Nagyon jó volt a hozzászólásod,mert kicsit árnyalta a képet.:)Most már tényleg kíváncsi lettem,hogy más országokban milyen feltételekkel visznek ki magukkal kuncsaftokat a hasonló vállalkozások.Valaki,aki jól beszél valamilyen nyelvet nem nézné meg?
Tavaly nyáron sikerült 1-2 tűrhető élességű zoomot csinálni a Glocknerről, szép kis forgalom volt rajta. Gondolom ott sem veszélytelen, mikor a fel-le haladó csoportok egymást kerülgetik.
Hú de utálom az ilyesmit. Ráadásul sokszor egy széles ösvényen is egységes tömbként haladnak. De amikor 20 kezdőt még klettersteigre is felvisz a vezető, az még veszélyes is.
A hegyi vezetős túrázáshoz szeretnék hozzászólni. Mi két éve voltunk a Wildspitzén, amihez egy helyi osztrák hegyi vezetőt kértünk fel. Mondjuk nem néztünk utána, hogy milyen képesítéssel rendelkezik, csak bíztunk abban, hogy ez ott rendben megy, gondolom rendben volt, mert egy helyi iroda közvetítette ki. Ehhez képest számomra furcsa volt hogy:
- előre abszolút nem érdekelte őket, hogy milyen tapasztalatunk van, használtunk-e hágóvasat stb.
- nem tájékoztattak bennünket a szükséges minimális kondícióról, csak ott a helyszínen ránézésre és bemondásra ment, hogy egyáltalán alkalmasak vagyunk-e rá
- a hágóvas használatát kb 3 mondatban mesélte el, aztán gyerünk
- volt egy kis ferrátás rész az útvonalon, ahol a vezető előre ment és kötéllel biztosított minket 4-őnket, akik egymás után, kötéllel összekötve, hágóvassal a lábunkon haladtunk, úgy, hogy nem akasztottunk be a drótkötélbe. Én ezt kurva veszélyesnek éreztem. Sisak pl nem is volt rajtunk. Ha leesik egyikünk, kizárt, hogy megfogja, ráadásul alattunk is álltak, ha valakinek a fejére esek a hágóvassal, hát nem tudom...
- Kőkemény tempót diktált, nem volt pihenő, még a csúcson sem. Amikor látta, hogy a gleccseren kissé bizonytalankodunk, akkor puffogott, hogy miért a Wildspitzén ismerkedünk a technikával...
Ennek ellenére a kletterseiges résztől eltekintve biztonságban éreztem magam, a veszélyesebb, meredek részeken szerintem jól biztosított, nagyon figyelt ránk, és ha bizonytalanságot észlelt, akkor lépésről lépésre mondta, hogy mit hoyg csináljunk, de az út nagy részében teljesen felnőttként kezelt minket és a végén megdicsért, hogy faszák vagyunk.
Sajnos mivel nincs összehasonlítási alapom, nem tudom megítélni, hogy ez a túra másoknál, hogy nézne ki, nekem azért picit merésznek tűnt, mert simán elindult volna kb akárkivel és volt is pár necces szituáció. Gondolom őket is alapvetően a profit hajtja. Csak azt akarom mondani, hogy nem biztos, hogy a "hivatásos" nyugatiak annyival jobbak, mint egy-két magyar. Nem ezekre a facebookos szerveződésekre gondolok persze.
20-30 fős csoport már baromi lármás tud lenni, összefutni se jó velük, nemhogy együtt menni. A legjobb a hegyekben, mikor az ember egyedül van és csak szívja magába a látványt és a csendet.
Ja,jogos.Sajnos én is több ilyen rémsztorit hallottam.
Igen,ők lennének a célcsoport,de szerintem sajnos ők vannak kisebbségben.Sikk lett túrázni,majd posztolgatni a képeket,de sokan nem akarnak komolyabb munkát tenni mögé.A másik meg az(amit írtál is),hogy az emberek nem érzik jól magukat egyedül,ezért csoportokba szerveződnek.Szoktam nézni a kéktúra fórumban,hogy 20-30 fős csoportokban mennek szakaszokra.
Én úgy tudom,hogy "csak" egy ember halt meg a Matyin.Úgy rémlik,hogy nála az volt a módi,hogy belengette a túrákat,de árat nem írt,mert azt már privátban dumálták le.Így úgy nézett ki,mintha haverok mennének túrázni,csak ő szervezné meg az utazást és mivel van helyismerete is,ezért az ő költségeit a többiek dobják össze.Aztán hogy ezen kívül is még keresett-e rajta,azt nem tudni,de valószínűleg igen.
