iSTVán és FUTURE,
fogadjátok tiszta vízből jövő gratulációmat. Innen, a kád hűvöséből nézve a teljesítményetek elképzelhetetlennek látszik. A beszámolódnak örültem; úgy tűnik, a hétvégén az agyad se párolgott el, és sokízületi gyulladást se kaptál:))). Csak így tovább!
ISTVán köszi a beszámolót :) Mégegyszer gratulálok ; nem semmi menet volt :) …. készen vannak a Veitsch-i képek ha lesz rá módom valahogy megszervezem a közszemlére tételét …
Hiver
Köszönöm, hogy hazajuttatod a pulcsimat. Ahogyan magamat ismerem karácsonyig nem nagyon kerestem volna…
Zsuga
Asszem a Kékes után Tesód kocsijában maradt egy Spuri. El tudnád hozni Tatára?
Tata csapat :)
Beférek valakihez, aki autóval jön Pestről? (egy ilyen beszólás után mehetek még veletek egyáltalán ? :)
Almádiba sajnos (nagyon sajnos) nem tudok menni, mert egy barátom esküvőjén leszek éppen :)edig nagyon szívesen mennék oda is. Nagyon jó kis verseny lesz. Tavaly is az volt :)
Szép emlékekkel gondolok vissza rá, ugyanis tavaly, ott futottam először félmaratont. Azóta sem volt jobb időm. Idén szerettem volna javítani, de így majd csak a Niken.
A pálya szinte végig sík (talán 16 körűl emelkedik egy picit). Két fordító van benne ,egyébként végig a Balcsipartion halad egy kerékpárúton. A frissítés korrekt, a hosszú, jól belátható egyenes szakoszokon, pedig könyebb jól beosztani az erőt.
Tavaly nem voltak túl sokan, ám a hangulat igen jó volt. Nagy poén lehet maradni a másnapi áttúszásra is…
Jó felkészülést és ráhangolódást kívánok Nektek :)
Picit OFF
VVVB! mivel a cimborám pénteki legénybúcsúja után másnap (alig alvással) megyek egy másik barátom lagzijába, ..hát….,lehet,hogy nem leszek vasárnap a helyzet magaslatán ... :)
Azért majd igyekszem.
IV.kercsaj
Köszi a névnapi üdvözletet :) milyen volt a nyaralás?
Üdv: Miti
Talán még pár dolog. Az eredményhirdetésen Ujj Zoli örömmel mondta a nyilvánosságnak, hogy dicsérték a frissítést. Valóban, általában minden megvolt, amire szükség lehetett, tehát egy olyan formáció, mint a mienk, jól tudott haladni. Aki viszont egyedül volt, és meg kellett várnia, hogy kitöltsék, amit éppen kér, annak rá kellett szánnia kis időt. Miért nem töltötték ki? A hűtés hideg vízzel teli vödörben történt, ebben kényelmesen elfértek a palackok. Amint azonban kitöltötték pohárba, elkezdett melegedni. Az eredménylistából is látszik, hogy két versenyző közötti időkülönbség a táv vége felé 10 perces nagyságrendű, tehát nem fogynak olyan gyorsan a poharak. Ami kicsit zavart, hogy egy-két beígért frissítőállomás kimaradt (persze inkább csak fejben, mert mindig volt tartalék a hátizsákban). A szervezésre összefoglalva azt mondhatom, hogy kis csúszással ugyan, de általában minden a helyére került. (Persze nem nehéz, ha a szervezői gárda mellett a résztvevői gárda is kellőképpen összeszokott. :-)) S bár pénzdíj csak a legjobb egyénieknek jár, szerintem váltóban is élmény lehetett lefutni a távot (még ha magát a tavat nem is nagyon láttuk; talán csak Fertőrákos környékéről madártávlatból, ill. az első napi célban a strandnál, de megállapítható a vidék szépsége).
A verseny utózöngéjeként ma még borogatom a lábam (nem súlyos, de mielőbb gyógyuljon), aztán holnap szerintem beiktatok egy kis mozgást is, nehogy vasárnap én legyek a leglassabb a csapatban. :-))
vasárnap, 14.
