Pénteken megint szigeteltem, előtte bemelegítésnek egy "Előzd meg a 18-as villamost" futottam. A szigeten az első km után jól megszivatott az egy-körös Casio-m. Részidő helyett megállítottam az első kilinél, majd a következő részidőhöz most már eltalálva a megfelelő gombot, lenulláztam. Így most vitathatatlanul enyém a leggyorsabb szigetkör: 0:00:00!
A szigeten tegnap megmértem egy gyors körömet, ez lesz innentől az etalon (értelemszerűen egyben PB): 23:25. Nem olyan fényes, 4:22-es ezreknek felel meg. Hát, ennyire fussa egyelőre.
Ha már BODROGIRÓL annyi szó esett, akkor álljon itt is egy elismerő megemlékezés szombati teljesítményéről: az addigi helyezéseit is túlszárnyalva harmadik lett az egyenkénti indításoson, csupán az összetett győztes Armstrong és harmadik Rumsas tudott elé kerülni (értsd: Gebre most még megvert Future-t...)
Ha valaki olyan olvassa, adja át neki mélységes gratulációnkat!!!
krisz,
most beszéltem Nyuszival, esetleg betársulnék a nagyatádi váltóba. Mivel én bringában elég gyenge vagyok, s technkai akadályai is vannak a dologbnak (nincs jó kerékpárom), ezért ha bárki nálam alkalmasabb akad, az nyugodtan menjen helyettem. Van már jelölt? A részleteket még majd megbeszéljük, az én mobilszámom 20/416-02-21.
Ugyan nem Philipcsiga-szintű problémám volt, de nekem sem jött össze igazán a legutóbbi időszak futás szempontjából.
A balatonalmádi félmaratonra nagyon készültem, eddigi szokásommal ellentétben még előneveztem is. Egy ismerős lány elkísért a versenyre, hogy szurkolhasson nekem - úgy tűnt minden rendben lesz. Amikor viszont leparkoltam a starthely közelében nem indult újra az autóm - valamikor elment róla a töltés és teljesen lemerült az akkumulátor. Gyors telefon a család gépjárműprofesszorának (én mérnök létemre csak a kerékpárok és a számítógépek hardveréhez értek valamelyest), aki mondta, hogy vegyek bele egy másik akkut (140 km-ről nem volt igazán kedve hazavontatni) és még sötétedés előtt induljak haza - vagy csak reggel, mert világítással nem bírja ki az utat. Mivel a leányt este várták haza a szülei, csak az első lehetőség maradt. Elbaktattunk a 3 km-nyire levő benzinkúthoz, vissza az akkumulátorral, némi szerencsétlenkedés aztán végül beindult az autó - közben láttam elrajtolni a futókat. Nagyon letört a dolog - ott voltam és mégsem futhattam, pedig ez lett volna az első félmaratonim.
A sok munka és a frusztráció miatt következő péntekig nem is futottam, akkor viszont kerülő úton, terepen, dombokon keresztül szerettem volna Kaposvárra futni, hogy odafelé meglegyen legalább 15 km. Egy hosszú, meredek emelkedő után - ami szinte minden erőt kivett belőlem - egy erdei, lejtős ösvényen futottam a Töröcskei-tó felé, amikor is egyik lábam beleakadt egy gyökérbe és egy nagyot estem. Kézfejre és hasra estem, tiszta kosz lett a ruhám, ezért vissza kellett fordulnom. (Némi izzadtság még belefért volna, de koszos ruhában nem jelenek meg mások előtt). Fájt a könyökem és az esés miatt el is ment a kedvem a futástól, ezért útközben vettem egy kétliteres ásványvizet és két óra alatt szépen hazasétáltam - legalább volt idpm rendezgetni a gondolataimat.
A korábbiakkal ellentétben most a bal térdem külső szalagja fájdult meg a futástól (régebben ugyanez volt a jobb lábammal. Van valami magyarázat erre?), de ezt egy 100 km-es szombati terepkerékpár túra meggyógyította (furcsa mód valóban jót tesz erre a fájdalomra az, ha kerékpározással terhelem - pedig nincs váltó a bringámon és a Mecsekben azért vannak emelkedők).
A héten elkezdek tudatosan készülni egy őszi maratonra, két-három héten belül ki fog derülni, hogy van-e esélyem rá (leginkább a térdem tarthat vissza).
P_@/",
Ezek nagyon kemény pofonok lehettek számodra, de sokat lehet tanulni belölük. Az idő Neked dolgozik, mert tudjuk hogy nagyon jó futó vagy, s hamarosan (mivel általában mindenki magából indul ki), ők lesznek azok akik inkább csomagolnak ha meglátnak a rajtnál!
zsuga,
Köszi az infókat. Sokat futsz, s ennek meg is van az eredménye!
Pénteken 18km volt a táv, az utolsó 6-7km erősen.
