Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Kimagasló (akadémiai) tudása még nem jelenti Jézus tanításainak alapos ismeretét, ezért annak (evangéliumnak) hirdetése mellőzve is van leveleinek tartalmából. Ami különösebben szerepel az evangéliumból Pál tanításaiban az csak a kereszthalál és a feltámadás sajátos (engesztelő áldozat, feltámadás szerinti élet) magyarázata. A többi pontosan az akadémiai (farizeusi) tudásából és a hellén filozófia ismeretéből származhat.
Nagy jelentőségűnek tartom Pál észrevételét a zsidó törvények érvénytelenítésében, amikor hirdetni kezdi Péterékkel szemben a törvény alól való felszabadulást. Ha ezt nem tette volna meg, most a keresztényeket körül kellene metélni, zsidó ceremóniákat velük betartatni, továbbá kóser étrendet kellene követniük (több zsidó szabály és rendelkezés között). A probléma Pálnál a törvény alól felszabadult emberek életrendjének meghatározásában rejlik, mivel nem tudott támaszkodni Jézus tanításaira, ezt egyéb módon kellett kitalálnia. Ezért látható, hogy Jézusnak egyetlen tanítása, példázata sem jelent hivatkozási alapot az elméleteiben, viszont például a test és lélek ellentéte már Platón óta divatos volt a hellén filozófiában. A szeretet elvét sem Jézustól, hanem a korabeli keresztények magatartásából vette értékelhető mintának.
Pál felment vitára Jeruzsálembe, és nem azért nem penderítették ki mert apostolnak tartották, mert ezt nem állítja a Biblia hogy Péterék apostolnak tartották volna. Hanem mert alapul vették nála a Damaszkuszi történetet a feltámadás felőli bizonyságtételekre való elhívásra. Nem pedig az apostolságra. Tényleg nem mondta Péter, hogy " te nem vagy apostol, nincs jogod engem rendreutasítani.", de azt sem mondta, hogy "te apostol vagy, minden szavadat készpénznek fogom venni"
Úgyhogy a Biblia sehol nem tesz bizonyságot Pál apostolságáról, kivéve önmaga megnyilatkozásait szinte minden levelének az elején.
Nem, csupán Pál képességeit nem becsülöm le. Neki is voltak hibái, de messze felkészültebb, élesebb eszűbb volt, mint az apostolok. Kapott egy rohadt hálátlan feladatot, hogy ott hirdesse a kereszténységet, ahol legfeljebb kiröhögik, és valahogyan mégis helytállt. Tudott érveléssel hatni, még a görögökre is, pedig az nem kis fegyvertény. Ráadásul a saját pályájukon, ahol gondolhatták filozófiailag verhetetlenek.
"na most akkor az egyik önjelölt a másik nem
de miért?"
Arra gondolsz, hogy Pál csak maga mondta magáról, hogy apostol és küldetése van? Mondta magáról ez igaz. De ha csak ő mondta volna magáról, akkor pl. mikor Jeruzsálembe ment jelentéstételre a körülmetélés kapcsán, akkor Jakabék símán kipenderítették volna. A "nagy" Péter apostolt is megigazította, mikor kétszinűsködött a zsidók láttán, mégse mondta Péter, hogy te nem vagy apostol, nincs jogod engem rendreutasítani.
"van aki mást, mást is lát belőle. "
azt tudom, így pl többnyire személy
v nem személy, hanem logos
és hogy lehet még ezt látni??? mert azt viszont nem látom!?:-)"
OK. Nézzünk egyet. Legyen a János 1:1, pont beletaláltál, ez fontos. Nagyon jó. Két fordítást és annak értelmezését vizsgáljuk meg.