Még korábban kellett kelni, mert 7-re mondták a busz indulását. A szokásos negyedórás csúszással sikerült is mindenkinek megérkeznie, és megkezdhettük utunkat. A határon is álltunk kicsit, de a meghirdetett 9 órai rajthoz össze tudtunk volna készülni - ha nem csúszik megint kicsit. Pedig igen remek idő volt, felhők takarták a napot, és erős hátszél fújt. A nap ugyan hamarosan előbújt, de a szél hűsítő hatását sokáig élvezhettük. Mint már írtam, Frank Tibiékkel indultam neki, ami a szórakoztató társaság mellett azzal is járt, hogy össze tudtuk hangolni a frissítéseket. Volt egy kis időszak, amikor Tibi megjegyezte: amikor látja a rajtam lévő feliratot, mindig szembesül azzal, hogy mik is vagyunk (mármint az össze jelenlévő) valójában. :-) Aztán Fertőd környékén ki ezért, ki azért maradt le, "támadt fel" megint, kicsit szétrázódtunk. Ekkor kezdtem érezni a jobb bokámat, ami egyre jobban fájt. Valahonnan ismerős volt ez az érzés, de nem jöttem rá, honnan (ráfogtam az erős terhelésre). Mindenesetre próbáltam időnként pihentetni (mivel az előttem lévők is többször sétáltak, nem volt lelkiismeretfurdalásom, ha a spartathlonosok megengedhetik maguknak :-) Persze Future biztosan azt mondaná, hogy amit szabad Jupiternek... :-))). Egyébként még az elején Frank Tibi 500 km-es hetéről is szó esett, halkan megjegyeztem, hogy ennyit már én is futottam - két hónap alatt. A vége felé néhányan megelőztek (főleg váltósok) a sráctól bíztatásképpen annyi elismerést kaptam, hogy szokta olvasni az írásaimat, a hölgytől egy pacsit. A falukon áthaladáskor nem nagyon mozogtak az emberek, akik mégis, azok csendben csodálkoztak. A kerékpárosokkal sokat kerülgettük egymást (főleg az osztrák oldalon), általában sikerrel, de azért volt néhány ingerült reakció. Aztán jött a Bük utáni emelkedő. Ugyan felkészítettek rá, hogy nagyon hosszú lesz, és akkor sem lesz vége, amikor már biztos benne az ember, hogy vége kell, hogy legyen, de hogy ennyiszer ne legyen vége az emelkedőnek, azt nem gondoltam. :-)) Itt ért utol Lőv András, akit féltáv után egy kitérőjénél előztem meg. Utólag két dolgot említett: az egyik, hogy "ilyen rövid távon" ennyit még nem szenvedett, a másik, hogy elképedt, amikor ezen az emelkedőn "résztávoztam". Az történt ugyanis, hogy a bokám miatt nem akartam folyamatosan futni, viszont Future szerint 150 alá nem volt szabad menni a pulzusnak, ezért jó vízvezetékrendszer mintájára ha túl alacsonyra ment a szint, elkezdtem futni, míg ha 160 fölé emelkedett, ismét sétát iktattam be. És ekkor jutott, hogy mikor is volt hasonló lábgondom: amikor tavaly a Bükkben túl szorosra kötöttem a cipőt... Nem szeretek (most már) nyilvánosan erősebb szavakat használni, de utána elmondtam kísérőmnek, hogy ritka nagy barom vagyok. Lehetett volna egy sima napom, és egy ilyen pitiáner dologgal elrontottam. Mert mondták ugyan, hogy a második nap könnyebb lesz, nem nagyon hittem el, amíg meg nem tapasztaltam. Pedig a domborzati viszonyok, biztos, hogy rosszabbak voltak mégis sokkal simább lehetett volna. Majd legközelebb. (Hogy mikor lesz legközelebb, nem tudom. Az első nap után ott tartottam, hogy mit keresek én itt. 2,5-3 óra futás után fejben már "nem vagyok ott", úgy ahogy kellene. Viszont a második nap számomra meglepően jól sikerült, így most ott tartok, hogy talán rendbe lehetne azt a fejet tenni...) A szobatársak közt volt (mint említettem) két igen tapasztalt futó, akik bíztattak, hogy figyeljem csak a többieket, és majd adjam tovább "a következő generációnak". És valóban, két napot együtt tölteni velük igen jó volt, sokat megtudtam annak ellenére, hogy nem voltam kommunikatívabb az átlagosnál. (Pl.: minden nap fut az utóbbi két évben, legalább 6 km-t még a Spartathlon utáni napon is, átlagosan napi 23 km-t, ha kell éjszaka) És érzem azt, hogy ez egy elég szűk társaság, a következő versenyeken már szinte mindenkit fogok név szerint ismerni, és engem is megjegyeznek, legalább annyira, hogy "Futóbolond". (Egyébként most is össze tudtunk szedni néhány versenyt, ahol együtt indultunk - "hol is találkoztunk már?" felvetés után).
