Omegában,Breitlingben vagy akármilyen csillivilli milliós órában hegesztik a csöveket!
Héliumszelepes órára kizárólag héliumos légkörű mélytengeri búvárharangban tartósan dolgozó búvárnak van/lehet szüksége. Mindenki másnak ez csak dísz. Ilyenből szerintem egyidejűleg pár tucatnál több nincs a világon... ;-)))
A vízálló órákon a méter- ATM jelölés nem a valós mélységet jelenti. A 30 m-es vízállóság valójában cseppállóságot jelent, már a ráfröccsenő víz ellen sem véd. Egy 100 m-es vízállóságú órával botorság lenne 100 m mélyre merülni, ez csak vízi sportokhoz, úszásra jó. Könnyűbúvárkodni a 300 m - 30 ATM nyomásnak ellenálló órával érdemes, de a koronát, nyomógombokat nem célszerű a víz alatt piszkálni. Ennél mélyebbre már héliumszelepes órákat használnak.
Léteznek speciális, tengervízre kitalált korrózióálló acélok, de werket egészen biztosan nem abból csinálnak. Részben azért, mert a beázás, az nem egy tervezett üzemi körülmény egy óránál.
Azonkívül azért sem lenne értelme, mert a vegyi korróziónak ugyan ellenállna, de az elektrokémainak biztosan nem. Mert aligha lehet órát készíteni úgy, hogy ugyanazon-, és emellett homogén szövetszerkezetû anyagból épüljön fel, így bármely elektrolit biztosan károsítaná azt is.
Minél több egy órán-tokon a potenciális lyuk, annál nagyobb a veszélye a beázásnak. A több nyomógombos, stopperes tokoknál értelemszerűen nagyobb. Ilyen órát komolyabb terhelés előtt elvileg mindig ellenőriztetni kellene, rendszeresen búvárkodásra használt óránál a tömítéseket legjobb évente cserélni, de minimum tisztítani és újra zsírozni.
Az pedig gyakorlatilag ökölszabályként kezelhető, hogy a tengervíz a szerkezetet mindig és jóvátehetetlenül, javíthatatlanul tönkreteszi, ráadásul szinte rögtön, beázás esetén nagyjából a partot elérve kellene azonnal kibontani az órát, kivenni a szerkezetet - és nem kiszárítani, hanem azonnal nekiállni kitisztítani. Ez nem járható, így a tengerben beázott órák mindig tönkremennek. Teljesen és javíthatatlanul, egy rozsdagombóc marad a szerkezetből.
Én azt szoktam mondani, hogy drága órával nem megyünk tengerbe és pont. Édesvízbe még csak-csak, ott egy beázás túlélhető, de tengerbe nem. Arra ott a pár ezres műanyag Casio, amiért nem kár, ha esetleg balesetet szenved...
"erre a méteres dologra szigorú szabályok vannak gondolom"
Amit szabályozhatnak az a konstans nyomás elviselése lehet csak, de az nem életszerű.
Mártsd bele a karod egy kád vízbe és lengesd meg - máris érzed, hogy a folyadék ellenállásának irányából mennyivel nagyobb nyomás éri. Tehát a mozgás hatását is el kell viselnie az órának, így aztán már 299 méteres mélységben ne nagyon mocorgjál, ha az órádra vigyázni kívánnál!
Egyébként is érdemes az ilyen nagy merülési szándék előtt elolvasni néhány free-diverről szóló könyvet. Pipín Ferreras például leírta, hogy ~100 méteren már akkora a nyomás, hogy az egy lélegzettel feltöltődött emberi tűdő kb. egy narancs méretére nyomódik össze. Ne próbáld ki!
Normál merülésre pedig bőven elég az a 300-as! De minek?!? Úgysem azzal fogsz könnyűbúvárkodni - legfeljebb a pancsolós, labdázgatós, csónakos, - akár lefelé is - úszkálós kikapcsolódásnál hagyja az ember a kezén a mindennapos óráját. (Az enyém pölö 200-as, de még nem volt mélyebben 5-6 méternél, azt meg röhögve elviselte.)
"egy beázott eta korrodálódik e"
Sós víz után gond egy szál se! A szervíz úgysem vállalja majd el a rozsdagombócot...
hehe:D Nem, nincs tervben mélytengeri árkok feltérképezése. Csak tényközlésként írtam, hogy ez van a hátoldalára írva. Tehát ha könnyű búvárkodáshoz lenne kedvem, akkor az óra gyártói szerint rajtam maradhat (erre a méteres dologra szigorú szabályok vannak gondolom ,főleg ilyen híres márkánál.) De igazából nem vinném vízbe ,mert egy óra nem arra való szerintem. Arra értettem főleg ,hogy hétköznapi viseletnél, ha pl. elkap egy zivatar vagy megmosom a kezem ,kicsit párásabb az idő ,akkor ettől lehet e valamiféle gond. ha elméletileg a nyomást 300méterig bírja ,akkor azért az csak elvárhatom, hogy egy kézmosástól ne ázzon be. Ha már itt tartok, kiváncsi lennék ,hogy az alkatrészek rozsdamentes anyagból készülnek e. Érdekelne, hogy egy beázott eta korrodálódik e.
Ilyen szép órát nem viszünk vízbe, és már meg is oldódott a kérdés!
Más...
A sokat szidott Breitlingtől egy dolgot nem lehet elvitatni, mégpedig, hogy ők használják a legtökéletesebben tükröződésmentesített üveget. Hozzáteszem, az általam látott, de nem kevés fajta közül! Mintha nem is lenne rajta üveg. Vizsgálhatjuk bármilyen szögből, tökéletes...!
