Germagyar elméletnél holdkórosabbat nem találni. Talán csak a szíriuszi származást, atlantiszi gyíkember magyarokat, no meg a finnugrizmust. Ezek egy színvonalon vannak a germagyar elmélettel. Agyament emberek agyament ökörségei mind.
Két legjellemzőbb szkíta ábrázolás a háttárs és testvérbarátság ábrázolás, amit pesze teljesn más felirattal szoktak ellátni, de azt már megszoktuk. Sajnos e két jellemző aranytárgyat egyre gyakrabban próbálják mellőzni, illetve újabban már alakítgatnak is rajtuk. Az egyik legismertebb ilyent már régóta fejetlennek ismerik, pedig eredetileg nem volt az: akik letörték pontosan tudták mit csinálnak....
Mivel az idősebb alak az ég felé lő, a fiatalabb meg a föld felé, ezt mindenképpen meg kellett hamisítani, hogy egy irányba lőjenek, így nyugodtan lehet köré kerekíteni valami jó kis véres krimit....
ha tetszik ez az Akadémiának ha nem, náluk 341 év eltérés van például Mohamed futása tekintetében, a hivatalos Európai dátumtól, de például az Etiópiai terjeszkedésről is, ami az ő időszámításuk szerint szintén 341 évvel korábban volt).
Itt valami nagy zavar keletkezett, mert a 341 +284 éppen Mohamed futását, illetve a hivatalos hidzsra (AH) naptárkezdést adja ki két éves hibával.
Történelmünk hamisítóinak másik módszere, hogy a hunokról, magyarokról, szkítákról szóló idegen nyelvű iratokat szándékosan hamisan fordítják. Ez nagyon jellemző kezdve a Képes Krónikától, Hérodotoszon át, Harun ar Rasid udvarában készült írásokig (akiről egy arab történész ismerősöm jegyzete meg, hogy köreikben már rég tudott, hogy ar-Rasid nem létezett se az udvara, de mivel az európai történészek veszettül ragaszkodnak hozzá ráhagyják. Azt is elmondta, hogy Európában szinkronizált évszámokkal jelentetik meg a lefordított történeti műveiket, mivel, bizony ha tetszik ez az Akadémiának ha nem, náluk 341 év eltérés van például Mohamed futása tekintetében, a hivatalos Európai dátumtól, de például az Etiópiai terjeszkedésről is, ami az ő időszámításuk szerint szintén 341 évvel korábban volt).
Főleg akkor ügyelnek kínosan a fordítások meghamisítására, amikor magyarokat neveznek pártusnak, hunnak, szkítának, vagy ne adj isten gepidának, ami szintén előfordul, bármily meglepő. Örömmel igyekeznek úgy fordítani Anonymust és Képes Krónikát, mintha Atila káinja lett volna Budának. Nagy kéjjel fordítják Jordanes gyűlölettől fröcsögő szavait a sötétbőrű Atiláról, idézik is, de amikor már szkítának nevezi Atilát, azt már nem idézik, nem fordítják.
Fordítják Widukind leírását a sosem volt Augsburgi vereségről, de kínosan kerülik, amikor ugyanez a Widukind leírja, hogy az avarok a hunok maradékai, és hogy az "avarok, akiket ma magyaroknak hívunk", milyen tetteket hajtanak végre.... Ezt valahogy kifelejtik a történelem könyvekből.
A tárgyi bizonyítékok eltüntetése hatékony módszere történelmünk meghamisításának. Ami nincs, arról könnyen állítható, hogy nem is volt sohasem.
Ám a dokumentumokat nem olyan könnyű „csak úgy” eltüntetni, rafináltabb megoldást kellett tehát keresnie az erre törekvőknek.
Egyik ilyen módszer a hamisítvánnyá nyilvánítás, mert a hamisítványok megsemmisítése, forgalomból való kivonása minden további nélkül elfogadtatható a közvéleménnyel.