Ökumenikus: János 1:1 "Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige"
Eredeti görög fordítás: János 1:1 "ho logosz én prosz ton theon, kai theosz én ho logosz"
János kijelentése az Ige mivoltára, természetére, lényére utal, arra a kérdésre válaszol, mi volt az Ige? János válasza: ISTEN VOLT AZ IGE és nem más. János nem azt állítja, hogy "az Ige (egy) isten volt" (ho logosz theosz én), ami az Igét az "istenek" kategóriájába tenné, szemben az Istennel. Nem állítja, hogy "az Ige isteni volt" (ho logosz én theiosz), ami az Igét ugyan isteni tulajdonsággal ruházná fel, de elválasztaná Istentől. Azt sem mondta, hogy az "Ige az Isten volt" (ho logosz ho theosz én), ami az Ige (a Fiú) és az Atya személyét azonosítaná, mintha az Atya és a fiú csak ugyanannak az Istennek egy-egy megjelenési formája volna (ez a modalizmus lenne). Végül azt sem mondja, hogy "az Ige egy másik Isten volt" (ho logosz theosz heterosz én), ami a Fiút teljesen külön istenné tenné (ez többistenhit, politeizmus lenne. János bármelyiket mondhatta volna, de nem tette, és erre oka volt.
János az Igét és a Fiút azonosítja. Amikor az Ige alászállásáról beszél: az Istennél volt, teremtő volt, de testté lett (1-14 versek9, az Ige (a Fiú) két eltérő helyzetére utal: a felsőre, ahonnan jött ("az Istennél", és egy alsóra, ahová érkezett ("emberi test"). János az evangéliumában, és a leveleiben elsősorban a gnosztikusok ellen harcolt, akik tagadták, hogy az Isten emberré lehetne és valóban lejöhetne az anyagvilágba ( hasonlítsd össze az 1jános 1:1 és 4:2-vel) Az is tény, hogy az Isten szó nem feltétlenül csak az Atyára vonatkoztatható, hanem Jézust is, sőt ha megnézzük, akkor még Sátánt is ISTEN-nek nevezi a Biblia.
"de vmi egyformaságról írtál...hogy ha ez meg az lenne akkor sem gondolnák egyfomán
ebből első körben nem tolerancia jutott eszembe... részedről...hanem sokkal inkább az egyforma igazság iránti óhaj sóhaj"
Bennem van tolerancia a hitbéli másság iránt, nem erre gondoltam. Azokra az önjelölt kinyilatkoztatókra, az utolsó 150-200 év karizmatikus vallási vezéreire, és vak követőikre, akik a rajtuk kívülállókat "lesátánozzák". Nekik teljesen mindegy, ha úgyanúgy is értelmezed az Atya számodra felfogható személyiségrészét, mint ők, akkor sem értenének egyet veled, mert nem őket követed. Szerintem úgymond "igazi keresztények" akár minden keresztény vallási irányzatban is lehetnek/vannak. Gyümölcseikről lehet megismerni őket, Isten pedig úgyis látja a valóságot, ki méltó a szeretetére erejéhez mérten, és ki nem.
Nem bűn, ha minden vonatkozásában nem látjuk egyformának az Atyát. Vannak Pálnak nagyon is jó megfogalmazásai, nemcsak a törvényt hangsúlyozta mindig, de jó meglátásai, levezetései is voltak. Ha nem így lett volna, elbukott volna az Akadémián, legalább is névtelen senki maradt volna. Ezzel szemben ő Gamáliél legjobb képességű tanítványa volt, ha farizeus marad, magas rangú tanító válhatott volna belőle. Szóval annyit mondott, hogy töredékes az ismeretünk. És ez milyen találó! Amit te írsz az Atyáról, az igaz, de van aki mást, mást is lát belőle. Nem azért, mert több nálad, hanem mert a "töredékes ismeret" más mozaikja van a birtokában. Nem rossz meglátás, sőt bármire vonatkoztatható, mert individuális lények vagyunk. Emberek, de már csak a térben betöltött más helyünk kapcsán is más nézőpontunk, rálátásunk van a dolgokra. Hát még az életünk során megélt események, a környezet, és mindezekből való okulás, más és más eredő bontakozik ki. Nem ez a döntő, hanem amire használjuk. Ha önmagunk és mások épülésére mondunk, írunk, teszünk dolgokat reggeltől estig (mégcsak nem is kell perfekcionista módon, hibátlanul végezni, elég a képességeink, lehetőségünk szerint), akkor Isten előtt ez is elég, nem kell folyton a törvényt bújni, rettegve, vajon jól csináltam-e betű szerint. Isten a szívek és vesék vizsgálója, neki gyarló mivoltunk is elég lehet, az indítékot, a szívünket figyelve.