Hazafelé Future csapatának mikrobuszával utazhattam, velünk jött Edit is, az ő élményeit, gondolatait hallgatni szintén fantasztikus dolog (majdnem összehoztak egy teljes könyvvázlatot a futók kísérésének elméletéről és gyakorlatáról). Szóval ezek után nehéz arra gondolnom a versennyel kapcsolatban, hogy milyen nehéz volt rábeszélnem magam a futásra az első nap 40.-50. kilométere körül...
Kicsit megint elkanyarodtam a tényszerűségtől. :-)
Tehát célbaérkezés után még volt idő beszélgetni. A tapasztaltak szerint volt zuhanyozási lehetőség az előző években, a gondnok szerint viszont csőtörés van, így legfeljebb a zuhanyozó szétment csapjánál kifolyó vízben tudok megmosakodni, amit gyorsan meg is tettem, mert utána teljesen elzárták a vizet.
Az eredményhirdetés kicsit hosszúra sikeredett, mert minden résztvevő kapott valamit, érdemei elsorolása mellett. Így én is sorra kerültem többek közt tavalyi Kecskemét-Kiskunmajsa között elért győzelmem kapcsán, melynek folyománya az lett, hogy a második helyezett Szabó Géza közölte velem, hogy trónfosztásra készül. Mondom neki, ez könnyen elképzelhető, ha elindul a versenyen. Elmeséltem neki a részleteket (frissítés nem volt, stb.), de nem lehetett lebeszélni. :-)) Nem baj, ennek is lesznek előnyei.
(Meg vagyok előzve! :-) A Mozduljvelünk-ön rövid beszámoló, eredménylista és képek, ha érdekel:
http://www.mozduljvelunk.hu/futas/fut/sp_olvastad.php4?id=338)
szombat, 13.
Tehát miután a Nap és (jóval utána) Future is felkelt, leautóztunk a Plazahoz. Bérces Edit is velünk jött, s mivel kísérőkkel volt tele az autó, érdeklődtek, hogy neki van-e kísérője. A válasz egyszerű: ilyen sprinttávra minek... :-)
8 körül már a rajthelyen voltunk, úgyhogy volt idő "izgulni". Tapasztalt társaim szerint bemelegíteni teljesen felesleges (hasonlóképp a levezetés is az ilyen távoknál, a mi sebességünk mellett). Aztán a szokásos csúszást most egy kisebb baleset okozta, az egyik csapat biciklise egy autóval könnyebben összetalálkozott. Rajt után nagy tömegek húztak el mellettem, de nem nagyon aggódtam rajta, a "végig a sárga úton" helyett a "170-es pulzus" volt az iránymutatás. A városból kifelé még néhányan megelőztek, de utána megfordult a dolog, inkább én kezdtem megelőzni másokat. Persze nem nagy tömegben, amit már csak a mezőny mérete sem tett lehetővé. A lendületemet a határ előtt egy mókus kívánta megtörni, de nem sikerült elgáncsolnia. A dimbes-dombos vidék az elején még ösztönzött volna nagyobb tempóra, de aztán fokozatosan melegedett a helyzet. Rendszeresen adtam munkát kísérőmnek, szorgalmasan iszogattam vitalade-t, a frissítőhelyeken feltankolt ásványvizet. Emlékeim szerint két műzliszeletet diktáltam magamba és egy jó adag ropit (gondolván arra, hogy pótolja a sót). Gyümölcsöt nem ettem, a Tisza-tónál nem nagyon volt jó eredménye számomra. Az útvonal keresgélésével sem volt nagy gond, általában volt látótávolságon belül olyan, akit követni lehetett (és szerencsére jófelé mentek). Ahogy a dombocskás szőlőkből leértünk a tópartközeli településekhez, egyre gyakoribbá váltak a hűtések. Néhány helyen "zuhanyoztam" is a locsolás kisebb akadályozásával. Igen jól esett, csak lemosta a naptejet a bőrömről, így a másik "közellenség" könnyebben végezhette aknamunkáját. Talán a táv feléig ment jól a futás, utána már időnként kifogásokat kerestem, kicsit megálltam (nagy úr a szükség), evés közben sétáltam, nem úgy, mint a táv első felében, ahol egy pillanatnyi megállás sem volt. (Szerintem a második felében sem volt sok, nem tehetett ki többet 10%-nál.) Aztán ami kísérőmnek nagyon tetszett: a frissítőállomás után (ahol megállt "tankolni") hamarosan elágazás jött, én fordultam jobbra. Közben elbizonytalanodtam, megkérdeztem egy úriembert, hogy "bé cén?" (de csúnya így leírva! :-)), szóval melyik lenne a B10-es kerékpárút. Mivel elgondolkodott rajta, én pedig nem akartam megállni, pár lépést tettem visszafelé, majd miután ő is bizonytalankodott (mondván hátha mégis jól sejtettem) ismét egyet léptem az eredetileg kinézett úton. Aztán megegyeztünk (némi mutogatás árán), hogy inkább menjek előre; eszerint is jártam el. Ezt Future kb. úgy fordította le, hogy "hármas útelágazás volt, és én egyszerre mindhárom irányba elindultam". Szerencsére nem vesztegettem sokat. Aztán a végén két dolog volt kínos, az egyik a hosszú kavicsos szakasz, a másik, hogy pár kilométerrel a cél előtt kezdtek gyülekezni a viharfelhők. Amit út közben kellett volna, azt a célba érkezés után kaptam meg: jó kis eső jött. (Mondjuk a jég a közepén nem hiányzott útközben.) Előtte pár percben kicsit próbáltam kisétálgatni az izomlázat a lábamból, nagyjából sikerült is. Amíg nem volt nagy az eső, addig egy fa törzse mellett szélárnyékba húzódtam, mert a buszban nagyon izzadtam, vizesebb lettem pár perc alatt, mint az esőben. Amikor azonban egyre közelebb jöttek a villámok és jött a jég is, inkább a buszt választottam. A buszban ismét alkalom nyílt a beszélgetésre, mert bevártunk mindenkit és akkor indultunk vissza Sopronba. Az egyik településen nagyon aktívak voltak a tűzoltók, valószínűleg sokmindent elárasztott az esővíz. Este zuhanyozás után még gyors bementem a városba, vettem kis kaját és bejelentkeztem (jellemző szellemi frissességemre, hogy a "lestoppolt" kocsin másodpercekig néztem, hol is kellene beszállni... :-)). A táborban várt a nagy tányér tészta, leküzdöttem, utána alvás.
Fertő-tó kör, 2002.
péntek, 12.
Választhattam, hogy hajnalban indulok és délben érkezem Sopronba, vagy délben indulok, és este lesz, mire odaérek. Az első megoldásnál maradtam. Fél ötkor indul a busz, aztán van bő tíz percem, hogy Pécsen átsétáljak a vasútállomásra. A vonatozás mindig eseménydús (most nem elsősorban a szemközt helyet foglaló miniszoknyás hölgyekre utalnék), most a fő műsorszám Szebike (Sebastien) volt a maga bő két évével, vitte haza nagyszüleit a nyaralásból, több-kevesebb elfoglaltságot adva az egész kocsinak. Volt, akinél megelégedett egy pacsival, a szimpatikus néniknek puszit adott, sőt úgy belejött az udvarlásba, hogy egy 10 év körüli kislány kezét meg akarta szerezni (de nem jött össze neki, vállban erősen volt rögzítve). Szombathelytől Bükig vonatpótlóztunk, de utána megint sikerült a közelükbe kerülnöm, szerencsére már nem volt sok hátra az útból.
Délben tehát már Sopronban voltam, nevezés kiírás szerint 3-tól, mondom megnézem a Plazaban az internetes helyet (már csak úgy tájékozódás céljából). Odaérvén egy felirat fogadott, miszerint átköltözött a Stadion üzletházba (ami épp ott van a versenyközpontnál, elgyalogoltam mellette). Gyors bevásárlás után megebédeltem, kicsit elücsörögve a tóparton, ahol legnagyobb bánatomra alig volt pad, abból is csak egy rendes árnyékban (és azon természetesen ültek). Néhány horgász, kutyasétáltató és kutyaúsztató volt a társaság, míg végre 3-kor elindultam nevezni. A sportcentrum mellett egyből szemembe ötlött a falra festett cégtábla: Cafe FUTURE (érdekes, tavaly nem tűnt fel :-))
Különösebben nem lepődtem meg, hogy nincs ott senki, a portással megbeszéltük a helyzetet, aztán bent üldögéltem tovább. Az árnyékkal nem is volt gond, de a nagy "Az épületben dohányozni tilos" tábla ellenére nagyban fújták a füstöt. Legalább a táblát szednék le, ha úgysem érvényes.