Szombaton 39km-et futottam, nem erősen, pulzusméréssel a zsírégető tartományban. A vége, úgy 30km-től már nagyon nem esett jól. Az idő pedig kiváló volt, sütött a nap de nem volt hőség, fújdogált a szél, de nem kellemetlenül. Úgy éreztem innom sem kell különösebben, s lehet hogy ez bosszulta meg magát. Ha egyedül megyek talán még buszra is szállok, azzal megyek haza. Vasárnap 12km-t futottam, bár nem volt tervezve, de valahogy mennem kellett. Így a hetem 116km lett.
OFF
Én is nagyon készültem idén a Balaton átúszásra, de csak lelkileg. Valahogy nem vitt rá a lélek, hogy ússzak előtte. Ennek ellenére elmentem volna.
ON
Helyette elmentem a Művészetek Völgyébe. Három nap alatt futottam úgy 45 km-t vigasztalásul. Kicsit bolondnak néztek, persze.
És azt is eldöntöttem, hogy jövő hét végén biztos nem úszok. Inkább elmegyek egy tájfutóversenyre ....
ebből lehet nagy erőt meríteni. Ne csüggedj!
Veled vagyun(o)k! A többiekkel meg ne foglalkozz, Te tudod, mi tudjuk, mi az igazság! Majd jól megmutatod nekik .....
Az elmúlt hetem nem egészen a terveim szerint alakult (min. 50km-t akartam futni 11+6+11+6+11+xxx összeállításban, de csak 30-t sikreült összehozni+redőnyszerelést+munkát+Kapolcsot:), de mindenképpen megyek Tatára.
Mivel autóval megyek, 3 hely kiadó (üres, hogy pontosan fogalmazzak). "Apró" megjegyzésként hozzá kell fűznöm, hogy valszeg csak lefelé, mivel futás után megyek tovább a Balatonra.
szóval akit érdekel, írjon vagymi...
Nem voltam gépközelben, de írom is gyorsan (örömteli??) beszámolóm.
A Balatonátúszás ugyan elmaradt, a hétvégén mégis kiutaztam Balatonboglárra. A péntek esti „maratoni” buli után csak este 7-re tudtam magam összeszedni, hogy elinduljak egy hosszabb futásra. Aztán eszembe jutott, hogy éppen 1 hete ilyenkor rajtoltunk almádiban. Jól ment a futás, 5, ill. néha kicsit 5 percen belüli ritmusban, szép egyenletesen futottam Boglárról Fonyód irányába, végig a part mentén. Boglár végén lelassított mellettem egy kocsi. Persze fiatal srácok ültek benne, futáshoz sem lehetett még sok közük, de azért „okosan” kiszóltak nekem: 20-szal megyek! Hoppsz, mondom, az tényleg nem lenne rossz, az 3 perces 1000reket jelentene. Én ezt a tempót 10m-en keresztül sem tudom tartani! (Max.12-13-mal mehettem – ha már km/ó-ban beszélünk.) A fonyódligeti strandon találkoztam egy kollegámmal, éppen készülődtek haza 1 éves körüli ikreivel. Csak annyit szólt hozzám, hogy én még itt is futok?? (Mert otthon is szinte mindig akkor találkozunk, amikor én futok.)
A fordulóm a fonyódi állomásnál volt 45 percnél. Visszaúton enyhe szembeszél fújt, és már kicsit kezdtem fáradni, így a 2.szakasz 46 perc lett. Másodpercet nem is írok, nem volt pontosan kimért „pálya” (Zakka! Nem jársz egyszer erre biciklivel lemérni az utat? :)))))) ). Kb.18km lehetett.
Ma valami rövid, könnyűt kellett volna futni, de ha már itt vagyok a boglári gömbkilátónál, nehogymár ne fussak fel! :)))) 4 km bemelegítés után felfutottam. Nem nyomtam nagyon, azért még bennem volt a szombat (meg a péntek :))))) ), azért egész jól esett. Ha meg már felfutottam, felmentem a kilátóba is. Néhány turista kissé furcsán nézett rám, hogy ettől a pár lépcsőfoktól hogy lihegek ennyire? Nem törődtem velük. A Balaton kilátása csodálatos volt! Kicsit még gyönyörködtem, pihenésképp, és irány lefelé. Csak lassan kocogva. És mégegyszer föl. Egy kicsivel jobb időm lett 2-ra. Ezután újra lekocogtam a hegyről, és levezetésképp még futottam 2km-t. Így össz. 8km lett.
Holnap asszem tényleg pihenőnapot tartok.
Beszámolódat olvasva én is majdnem könnyeztem. :((( Az előttem szólókat tudom én is csak megerősíteni: minél hamarabb tedd túl rajta magadat! „Felépülésedben” pedig segítünk, hisz egymásért vagyunk.
Tudod, a BB utáni hosszú sérülésem, kihagyásom után az újrakezdés utáni időszakban csak a kudarcélmények értek szinte minden futáskor. Csak a Ti bíztatásotokra nem hagytam abba. És most már imádom a futást!!!
Most pihenj, gyógyulj meg, és meglátod, hogy hamar visszanyered régi formádat.