Az apostolok között két nő is volt: János és Jakab.
Jézus férfi nevet adott nekik , és férfiként kezelte őket, és mikor kérdezték: Mit keres közöttünk? Azt mondta: Férfivá fogom őt tenni.
Jakab idősebb volt és komolyabb, a tanítványok könnyen elfogadták,
de az ember, akit korábban Mária Magdolnának neveztek, azaz János gyönyőrű volt, fiatal és kívánatos, ezért a tanítványok csak nagyon nehezen tudták elfogadni.
Mai nyelven szólva Jézus ugyanúgy kezelte a nóket, mint a férfiakat
teljesértékű embernek tekintette őket, tanítványainak és testvéreinek
Ez a gondolat az egyház történelme során
elhalványult.
Ezért mondom el, hogy ez így volt és így van.
Nők és férfiak, akik felvették a kereszténységet, férfinevet kaptak, nem tudjuk kik voltak a nők-férfiak, de ez nem is kérdés.
"na most mivel nyilvánvalóan mást értünk Atyán sajnos nem fogunk előbbre jutni:-)"
"Dehonnem"
Pont itt van lejjebb Takarítónak, a 2716-os hsz-ból a következő fontos mondata, állásfoglalása, amivel én is tökéletesen egyetértek. Nézzük csak:
"A célom egyébként pedig az, hogy KÖZÖSEN jussunk előrébb a megértésben.
Bocsi a nagybetűért, nem kiabálásnak szántam, csak "Firefox" alatt nem jeleníthető meg félkövér karakter, ahogy eredetileg írva volt. Szal, az eltérést, a másságot lehet tisztelni is, nem kötelező "fikázni", sértegetni másokat, a véleménye, istenhite eltérő volta miatt. Akár az Atyáról, akár a parancsról-tiltásról, akár engedelmesség-engedetlenségről, akár Pálról is folytatunk eszmecserét, a másik személyének a megbecsülése, tiszteletbentartása szerintem alapvető dolog. Lehet éppen úgy is eszmecserét folytatni, hogy nem az eltérő megközelítéseket keressük a beszélgetés folyamán, hanem a közös pontokat. Nem véletlenül tértek rá a nagy egyházak sem az egymással való kapcsolatukban, az "ökumenikus" jellegre. Úgy se mennének egymással semmire, és a mocskolódás, sárdobálás nem növelné az ázsiójukat. Aki pedig állandóan fröcskölődik, másokat sérteget itt a fórumon, (és a NET közösségek túlnyomó részén), ha nem értenek vele egyet, az úgy jár, mint az egyik kedves közös ismerősünk éppen most. Először, kicking, utána "BAN" egy hónapra, mert úgymond művelt ember létére éveken keresztül nélkülözte a jómodort. Aki pedig kereszténynek vallja magát, annak különösen adnia kell magára, jó példát mutatva mások számára. Olyan jól esik elménkben mindíg felidézni Jézus értékálló, örökkévaló bölcs mondását, tanítását: "Úgy bánjatok másokkal, ahogy szeretnétek, hogy veletek tegyenek"
Ugye milyen szép? Milyen jól eső érzéssel tölt el bennünket, ha átgondoljuk, mit is akart ezzel üzenni nekük! Ő aztán főleg ismer bennünket!
aki tudja ki az Atya az másokat erről nem akar meggyőzni
...bár kétségtelenül estem abba a hibába, hogy másoknak is megmutassam legalább a vonatkozó igehelyeket, de miután orrba vágtak hál isten megtanultam, hogy keresse csak mindenki a magáét!!! (szó szerint:-)
Sajnos, ha mindenki pontosan, egyformán helyesen tudná
na de hogy tudja egyfomán, ha egyszer tény hogy nem vagyunk egyformák
vagy igen?