Mondjuk aki 20 embert vezet klettersteigen, az akkor is rossz, ha hivatalosan teszi, márpedig sok hivatalos szervező is visz embereket ekkora csoportban.
Írtam, szerintem mi az etikus, megkérdezi milyen tapasztalatai voltak eddig az illetőnek, és ez alapján eldönti, jöhet-e. Nyilván ha hazudik, arról a szervező nem tehet. De nem hinném, hogy az ilyen hazugságokból erednének a agondok, konkrét sztoriban sem úgy tűnt. De ha elszaporodnának az ilyen esetek, akkor még mindig kérhetné a szervező, hogy legalább a nehezebb túráik előtt legalább egy darab egy szinttel könnyebb túrájukon vegyen részt, vagy valahogy igazoljon legalább egy ilyet, ha nem az ő szervezésükben volt.
A másik, amiről eddig nem írtam, hogy vannak akik ugyan nem teljesen felkészületlenek, voltak már nem sokkal könnyebb túrán, de félnek egyedül vagy megszokott túratársaikkal, ezért jelentkeznek ilyenre. Valójában ők lennének a normális célcsoport, nem azok akik azonnal akarnak sokat, egy év múlva meg lehet hogy épp siklóernyőznek vagy búvárkodnak hasonló hozzáállással. Namost velük is előfordulhat, hogy valami aztán ott derül ki, hogy nem megy, a szervezőknek erre is készülniük kell, kell mindig a B terv.
Amúgy nem emlékszel, aki a Matternhornon otthagyta az embereket, és már a hüttében iszogatott, mikor közülük valakik leestek és meghaltak, az hivatalosan csinálta?
Így van, de egyik cég se fogja azt mondani a leendő kuncsaftjának, hogy: Ne adj nekünk másfél milliót, 300 ezret adj, de akkor olyan útra viszünk, amit biztos végig tudsz csinálni. Ha ez nem felel meg, vidd a konkurenciánkhoz a másfél milliód.
( Csak hasra ütöttem, nem tudom mennyiért kínálnak EBC túrát két főnek.:)
Én viszont sajnos hallottam már olyant is a környezetemből,hogy teljesen kezdőket vitt ki a Raxra egy túravezetőnek mondott emberke,de több,mint 20 embert.És hol mentek fel?Természetesen klettersteigen mindenféle felszerelés nélkül.Olyanról is hallottam,amikor valakit csak azért vittek ki,hogy alacsonyabb legyen a benzinpénz.Szóval tisztelet az ismerősödnek,de szerintem sajnos több negatív példa lenne,mint pozitív.
Persze,jogos a felkészüléssel kapcsolatos kritikád,de ha egyszer előzetes mászásra nem lehet kötelezni senkit,akkor mi lenne a megoldás?Sajnos azt tapasztalom sokszor,hogy divat lett a hatalmas önbizalom a semmire,amikor meg élesedik a helyzet jön a zavar az erőben.Utána meg persze a mentegetőzés szakasza,mert az nem lehet,hogy kevesek vagyunk,hanem az időjárás,meg mások,meg izé...:)
Én sem mentem fel őket teljesen, ugyanakkor a szervező az, aki a tapasztalatai alapján tisztában van azzal, hogy mekkora felkészültséget igényel az adott túra ahhoz, hogy az illető biztonságosan végigcsinálja, ezért azt gondolom neki nagyobb a felelőssége.
A hivatalos keretek persze hogy jobbak, mint ha nem lennének, főleg ha idegeneket visznek pénzért, ezzel egyetértek.
Mondjuk megjegyzem ismerek olyan embert, aki munkahelyen meghirdetve teljesen informálisan szervez túrákat, nem is pénzért, de ő meg meg pont hogy nehézségi szint alapján hirdeti meg szűkebb körben csak tapasztaltabbaknak, vagy tágabb körben tapasztalatlanoknak is.
Az edzéstervben az a hazugság, hogy elhitetik, hogy fel lehet készülni egy relatív nagy hegyre 200 méteres tengerszint feletti magasságban egy másik mozgásformával. Miközben csak a környezetemet nézve nem látok oda-vissza összefüggést. Ahol mászni is kell, ott még hátrány is lehet a hosszútávfutó alkat (a túrázás mellett a futás is hobbim, tudom miről beszélek).