Az a legfőbb baj, hogy a gyakorlatban az lesz a hamisítvány, amit „hivatalosaink” annak nyilvánítanak, emiatt tehát a dolog fordítva (is) működik: amit el akarnak tüntetni, arra egyszerűen ráfogják, hogy hamisítvány. Így megy ez már 1849 óta! Jó partnerek ebben azok a tudálékosok, akik jól megtanulták a hamis leckét, és azonnal fújják, ha meghallják például Literáti Nemes Sámuel nevét: HAMISÍTVÁNY!!! Literáti sokat áldozott arra, hogy felkutassa legrégibb írásos emlékeinket, és sikerült is összegyűjtenie néhányat, de „hivatalosaink” teljesen lejáratták, bemocskolták a nevét. Biztosan állítható, hogy az általa külföldön felvásárolt magyar írásmaradványok nagy része eredeti. Kizárt, hogy külföldiek képesek lettek volna „ómagyar” nyelvemlékeket hamisítani, de ehhez nem is fűződött semmi érdekük. Természetesen nem zárható ki az sem, hogy akadtak Literáti korában hamisítók, de hogy ezek éppen a magyar nyelvemlékekre szakosodtak volna, az szinte lehetetlen.
„Ez idő tájt figyelt fel az Országos Széchenyi Könyvtár akkori vezetője, Mátray Gábor a főleg Literáti halála után felbukkanó hamisítványokra,és igyekezett azokat összevásárolni,hogy kivonja őket a forgalomból. ...A Literáti-hamisítványok már - több itt nem ismertetett darabbal együtt - békésen szunnyadoznak az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattátában, és érdekes módon napjaink botcsinálta nyelvészei mutatnak érdeklődést irántuk.” (http://www.neumann-haz.hu)
A „botcsinálta nyelvész” jelző itt minden bizonnyal Marton Veronikára vonatkozhat, aki nemrégiben könyvet írt egy Literáti által 1842-ben, Klagenfurtban megvásárolt relikviáról, amelynek az egyik bőr-hártyáján találták meg a híres I. András korabeli imádságokat. Érdekes olvasmány, bebizonyítja, hogy a hártya „megállapíthatóan valódi, eredeti régiség”.
De vajon miért költi egy ilyen intézmény a pénzét "hamisítványok" felvárárlására?? Nem kellene inkább a „nem hamisítványok” gyűjtésére és megóvására koncentrálniuk? (Na persze, ha a cél a forgalomból való kivonás volt, akkor az csak így megy...) Hamisítvánnyá vált ilyen módon a Csiki Székely Krónika, a Túróci Fakönyv, és tulajdonképpen minden, ami útjába került a finnugorizmusnak. ...
„Kilencven éve halt meg Szentkatolnai Bálint Gábor. Kevesen tudják, ki volt, mert az arra hivatott tudós társaságok halálában éppen úgy megfeledkeznek róla, mint ahogy életében is mellőzték. Ki volt ez a talán még Kőrösi Csoma Sándornál is jelentősebb tudós, felfedező, és mi volt a bűne, hogy 130 éve agyonhallgatják?”– olvashatjuk Tharan-Trieb Marianne, a „Múltadban nincs öröm” című írásában. „Korának egyik legnagyobb világutazója, Kőrösi Csoma szellemi örökösének bűne az volt, hogy tanulmányai és kutatásai alapján nem fogadta el a magyarul alig tudó Budenz és Hunfalvy-kitalálta finnugor elméletet...Nem csoda, hogy fennmaradt műveit máig rejtegetik a Széchenyi könyvtárban.”
Nahát, már megint ugyanott...
Herman Ottónak 1900 körül azért gázoltak a becsületébe, mert azt merte állítani, hogy az ősember Magyarországon is járt. Az általa bemutatott miskolci szakócákat "természetesen" hamisítványoknak minősítették, és csak évekkel később, külföldi tudósok igazolták azok eredetiségét. Ugyanezek a körök igyekeztek nevetséges hamisítványnak kikiáltani az 1910 körül, a miskolci Balla-barlangnál megtalált 12000 éves gyermekcsontvázat is, elhíresztelve róla, hogy az "nyilvánvalóan" egy közelmúltban eltemetett cigánygyerek csontváza lehet. Csak az 1970-es években bizonyították be angliai vizsgálatok, hogy a "cigánygyerek" mégiscsak 12000 éves.
A kiskunhalasi „rovásírásos lapocskákat" nem lehetett hamisítványoknak minősíteni, mert a városi vezetés jegyzőkönyvbe vetette a juhászok gyalázatos tettét, és a jegyző még le is fordította ebben a rovásírásos szövegeket. (Tehát akkoriban még ilyen szinten olvasták a "rovásírást"!)