pontosan sem tudható ezen a földi szinten, ahol nincs egyetlen igazság
ha mondjuk ezt mindenki körülbelül tudná az viszont sokat javítana a kommunikáció gyümölcseit illetően
pl nem kezdené így minden második mondatát: tévedsz:-)
nem az egyetértés hiány a probléma hanem az eltérő vélemény tolerálásának hiánya, minek egyik oka tehát, az egyetlen igazságba vetett tévhit, másik pedig pl a türelmetlenség
aki tudja hogy ki az Atya az másokat eleve nem izélget, tehát ha mindenki tudná
a probléma megoldódna...szerintem
na most mivel nyilvánvalóan mást értünk Atyán sajnos nem fogunk előbbre jutni:-)
„nincs az engedelmeséggel semi baj, ha tudjuk, ki az Atya”
Sajnos, ha mindenki pontosan, egyformán helyesen tudná, hogy ki az Atya, akkor sem lenne egyetértés az emberek között, a az engedelmességgel, tiszta imádattal kapcsolatban. Akkor az volna, és az is az eltérő állásfoglalás lényege, (ha még csak szelíd modorban zajlana), hogy mi Isten valódi akarata, elvárása tőlünk. Minden korban voltak és vannak is olyan emberek, akik hintik az Istenről szóló tévtanításaikat, mondván nekik megbízatásuk van a Teremtőtől erre. Csakis az ő tanításaik a helyesen értelmezettek, csakis az őket követők üdvözülhetnek, és csakis akkor, ha nekik engedelmeskednek, mert aki nekik engedelmeskedik, az annyi, mintha Istennek engedelmeskedne. Mindenki más az Ördög gyermeke, rájuk halál és pusztulás vár.
Akkor, most képzeld el, ha még mindezeket megcifrázzák azzal, hogy csakis ők tudják helyesen, ki az Atya, a többi mind rosszul tudja. De hát ki is az Atya? Van aki azt vallja, az Atya maga a Teremtő Isten Jahve, Jézus a fia, a Szentlélek vagy egy harmadik személy (de nagy betűs Úr, ami egyedül Istent illetné) van akinek a Szentlélek olyan mint az elektromos áram a falban. Van akinek az Atya, a fiú, és a Szentlélek egy Isten három személyben, van akinek Jézus az Atya, azt állítván Jézus mondja magáról. Van akinek sem Atya, sem Jézus sem Szentlélek nem létezik, csak Jahve, mert csak egy Isten van és kész. Akkor most ki is az Atya? Ti hogy látjátok? Hallgatlak benneteket.
Fogalmaztak már ellenem sokan sokfélét, nem kell tartanod, hogy megbántasz. A célom egyébként pedig az, hogy közösen jussunk előrébb a megértésben.
Azért hangsúlyozom a parancs helyett a tiltás és az engedelmeskedés megkövetelése közötti különbséget, mert noha mindkettő parancs formában érkezik, célját tekintve különböző. Ezért próbáltam a különbséget megvilágítani a korlátozás és a szolgálat között, mert miközben a tiltás miatt a parancsra hivatkoznak, az engedelmeskedésen keresztül szolgálatot próbálják parancsba adni.
Azt a gondolatot, hogy Istennel szemben senki embernek nem lehet igaza, már sok írástudó próbálta felhasználni az igazak ellen a maguk isteni kinyilatkoztatásuk tévedhetetlenségének elfogadtatásához. Márpedig az embernek lehet igaza. Ez nem egy szembeállás, vagy egy engedetlenség, vagy lázadás, hanem Jézus tanítása. "Ha a ti igazságotok nem több az írástudók igazságánál, be sem mentek az Istennek országába" mondja Jézus.
Azt a véleményedet a Bibliáról, amely fel sem meri tételezni hogy a Bibliában lehet valótlan, pontosan ezt a tévedést akarom neked is fejtegetni.
Ez egy alapvető hit, és ennek következtében egy biblikus képtelen a valódi igazságok megismerésére, mert nem meri cáfolni azokat a Bibliai pontokat, amelyeket ezek téves részeknek mondanak. Ez a biblikusság, amit kizárólag és csakis Bibliai írástudók kényszerítenek hit által a keresztényekre, akadályozzák őket meg az igazságok felismerésében. Tévedés pedig van bőven, én ezek közül csak Pál apostol tanításainak a tévedéseit kezdtem ebben a topicban boncolgatni.