Igen, én is gondoltam rá, hogy mi van, ha hazudik a túrára jelentkező. Nincs semmi, meg kell kérdezni, és amit mond, az alapján dönteni, majd rögzíteni szerződésben, hogy felkészülten megy a túrára. De itt nem erről volt szó, ha behazudja, hanem ha elhitetik vele, hogy elég az adott túrához a felkészültsége, vagy ha a Hármashatár-hegy után hatalmas önbizalommal érkezik, hogy kész a Grosshlöcknerre.
Én sem mennék soha az életben szervezett túrára,szóval ebben egyetértünk.:)Abban is egyetérthetünk,hogy ezt az egész túraszervező céges dolgot a pénz vezérli(mint ahogy a szolgáltató szektorban lenni szokott).Ők jó pénzért kínálnak túrákat,cserében a kuncsaft helyett leszerveznek mindent.Hogy lehetne jobban csinálni,abban biztos vagyok.Hogy ez jobb-e annál,ami mondjuk a facebookon zajlik(civilek mindenféle végzettség nélkül visznek csoportokat ugyancsak előzetes erőfelmérés nélkül),abban is biztos vagyok.Szóval ha már van igény a lakosság részéről arra,hogy elvigyék őket egy hegyre és onnantól nagyjából az időjáráson és a felkészültségén múlik,hogy az emberke feljut-e a csúcsra,akkor inkább legyen hivatalos keretek közé szorítva a dolog.
Jogos,hogy az edzéstervük egy alap kondit ad,de nem készít fel igazán a hegyre.Csak ők meg szerintem úgy gondolkoznak,hogy talán ezt a kuncsaft megcsinálja és akkor legalább nem nulla kondival megy oda.
Az is jogos,hogy be kellene tartani a fokozatosság elvét.De mi van akkor,ha a kuncsaft azt mondja,hogy ő már volt 4000-en,miközben nem?Felnőtt embereket vizsgáztassanak,hogy igazat mondanak-e?Ha meg ragaszkodnának ahhoz,hogy náluk menjen el egy túrára előtte,akkor jönne az(valamilyen szinten jogosan),hogy egy túráról több bőrt akarnak lehúzni.Itt tényleg az a baj,hogy mindenki egyből akar mindent és ha van elég pénze,akkor meg is kaphatja...
Tiszta sor, ez üzlet, a pénzről szól. Megértem az etikai kifogásokat is. Azokkal nem értek egyet, akik teljesen felmentik a felelősség alól a másik oldalt.
Na, de hová jutna a világ, ha ez így lenne, és unatkozó managerek nem szelfizhetnének és posztolhatnának ötlet +egy hét távlatban a Grossglockner csúcsáról? Ráadásul minél drágább, annál menőbb, és a sportfelszerelés gyártóktól a túracégeken át a biztosítókig mindenki egy rakat pénzt kaszál ezen Beláthatod, hogy az érvrendszered kissé ódivatú. Még a végén azt fogod mondani, hogy az Öreg és Kisember a két követendő példakép. :-)
Soha életemben nem voltam fizetett túrán, vagy vezetővel. Ez vélhetően már így is marad. Én úgy látom, hogy az emberek jelentős része élményt akar és azonnal. Ugyanakkor az ehhez szükséges munkát és verejtéket nem akarják beletenni. Ezért horror áron befizetnek. Egy szemléletes példa az Ikalandnál csekély 137 ropiért befizetsz egy Stüdl grat mászásra. Ezért kapsz egy UIAGM vezetőt, aki végigrángat az úton. Szerintem meg az lenne a normális, ha a delikvens elmenne egy alapfokú nyári tanfolyamra, esetleg egy télire is, és szorgalmasan mászogatna 1-2 évig a hasonszőrű, vagy kissé tapasztaltabb társaival itthon és a Tátrában, majd vennének egy mély levegőt és megcsinálnák maguk.
Megnéztem a papírtérképet, a Zonaria valóban a Mithikas tömb keleti oldala, itt megy a normál út. Ha a Prionia ház, Agapetosz ház felől jössz, akkor a hegytömb alá érve van egy elágazás: a bal oldali ág megy a Skala, Skolio felé, ebből kb. a Skala púpon jobbra ágazik ki a Kakoskala. A jobb oldali ág É felé nagyjából szintesen harántolja végig a hegytömböt, ez a rész a térkép szerint a Zonaria. Az elágazás után kb 1 km-re balra megy fel az út a csúcsra, kb 100 méter múlva szintén balra egy másik út a Zeusz trón tetejére (ez a térkép szerint a Stefani). Még kétszáz méter és egy éles kanyar balra befordít a Zeusz trónja alá, majd kb. fél km múlva egy tágasabb hágószerú helyen egy újabb útkereszteződés, itt lehet lemenni nyugat felé, vagy elmenni a hegytömb alatt dél felé. Tovább kb 200 méter és egy leágazás jobbra a kisebbik ház a Kakalos felé, továb egyenesen kb 200 méter a nagyobbik ház, az Apostolidesz. Ha tovább mész a gerinen, akkor a végén egy kőből rakott kis kápolna a Profitisz Iliász. A gerinc jobb oldalán pedig a Múzsák mezeje.