>> nem fogom hagyni, hogy csak úgy leelőzzön
Hatha sikerul Neked is, ami Armstrongnak :) Az emelkedon visszanezel Bodrogira, hogy "Namivan ocsi, nem jossz?" :DDDD
És tényleg nem semmi, amit egy jó edző tud: tudja mi van benned, talán még jobban is, mint magad. Időnként komolyan gondolkodom rajta, hogy meg kellene kérdezni, hátha belém látna valaki valamelyest.
Egy feloff kerdes:
Tudna valaki segiteni abban, hogy hol talalok normalis, hasznalhato futopalyat Pestszentlorinc kornyeken (XVIII.ker.)? Tehat esetleg Kispest, vagy Kobanya is szoba johetne.
Termeszetesen olyat keresek, ahova ingyen is be lehet menni roni a koroket, es nem turnak ki...
Ja bocs! Nem is biztos hogy az a Bodrogi! Már annyi "a Bodrogi" van, hogy kiseismerimagát az ember! :-))
Mindenestre megnézzük, mert a pénzt már elküldtem, a papírokat holnap adom fel.
Elfelejtettem a pályáról elmesélni, hogy egy kicsit csalódtam benne. Az jó volt, hogy sík, és ráadásul viszonylag friss az elegyengetés, de sajnos a korábbi gödrökben most puha salak van, így kicsit mégis "elsüllyedtem" benne.
Azért hetente 1-2-szer valószínűleg felkeresem, mert mégiscsak jobb kell legyen a gyorsuláshoz, mint az állandó dombfutás.
jomagam is tervezem a reszvetelt a Tatai Minimaratonon. Ketten megyunk egy autoval, ugyhogy ha valaki(ke)t erdekel, ket embert (esetleg harmat, ha nem odzkodik valaki a zsufoltsagtol, amugy ot szemelyes ladaval) szivesen elviszek.
Reggel szeretnek lemenni 9-10 koruli indulassal, hogy nehany ora varosnezes is beleferjen.
Akar itt, akar az imailon jelezze akit erdekel.
A délutáni programjaim kicsit jobban elhúzódtak, mint gondoltam, így elég későn sikerült biciklire pattannom, és egy kényelmes 10 km után meg is érkeztem álmaim 220 m-es salakos pályájára.
Nagy fociderbi dúlt a pályán (mármint elsősorban a füvesen, kicsit a futó részen is, de az első pár perc után rájöttek, hogy komolyan gondolom a futást és szabadon hagyták a helyet.
Alapjában véve egyenletes futást szerettem volna, viszonylag hosszan, mivel azonban későn értem oda, nem mertem egy óránál többet rászánni, mivel kivilágítatlan kerékpárosként később problémásabb lett volna a hazajövetel. Ha egy félmaratont futottam volna, akkor 4 hét alatt meglett volna a 400 km, így csak 394-nél tartok, de ez is már kimagaslóan sok a többi hónaphoz képest.
Szóval rövidebb lett a futás, és az egyenletességgel is adódtak kisebb problémák. Az első probléma olyan 10 év körüli. Egyszercsak meglepődve látom, hogy a kislány húz egy rajtvonalat, és odakészül állórajthoz. Amikor mellé értem, kilőtt, és az első 50 méteren alaposan megelőzött. Ezután egy darabig maradt a különbség, de a végén csak nem bírtam, az utolsó 40 méteren egy sprinttel utolértem. Ezzel kicsit el is vettem a kedvét, inkább visszatért buzdítani a focistákat.
Viszont kedvet adott a kisebb korosztálynak a versenyzéshez. Így aztán felváltva vagy együtt, időről időre felbukkantak. Az egyik különösen aktív volt, és felettébb taktikus. Természetesen nem várt be a rajttal, 40 m körüli előnnyel indult, ez ahhoz volt elég, hogy a cél körül megközelítettem (persze most már sprint nélkül). Általában jól számolt az előnnyel, ha mégsem, akkor forma-1-es módra "kiszélesítette" magát, gyakori irányváltásokkal nehezítette az előzést. Azért igyekeztem vigyázni rá, és nem is előztem meg gyakran. Igyekeztem bíztatni őt is, társait is.
A végén mégis nagyon meglepődött, amikor megköszöntem neki a versenyzést.
Amivel haladtam, az becsült adatok alapján végzett számolás szerint 4:15-4:20 közötti ezrek, ez tulajdonképpen "semmire sem jó". Az iramfutáshoz gyorsabbnak kellett volna lenni, a hosszúfutáshoz lassabbnak (és hosszabb távnak), frissítés és egyebek nélkül ennyire futotta.
Igen, valószínű.....
A profiknak, ill. a menő futóknak már van edzőjük. Az abszolut amatőrőket meg ellátják a menők tanácsokkal!:)))
Akkor meg minek még egy nevet bedobni...?:))))
sneci
Sneci
Visszatérve mai fő témánkra... Gondolod, hogy egy ilyen nagy kaliberű és jelentős formátumú jelenség kiléte sokáig eltitkolható az érdeklődő, kiváncsi nagyközönség elől? :-)))