A Biblia nem az Isten, hanem csak őróla tesz bizonyságot, mégpedig pontosan ugyanazon emberi hibákkal, amelyek mindannyiunkban jelentkezhetnek, beleértve az evangélistákat és az apostoloknak kikiáltott személyeket. Viszont pont ez teszi hitelessé, csak nem azoknak akik az igazságra nem kiváncsiak. Azt fedeztem fel az írástudól emberi okoskodása mögött, hogy azok nem feltétlen saját találmányok, hanem igen benne van a Bibliában, azért vagyunk képtelenek azoktól megválni, mert a Bibliát magát már nem merjük megkérdőjelezni. Pedig az első okoskodó maga Pál apostol volt, mégpedig rengeteg hibával, és nagyon sok önjelöltséggel, önmaga kinevezésével. Sőt ha megfigyeled korunk írástudói nem felrevezetési szándékkal tanítják a keresztényeket, hanem egyszerűen Pál okoskodásaiból élve, annak hibáit fel nem ismerve teremtik meg és így terjesztik az evangélium félreértésének az alapjait.
Isten pedig nem szolgákat keres, ezt mindig és mindenhol hangsúlyozom. Ez nem az én riadalmam a szolgaságtól, hanem az evangélium lényege. Éppen ezt akartam bizonyítani Ádám esetével, mert a keresztény írástudók pont abból vezetik le az Istennek való szolgálat rendkívüli fontosságát, amely azonban már Ádám esetében sem volt igaz, különösen nem igaz a mostani Isten és ember közötti kapcsolatra. Ahogy az evangéliumból - és nem Pál alapján - megismerjük, Isten végigi mint Atya mutatkozik be, ebből a farizeus Pál újból Urat próbál faragni mindazoknak akik inkább hisznek Pálnak, mint Jézusnak. Maga Jézus is kijelentette, hogy ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, akkor máris bizonyítékunk van arra vonatkozóan, hogy Pál Jézusnak ezt a tanítását nem ismerve képzelte azt, hogy Jézust Úrnak kell beállítani a keresztények számára. HÁT NEM.
Akár világos volt Pálnak akár nem, Jézus tanítványokat és nem szolgákat keresett, a kettő között pedig lényegi különbség van. Ha csak azt a különbséget emelem is ki, amit Jézus megemlít, mégpedig, hogy a szolga nem tudja mit cselekszik az ő ura, de ezen kívül is van egy csomó különbség.
Nem a parancs fogalomhoz ragaszkodok, hanem a Biblia mondanivalójának az eredeti, helyes értelmezését keresem. Ha egy előre kialakított ideológiám lenne, akkor máris úgy kellene felosztanom a Bibliát, mit fogadok el belőle, és mit nem. Mely könyveket, mely fejezeteket, mely fogalmakat, mely szavakat, mely relációkat. Pl. ha Habakukkal nem rokonszenveznék, akkor minden más helyénvaló lenne, csak az nem, amit ő írt. Mindegy, erre most hely- és időhiány miatt nem térek ki, talán majd egyszer.
Parancs, tiltás, engedelmesség, engedetlenség. Te így látod:"...a különbséget nem a parancs és a tiltás között kell megtenni, hanem a tiltás és az engedelmesség között."
Ne haragudj, óvatosan kell fogalmaznom nehogy megbántsalak, de itt nyelvtani gond van a helyes értelmezés körül, nem a Biblia mondanivalója más és más. Arról van szó, hogy a tiltás is lehet csupán kérés, és lehet nyomatékos parancs is, valamint a felszólítás, valamilyen cselekedet végrehajtására szintén lehet egyszerű kérés, és lehet szigorú parancs is. Igenis parancs hangzott el, és az alany két dolgot tehetett, vagy végrehajtotta a parancsot, vagy megszegte azt. Más kérdés, miért kellett Istennek kemény parancsokat, törvényeket kinyilatkoztatnia Ádám és utána a héberek számára, és hogyan, főleg pedig miért szelidült a kereszténység idejére szerető gondoskodássá Jézus által. És más kérdés, vajon miért is próbálta Pál feltámasztani a farizeusi törvényeket a kereszténységbe ágyazva. Erre egyben kellene nyolcvan oldal, senki nem olvasná végig, (legalább lesz téma jó darabig feldarabolva), különben sem a monológ épít, hanem a párbeszéd.