Eleve egyáltalán nem kötelező olyan embert elvinniük 5000 méterre, aki csak az Alföldön járt. Csak ugye akkor a pénzt sem kapják meg a szolgáltatásért. Ellenben ha elhitetik vele hogy az ő felkészültsége elegendő ehhez a túrához, sőt kimondottan erre a hitegetésre épül a marketingjük, akkor bizony jogos még azon ügyfél panasza is, aki a szervező cég bíztatására túlbecsülte a felkészültségêt, azoké pedig, akik felkészültek voltak, de a felkészületlen ügyfél miatt kell rengeteget várakozniuk, vagy akár emiatt kerülnek baleaetveszélybe (simán előfordulhat), szintén jogosan tehetnek panaszt. Ugyanis a szervező felelőssége, hogy kiket hajlandó elvinni. Persze ez az etikai oldala, mert nyilván ha aláírat velük egy papírt, hogy megfelelően felkészült és saját felelősségre megy, akkor jogilag gondolom moshatja a szervező a kezeit.
Ha pedig mégis nulla felkészültségű emberekre alapoznak, akkor az is jogos elvárás, ha biztosítanak lehetőséget kiugrásra.
Elgondolkoztam azon, amit írtál és ezt egy nagyon fontos mondatnak tartom: "akik valami extrémet akarnak gyorsan."
Igazad van. Viszont ez eléggé messzire visz, mert akkor ettől a gondolattól vezérelve tehetek-e panaszt a túraszervezőnél akkor, ha a gyakorlatom Kékestető háromszorban kimerül, azonban pl esetünkben léánykérés életreszóló foganatosítása céljából rögtön 5000 méterre akarok menni és én még hagyján, hogy Kékestető háromszor, de Iluska eddig csak az Alföldön járt. Illetve ebben az esetben meddig terjed az igényt szolgáltató felelőssége, ha a kuncsaft a saját hülyeségéből - aláírva a saját felelősségre jöttem nyilatkozatot vesz részt olyan túrán, amire nincs megérve.
Az is kérdés, hogy ebben az esetben a csoportodat hogy állítod össze, illetve nyilvántartod-e, tervezel-e előre, hogy X Y még nem volt ezen a magasságon, náluk fuchs tűzveszély van - ergo már előre végiggondolom a kiugrási lehetőségeket nekik, gyártok papírt nekik, ha én nem tudom otthagyni a csoportot, hogy mit kell tenniük, merre kell menniük, kivel kell beszélniük. És ezt alkalmasint már a túra elején a kezükbe nyomod, hogy ha olyan helyen rogynak le, ahol nem hagyhatod el a csapat többi részét, akkor is legyen kezükben szamárvezető?
Szerintem azért nem, mert ennek sokkal szűkebb a célcsoportja. Akik a fokozatosság hívei, azok sokat túráznak saját baráti társaságukban, párjukkal, csaladjukkal, barátaikkal vagy magukban, és így lépik meg ezen fokozatokat nagy részét. Nyilván aztán van olyan hely, ahol igénybe vennének szervezést vagy hegyi vezetőt, de ezek a cégek nagyrészt nem ebből élnek, hanem azokból az emberekből, akik valami extrémet akarnak gyorsan. Az nem pálya nekik, hogy majd évekig készülnek előbb itthon, majd a Tátrában, Alpokban, egyre nehezebb túrákat bevállalva, egyre magasabbra jutva, hogy végül eljussanak egy igazán nagy hegyre. Ami mellesleg nem is logikus, mert aki szeret túrázni, az nem azért teszi, hogy később nehezebbet vállaljon be, hanem mert szeret túrázni, ezért megy, az egyre nehezebb meg adja magát (egy bizonyos szintig).
Gondold el, hány túrát lehetne eladni úgy, hogy ha ezeket mind végigcsinálod velünk, készen leszel erre a nagy hegyre. Nekem, a vevőnek is jobb lenne, mert nem nekem kellene kiokoskodnom, hogy melyik hegy után melyik lehetne a következő.