"1802. október végén a kiskunhalasi juhászok 16 db. rovásírásos „fenyegető” fa lapocskát dobtak a helyi városháza ablakába."Ezeken összesen 160 szó volt olvasható, ahogy illik: jobbról balra, többnyire magánhangzók nélkül, összerovásokkal. Madarassy Lászlónak köszönhetően ezekről a tárgyakról az 1900-as évek elején fényképek is készültek, amelyek szerencsére még ma is megvannak, a tárgyak pedig végül a Néprajzi Múzeumba kerültek.Onnan viszont, mára valahogy eltűntek! Egyik legterjedelmesebb rovásírásos nyelvemlékünk lehetne! Az Aranytarsoly 2006. évi, novemberi száma foglalkozott az esettel.
Szondi Miklós írja A történelmünkhöz magyarul c. könyvben, hogy az 1979-82 között kiadottMagyar Néprajzi Lexikonbanmár nem szerepelnek olyan ősi szavaink, mint pl. atarsoly, vagy ategez.(Talán az okozhatta a problémát, hogy nem tudták eldönteni, melyiket - honnan vettük át?! Amire volt tippük, az biztosan bekerült.) Ha csak a szerkesztőkön múlna, szép lassan ezek a szavak is kikopnának a köztudatból.
Kevesen tudnak róla, de a pécsi "ókeresztény" (valószínűleg ariánus) sírkamrák egyik falából, kb. másfél-két éve előkerült néhány palack, amelyekben arról szóló írások voltak, hogy a legelső feltárások során miket találtak ott, és hogy a leleteket kinek, hová adták le. Mit ad Isten, ezekből mára semmi sem maradt! De még érdekesebb, hogy ennek az esetnek visszhangja se támadt, eszébe sem jutott senkinek a felelősök megkeresése.
Ne is keressünk felelősöket, de tudjunk róla, hogy ilyen is létezik! A lényeg: minden erőnkkel próbáljuk megőrizni azt, ami még megmaradt! Fényképezzünk le mindent, ami magyar! Mentsünk le számítógépünkre mindent, ami magyarságunk szempontjából értékes lehet! Eljött az ideje annak, hogy helyretegyük a saját múltunkat! Láthatjuk: főkönyvtárosainkra és néprajzosainkra ebben nem igazán számíthatunk. Újabb adalékok
Újabb adalékok a Hamisítványok és eltüntetések c. íráshoz:
"...Komáromi Csipkés György 1655-ben kiadott Hungaria Illustrata című, latin nyelvű nyelvtanában értesít minket arról, hogy a debreceni könyvtárban is van régi magyar betűkkel írott könyv. Bél Mátyás, nagy tudósunk 1718 körül már hiába tudakozódott e könyv után, a könyvtárosok nem tudták számára felmutatni.
Kájoni Jánosnak a hun-magyar írásra vonatkozó 1673-ból származó jegyzeteiről Simonchicz Ince kegyes rendi tanár 1794-ben megjelent művéből tudunk. Az eredeti Kájoni írások is eltűntek.
A XVII. században durvább módszerekkel is pusztították a magyar történelem emlékeit. I. Habsburg Lipót, német-római császár, magyar király, akinek magyargyűlölete csak az elmebetegség szóval jellemezhető, körülbelül százötven gyönyörű, magyar várat, építészeti remekműveket robbantatott fel azzal az álságos ürüggyel, hogy a török ne fészkelhesse be magát. Bizonyos, hogy ősi írásunk sok emléke is elpusztult várainkkal együtt.
Fischer Károly Antal érdemeit, akiről a Kárpát-medencei birtoklevelünkben bővebben szóltam, csak a legelismerőbb szavakkal lehet méltatni. Fáradhatatlanul követte egy-egy rovásemlék nyomát. Rettegi István földrajztudósnak létezett egy kézirata, amelyben leírja nyomozását a firenzei könyvtár Szamosközi által felfedezett szkíta betűs könyve után. Fischer 1888-ban a Tudományos Akadémia kézirattárában hiába kereste ezt, „hol annak állítólag meg kellene lennie”.
Jerney János (1800-1855) utazó, őstörténész, nyelvész említi Szentkirályi Márkos Dániel kéziratát a hunok régi betűiről, amelynek a Tudományos Akadémia Cornides gyűjteményében kellett volna lennie. Szabó Károly művelődéstörténész az 1860-as években, Fischer Károly Antal pedig 1888-ban hiába kereste a jelzett helyen.
Cornides Dániel történész szintén gyűjtötte a hun-magyar írás emlékeit, ezekről értekezést is írt 1791-ben. Sem Szabó Károly, sem Fischer Károly Antal az Akadémia kézirattárában már nem találták.