Nagyon sok mindenben igazad van. A legtöbb témában azért, mert nem is megválaszol, hanem kérdést vet fel: "Ha ez így van, akkor ez miért van/lehet így?" Az igazságod sok témában látszólagos, és sokban jogos. Csak az a kérdés, kivel szemben? Ha abból indulunk ki, hogy Istennel szemben nem lehet egyetlen embernek sem igaza, akkor a te igazságaid emberekkel szembeni igazságok. Ha ezek az igazságok a Biblia mondanivalóját érintik, és mégis neked van igazad, akkor sem a Biblia mondanivalója valótlan, (nem Isten az igaztalan), hanem az adott kommunikációs útvonalon valaki, akár jóhiszeműen, akár szándékosan eltorzította a mondanivaló eredeti jelentéstartalmát. írásaidból azt látom, valami ilyesmi nyugtalanít téged. Úgy látod emberi okoskodások torzítják el Isten valódi szándékát, túl sok az önjelölt "közbenjáró" Isten és közöttünk. Ezért félsz a szolgaságtól is, csak azt az egyet ne felejtsd el, nem mindegy Isten szolgájának lenni önként vállaltan, vagy emberek kiszolgáltatott, megalázott, kifosztott szolgájának lenni, akik Istenre hivatkozva maguknak követelik tőled az engedelmességet. Ezek az emberek annyira agyafúrtak, hogy embertársaikat megvezetve maguk után csalják a többieket, egyre jobban eltávolítva őket Istentől
Ilyen gondolataim támadtak.
Jaj, már én is kezdem! Nem is folytatom, mert ha visszaengedik, még kapok tőle.
Megoldásnak ajánlom hogy a különbséget nem a parancs és a tiltás között kell megtenni, hanem a tiltás és az engedelmesség között.
Amit próbáltam fejtegetni, ugyanis abban van a lényeg, ugyanis nem engedelmeskedés volt a parancs lényege, hanem tiltás, és a kettő közötti különbség pedig az, hogy az egyik szolgálatra (arról szól mit cselekedj) állít be, a másik pedig korlátozást hoz létre (arról szól mit ne cselekedj).
A tiltás a jellegénél fogva nem az engedelmeskedés kategóriájába tartozik, ezért láthatóan Istennek nem az volt a célja, amit a keresztény írástudók folytonosan emlegetnek, hogy Isten tökéletes szolgája kell hogy legyen a hívő ember, ahhoz, hogy Ádám eredendő bűne helyre legyen hozva.
Tehát én a ferdítést szeretném ha meglátnád, mert az eredendő bűn elmélete az engedetlenségben meghatározva teljesen téves irányt jelent.
Ezt írod:” Több helyes fordításban nem is úgy hangzik az idézett rész, hanem a következőképpen: 1 Mózes 3,11: "... Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?"
Gondoltam utánajárok most már kicsit mélyebben is ennek a versidézetnek, vajon mi is a helyes megfogalmazás. „Parancsoltam”, vagy „megtiltottam”? Pál útmutatását követtem, amelyet talán, ez esetben te is elfogadhatónak találsz. A Bérea-belieknek adott tanácsát vettem alapul,”Járjatok utána minden dolognak!”. Amikor a kor más vallási vezetői gőgösködtek, és sértődöttet játszottak, ha valaki utánanézett a tanításaiknak, Pál arra buzdította a hívőket, vizsgálják meg az Írást, vajon összhangban van-e az általa tanítottakkal. Úgy találtam, ez nagyon is helyes Isten előtt, ezért erre az esetre én is alkalmaztam. Először megvizsgáltam öt magyar fordítást az I Mózes 3:11 versre, és azt találtam, hogy ötből három esetben az én állításomat igazolta, (parancs hangzott el), kettő esetben pedig a te állításodat, (megtiltottam). Természetesen, nem a három-kettő arányú igazamat szerettem volna bebizonyítani, hanem arra voltam kíváncsi, mi Isten Szavának a valódi, mindenki számára, világos, és egyértelmű mondanivalója. Ennek okán, továbbléptem, és szövegkörnyezetében is megvizsgáltam az ominózus versidézetet, az adott fejezetet, az előtte és utána lévőt. A Mózes első könyve 2. fejezet 16-17 verseiben találtam meg a választ, ahol az összes fordítás egybehangzóan a gyümölcsevés tiltásával kapcsolatos parancsról ír, tehát nem a „megtiltotta”, hanem a „parancsolta” kifejezés szerepel. Kérlek olvasd el te is a birtokodban lévő fordításokat, vagy amelyekhez hozzá tudsz férni, és nézd meg te is vajon mit ír.