Aztán 4 előtt kicsivel megérkezett a versenyközpont, segítettem behurcolkodni, s amíg rendszerezték a dolgaikat ismét elszaladtam boltba, hogy vacsorám is legyen (egyben elláttam a "versenyközpontot" is kólával). Aztán lassan érkeztek a versenyzőtársak is. Sokat beszélgethettünk, mert a rajtszámok Ujj Zolinál maradtak, és ő 6 körül érkezett. Mindenesetre nem volt elvesztegetett az idő, tisztáztunk pár dolgot a versennyel kapcsolatban.
Közben megérkezett Future is (a változatosság kedvéért elmentünk boltba), aztán mivel már eléggé elszaladt az idő, kibuszoztunk a szálláshelyre. A Brennbergi Gyermek- és Ifjúsági tábor már régi ismerősöm, tavaly ott töltöttünk pár napot az osztályommal. Csendes, hűs völgyben fekszik a város határától 1 km-re, központjától talán 5 km-re (azt hiszem legutóbb többet írtam, de talán nem okoz gondot :-)). Szóval kulturált tábori körülmények vártak. Első programpontként az előírt negyedórás futást teljesítettem, aztán vacsora és készülődés lefekvéshez. Future ugyan mondta, hogy amíg nem voltam a szobában, addig a két tapasztalt futó mellé érkezett két kerékpáros lakótársunk is, de különösebben nem foglalkoztam vele, eltettem magam az emeleten (mondván én nem szoktam leesni). Aztán egy idő után ágyazás kezdődött a lábamfelől eső másik ágyon. Aztán sokáig folytatódott, mondom magamban megnézem, ki dolgozik ennyit az éjszakai kényelméért. Felpillantottam, és meglepetésemre egy fiatal hölgy volt az. Nem tudom, hogy miért, de elnézést kért (talán azt gondolta, felébresztett?), mindegy, elaludtam. Az ilyen nagy tömegű alvásokban mindig vannak kényelmetlenségek, kinek a szúnyogok, kinek a meleg a kellemetlenebb, nem beszélve a szabadstílusú köhögő, horkoló, forgolódó versenyekről. Ráadásul fel is kell kelni. A futók (idősebbek) inkább a korai felkelést favorizálták (enni is kell, meg minden), a kerékpárosok (fiatalabbak) szívesen aludtak volna még, dehát nem olyan egyszerű...
Kószál valahol? Igen is, meg nem is.
Sajnos kicsit nehezen járok a jobb bokám miatt (majd később részletezem), ráadásul van szerencsém unokaöcskösöket istápolni és unokahugicákra vigyázni (utóbbiak fél évesek) - felváltva viszonylag egyszerű, de van, hogy sűrűsödnek az események. :-)). Közben azért készülget a beszámoló is, az első napot azonnal küldöm.
Almádi? a Wellnesst már tudod, hol van, a pálya nagyjából sík, tavaly életem legszörnyűbb futásainak egyikét sikerült végrehajtani rajta, akkor hideg volt és nagyon szeles, a bicikliúton kell elfutni először Alsóörsig, majd Almádin keresztül Fűzfő határáig és vissza, tehát gyakorlatilag két fordító van összesen. Közönség tavaly a pokoli időjárás miatt elég szűkösen volt, de állítólag elég jó hangulat szokott lenni korábban. Utcabál ha jól emlékszem volt tavaly is, az volt a legjobb szakasza a versenynek és a Wellnessnél is sokan álltak. A domborzat nagyjából sík, a kilométerjelzések pedig kócosak, ahogy tapasztaltuk, okosabb két kilométerenként nézni, hogyan haladunk, mert úgy reálisabb volt, látványos lassulás-gyorsulás nélkül.
Remélem, nem ismételtem meg valakinek az ötleteit, mert elég futólag néztem meg, mi van még itt frissebben :-)
Majdnem! :-) Zakka jelenleg:
- pihen, és kúrálja a fájós fogát; (csakazértse fogorvos)
- pihen, és kúrálja a vasárnap gyurmaállagúra erősített izmait; :-)
- 1000 %-on készül a holnapra, mert egy számára új, és még ismeretlen témában kell szakértenie (de már megszokta az ilyen helyzeteket; :-)))
- vár egy sms-re, hogy megszületett a negyedik unokaöccse.