Horvát István (1774-1846) történész, nyelvész Rajzolatok… című 1825-ben megjelent könyvében beszámol egy múmiapólyáról, amelyet egy Neupauer nevű bécsi polgár hozott a Nemzeti Múzeum számára és amelyen „pártus-szittya” betűk vannak. Megállapítja, hogy a betűk a Csíkszentmiklósi Feliraton és Kecskeméti Réztáblán lévőkkel mutatnak rokonságot. Napjainkban a Nemzeti Múzeumban senki nem tud erről semmit.
Dr. Molnos Angéla nyelvész tanártól kaptam az adatot, hogy Táncsics Mihály (1799-1884) politikus és író hosszú évek munkájával egy könyvet írt anyanyelvünkről A legősibb nyelv a magyar címmel. Ennek a kéziratnak is nyoma veszett..." (Friedrich Klára – Szakács Gábor: Kőbe vésték, fába rótták) http://mek.oszk.hu/02800/02824/02824.pdf
Az Apponyi Alberthez kapcsolódó álidézetre főleg a tavalyi évben, a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulóján figyelhetett fel az internetezők közössége. Eszerint az első világháborút lezáró Párizs környéki békekongresszusra 1920 januárjában kiutazó magyar békedelegációt vezető gróf a küldöttségnek átadott békefeltételekre válaszoló 1920. január 16-i ún. „védőbeszédében” a döntéshozókat az alábbira figyelmeztette: „Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.”
Apponyi hivatkozott felszólalása teljes terjedelmében számos helyről elérhető. A Rubicon Történelmi Magazin honlapján példának okáért Zeidler Miklós történész jelentetett meg róla forrásközlést.[1] Azt végigolvasva egyértelművé válik, hogy a napjainkban rohamosan terjedő idézet a szövegben nem szerepelt."
Egyáltalán nem biztos, hogy amit asszírnak mondank az tényleg asszír. Lehet, hogy igen, de semmi biztosat nem mondhatunk, ezek úgy hazudnak mint a vízfolyás.
Például magyarul is megjelent egy könyv, ami a régészetről és eredményeiről szól, magyarul ha jól emlékszem Felfedezések a címe - csak a baj az, hogy az eredeti címe meg nem ez. Making Past, azaz múlt csinálás. Pontosan ezzel foglalkozik a modern történet tudomány és régészet, múltcsinálással, nem pedig feltárással.
Van már rá példa, például a Szilágysomlyói kincsek amiket nemhogy pofátlanul gepidának titulálnak, hanem a magas színvonala miatt egyenesen római hatásnak sőt római származékai is tekintenek, mi több, a múzeumban a felirat szerint a gepida-római szövetség bizonyítéka - még akkor is, ha a római iratokban ilyen szövetségnek nyoma sincs. Sőt valójában a 7. századig említést se tesznek semmiféle állítólagos gepidákról.... Akkor is a bizánci iratokban. No de a bizánci iratokban még Szent Istvánt is nevezik a gepidák királyának. Akkor kik a gepidák??? A Szilágysomlyói kincs magyar felirataival mi van? Ja egyszerűen nem beszélnek róla, akkor nincs is.
És akkor gondolkodjunk el róla, hány rovásos agyagtáblát, rovásos fémleletet pusztíthattak el drága MTA régészeink?? Nehogy már azt higgyük, hogy ilyenre nem képesek, sőt bizonyíték is van rá!
Meg egyébként máshogy is lehet ám intézni az ilyesmit....
Emlékszik még valaki az Iraki háborúra, ahol a sosem volt tömegpusztító fegyverek hajkurászása ürügyén bombázták vissza a középkorba Irakot? És arra, hogy olasz újságíró kérdezte az amcsi légierőt, hogy miért egy jelentéktelen bunkert bombáznak már 1 hete a sivatagban, amire az volt a válasz, hogy a célpontot az előzetes felderítés során kapták.... Izraeltől? De utána nem szól a fáma arról, hogy mi volt az a bunker? Még katonai őrsége se volt, csak pár rendőr vigyázta. Ugyanis oda vitték a Bagdadi múzeum szkíta kincseit, az addig megfejtetlen szkíta rovásos agyagtáblákat, melyeknek ma már a létezését is letagadják..... tehetik, mert porrá bombáztatták őket az amcsi légierővel. Egyes helyeken nagyon is jól tudják mit kell pusztítani, hogy a magyarság lehetőleg sose térjen magához a mákonyos demokrácia kábulatból, finnugrizmussal és genderizmussal nyakon öntve.