akinek a villaja lo, az faggatott engem. en a topicban felbukkant megvaltot akartam ravenni, hogy a fogaimat, meg a szemem helyrehozza. te mit nyavajogsz itten? nem is bantottalak. amugy ugyanugy bemutatkoztam, mit te, csak rovidebben. a valosagtartalma kb. ugyanannyi, mit a tiedenek. de neked reszletesebben bemutatkozom: kiosztolo vagyok a szobabol.
kicsit megmozgatta a fantaziamat, hogy meglattam parasztsaggal leplezi a parasztsagat. en meglatok ilyeneket. gondoltam, valaki szivozik majd velem, es jol kioszhatom. szeretek kotozkodni, ezert hoztam letre ezt a nevet. aztan megsajnaltam mancust, mert egesz aranyosnak tunik, nem is annyira paraszt, mint buta. abbol meg van eleg, minek ot bantani? mindenkit megsajnalok, es vegul senkit sem osztok ki. mert mar jo regen megvan ez a nevem, lathatod, a tiednel regebben. te lennel az a fiatal user az elobbi hozzaszolasom harmadik soraban, a kopasz 617950-es. ha faggatsz, teged jol kioszthatlak, ha olyan kedvem van.
10 hozzászólás után, sőt már az elsőnél is, túl jól ismered a lapjárást. Leo1 sem véletlen pont itt kezdte a hozzászólásait. Kicsit még hozzászólogattok, akkor a stílusotok el fog árulni benneteket. Most mi lesz? Újabb két évig talonba teszed a nicket, vagy bevállalod az énedet, egy jót kuncogva? Valószínű ismered némelyikünket, vagy mindannyiunkat, és valaki után jöttél. Gyere nyugodtan, nem bánt senki, ha jókat írsz, szívesen olvassuk és válaszolunk rá.
Rossz topicba jöttél. Talán nyitnod kellene egy "Hogyan építsük a kommunizmust" topicot, vagy egy "Hogyan foglalják el az UFOK a földet" topicot. Ha nem tudod hogyan kell, megmagyarázom.
A Szövetségnek Kedves barátaim! Én vagyok, akire vártatok. S ti vagytok, akikre vártam. Én a ti megmenekülésetekért jöttem a Földre, s hogy belőletek felépítsem a földi Mennyországot, egy csodálatos, igazságos, új világot, melyben minden ember szabad. A TV, Istennek hála, hasznosnak bizonyult az isteni tervben, hiszen általa megismertetek engem, megismertétek a tanításomat, s tudomást szereztetek a jelekről, amiket az én Mennyei Atyám rajzolt az égre. Tudjátok, hogy az idő közel, nagyon közel, mindössze 2 év, és elkezdődik. Nem túlzok, barátaim, amikor azt mondom, nagyon nehéz idők várnak ránk. Minden rossz meg fog történni a Földön: háborúk, éhínségek, járványok, természeti katasztrófák. A sötétség beborítja majd az egész bolygót 20 éven keresztül. De ne féljetek, mert veletek vagyok, s mellettetek leszek, ha ti is akarjátok, hogy együtt éljünk a szent városban, ami az égből száll le 22 év múlva. Szükségszerű, hogy kapcsolatba lépjünk, hiszen csak együtt vészelhetjük át a nehéz időket. Nagyon szenvedek, és nélkületek elbukok, s nem teljesíthetem szent küldetésem. Egységben az erő. Szükségem van a szeretetetekre! Tapasztalnom kell, amiért harcolok. Kérlek titeket, írjatok vissza, s ne törődjetek semmivel, mert csak egy dolog számít: a Mennyország. Ezért dobban mindannyiunk szíve. Egy mindenkiért, s mindenki egyért. Szeretlek benneteket örökkön-örökké. Szem E-mail címem: light1@citromail.hu
Nem hangsúlytalan tiltásról beszéltem, hangsúlyosról, de megkülönmböztettem a tiltást a parancsolattól. Ugyanis a tiltások nem engedelmeskedést jelentenek, hanem korlátozásokat, mivel nem azt jelentik ki, hogy mit cselekedjen az ember, hanem azt, hogy mit ne cselekedjen.