Valószínűleg egy bolyban fogunk futni jó darabig, a többi azonban szerintem teljesen kiszámíthatatlan.
Almádiba akarok menni, csak az a baj, hogy az edzőm péntekre is erős futást tervez, mondván, Almádit úgyis csak edzőversenynek szánjuk. Így azonban elég kemény futásnak ígérkezik. Ha egyáltalán elmegyek, mert ha pénteken fejreállok, akkor nem.
Télapu
Nekem mostanság jól mennek az edzések, de az az igazság, hogy mázlim van, mert pont akkor jött a meleg, amikor formába lendültem. Így most elég jól viselem a terhelést. Az egyik csapattársam viszont nincs jó formában, ehhez társul még a meleg, és nagyon szenved.
Ez a bringázás azárt volt igazán nehéz, mert 10 km/h körül nagyon nehéz tekerni. Bár tudtam, mire vállalkozok, mert tavaly is voltam kísérőként a tókerülésen, és akkor is nagyon fárasztó volt. Ilyen bringa után ólmosak a lábak, néhány napig rosszul esik a futás. A nap meg jól kiszívott, felperzselt /sajnos nem volt időm krémet venni/. Egyébként ebből a szempontból kicsit könnyebb volt a futóknak, mert őket az izzadás jobban megvédi a naptól. Bár István is megégett egy két helyen, ráadásul annak ellenére, hogy teljesen lekente magát napolajjal.
Múlt hét pénteken megint akartam futni egy szigetkört (a héten már a 3.-at), sajnos nagyon nem esett jól, mert megint iszonyatosan bekajáltam előtte. Szúrtam nagyon. Valahogy a bringázásnál nem kell ennyire vigyázni a kajára. Miért van ez?
Viszont tegnap óriási sikerélményem volt. Kettő is. Az egyik, hogy újabb szigetkör csúcsot futottam: 23:13, álomkategóriás 4:20-as ezrek! A másik, hogy kis pihi után nem BKV-ztam, hanem hazakocogtam, így kb 10km-t mentem egy nap alatt.
Egyelőre nagyon tetszik, hogy minden alkalommal 40-50 mp-et javulok. El is határoztam, hogy ezt még sokáig akarom így folytatni. Szeretném elérni a 20 évvel ezelőtti iskolás formámat, akkor 12 percen asszem 3030 m volt a csúcsom.
A cipőmmel nagyon elégedett vagyok, ugyan még csak 28 km van benne.
Zsazsi is azt csinálja, mint Télapu. Dolgozik és próbál sportolni. A tegnapi küzdelmet a párával 6km utána feladta és nagyon szomorú volt. Holnap reggel próbálkozik, hátha...
István!
Hát, ezt nem gondoltam volna! :o) Minden elismerésem a Tied!
István!
Gratulálok 1000-el! Nagyon szép teljesítmény! Gondoltam rátok, és is Sopronban voltam a családommal a szülőknél.
Akkor jöhet a Bécs-Budapest egyéniben? Vagy idén még nem?
Én soha nem futnék marathonnál hosszabb távot, ezt megfogadtam! Nagyon kemény lehetett, főleg a meleg is!
Télapu
Future!
Látom, már jobb vagy mint a Gebre!
Pedig azt hittem, hogy egy bolyban nyomjuk majd a Nike-on és a Kaisersen!
De akkor majd a célban várjál meg!
Télapu
Future!
Bejelentkezem, dolgozok, futok, minden levelet elolvasok, írni ritkábban írok, mivel még elég messze vagyok a csúcsformámtól, egyik edzés nagyon jól sikerül másik elég gyenge, valószínű edzetlenség és meleg.
Neked hogy megy? Hogy viselt meg a sok bringa?
Mész Almádiba?
Télapu
Mivel úgy tűnik, hogy holtszezon van /ami nem azt jelenti, hogy mindenki behalt... :-)))/, nekem kell megtippelnem, hogy ki mit csinál éppen:
Ákibácsi: 12 vagy 24 órázik
Hiver: alszik (ez szinte biztos)
Sneci: kipiheni a nyaralás faradalmait
Zsuga: túl erősre sikerült a múlt hét, most rá se bír nézni a topicra
Ricsi: izgul a tour-on
Nyuszi + IV. kercsaj: boldog házasélet a munkahelyen
István : kószál valahol
Zakka: kerékpározik
Kaktusz7: családi program
A többiekről nincs elképzelésem… :-))