Mindegyiknek kéne hun a művészet "hirtelen", de miért nem teremtik újra? Miért nem mutatják meg népművészetükben a hun-szkíta formaragozást és művészetet? Ja hogy nincs is népművészetük, ahhoz előbb még néppé kéne válniuk....
És akkor még a nemzet fogalom még valahol az égben van.
Nálunk meg itt van, egészen a mai napig. Lopná a hun múltat a ruszki, a cseh, a szlovák, a román, a szerb, a német, mindegyik.... de kezdeni semmit se tud vele, nem ért belőle semmit, hogy az újrateremtéséről ne is beszéljünk.....
A szkíta erkölcsöt felfogni se tudják, nemhogy felvállalni.
És? Az egész Karoling magasművészet, amit pofátlanul Karoling stílusnak titulálnak, tipikus hun, egész Ázsiában fellelhető. Mégis kiállítják, nem érdeklik őket tények.
Dr. Hermann Leber, Präsident des Vereines der Freunde des karolingischen Moosburg in Kärnten, zeigt das Herrschaftsgebiet der Karolinger.
Im zweigeschossigen Museumsgebäude wird in zahlreichen Vitrinen die Geschichte der Karolingerzeit mit dem König und Kaiser „Arnulf von Kärnten“ präsentiert. Nach aufklärender Betrachtung der Funde von Ausgrabungen, römischer Keramik, alten Waffen, Urkunden und Schmuck kann man sich im Karolingergarten entspannt in diese Epoche zurückversetzen lassen.
Eintritt: freiwillige Spende
Öffnungszeiten: 15. Juni bis 15. September Mo-Sa: 10:00 bis 12:00 Uhr und 15:30 bis 18.30 Uhr, So: 10:00 bis 12:00 Uhr Außerhalb der Öffnungszeiten auf Anfrage (auch im Winter)
Azt azért tudni kell, hogy Mosaburgot már megtalálták kb 150 éve Karinthiában.
A három templomot is, és minden mást is. Zalaváron meg semmi sincs. Nem voltak se szlávok, se Cirill, se Method se karantánok megtérítése. Ráadásul a Zalavári emlékművön szereplő írás, illetve az eredetije, amire hivatkozik, a karantánok megtérítéséről hamisítvány - és ezt már az emléktábla felállításakor is pontosan tudták. Maga az állítlagos Cirill-Method féle templom, amin a van az emlékhely, 1960-as években épült, előtte ott nem volt semmi csak mocsár.
Csak hogy értsük hogyan csinálnak a Kárpát medencében germán, szláv és mindenféle jelenlétet, ami sosem volt.
A történelem tudomány ma nem tudomány, hanem a leggázabb politika.
Már hamisítványnak bizonyult alapokiratokra támaszkodva gyártanak egyre vadabb hősi múltat maguknak a germán népek, miközben az Európai civilizációjának alapját a szkíta birodalmet darabokra szabdalják térben és időben és úgy tesznek, mintha különböző népekről lenne szó. Ugyanakkor Európa egyetlen, teljességében szkíta hagyományokat, genetikát, kultúrát felmutatni képes és azt még a sok agymosás ellenére is őrző népet, a magyarságot meg besorolnak mocsári halásznépek sorába.
A történelem tanítás ma vicc. Alapvetése, hogy volt zsidó kultúra, kb 6 ezer éve, az a legősibb (hogy milyen alapon senki se tudja, csak valami állítólagos holttengeri tekercsek aplapján, ami vagy van, vagy nincs, de leginkább hamisítványok, amit Uwe Topper gyönyörűen bebizonyított - ezért is száműzött a tudmányos berkekben), és senki más előtte nem létezhetett csak ősemberek, rettegve mindentől, egymást felzabálva, köveket pattintva és makogva. Aki régebbi kultúra nyomára bukkan azt elintézik, kizárják a tudomány köréből, lealázzák, nem ritkán anyagilag is tönkreteszik.
Én azt javaslom már most menjenek el innen, most még önként mehetnek, pénzzé téve a rablott vagyont, amit eddig összeszedtek. De hamarosan már kirúgva lesznek és akkor pucér seggel kell majd távozniuk.
Egyetértek, kezdetnek elég, ha az összes "privatizált" szállodáról lemondanak. Nehogy mán kárpótlást is kapjanak a vírus miatt...