Az összes ilyen túraszervező cég abból él, hogy intenzív marketinggel elhiteti az emberekkel, hogy elég felkészültek az adott túrához. Akkor is, ha nagyon nem. A fokozatosság nekik nem lenne biznisz.
Elolvastam a sztorit. Nekem ez az iKaland, de a többi hasonló mindig is bűzlött. Agresszíven nyomják a facebook reklámokat, nekem is rendszeresen megjelennek a hirdetéseik, és kissé irritál az egész, bár szerintem nem az iKaland, hanem konkrétan a műfaj jellegzetessége, de mindenesetre ők élen járnak ebben.
Az egészben ugyanis van egy önellentmondás. Az ilyen túraszervező cégeknek ugyanis az a jó, ha minél több embert elvihetnek, a másik oldalon viszont azokat, akik felkészületlenek, nem voltak korábban legfeljebb egy szinttel könnyebb túrán, nem szabadna egyből egy nehéz túrára elvinni. Viszont ha nem viszik akkor viszi a konkurencia. Európai túráknál ráadásul rengeteg olyat hirdetnek ezek a cégek, hogy felviszik őket felvonóval a magasba, onnan pedig egy rövid, de a felkészültségükhöz képest extrém útvonalon mennek egy nagyobb csúcsra. Mert az úgy jól hangzik, jobban mint ha inkább a felkészültségüknek megfelelő hegyre vinnék őket.
Ebben a sztoriban, leszámítva a szervezetlenséget, és csak a hölgy felkészületlenségére koncentrálva, mindkét fél hibázott. A Pilis után nem egyből a Himalájába kellene készülni, de ezt a szervező cégnek is át kellene látnia. Azt még hozzáteszem, hogy ritka levegő elviselése genetikai adottság is, az emberek nagyjából egyharmada 3500-4000 felett megfelelő erönléttel sem bírná. Csak mondjuk ez is az, amire készülni lehetne mindkét fél részéről.
Konkrétan az iKaland hirdetéseiben az is irritál még, hogy olyan edzésterveket hirdetnek, amik nincsenek összefüggésben a magashegyi felkészültséggel. Én magam rendszeresen futok, de nem minden túrázó teszi ezt, és nem is igazán van összefüggés, hogy ki bírja jobban a hegyekben. Szvsz ez az "edzésterv", és az az írásuk is, ami a hazai terepen való felkészülésről ír is erősen arra játszik, hogy elhitesse az emberekkel, hogy felkészültek a "nagy kalandra".
Én magam ezer okból nem mennék ilyen csoporttal, de egyik fő oka, hogy üzleti alapon nagyon kevesen szervezik meg eléggé felkészült és nagyjából hasonló felkészültségű embereknek, mert nem ez az üzleti érdekük.
És az nem lehet, hogy csak a kamerának szólt az a feladat? :)
Kis színes arról, hogy játszanak a fiúk :)
Szilárdban biztos vagyok. Dávidot meg majd jövőre meglátjuk.
Nekem vannak fenntartásaim és nem azért, mert ne tartanám jó mászónak, vagy olyannak, aki ne bírna el a 8000-el. Azon a vidéken mindenki bekaphat egy gasztro vírust, plusz hegyibetegség, de valahogy már előtte sem volt kerek.
Lehet, hogy elkelne nála egy testi-lelki nagygenerál. Na majd kiderül. A karosszékből okoskodni...
Az is lehet,de szerintem találhatott volna az edző csaj ennél hasznosabb feladatot is.:)
Azért másztak is,mert Dávid a csajával túrázott egy nagyot(az Atlasz rémlik),Szilárd meg szerintem rendszeresen a hegyekben van.Együtt nem jutottak ki,ha emlékeim nem csalnak egy régebbi cikkel kapcsolatosan.
Szilárd ígéretes,de szerintem még Dávid is fog 8000-es csúcson állni.:)
Én innen nem láttam a gerincet, mert gyalog voltam :-). Ha a háttérben a legmagasab púp a Mitikas, akkor ez a dél felé eső gerinc, és akkor ennek a napos oldalán harántol az út. A törős szakasz a csúcsra emelkedésnél rémik, ott nem emlékszem láncra. Ettől még lehet, hogy volt, vagy azóta raktak oda, ha tettek, jól tették.
Megpróbálom a fényképeket megtalálni valahol, és megnézem a térképen a kuloárt.