Több helyes fordításban nem is úgy hangzik az idézett rész, hanem a következőképpen:
1 Mózes 3,11:
"... Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?"
Az aznapi halál ígérete ugyan kilátásba volt helyezve, de Ádám és Éva önmaguk kimentésével a halál nem következett be. Egyébként is a halál jellege a jó és gonosz tudás fájának megértése nélkül csakis téves következtetésekre fog vezetni, ahogy pontosan ezt látjuk a keresztény írástudók magyarázataiból, akik a jó és gonosz tudásának működését, jelentőségét, következményeit teljesen figyelmen kívül hagyják. A bűnt az engedetlenségből vezetik le, holott egyáltalán a bűn megszületéséhez a jó és gonosz tudásával való rendelkezés szükségeltetik. Mivel az engedetlenség pontosan a jó és gonosz tudásának gyümölcséből evés előtt elhatározódott, ezért Ádám engedetlensége nem lehetett bűn.
1. A hazugság vádja mindaddig nem állítható fel senkinél, amíg a szándékos félrevezetés gyanúja fel nem merül. Az Édenkert történetben a dolgok másképpen alakulása (tehát hogy az emberpár mégsem halt meg) a körülmények másképp lezajlásával is magyarázható (a felelősség áthárítása Ádámról Évára, Éváról kígyóra).
2. Isten önzésének feltételezése is csak a történet meg nem értése alapján vélhető. Ha ugyanis Ádám megóvását látjuk a tiltásban, akkor nem az önzés, hanem a gondoskodás igényét olvashatjuk ki a történetből, nem pedig az önző érdeket, ahogy kikövetkezteted.
3. Senkinek a gonoszsága egy kérdésből nem állapítható meg, te pedig itt kérdést teszel fel. Hogy miért nem borított rá fátylat Isten az csak azért van, mert nem befejezett tényről van szó, hanem folyamatba lépett ügyről. Fátylat pedig csak befejezett ügyre lehet borítani.
4. Hogy Isten cselekedeteit, tehát a kiűzetést és a föld megátkozását büntetésként kell kezelni, az abból az egyszerű tényből kétségbe vonható, hogy Ádámék nem követtek el bűnt. A jó és gonosz tudásának birtoklásával elkezdődött egy folyamat, amely mellett még sem az örök élet fájáról nem szakíthatnak, sem a paradicsomi élet részesei nem lehetnek. Ennek magyarázata tehát nem Isten önkényével, hanem a jó és gonosz tudásának a jelentőségével magyarázandó.
Viszont ennek a helyzetnek a megoldására már 2000 éve ven receptünk, hogy senki nem él vele, az az ő dolga. Mert Jézus pontosan ennek a problémának orvoslására hozott megoldást, mivelhogy az igazság megismerése az egyetlen járható útja annak, hogy a jót és gonoszt az ember helyesen különböztesse meg. Pál azért vezette tévútra a kereszténységet Jézussal szemben, mert a hit általi megigazulást hirdette, azaz nem az ember tesz különbséget a jó és gonosz között, hanem azt készen átveszi a hívő az írástudók írásmagyarázataiból. A hit által ugyanis éppen olyan kiválóan lehet meghamisulni, és ez pontosan a hívő igaz és hamis közötti különbségtételre való képtelenségéből származik. De Jézus a megigazulást az igazság megismerésétől tette függővé, amely valóban annak megértésével a hamis jó és hamis gonosz felismerése világossá tud válni az egyén előtt.
Ádám által jött a jó és gonosz tudása a világba, de Jézus által lett az igazság.
